Új Szó, 2019. március (72. évfolyam, 51-76. szám)

2019-03-30 / 76. szám

www.ujszo.com | 2019. március 30. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Normális nem normális ország A polip egyik karja küldözgeti az SMS-eket a másiknak MÁRIUS KOPCSAY V annak, akik azt állítják, azok a legstabilabb há­zasságok, ahol a férj és a feleség naponta maxi­mum ötven szót vált egymással. Ez alapján talán kijelenthető, hogy az intenzív és bizalmas beszélgetés mértékegysége 430 SMS-üzenet fél év alatt. Pontosan ennyi SMS-t váltott a főügyész helyettese, Peter Sufliarsky Marián K. vádlottal - legalábbis Igor Matovic Ol’aNO-elnök sajtótájékoz­tatóján ez a 430-as szám hangzott el. Hát ez úgy két-három SMS naponta. Persze ennyi is elég ahhoz, hogy Sufliarsky április elsejével most már kénytelen legyen otthagyni a poszt­ját. Nem tréfa. Hanem egy újabb kis lépés, amellyel Szlovákia közelebb kerül a normálisan működő országokhoz, amelyekben létezik megtisztulási folyamat, és a polip csápjait még az­előtt levágják, hogy elérne az ál­­lamaparátus minden zegébe-zugába és lebénítaná az egészet. De történt valami más, ami meg odább lökte Szlovákiát a civilizált világtól: a parlamentben 101 képvi­selő megszavazta a javaslatot, hogy a kormány állítsa le az Európa Tanács nők elleni és családon belüli erőszak megelőzéséről és felszámolásáról szóló egyezményének, ismertebb nevén az Isztambuli Szerződésnek a ratifikálását. Idézzük fel, kik is szavazták meg eztavisszatáncolást: a javaslatot előteijesztő SNS, a Smer, a Híd­­képviselők nagy része, a Sme rodina (micsoda család), Kotlebáék és Matovic, az Ol’aNO elnöke is. Szép kis vörös-barna koalíció. Egyszerűen győzött a „dzsender”. Sok mindent elárul a társadalomról ez a szavazás. Mindenekelőtt azt, hogy Szlovákiában még elevenen él a sztereotípia, hogy az asszonynak a konyhában a helye, engedelmesked­nie kell az urának, aki akár le is ke­verhet neki egyet, ha felbőszíti, hi­szen a rendőrség és a bíróság majd szemet huny, a nőt meg kineveti a környezete, hogy hát azt kapta, amit megérdemelt, ő tehet róla. Csakhogy ezt a fajta „családi tűzhely” elméletet eddig csupán a politikai paletta egy része vallotta hol halkan, hol meg hangosabban (a ke­reszténydemokrata pártok, itt-ott az ilyen-olyan populisták meg a radiká­lisok), most meg bekerült a politikai fősodorba. De ez már nem csak szlo­vákiai specialitás. Kevesebb jogot, nagyobb biztonságot és rendet - egyre többen hirdetik ezt a világban is, hol a szerelem, hol az emberi jo­gok, hol meg ki tudja, mi ellen. Csakhogy az a társadalom, amely ilyen civilizációs „botlást” követ el, ott könnyeben elakadhat a társadalmi ellenőrzés, az értelmes párbeszéd és a megtisztulási folyamat is. A báránykák a „hagyományos ér­tékek” miatt aggódnak, a polip egyik karja pedig vígan küldözgeti tovább az SMS-eseket a másiknak. A szerző a TASR hírügynökség munkatársa A Smer hasznos idiótái K ét nagyon furcsa parla­menti szavazás is volt a héten: az egyik a nyug­díjkorhatár maximumát megszabó alkotmánytörvény elfo­gadása, a másik az Isztambuli Egyezményből való kilépésről szóló voksolás. Nehéz megmondani, hogy melyik a nagyobb baklövés. A nyugdíjkor­határ fentről való lehatárolása lát­szólag gazdasági kérdés, amely a Smer szerint a napi robotba belefá­sult, a kapitalisták által kizsigerelt és megroppant egészségű, szalag mel­lett dolgozó munkásoknak segít, akiknek így nem kell az „életük vé­géig” dolgozni, legkésőbb 64 évesen elmehetnek nyugdíjba. A másik ol­dal szerint viszont az állam fogja őket még jobban kizsákmányolni, hiszen a nyugdíjrendszer fenntartá­sához magasabb adókra lesz szük­ség. Ha pedig nem emelik az adókat, akkor a nyugdíj fizetéshez viszo­nyított értékét kell csökkenteni, hogy a nyugdíjbiztosítási rendszer ne dőljön be. Ezt mind el lehet mon­dani, azzal együtt, hogy valójában csak 2030-ban lesz majd érezhető a hatása - kivéve azokat nőket, akik a felnevelt gyerekek száma alapján korábban elérik a korhatárplafont. Az alkotmánytörvény elfogadása azonban nem elsősorban a gazdasági okok miatt botrányos. Elsősorban azért elfogadhatatlan, mert Kotleba (neo)fasiszta pártjával közösen sza­vazták meg, velük egyetértésben módosították az alkotmányt, és nél­külük nem lehetett volna. A Smert és választóit ez feltehetően nem zavar­ja, valószínűleg így van ezzel a Sme rodina és még néhány független képviselő is. Viszont a Híd három „nyugdíjas­mentő” képviselője valószínűleg nem fogta fel, mit tesz. Mennyivel jobbak ők most Ján Simko rima­­szombati polgármesternél, aki szin­tén nem lát semmi rosszat abban, hogy Kotlebáék támogatását élvezi, és nem engedi be a városba a holo-Legyőzni Orbán Viktort SZOM BATH Y PÁL T éved a magyarországi ellenzék, ha azt hiszi, Orbán Viktort leváltja helyette a brüsszeli bürokrácia, az EU-nagyhatalmak vagy Soros György víziója. Nem lesz magyar kormányváltás kompetens hazai ellenzék nélkül. „A ma meglévő ellenzéki pártstruktúrában nem lehet a Fideszt levál­tani. Nincs olyan választási törvény, amelyben ez megtörténhetne. A legnagyobb probléma az, hogy ma nincs olyan párt, amelyik a Fidesz váltópártja lehetne.” (Szelényi Iván szociológus) Kis túlzással azt is állíthatnánk, hogy az a magyar szavazópolgár, aki­nek valamiért elege van az Orbán-korszakból, a Fidesz-kurzusból, a NER-világból, az a választó úgy érhet célt leghamarabb a kormánybuk­tatáshoz, ha folyamatosan szavaz - a Fidesz-kormányra. Ha önnek olyan benyomása van, mint a neves szociológus professzornak, hogy a 2010 óta kedélyesen elvegetáló úgynevezett baloldali ellenzék ebben az élet­ben már sohasem lesz képes a kormányrúdhoz kerülni, mert a kudarc a képességekben és belterjes belső világukban van kódolva, akkor ennél még az is gyorsabb folyamatnak tűnik, ha a hatalmon lévők támogatásá­val azok erodálódását, kopását, elkényelmesedését, természetes politikai életciklusuk lezárását sietteti a kritikus polgár. Abszurd állítás - a kor­mányt támogatva hamarabb jutni el a kormányváltáshoz, mint ellenzé­kére szavazva -, de a paradoxon a kihívók ereje, képessége, munkahaté­konysága felől nézve nem is tűnik lehetetlennek. „A politikához tehetség, hivatástudat, szakmai felkészültség, hely­ismeret, folyamatos munka szükségeltetik... Nem lehetséges a NER megdöntése, leváltása, akár visszaszorítása sem egy tényleges nemzeti együttműködés nélkül. Egyetlen, új ellenzéki párt kell.” (Heller Ágnes filozófus) Talán nem véletlenül tapogatózott a tabula rasa irányába a jobboldali kurzus esküdt ellenfele, az idős filozófus asszony a 2018-as választás után. Nyilván ő is érezte, hogy a semmit háromszor-négyszer összeadva nem jutunk a valamihez, tehát más kell, új kell a másik oldalon. Ezt az utat természetesen azóta sem lelik az ellenzéki térfélen, hiszen ki akarná önként átadni kényelmes helyét, beismerve önnön alkalmatlanságát, hogy oroszlán helyett inkább bogáncsnak alkalmas a politikában. Rá­adásul most nem oroszlánokra, főleg nem papírtigrisekre lenne szüksé­gük - hanem szorgos hangyákra. Régóta gondolom, hogy Orbán Viktor építményét politikai kihívóként minimum 8 éves munkával lehet megbontani, amely ellenzéki tevé­kenység kegyetlen, izzadtságos, csendes, nem látványos aprómunkával indul, ez a szervezetépítést, az országos jelenlét visszaszerzését jelenti elsősorban. Lehet legyinteni az ellenfélre, csak nem érdemes, ha le aka­rod gyűrni, inkább tanulmányozd sikerének összetevőit. A politikusi nehéz szakma, hajói akarja valaki művelni: kilométerek tízezrei, fóru­mok százai, milliárdnyi hülyeség fegyelmezett végighallgatása, ütésál­lóság, munkabírás - itt kezdődik, és a siker itt még korántsem garantált. De itt kezdődik, nem performanszok, tüntetések, baráti tévéstúdiók bu­borékjaiban. „A helyzetünket könnyíti, hogy a szocialista-náci koalíció politikusai inkább komédiásoknak tűnnek, mint politikai vezetőknek.” (Orbán Viktor miniszterelnök) Jól látja ezt a miniszterelnök is, akit aligha zavar az olyan ellenzéki rögeszme, mely szerint a többség már nem az övé, tehát az ellenzéket teljes összefogásra kell ösztönözni, s megjön a siker. Ezt a tévedést sok jel erősítheti, például a Fidesz valóban komikus friss szombathelyi csuklóztatása - csakhogy Vas megye székhelye nem Magyarország. Ezt már Márki-Zay Péter is érti Hódmezővásárhelyen. „Kegyetlen a csávó, le a kalappal. Az egész ellenzéki brigád Orbán tányérából eszik”. (Dopeman, korábbi Orbán-ellenes rapper) Á gyűlölet torzítja az ítélőképességet, politikai csatába pedig csak hi­deg fejjel lehet menni. A magyar politikai status quo új szereplők meg­jelenése nélkül még sokáig megmarad. Úgy fest, idén Budapest őszi ost­roma akadályozza majd a kilátást az átfogó ellenzéki szemléletmód előtt. kausztkiállítást? Jövő héten már alkotmánybíró-jelölteket is válasz­tanak Kotlebáékkal közösen? Az Isztambuli Egyezmény eluta­sítása még ennél is nagyobb egy­ségbe kovácsolta az egyre kevésbé tisztelt ház képviselőit. Az elsősor­ban a nők elleni erőszakot vissza­szorítani igyekvő és a nők egyenlő­ségét segíteni hivatott, az Európa Tanács égisze alatt összeállított do­kumentum elutasítása az ország ed­digi irányultságában bekövetkező komoly változás. Mondhatjuk úgy is, hogy visszalépés. Sajnos sokan vannak a parlamentben - és hát valószínűleg az országban is - akik úgymond a „hagyományos család” hívei, és ha nem is nyíltan, de titok­ban azt vallják: a nő nevelje a gyere­keket, főzzön, mosson, takarítson, és ne szóljon bele a férfi dolgába. Azoknak a férfiaknak a dolgába, akik képesek ördögöt faragni a „dzsenderből”, mert nem tudnak különbséget tenni a társadalmi nem és a biológiai nem között, akik a „hagyományos család” veszélyez­tetésének tartják azt is, ha a feleség fel meri jelenteni az őt és a gyerekeit bántalmazó férjét. Az a szomorú az egészben, hogy mindkét szavazás a Smer, Sefcovic és részben az SNS kampányát segí­tette, és ezt sem a Híd egyes képvi­selői, sem a Smer konzervatív el­lenzéke nem vette észre - vagy nem zavarta őket. A Smemek és az SNS- nek is vannak hasznos - konzervatív és egyéb - idiótái. LAJOSF JÁNOS (Lubomlr Kotrha karikatúrája)

Next

/
Thumbnails
Contents