Új Szó, 2019. április (72. évfolyam, 77-100. szám)

2019-04-05 / 81. szám

181 SPORT 2019. április 5.1 www.ujszo.com Alex Fergusonnal is tárgyalt Hrutka Jelenleg a Spfler TV szakkommentátoraként tevékenykedik (Somogyi Tibor felvétele) SZABÓ ZOLTÁN Hrutka János háromszoros magyar és egyszeres német futballbajnoknak mondhatja magát. Az egykori 24-szeres magyar válogatott hátvád jelenleg televíziós szakkommentátorkánt dolgozik. A 44 éves szakemberrel Budapesten beszélgettünk pályafutása emlékezetes pillanatairól. Hol kezdte a pályafutását, és mikor került a Ferencvároshoz? Hatévesen, Kőbányán kezdtem futballozni, 11 évesen kerültem a Fradihoz. Végigjártam a szamárlét­rát, és 18 éves koromban Nyilasi Ti­bor vezetőedző vitt fel az A csapat­hoz. Akkoriban Simon, Telek, Kuz­­nyecov (Szekeres) és Keller alkotta a védősort. Egy szenzációs csapat öltözőjébe léphettem, amely ráadá­sul az előző évben megnyerte a baj­nokságot. Velem együtt a korombeli Lisztes és Zavadszky került fel az él­vonalbeli csapathoz. 1993-ban, az Újpest elleni derbi előtt Telek meg­sérült, így a lilák elleni rangadón mutatkozhattam be az élvonalban. Ezután kölcsönadták az MTK- nak, de gyorsan visszatért. Akkoriban bármikor visszahív­hatták a vendégjátékost, én is csu­pán négy meccset játszottam a kék­fehéreknél. Összesen egy hónapot töltöttem a Hungária körúton, ami­kor Telek Manci újra harcképtelen­né vált, így visszakerültem a Fradi­hoz. Ezután folyamatosan játszot­tam, egymás után kétszer bajnokok lettünk (1995, 1996), zsinórban há­romszor nyertük meg a Magyar Ku­pát. A legélénkebben az 1994-es ku­pasiker maradt meg bennem, amikor a Honvéd elleni győztes finálé után lovas rendőrök özönlötték el a pá­lyát. Kardlapokkal nemcsak a druk­kereket ütötték, hanem többek kö­zött Simon és Telek is kapott rende­sen... Sosem felejtem, hogy a Fra­dival bekerültünk a BL csoportkö­rébe, és játszhattam az előző évi győztes Ajax és a Real Madrid ellen. Kulcsembere volt az 1996-os olimpiára kijutott csapatnak. Az ötkarikás játékokon viszont nem játszott. Miért? Ez egy külön történet. Állandó tagja voltam a csapatnak, a Skócia elleni szakadó hóesésben lejátszott meccsen is pályára léptem, amelyen Európából elsőként biztosítottuk helyünket az olimpián. Sőt, a játé­kok előtti, Hondurasszal vívott utol­só főpróbán még én voltam a csa­patkapitány, aztán mégsem kerül­tem be a keretbe. Húsz játékossal ér­keztünk Atlantába, ám csak tizen­nyolc futballistát lehetett nevezni a játékokra, akik be is költöztek az olimpiai faluba. A keretből kimaradt két focistát Orlando belvárosában kellett elszállásolni, és sérülés, el­tiltás esetén be lehetett cserélni őket két bent lévő csapattag helyett. A későbbi olimpiai bajnok Nigéria el­leni nyitómeccs előtti nap délelőtt­jén megérkezett a Laczkó Mihály el­nök vezette MLSZ-küldöttség, amely Dunai Antal kapitánnyal tár­gyalt. Ezután Dunai - akinek szö­vetségi kapitányi állást ígértek - kö­zölte velünk, hogy ez nem az ő dön­tése, de engem és Mátyus Janit Bük­­szegi Zoli és Herczeg Miki vált fel a nevezett keretben, így el kellett hagynunk az olimpiai falut. Tehát már a rajt előtt kimerítettük a kvótát, mivel aki egyszer már kikerült a ke­retből, azt többet nem lehetett újra visszacserélni! így az olimpia előtt elvették tőlünk azt a lehetőséget, hogy pályára lépjünk, a csapattól pedig azt, hogy két friss embert a ké­sőbbiekben cserélhessenek. Nagyon bölcsen mi már a torna előtt kimerí­tettük a cseréinket. Ha eleve minket akartak volna kihagyni, valószínűleg be sem neveznek, de ez a lépés, va­lamint az, hogy még az első mérkő­zés előtti utolsó estén is, éjszakába nyúlóan ment a kemény vita a veze­tőséggel a prémiumokról, azt mutat­ta, hogy nagyon amatőr vezetéssel kellett volna sikereket elérnünk. Ez nem is sikerült, pedig 24 év után ke­rült ki újra a magyar válogatott az olimpiára, és azóta sem látta futball­csapat közelről az öt karikát. Ezután már nem is törődtek velünk a veze­tők, ott hagytak bennünket Orlandó­­ban, egy idegen környezetben, föld­részen, kontroll nélkül napokra, ők pedig elrepültek Miamiba, a követ­kező mérkőzés színhelyére... Hogyan fogadták ezt a játékos­társak? Fel voltak háborodva, annál is in­kább, hogy az MLSZ-vezetők keve­sebb prémiumot ígértek a nigériai­ak, a brazilok és a japánok legyőzé­sért, mint amennyi akkor egy sima NB I-es sikerért járt. Hosszú tárgya­lások után valamit módosítottak a jutalmazási rendszeren, de az a csa­pat, amely sikeres lehetett volna, pont nélkül, csoportutolsóként zárt. A japánok elleni meccsre pedig el­fogytak a védők... Akkor cserélni kellett volna a keretben, de ezt a le­hetőséget mi nagyvonalúan, a felső vezetés érthetetlen pressziójára már a torna előtt eljátszottuk. Nemcsak velünk, Dunai Antallal is kiszúrtak, mert nem ő, hanem Csank János lett a szövetségi kapitány, így hiába kö­vette vakon a felettesek utasításait. 1998-ban az osztrákok ellen volt először válogatott a felnőttek kö­zött Miként emlékszik a bécsi meccsre? Felejthetetlen az első válogatott meccsem, idegenben 3:2-re legyőz­tük a Polsterrel és Herzoggal felálló osztrák csapatot. A néhai Bicskei Bertalan remek együttest rakott össze, Király Gabi fantasztikusan védett, Polster tizenegyesét is hárí­totta. Mindig örömmel öltöttem ma­gamra a címeres mezt, amelyben vé­dő létemre három gólt rúgtam, mindhármat szabadrúgásból, az an­gol Seaman, a román Stelea és a lit­ván Stauce kapujába. Azt viszont sajnálom, hogy egy jelentős tornára sem sikerült kijutnunk, bár akkor még egy tornán sem szerepelt ilyen sok csapat. Tőlünk mindig csak a csoportelsők juthattak egyenes ágon a legrangosabb tornákra. Sokkal ne­hezebb volt a helyzetünk. Nem sokkal később viszont ki­került a Fradi kezdőcsapatából. Mi volt ennek az oka? 1996-ban Varga Zoltán lett a Fe­rencváros vezetőedzője, akivel re­mekül megértettem magam. O volt az első mesterem, akinél az számí­tott, hogy ki hogyan teljesít a tré­ningeken. Egyáltalán nem a neve­ket nézte, hanem a teljesítményt. Miután Vargát elküldték, ismét Nyilasi lett az edző, aki minket, Varga-pártiakat furcsa szemmel nézett. Nem is játszottam az első nyolc bajnokin, a következő, Győr elleni meccsen sérülések miatt pá­lyára léptem, és fejes gólommal 1:0- ra nyertük a találkozót. Utána az Újpesttel vívott derbit is a bólintá­­som döntötte el. Mindkét meccsen voltak német megfigyelők, akik Horváth Ferire voltak kíváncsiak, ám végül a csatár helyett engem vittek külföldre. Miként gondol vissza a Kaisers­­lauternben eltöltött időszakra? Télen kerültem a német csapat­hoz, két hónap kellett, amíg felvet­tem a ritmust. Kiváló játékostársa­im voltak, például a cseh Kadlec és Kuka, a német gólzsák Olaf Mar­schall, Michael Ballack, a világbaj­nok Andreas Brehme vagy a svájci csapatkapitány Ciriaco Sforza. Ot­to Rehhagel személyében egy fan­tasztikus edzőnk is volt. Szűcs La­jos kapussal ketten voltunk magyar tagjai a bajnokcsapatnak, kevés honfitársunk mondhatja el magá­ról, hogy német bajnoki címet szer­zett. Ez volt két és fél éves kaisers­­lautemi pályafutásom csúcsa, na meg az, hogy BL-negyeddöntőben szerepelhettem a Bayern München ellen. Ezután Frankfurtba került. Felix Magath edző hívott az Eint­­rachthoz, aki rendkívül kemény gyakorlásokat tartott. Sajnos, a fel­készülés utolsó tréningjén megsérült a térdem, így idő előtt véget ért a frankfurti kalandom. Majd visszatért a Fradihoz... A szezon közben Szűcs Lajossal és Pinte Attilával együtt érkeztem az addig botladozó Fradihoz. De aztán belelendültünk, és a Csank János ál­tal irányított csapatunk végül bajno­ki címét szerzett. Attila fantasztikus fél évet produkált, öröm volt nézni, milyen gyors és technikás. Miért távozott a sikeres idény után? Tulajdonosváltás történt a klub­nál, Várszegi Gábor lett a tulaj, aki nem tartott igényt a legjobban fize­tett játékosokra, így rajtam kívül többek között Pinte Attila is távozott szezon közben... Ezután rövid ideig a Vasasnál szerepeltem kölcsönben, majd a Honvédnál játszottam egy fél évet, és 30 évesen a szögre akasz­tottam a futballcsukát. Mivel foglalkozott ezután? Játékosügynökként kezdtem te­vékenykedni, majd 2004-ben Lothar Matthäus szövetségi kapitány fel­kért, hogy technikai igazgatóként és menedzserként legyek a segítője a válogatottnál. Nagyon értékes ta­pasztalatokat szereztem az egykori világsztár mellett. A játékosok közül kik voltak a legismertebb kliensei? Vass Ádám és Zsivótzky Norbert rajtunk keresztül került a Stoke Cityhez, Farkas Balázs pedig a Di­namo Kijevhez, Varga Roland a Bresciához. Segítettünk Kádár Ta­más Newcastle-be való szerződésé­nél, de vittünk Barcelonából is fia­talt a Fulhamhez. Mi voltunk, akik legelőször jó kapcsolatot építettünk ki a Liverpoollal, ennek is köszön­hető, hogy Gulácsi Péter és Németh Krisztián odakerült, majd később az MTK együttműködési szerződést alakíthatott ki az angol klubbal. Szá­mos fiatal tehetség került akkoriban rajtunk keresztül a külföldi topli­gákba. Mi volt a legnagyobb élménye ügynökként? Hogy tárgyalhattam Alex Fergus­onnal, a Manchester United legendás menedzserével. Nagyon barátságos volt a skót szakember, aki szívesen látta volna Farkas Balázst a csapatá­ban. Sajnos, nem sokkal később Ba­lázs súlyos sérülést szenvedett, így sajnos véget ért a nemzetközi top­karrierje. Kimagasló képességű fia­tal volt, szenzációs játékos. Jelenleg mivel foglalkozik? A Spíler TV szakkommentátora­ként tevékenykedem, elsősorban a Premier League-meccsek és a Baj­nokok Ligája szakértőjeként foglal­koztatnak, de idén már az El Clásico kommentálásra is felkértek, valamint a hét végi Barcelona-Atlético Mad­rid csúcsrangadón is szerepet kapok. Hrutka János ► Született: 1974. október 26-án, Budapesten ► Posztja: középső védő ► Klubjai: Ferencváros (1985-1998,2000-2003), MTK (1993), Kaiserslautern (1998-2000), Eintracht Frankfurt (2000), Vasas (2002), Honvéd (2003) ► Válogatott mérkőzések, gélok száma: 24/3 ► Sikerei: német bajnok (Kaiserslautern, 1998), háromszoros magyar bajnok (Ferencváros, 1995,1996,2001), Magyar Kupa­győztes (Ferencváros, 1993,1994,1995), BL-csoportkör (Ferencváros, 1995/96), BL-negyeddöntő (Kaiserslautern, 1998/99)

Next

/
Thumbnails
Contents