Új Szó, 2019. április (72. évfolyam, 77-100. szám)
2019-04-10 / 85. szám
www.ujszo.com | 2019. április 10. KULTÚRA I 5 Nem moralizál, csak őszintén beszél Alja Rahmanova Orosz naplók című trilógiájából Roman Polák rendezett előadást a pozsonyi Nemzetiben Zuzana Fialová (Anya) és Monika Potokárová (Alja Rahmanova) SZABÓ G. LÁSZLÓ Symphonie des Lebens, Meine russischen Tagebücher címmel harminchárom évesen, Salzburgban adta ki orosz nyelven írt naplóit Alja Rahmanova. A három kötetből álló, azóta világszerte nagy vihart kavart művet huszonkét nyelvre lefordították, Oroszországban azonban még ma sem ismerik. Alja Rahmanova, polgári nevén Galina Nyikolajevna Gyurjagina a cseljabinszki körzetben fekvő Kaszliban született 1898 nyarán. Orosz nemesi család salja, apja orvos, tanulmányait 1916-ban a permi egyetem bölcsészkarán kezdi el, és a polgárháború idején, Irkutszkban fejezi be. Huszonhárom éves, amikor feleségül megy Amulf von Hoyerhez, az orosz földön ragadt, egykori katonai fogolyhoz. Négy esztendővel később kiutasítják őket az országból. Előbb Bécsben, 1927-ben Salzburgban telepednek le. Naplóinak első kötetében Oroszország 1916 és 1920 közötti időszakát és a saját családja történetét mutatja be, a másodikban és a harmadikban pedig a formálódó szovjet állam kezdeti éveit és az ausztriai emigráció első szakaszát láttatja egy óriási tudásszomjjal megáldott fiatal nő szemével. „Egy évvel ezelőtt Dániel Majling, a színház dramaturgja adta kezembe Rahmanova írásait - mondja Roman Polák, a Szlovák Nemzeti Színházban Orosz naplók címmel bemutatott előadás rendezője. - Izgalmas feljegyzésekben merültem el. 1916-ban lépünk be egy orvoscsalád életébe, és 1927-ig 650 oldalon követjük a történéseket. Úgy vélem, olcsó rendezői fogás lett volna a részemről, ha az írónőt alakító színésznőt kiültetem a színpad jobb vagy bal oldalára, közel a nézőkhöz, hogy előttük írja meg mindazt, ami a darab szereplői által megelevenedik MOZIJEGY így született Frankenstein Sok szempontból nagyon is érthető, miért készült el a Mary Shelley: itt van egy izgalmas, tragédiákkal teli élettörténet, amelynek termése mégiscsak egy csodálatos mű - szóval van egy sztori, amelyet el lehet mesélni. Közben viszont gondban vagyok, mert két órán át néztem Haifaa A1 Mansour Magyarországon a minap bemutatott filmjét, de nem igazán jöttem rá, mit szeretett volna ezzel a történettel mondani a rendező. Ez az első szaúdi rendezőnő másodikjátékfilmje, de kijelenthető, hogy a jelenetek koreografálásához ért, tudja, hogyan lehet játszani az időjárással, tudja, hogyan lehet lefesteni az esős Skóciát, ahol még egy temetőnek is van valami bája, és ahol helyes fiatalok szeretnek egymásba. Mert tulajdonképpen erről szól a Mary Shelley: az édesanyját már a születésekor elvesztő lányról, aki beleszeret a házas Percy Shelleybe, megismerkedik Byronnal is, és közben, szinte még tiniként, megírja a Frankensteint. a színen. Monika Potokárová az előadás elején leír két mondatot, a végén pedig felolvas hármat. Ezzel utalunk a naplóra. Az általunk létrehozott darab drámai szituációkból építkezik. Sok színész játszik benne - Bozidara Turzonovová, Zuzana Fialová, Ján Koleník, Robert Roth, Dániel Fischer, Martin Salacha és mások de minden figurának megvan a maga drámai íve. Ritkán történik meg a színházban, hogy a színészek közös vallomást tesznek, ez a darab erre ad nekik lehetőséget.” Hogy mennyire volt kiforrott a fiatal Rahmanova stílusa? Roman Polák szerint megdöbbentő, milyen érett fejjel szemléli a körülötte zajló eseményeket. Az egyik oldalon még azt úja, hogy: „Ma egyest kaptam latinból”, a másikon már azzal indít, hogy: „Tegnap lelőtték a szomszédainkat.” Diákéveinek mindennapi Haifaa A1 Mansour alighanem azt akarta elmesélni, hogy hogyan született meg ez a regény, hogyan volt képes a 18 éves lány megírni a horrortörténetet. Mindezzel csak az a baj, hogy amíg erre keresi a választ a film, addig temérdek kínos párbeeseményévé vált a brutalitás. „Volt nap, amikor csak öt mondatot jegyzett fel, mert úgy érezte, semmi lényeges nem történt körülötte. Egy héttel később öt oldalon ecseteli, kik látogattak el hozzájuk, és miről beszélgettek a vendégek. Az első napló anyaga is olyan gazdag, hogy abból húszrészes sorozatot lehetne forgatni. Az orosz forradalom két legismertebb regényét Bulgakov írta meg A fehér gárdában és Pasztemak a Doktor Zsivágóban. Mindketten művészek voltak, akik alkotásaikkal reflektáltak a kor eseményeire. Alja Rahmanovát a körülmények kényszerítették naplóírásra. Fél év kellett hozzá, hogy összerakjuk az előadás anyagát, és két hónapos, megfeszített próbaidőszak ahhoz, hogy a nézők azt kapják, amit magamban megálmodtam. Ha minden héten remekül megírt színművet olvashatszédnek lesz tanúja a néző, melyek valószínűleg Mary megpróbáltatásait és szenvedését szerették volna bemutatni, ám sokszor olyannak hatnak, mintha egy telenovellából érkeztek volna a borús vidékre. Ekkor érzi az ember, hogy a játékidő (Fotó: SND, Robert Tappen) nék, azokkal foglalkoznék. De ilyen darabból kevés van. És azok közül is több konkrét színészekre íródott, vagy éppen bulvárízű, hogy bárhol a világon elő lehessen adni. A színpadi változathoz a napló első 300 oldalát használtuk fel. Sok mindent tanultunk, hallottunk, olvastunk az orosz forradalomról, de így, belelátva egy család hétköznapjaiba, mindent sokkal intenzívebben élhetünk át. Nagyon sok szereplője van a naplónak, de mi csak a legfontosabb sorsokat vettük ki, vagy több karakterből formáltunk egyet. A politika mellett természetesen az emberi kapcsolatok, a nehéz lelki állapotok, különböző szerelmi viszonyok is kidomborodnak az előadásban. Ma, amikor még sokan nem látják tisztán, mi a diktatúra, mi volt a bolsevizmus, hasznosnak látom visszatekinteni a történelembe, hogy lássuk, indokolatlanul hosszú, mert hiába szépek a kosztümök, jó nézni az angolparkokat, a kocsikázásokat és a bánattól síró, izzadó fiatalokat, ha a Mary Shelley nem tud annál többet mondani, mint hogy itt volt egy sokat szenvedő ifjú hölgy, aki a szenvedéseiből merített ihletet (ez elég didaktikusán el is hangzik a moziban), és a korban meglehetősen szokatlannak hatott, hogy út egy remekművet. Ami miatt mégsem kidobott idő a Mary Shelley-re szánt százhúsz perc, az elsősorban Elle Fanning játéka. ANicolas Winding Refit Neon Démonjából is ismerős színésznő ügyesen hozza az önmagát kereső, kitartó és dilemmázó lányt. Pont olyan ügyesen, hogy alakításával megmenti Haifaa Ál Mansour filmjét. Gera Márton Mary Shelley - Frankenstein születése (Mary Shelley). Angol-amerikai-luxemburgi életrajzi dráma, 2017,120 perc. Rendezte: Haifaa A1 Mansour. Szereplők: Elle Fanning, Maisie Williams, Douglas Booth, Tom Sturridge. kiélezett helyzetekben mi nyitja meg az emberben Pandora szelencéjét.” Tizenhetedik születésnapján, romantikus lelkű lányként kezdi el írni naplóját Alja Rahmanova, s ahogy haladunk előre az időben, úgy szól bele az életébe a történelem. „Nehéz sors volt az övé - vélekedik a rendező. - Férjét, aki egyetemi professzor volt, elűzték Oroszországból. Alja követte őt, és Bécs egyik szegénynegyedében, egy tejcsarnokban talált állást. O tartotta el a családot, férjét és fiát, aki 1945- ben, a háború tüzében halt meg. A sors legnagyobb abszurditása, hogy a fiú a hitleri hadsereg katonája volt, s mivel jól beszélte édesanyja nyelvét, a keleti fronton tolmácskodott. A háború utolsó hónapjában orosz katonák végeztek vele Bécsújhely mellett. Nem sokkal később a házaspár Svájcba emigrált, ahol Alja orosz nyelven írt könyveit a férje fordította németre. A naplókat sokáig a padlásukon rejtegették, s csak 1931-ben jelentek meg. Ugyanúgy, mint pár évvel ezelőtt Esterházy Péter Mercedes Benz című darabjához, a naplókhoz sem volt könnyű megtalálni a kellő színpadi formát. És ez volt számomra a legnagyobb kihívás a munka során. Hogy miképpen kínáljunk fel a nézőknek egy olyan müvet, amely tele van paradoxonnal, abszurditással, tragédiával, s mindezt szépen átszövi a humor. Engem azok a témák érdekelnek, amelyek három síkon mozognak: társadalmi, lélektani és biológiai síkon. Alja Rahmanovában az is megragadó, hogy bár elfordult a hazájától, maga mögött hagyta a családját, az emlékeit, élete végéig, kilencvenkét éves korában bekövetkezett haláláig megmaradt orosznak. írásaiban végig őszinte volt és tárgyilagos. Nem moralizál, nem a saját nézeteit plántálja belénk, hogy ő maga mit tart jónak vagy rossznak, hanem egyszerűen csak azt írja meg, amit megélt. De tisztán és okosan ír.” A szerző a Vasárnap munkatársa Madonna az Eurovíziós Dalfesztiválon Tel-Aviv/Lo* Angeles. Madonna lesz a sztárvendége az idei tel-avivi Eurovíziós Dalfesztivál döntőjének. Az amerikai sztár két dalt fog előadni a fináléhoz kapcsolódó show-műsorban május 18-án. A világhírű előadó egy slágerét, valamint készülő lemezéről egy új dalt fog elénekelni - írta tegnap a variety.com. Sajtóértesülések szerint Madonna 1,5 millió dollárt kap a fellépésért. A 60 éves sztár számos táncossal együtt adja elő produkcióját az Expo Tel-Avivban, az izraeli város konferencia-központjában. Madonna 2009-ben és 2012-ben is fellépett Izraelben világ körüli turnéja keretében. A 64. Eurovíziós Dalfesztivált május 14. és 18. között rendezik meg Tel-Avivban, a versenyben 41 ország képviselője lép színpadra, miután Ukrajna februárban visszalépett. A Magyarország színeiben induló Pápai Jocit az első elődöntőben, május 14-én láthatja a közönség. (MTI) Percy Shelley (Douglas Booth) és Mary Shelley (Elle Fanning) (Fotó: Pannónia Entertainmen'
