Új Szó, 2019. március (72. évfolyam, 51-76. szám)

2019-03-04 / 53. szám

6 I KULTÚRA 2019. március 4.1 www.ujszo.com Elment egy ikonikus előadó Koós János két-három generáció számára is több volt egy táncdalénekesnél, humoristaként is imádták Koós János (1937-2019) (Képarchívum) JUHÁSZ KATALIN Ő mondott búcsúztatót Aradszky László temetósón 2017 októberében. Nem akart túl szomorú hangulatot a Bazilikában, inkább a közös focizásokról beszélt, és azzal fejezte be, hogy „ne felejtsd el, nemsokára találkozunk". Vasárnapra virradóra, rövid be­tegség után, 81 évesen elhunyt Koós János, aki két-három generáció szá­mára is jóval többet jelentett egy népszerű táncdalénekesnél. Nemcsak remekül énekelt, de megvolt az a képessége is, hogy a legkülönfélébb szerzők dalaiba „be­lebújjon”, és szinte sajátjaiként adja elő őket. Egyformán jól álltak neki a korabeli olasz slágerek magyarításai, a hagyományos táncdalok, de akár az operett is. Emellett ellenállhatatlan sármja, lazasága és közvetlensége segítette hozzá az országos sikerhez. Ó maga a Micsoda nagyszerű do­log című 1961 -es dalt, Havasy Viktor és S Nagy István szerzeményét te­kintette mérföldkőnek, akkor dőlt el, hogy az énekesi pályát választja. Előtte ugyanis csak a komolyzene ér­dekelte, képzett oboás volt, a pénz­ügyőr zenekar tagja. Tulajdonképpen a véletlennek köszönhetően lett éne­kes: a Zeneakadémia gólyabálján Vi­co Torrianit parodizálta, állítólag fer­getegesen. Az épp ott szórakozó Marton Frigyes rendező látta ezt a produkciót, és rábeszélte, hogy lép­jen fel a Zeneakadémia karácsonyi műsorában, olyan sztárokkal, mint Honthy Hanna és Psota Irén. Aztán jöttek sorban a nagy sláge­rek (Annyi ember él a földön, Én, aki nála jártam, Kapitány, Mondjátok meg Máriának, Nem vagyok teljesen őrült, Sír a telefon, Kislány a zongo­ránál), a Táncdalfesztivál-győzel­­mek, a sikeres nagylemezek és a kü­lönböző díjak. Koós népszerűsége a hatvanas évek közepén megjelenő beat hatá­sára sem csökkent, továbbra is a leg­keresettebb férfi előadók között ma­radt, Aradszky László és Korda György társaságában. Az egykor pezsgő budapesti éjszakai élet egyik sztárjaként gyakran hat-hét szórako­zóhelyen is fellépett egy este folya­mán, mindenütt négy-öt dalt énekelt élő zenekarral. „Nagy idők voltak, sok röhögés­sel, és fogalmunk se volt, hogy hív­ják mondjuk a miniszterelnököt vagy a pénzügyminisztert. Annyit foglal­koztunk csak az egésszel, amikor egyszer Hofi-Koós volt a Mikro­szkóp Színpadon, és láttuk, hogy a második sorban ott ül Kádár János, és röhög mindenen. A Géza mindig be­dobott valamit, amire én se számí­tottam, most hirtelen abbahagyta a hülyéskedést, és azt mondta, hogy Állj! Hagyjuk abba, ez egy nagyon szar szakma. Kezdjünk valami mást: vegyünk egy baltát, egy fűrészt meg egy fúrót, és mától kezdve kádárok leszünk. De inkább ne, mert az is szar. De a Kádár ezen is röhögött” - me­sélte a 24.hu portálnak tavalyelőtt. Kivételes humorérzékére hamar felfigyeltek. Hofi Gézával és Ko­vács Katival hárman alkották a ma­gyar zenés paródiaműfaj első trió­ját, és összehozták a zenés humor egyik legjobb produkcióját, a Kell néha egy kis csavargás című rádió­játékot (1976), amely lemezen csak 1989-ban jelenhetett meg, és alapját képezte a későbbi, Próbálj meg la­zítani című 1996-os CD-nek. Hofival szívesen dolgoztak együtt, sokaknak nyújtottak vigaszt, pillanatnyi felülülést a szocializmus nyomasztó évtizedeiben, anélkül, hogy direkt módon politizáltak vol­na. Számos sikeres színpadi és tévés produkciót hoztak létre. Ezek közül talán a Megalkuvó macskák című, Nepp József rendezte rajzfilm a legnépszerűbb, amelyben két lusta macskaként küzdenek a házat el­árasztó szemtelen egerekkel, ismert slágereket parodizálva. (A macska­duett zenéjét Malek Miklós szerez­te, a szövegeket Hofi, Malek és Sze­nes Iván írta). Koós János a a színész­­parodista munkakörbe is belekós­tolt, 1982-től 1985-ig a Mikroszkóp Színpad tagja volt, és több filmben is szerepelt. A riporterek imádták, mert lebi­­lincselően tudott történeteket me­sélni. Sosem felejtette el megemlí­teni, hogy Bukarestben született (édesapja épp ott dolgozott szoba­festőként), és Gyergyószárhegyen lakott a család. Onnan költöztek négyéves korában Miskolcra, ahol zenei gimnáziumban érettségizett 1957-ben. A zene mellett a foci volt a másik nagy szerelme, haláláig a Fradi lel­kes, kitartó szurkolója maradt. Éle­tének páijával, Dékány Saroltával két gyermekük született: lánya, Ré­ka sikeres énekes színésznő, Gergő fia szintén zenével foglalkozik. Táncszínházi nevelési előadások Pozsonyban Pillanatkép az előadásból (Képarchívum) RÖVIDEN A BBC letiltotta Michael Jacksont London. A BBC rádiói eltüntet­ték lejátszási listáikról Michael Jackson dalait. Utoljára egy hete lehetett hallani tőle bármit a brit közszolgálati média vala­melyik csatornáján. Ahogy ír­ták: „Minden egyes zenét a ma­ga értékei szerint mérlegelünk, és a döntésnél figyelembe vesszük a releváns közönséget és a kontextust is”. Az HBO pár napja mutatott be egy új, hatal­mas port kavart dokumentum­filmet, amely az amerikai pop­sztár körül évtizedeken át lap­pangó gyerekmolesztálási vá­dakat eleveníteti fel. A négyórás Leaving Neverland (Neverland elhagyása) című filmben két feltételezett áldozat mesél arról, hogy Jackson hogyan hálózta be, majd vette rá őket szexuális együttlétekre gyerekkorukban. Michael Jackson családja szé­gyenteljes karaktergyilkosság­nak nevezte a filmet, a 2009-ben elhunyt popsztár hagyatékának kezelői pedig 100 millió dollárra perlik az HBO-t, mert szerintük a Leaving Neverland bemutatá­sával a cég megsértett egy 1992- as szerződést, amelyben vállal­ták, hogy soha nem keltik Jack­­son rossz hírét. (nme, juk) A Vekker Műhely öt éve járja az iskolákat színházi nevelési előadásokkal. Nálunk ők honosították meg ezt a műfajt. Új, eddigi legtöbb embert „megmozgató” projektjük az Ifjú Szivek táncosaival és a budapesti Káva Kulturális Műhellyel közösen készült, Megtart, nemenged címmel. A héten az eddigiektől eltérően nem ők utaznak, hanem Pozsonyba, az Ifjú Szivek Táncszínházba várják a középiskolás csoportokat, napi két alkalommal. A tizenévesek mellett ezúttal a felnőttekre is gondoltak, március 9-én este nekik játsszák az előadás kissé átalakított, „passzívan” is nézhető verzióját. Ez főleg azok­nak a szülőknek lehet rendkívül hasznos, akik most indítják útnak gyerekeiket a nagy betűs életbe, az­zal a bizonyos batyuval. A színházi nevelési előadásokon a nézők (általában osztályközössé­gek) a szereplők társaságában meg­beszélik, értelmezik a látottakat. A Megtart, nemenged című darab fó­kuszában a szokások hatalma, a csa­lád támogató, illetve visszahúzó ereje, a belénk nevelt előítéletek áll­nak. Az, hogy mennyiben befolyá­solja döntéseinket, meddig segít bennünket, és mikortól árthat ne­künk az otthonról hozott útravaló. A történet három fiatalról szól, akik a nagyvárosban, első munka­helyükön, egy bútoráruházban is­merkednek össze. Egy magyar és egy szlovák fiú, valamint egy roma lány élete változik meg gyökeresen rövid idő alatt. A folytatást, vala­mint a befejezést próbálják meg a nézők a szereplőkkel együtt kitalál­ni - ezúttal nem csak szavakkal, ha­nem mozgással is. A szereplők (többen profi táncosok) a színpa­don beszéd helyett gyakran tánccal fejezik ki érzéseiket, egymáshoz való viszonyukat. Aztán - ahogy minden Vekker-előadásban -, egy kis csoportokban zajló beszélgetést követően a nézőknek is mozgással kell megfogalmazniuk gondolatai­kat. Akár „koreográfusként”, akár valamelyik karakter bőrébe bújva saját mozdulatsorokat találnak ki konkrét helyzetekhez, az alá- és fö­lérendeltségi viszony vagy éppen a generációs különbségek kifejezé­séhez. Az Ifjú Szivek táncosainak ezút­tal beszélniük is kell, a vekkeresek­­nek pedig táncolniuk, szóval kihí­vás volt ez mindkét csapat számára, de élvezték, hogy valami újat pró­bálhatnak ki. Eddig csak néhány­szor játszották ezt az előadást, és a tapasztalatok alapján azt állítják, sokkal egyszerűbb bevonni a néző­ket, mint gondolnánk, hiszen a mozdulatok általi kommunikáció jóval régebbi a beszélt nyelvnél. A táncszínházi nevelési előadás hazánkban úttörő jellegűnek számít. Budapesten már voltak ilyen kezde­ményezések, Nyugat-Éurópában, fő-leg a német nyelvterületen pedig régóta működő módszer a mozgás mint kifejező eszköz használata a diákoknak készülő előadásokban. A Megtart, nemenged különle­gessége, hogy a táncmozdulatok mellett slam poetryvel is találkoz­hatnak a középiskolás nézők - az egyik szereplő ugyanis az ismert magyarországi slammer, Horváth Kristóf (Színész Bob), aki saját szö­vegeivel színesítette a történetet. Az előadás rendezője Sereglei András drámapedagógus, a Káva Kulturális Műhely tagja, a koreo­gráfus Hégli Dusán, az Ifjú Szivek művészeti vezetője. Táncosok: Oláh Eszter, Sebő Veronika, Varsányi Ági, Baranyai Viktor, Lantos And­rás és Hégli Bence. Színészek: Kuk­­lis Katalin, Horváth Kristóf és Czu­­czorNóra. (juk)

Next

/
Thumbnails
Contents