Új Szó, 2019. április (72. évfolyam, 77-100. szám)
2019-04-06 / 82. szám
Szolláth Dávid tárcája a Szalonban 2019. április 6., szombat, 13. évfolyam, 14. szám Erdély Nagy-Romániában, 1918-1919 Nagyvárad Arad Erdély huszadik századi történelmének alakulása - a társadalomtudományok egyik elterjedt, mai szakkifejezésével élve - a románok és magyarok közötti „nulla összegű játék” dinamikáját követte, ahol a megbékélés, a kompromisszum csaknem lehetetlen volt. A szemben álló felek teljes győzelemre törekedtek, és a győztes „mindent vitt”. Erdély bonyolult nemzetiségi viszonyai, a néprajzi tarkaság, a román, a magyar és a német lakosság területi elhelyezkedésének kevertsége szinte lehetedenné tette az etnikailag minden szempontból kielégítő, igazságosnak mondható határvonal meghúzását. Részben ezzel magyarázható, hogy míg Erdély Romániával való 1918-as „egyesülésében” a román közvélemény saját nemzeti törekvéseinek beteljesülését látta (és látja ma is), addig az Erdély elcsatolását szentesítő trianoni békeszerződést magyar oldalon össztársadalmi méretű elutasítás övezi. Ami tehát A nagyszebeni Kormányzótanács tagjai az egyik népnek diadal és örömünnep, az a másiknak tragédiát és gyászt jelent. Abban, hogy Trianon a magyar történelmi tudat egyik traumatikus élményévé vált, meghatározó szerepet játszott a békeszerződés területi előírásainak durvasága és elvszerűdensége is: több mint 3 millió magyar - köztük 1,6 millióan a Romániának ítélt területen — került kisebbségi helyzetbe, az elcsatolt területek egy része pedig, mint például a Székelyföld, ma is túlnyomó többségében magyar lakosságú. „Erdély, Erdély kell nekünk” 1914-ben Románia a Központi Hatalmak (Németország, Ausztria-Magyarország és Olaszország) formális szövetségese volt. A román közvélemény szemében • Kolozsvár ErdélV .Gyulafehérvár _tjO Havasa . Bukarest Nagy-Romama 1923 Nem teljesült román területi Igények ----- román határ 1923-ban (Fotók: képarchívum) azonban - főleg az erdélyi románok elnyomásáról folyamatosan érkező, gyakran felnagyítón hírek hatására - az Osztrák-Magyar Monarchia rendkívül népszerűden volt. „Erdély, Erdély kell nekünk, Erdély!” - ez a korabeli katonai induló fejezte ki leginkább a romániai közhangulatot. Az első világháború kitörésekor a bukaresti koronatanács a fegyveres semlegesség mellen döntött, ezt követően pedig a hadviselő felek valóságos versenyfutásba kezdtek Románia megnyeréséért. Ion I. C. Brátianu miniszterelnök és I. Ferdinánd román király kezdettől fogva Erdély megszerzésére törekedett, erre azonban csak az antant győzelme esetén volt reális esély. Kivárták tehát a kedvezőnek vélt alkalmat, és 1916. augusztus 17-én Bukarestben titkos megállapodást kötöttek az antant képviselőivel. Eszerint a román hadseregnek 10 napon belül meg kellett támadnia a Monarchiát, ennek fejében Franciaország, Nagy-Britannia, Olaszország és Oroszország elismerte Románia jogát Bukovina nagy részére, a Bánságra, Erdélyre és Kelet-Magyarország egy részére. Debrecen és Szeged megmaradt volna Magyarországnak, viszont Vásárosnamény, Mátészalka, Békéscsaba, Makó és Gyula Romániához került volna. A szerződés szerint Romániának tilos volt különbékét kötnie az ellenséggel. Az 1916. augusztus 27-én megindult támadás nyomán Erdélybe betört román csapatokat a német és Erdély „fővárosába", Kolozsvárra 1918. december 24-én vonult be a román hadsereg. Ferencz József, az akkor már 83 éves, nagy tekintélyű kolozsvári unitárius egyházfő így írt erről a naplójában: „1918. december 24-én a románok megszállották Kolozsvárt is. Karácson szombatján angyalok járása helyett kucsmás oláh katonák. Bizony, szomorú Karácson. Ide jutottunk hát a diadalmas forradalommal! Hiszen maholnap az egész magyar népköztársaság az ellenség kezében lesz. Északon a csehek és tótok, délen a szerbek és szlovének, Erdélyben a románok osztozkodnak az ezeréves Magyarországon. (...] De nem folytatom tovább. Könnyeimmel írtam e sorokat is, s valószínűleg azok már nem apadnak el, amíg én még élek." „Emlékezetes, fájdalmas, soha el nem felejthető karácsony" volt ez - jegyezte fel ugyanerről a napról a neves színházi és filmrendező, Janovics Jenő. „Árvaságra jutott magyarok ezen a szent éjszakán nem hunyták le a szemüket." az osztrák-magyar erők már október közepéig kiverték onnan. December 6-án Bukarestet is elfoglalták, ezért a királyi udvar és a román kormány a moldvai Ia$i városába menekült. Az 1917-es bolsevik hatalomátvételt követően Oroszország kivált a háborúból, ami még Több mint 3 millió magyar - köztük 1,6 millióan a Romániának ítélt területen - került kisebbségi helyzetbe. nehezebb katonai helyzetbe hozta Romániát. így 1918. május 7-én Bukarestben - megszegve ezzel az 1916-os titkos szerződésben vállalt kötelezettségét - Románia kénytelen volt megalázó különbékét kötni a Központi Hatalmakkal, amit azonban I. Ferdinánd király végül nem szentesített. Az ország jövője ekkor kilátástalannak tűnt: területének nagy része idegen megszállás alatt állt, és egyelőre halvány remény sem mutatkozott a hőn áhított Erdély megszerzésére. Előre a Tiszáig! Néhány hónappal később azonban radikális fordulat állt be a háború menetében. 1918 őszén a Központi Hatalmak vereséget szenvedtek: szeptemberben Bulgária, októberben Törökország, novem-
