Új Szó, 2019. március (72. évfolyam, 51-76. szám)
2019-03-30 / 76. szám
Sajó László tárcája a Szalonban 2019. március 30., szombat, 13. évfolyam, 13. szám JÉ úgy volt, hogy /I _____ éppen Nujork-LA i W ban jártam. 1 M És ha egyszer Te JL \ M J is Nujorkban jártál, tutitütkó, hogy lehettél te ebben a Big Almában akárhol, mesélhetnél akár a Brooklyn hídról, a Brodwayről, a dilinyós dzsesszlebujokról, a Central Parkról, a múzeumok végtelen világáról, a nujorki metróról, telenyomhatnád a népek fejét mindenről, ami nujorki, hablatyolhatnál bármit Manhattenről egészen a Szabadság-szoborig, de a végén csak rákérdeznének, hogy akkor tényleg, milyenek is azok a föl-hőőőőőkarcolók? Tényleg, milyenek is akkor azok a föl-hő-karcolók? Ha Nujorkban jársz, és persze, amikor majd visszatérsz ide a normális világba, mármint Európába, nos, biztosíthadak, az első, ami újra és újra az eszedbe fog jutni erről a Nujorkról, hogy igen, azok a „ménkű” nagy fölhőkarcolók, na, azok aztán, tényleg, de tényleg. És elmeséled, mit láttál, s ezzel most már sommásan el is mondtál mindent Nujorkról. Mert Nujorkban járva-kelve, először megpillantva a pompázatos fényekben a város döbbenetes sziluettjét, s feldolgozva az első sokkot, bevallom, kihevertem azonnal. Persze, könnyedén azt gondoltam, hogy akkor most már minden rendben van, készen állok, -jöhet a város, ez a Nujork, s igen nagy kaland lesz, mondhatom, ez a felhőkarcolósdi móka! Gyerünk, A-ME-RI-KA! A végére meg majd úgy fogok Nujorkban lebzselni egy-egy DOG fölhőkarcoló mellett, mint ahogy a csallóközi népség teszi a dolgát a szalmabálák mellett, mert hát nyáron azokból is „ménkű sok” van, s mitől legyenek az ilyesmitől oda meg vissza? De mégsem. Ahogy lenyűgözve néztem a piramisok isteni megnyilvánulását, az emberi lét, a gondolat, az akarat, a munka, a gyötrelem, a kitartás oltárán felemelt csodát, ahogy elájultam Rómában, s rácsodálkoztam a Colosseumra, kiakadtam a szemet gyönyörködtető évszázados kutakon, ahogy képes voltam órákon át bámulni Párizsban egy-egy reneszánsz döbbenetét, lefagytam Londonban a frappáns építészeti csalafintaságokat látva, nos, ez a Nujork megfogott, a földbe döngölt, nem engedett, a föl-hőkarcolók látványa pedig valósággal megbabonázott. Azt hiszi bárki is, hogy immunis lehet erre a NUJORK-vírusra? Mekkora döbbenettel veszi az ember tudomásul, amikor fölbuggyan a valóság, a saját emberi törpesége, kitekert nyakkal bámul fölfelé az égbe, s nézi ezeket a brutális, égbe meredő, ágaskodó fölhő-karcolókat. Talán majd az eszébe fog jumi neki is a bölcs mondása, vajon az ember miért az égbe tekint, ha nagy dolgokra kíváncsi. Nujorkban járva, az a legegyszerűbb, ha rögtön a privát föl-hőkarcoló túrád első állomásaként meghajtod a fejed, a két nagy öreg IKERtorony-démon maradványai előtt, amelyeket manapság a 9/11- es helyrajzi számmal ellátott dupla mega-föl-hő- karcoló síremlékének neveznek. Viszont jó, ha tudod, az ikrek helyére azóta épült egy újabb, vagányabb, dizájnos ficsúr, az egyik legfőbb attrakció ebben a város-cirkuszban, amit a cirkusz dizőze csak így mutathatna be:- Az egyetlen, a legszebb, a legcsodálatosabb, csak ma, csak Önöknek, azaz a One World Trade Center! És láss csodát, akárcsak a néhai ikertornyoknak, úgy ennek a pöpec, csillogósra suvickolt ficsúmak is lett kilátója, méghozzá Nujork legmodernebbje, ami létezik, s a legmagasabbja, rátettek egy lapáttal, nesztek csúnya terroristák. Hát azt hittétek, füle lett a tepsinek? Nos, kegyeletből úgy döntöttem, hogy mégsem megyünk fel ennek a WTC nevű torony 102-ik emeletére, s nem akarunk majd lenézni akkor sem a majdnem 400 méteres magasságból, nem akarunk semmi maradandó élményt, dilit, gyorsliftezést, se panorámát, se ajándékot, semmit, mert kömény gyerökök vagyunk. Na jó, egyszerűen nem volt belépőjegyünk. Nagy, azaz veri, veri BIG FATAL FAMILY ERROR-t fogtunk ki, s ezzel a valósággal szembesültünk, s igen, tudomásul vettük, hogy a továbbiakban így kell majd leélnünk az életünket, nuku WTC. De menjünk csak tovább. Van itt egy újabb jómadár, amire mindenki rákérdez, ha erről a Nujorkról mesélsz:- És az izét, azt láttad? Hát igen. Barkóbázzunk? Igen. Magas? Igen. Nagyon magas? Igen. Rákérdezhetek? Az Empire State Buildingre gondoltál? Aha. Ez az a DÖG, amelyik több mint nyolcvan éve meghatározója, amolyan maffiózó-karcolója Nujorknak, s ezt látod mindenhol, Bronxban, Brooklynban, akárhol, ezt látod kitűnni a város igazi sziluettjében is, ez a BOSS a többi nagymenő cirkáló között. Ez a capo di tutti capi, a főnökök főnöke - minden értelemben - kihagyhatadan bámészkodós turista dilinek számító, igazi cirkáló celeb, mert ez, maga az IKON, bárhol is vagy Nujorkban, bármilyen messze vagy, ezt látni fogod a maga kis 381 méterével, az utcaszintek fölé magasodik. Persze, ezzel a teljesítményével hosszú ideig, talán 1972-ig a világ legmagasabb cirkálójának számított, aztán persze letaszították a trónról, de a Boss, az Empire State Building megmaradt nujorki legendának. Ha megfigyeled, rájössz, talán nem véletlenül. Ha már ott voltunk a tövében, mert ugye jó előre vettünk belépőjegyeket, hát akkor szépen fölnyomattuk magunkat a hiperliftek egyikével. Egészen a csúcsig tekertünk, föl a 102-ik emeletre. Estére jutottunk csak fel a tetőre. Nujorkban jártam, „föl-hő-kar-co-ló-kat” láttam
