Új Szó, 2019. április (72. évfolyam, 77-100. szám)
2019-04-25 / 96. szám
181 SPORT 2019. április 25.1 www.ujszo.com A 75 éves Vencel minden vágya teljesült (Képarchívum) SZABÓ ZOLTÁN Alexander Vencel, aki 40 éve KEK-et nyert a pozsonyi Slovan futballcsapatával, februárban ünnepelte 75. születésnapját. Az egykori 25- szörös csehszlovák válogatott kapus idén márciusban ünnepélyesen megnyitotta az újjáépített téglamezei stadiont, és beválasztották a Hírességek Csarnokába is. A sikeres pályafutásáról magyarul beszélgettünk a deáki származású Vencellel. Mikor és hol kezdte a pályafutását? Édesapám vasutas volt, ezért oda költöztünk, ahová őt helyezték. így születtem én a mai Románia területén levő Nagyilván. Utána Vágsellyére kerültünk, közvetlenül előttünk, az állomás melletti területen bátyámmal együtt nagy focicsatákat vívtunk többek között a Jankech fivérekkel (közülük Jozef később a szlovák válogatottat is irányította - a szerk. megj.) is. Mivel magas növésű voltam, engem küldtek a kapuba. Megszerettem a kapusposztot, és miután Deákira költöztünk, rendszeresen védtem a diákcsapatban. 13 évesen felkerültem az ifibe, sosem. felejtem, hogy egyszer Léván hét gólt kaptam, s az egész utat végigsírtam, pedig nem tehettem a gólokról. Aztán egy érsekújvári tornán felfigyelt rám a II. ifjúsági ligában szereplő Dimitrovka játékosmegfigyelője. Simán ment az átigazolása? Egyáltalán nem. Mivel jó tanuló voltam, szüleim azt akarták, hogy középiskolában tanuljak tovább, a Dimitrovkánál pedig csak inasiskolát ajánlottak. Szerencsére édesapám mellém állt, így Pozsonyba kerültem, ahol kezdettől fogva én álltam a kapuban. 1961 februáijában a Slovanifivel játszottunk barátságos meccset, jól ment a védés, a találkozó után odajött hozzám Leopold St’astny, az égszínkék felnőttcsapat edzője, és azt mondta: „Nem leszel te sokáig a Dimitrovkánál, hanem jössz hozzánk. Schrojf mellett a helyed.” Alig tudtam szóhoz jutni... Simán megnyertük a II. ligát, és nem sokkal később egyesültünk a Slovannal, ahová nyolc játékostársammal együtt kerültem. Mikor mutatkozott be a Slovanban? Az 1962-es vb alatt - Schrojf Chilében volt az ezüstérmet nyert csehszlovák válogatottal - Közép-európai Kupa-meccset játszottunk a Honvéddel a Népstadionban, és 18 évesen St’astny engem küldött a kapuba. Elégedett volt velem, így a Bologna és a belgrádi Partizán ellen is én védtem. Szerepeltem a nem hivatalos U 18-as Eb-n is, ott bronzérmesek lettünk. Hogyan került Komáromba? Sf astny ajánlotta, hogy minél előbb vonuljak be, mert a chilei vb legjobb kapusának választott Schrojf mellett csak a cserepadot koptatnám. Ezért javaslatára 18 esztendősen a II. ligás komáromi Duklához kerültem, ahol rendszeresen védtem, és fantasztikus két évet töltöttem. Közben a nemzetközi tornákon a prágai Dukla kapusaként szerepeltem. Miként sikerült kiszorítania a vbhős Schrojfot? Leszereíésem után egy ideig még tartalék voltam a Slovannál, de így is három bajnokin én védhettem. 1965 tavasza nem volt sikeres Vildo számára, a románok és a portugálok elleni vb-selejtezőkön az ő hibáját követően vesztett l:0-ra a válogatott, Václav Jíra szövetségi kapitány lemondott, és utódja, Jozef Marko már nem számított Schrojfra, akinek a Slovanban sem ment, a Sparta ellen például 5:1 -re vezettünk, és végül 5:4 lett a végeredmény. Ez volt Vildo hattyúdala az égszínkékeknél, ezután 1974-ig sérülés miatt összesen csak 6 meccsen hiányoztam a kezdőből. De nemcsak a klubcsapatban, hanem a válogatottban is én lettem Schrojf utódja, mert mindössze kilenc bajnoki mérkőzés után Romániában magamra ölthettem a címeres mezt. Bukarestben és Lisszabonban sem kaptam gólt, de sajnos, a rossz rajt miatt elúszott az angliai vbszereplés. Májusban lesz ötven éve annak, hogy a Slovan a bázeli KEK- döntőben legyőzte a sokkal esélyesebb Barcelonát. Ennyi idő távlatából miként emlékszik a kupamenetelésre? Felejthetetlen pillanatokat éltünk át, pályafutásom csúcsának tartom, hogy 1969-ben elhódítottuk az akkori második számú európai trófeát, a Kupagyőztesek Európa Kupáját. 1968 őszén kivertük a jugoszláv Bort és a Portót. Januárban hathetes argentínai túrára indultunk, ezalatt nagyon összerázódott a társaság. Hogy jól ment a játék, azt az is bizonyítja, hogy 2:l-re legyőztük a Világkupagyőztes Estudiantest. Röviddel a torinói meccs előtt jöttünk haza Dél- Amerikából, végig kiválóan védekeztünk, s a hajrában Karol Jokl 28 méterről kipókhálózta a felső sarkot. Pozsonyban egygólos előnyünk tudatában taktikusan futballoztunk, s 2:1-re nyertünk, pedig Hrdlicka kiállítása miatt 60 percig emberhátrány ban j átszőttünk. Miként hangoltak a fináléra? Bázelben egy szerény szállodában laktunk, hétfon csak az edzőpályán gyakoroltunk, mert a mérkőzés helyszínén az egyórás tréning 1000 svájci frankba került. Másnap már az UEFA szabályai szerint kipróbálhattuk a játékteret. Az esélytelenek nyugalmával készültünk, a külföldi újságírók fütyültek ránk, a lapok csak a Barcelonáról áradoztak, így edzőnk, Alexander Vencel Született: 1944. február 8- án, Nagyilván Posztja: kapus Klubjai: Diakovce, Dimitrov Bratislava (1958-1960), Slovan Bratislava (1960- 1962), Dukla Komárno (1962-1964), Slovan Bratislava (1965-1977), FCNitra (1977-1978), Slovan Wien (1980-1982) Válogatott meccsek száma: 25(1965-1977) Legnagyobb sikerei: KEK-győztes (1969), Európabajnok (1976), csehszlovák bajnok (1970,1974,1975), Csehszlovák Kupa-győztes (1968,1974), Szlovák Kupagyőztes (1970, 1972,1974, 1976) Alexander Vencel fénykorában Michal Vicán sajtótájékoztatója is csak két percig tartott, a csapatkapitány Horváthtól semmit sem kérdeztek a toliforgatók. Mesterünk csak azt hangoztatta: „Ez jó nekünk, a katalánok már kupagyőztesnek érzik magukat. Meglephetjük őket.” Hogyan látta a döntőt? Meglepően nyugodt voltam, de társaim sem látszottak feszültnek. Rakétarajtot vettünk, hiszen Cvetler már az első percben gólt lőtt. Nem sokáig örülhettünk, mert Hrivnák hibája után egyenlített a Barca. Szerencsére középhátvédünk parádés találattal jóvátette hibáját. Sőt, a félidő hajrájában Jokl mesteri passza után már 3:1 -re vezettünk. Szünet után viszont egykapuztak a katalánok, s még ma is bosszant, hogy Rexach szöglete a hálómban kötött ki. Akkoriban nem játszottunk villanyfényes meccseket, s a fény egy pillanatra elvakított, így csak későn láttam meg a labdát. A gólvonalon álló Zlocha ugyan kifejelhette volna, ám biztos volt benne, hogy elérem a labdát. Nagyon szégyelltem magam a szarvashibámért, de szerencsére néhány bravúros védés után valamelyest megnyugodtam. Utána sem unatkoztam, ám szerencsére megúsztam gól nélkül. A 91. percben, miután hárítottam Zaldua lövését, a bíró lefújta a meccset. Gyorsan a mezem alá dugtam a labdát, s rohantam volna vele az öltözőbe, ma is ez a legértékesebb ereklyém. Milyen volt a hazai fogadtatás? Egyszerűen fantasztikus. A határtól minden egyes futballistát nyitott taxi vitt a városon keresztül, majd 30 ezer szurkoló előtt a téglamezei stadionban folytatódott az ünneplés. Ha erre gondolok, még ma is elérzékenyülök. Ezután fogadott bennünket Peter Colotka szlovák kormányfő, alig akart elengedni bennünket. Reggelig tartott a dáridó, Horváthtal, Zlochával, Jokllal és Ján Capkoviccsal szinte úgy szöktünk el, mert nekünk csatlakoznunk kellett a budapesti vb-selejtezőre készülő kerethez. Gyorsvonattal utaztunk a válogatott után Magyarországra. Hogyan gondol vissza a népstadionbeli meccsre? Szikorával együtt csak mi ketten beszéltünk magyarul, állandóan minket faggattak a helyi újságírók. Aztán a meccs előtt sorra jelentek meg a cikkek arról, hogy magyar érzelmű vagyok... Hiába védtem jól, nem tudtam megakadályozni a hazaiak 2:0-s győzelmét. A találkozó után a cseh vezetők a fejemhez vágták, hogy miket írtak rólam a magyar lapok, ennek tulajdonítható, hogy utána már jóval kevesebb lehetőséget kaptam a nemzeti csapatban, s 38 ízben csak tartalékkapusként számítottak rám. Miért nem ön védett a prágai meccsen? Pár nappal a meccs előtt Jozef Marko szövetségi kapitány félrehívott, s szó szerint ezt mondta: „Sanyi, ne haragudj, nem állíthatlak be a kezdőcsapatba, amelybe nyolc szlovákot jelöltem. Ha téged is beteszlek, azonnal kirúgnak...” Milyen emlékei vannak a sorsdöntő marseille-i ütközetről? Az első pillanattól látszott, hogy valami nincs rendben a magyaroknál. A kispadról is érződött csapatunk elszántsága, bíztunk benne, hogy nyerünk. Jókor, az első félidő végén jött a 11-es, amelyet Kvasnák biztosan értékesített. A szünetben Marko megdicsérte a játékosokat, s kérte, hogy továbbra is nyugodtan játszanak. A szünet után, főleg Franto Vesely gólját követően kimondottan szárnyalt a csapat, és szép gólokat lőtt. Egyszerűen padlón voltak a magyarok. 4:0-s vezetésnél Marko kapitány a magyarok büntetője előtt milyen utasítással küldte a kapuba? Négy tizenegyest hárítottam az őszi szezonban, így bíztam magamban. Jozef Marko nem azt mondta, védjem ki a büntetőt, hanem azt, azért küld pályára, hogy részesedjek a prémiumból. Kocsis Lajos nem is adott esélyt nekem, a felső sarokba vágta a tizenegyest. Ezután a bíró rögtön le is fújta meccset, s egymás nyakába borulva örültünk. Milyen volt az ünneplés, és mennyi jutalmat kaptak? A hivatalos vacsorán mindössze egy órát időztünk, utána a Puma vállalat rendezett nagy bulit, amelyen alaposan elengedtük magunkat. Később meglepődve tapasztaltuk, hogy több magyar, többnyire újpesti focista - a bizonytalanul védő Szentmihályi biztosan ott volt - is meghívást kapott. Néhány whisky után már együtt énekeltük az „Az a szép, az a szép” kezdetű nótát. Ami a prémiumot illeti, ezer dollárt ígértek a győzelemért, ami 70 ezer koronának felelt meg, de végül csak 16 ezer koronát kaptunk. Mi az oka, hogy rosszul sikerült a mexikói vb? Hiába kérte Jozef Marko, hogy a vb előtt szakítsák meg a bajnokságot, erről hallani sem akartak az illetékesek, így erőltetett menetben zajlott a pontvadászat. Ráadásul, mivel a Marseille-ben kiállított Petrás hárommeccses eltiltást kapott, három válogatott találkozót is játszottunk a torna előtt. Utolsó csapatként, nagyon fáradtan érkeztünk a vb-re, nem volt idő az akklimatizálódásra. Az első félidőkben még úgy-ahogy bírtuk, de a szünetekben többen hánytak, és alig tudtak felállni a folytatásra. A románok ellen én védtem, ezzel valóra vált az egyik álmom. Kár, hogy mindhárom meccsünket elvesztettük, de Lucescuék mellett a világbajnok brazilok és a címvédő angolok voltak az ellenfeleink. Nem sajnálja, hogy a kecsegtető ajánlatok ellenére nem szerződhetett külföldre? Akkoriban olyan időket éltünk, hogy csak úgy igazolhattunk külföldre, ha emigrálunk. Több nyugati csapat is megkeresett, de fel sem merült bennem, hogy illegálisan elhagyjam az országot. Röviddel az 1974-es vb előtt a riói Maracana Stadionban a brazilokkal játszottunk, jó napot fogtam ki, a hazaiak csak a hajrában lőtt lesgóllal nyertek 1:0-ra. A meccs után dicshimnuszokat zengett rólam a brazil a sajtó, és a Botafogo rendkívül kedvező ajánlatot tett. A Slovan vezetői is beleegyeztek a klubcserébe, hiszen akkoriban újították fel a stadiont, és az értem kapott pénz nagyon jól jött volna a számukra. A futball- és a sportszövetségnek sem volt ellenvetése, Peter Colotka szlovák kormányfő is támogatott, ám mivel Brazíliában katonai junta uralkodott, a párt központi bizottsága nem adta áldását arra, hogy a Botafogóhoz szerződjek. Harminckét évesen Európabajnok lett. Bár egyetlen meccsen sem védtem, de büszke vagyok arra, hogy tagja lehettem annak a fantasztikus 1976-os együttesnek. Remek csapatot kovácsolt össze a Václav Jezek, Jozef Venglos kettős. Kapus kollégám, Ivó Viktor pedig kirobbanó formában védett. Miután befejezte a pályafutását, sokáig edzősködött. Nagy örömmel foglalkoztam a kapusokkal, egy rövid dunaszerdahelyi kitérőt követően végig a Slovannál dolgoztam. A klubtulajdonos kérésére néhány meccsen még az A csapatot is irányítottam. Megtiszteltetésnek tartom, hogy a válogatottnál is tevékenykedhettem. Hetvennégy évesen egészségi okok miatt hagytam abba az edzősködést. Elégedett a pályafutásával? Nagyon, hiszen minden vágyam teljesült. A Slovannal KEK-et és bajnokságokat nyertem, a válogatottal pedig Európa-bajnokságot, és védtem az 1970-es vb-n. Bravúrnak számít, hogy 134 csehszlovák élvonalbeli bajnokin nem kaptam gólt. Edzőként is sikeres voltam, kapustrénerként többszörös bajnok voltam, tanítványaim közül sokan - köztük a fiam is - szép karriert fűtött be. Nagyon emlékezetes marad számomra az idei március, amikor engem ért az a megtiszteltetés, hogy ünnepélyesen megnyithattam az újjáépített téglamezei stadiont, és beválasztottak a Hírességek Csarnokába.
