Új Szó, 2019. március (72. évfolyam, 51-76. szám)
2019-03-25 / 71. szám
www.ujszo.com | 2019. március 25. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 Sefcovic felkérte egy fordulóra Zemant A csehek nagy része szemében a távozó Kiska és a győzelemre esélyes Caputová is az irigyelni való elnök kategóriába tartozik FÓNADLAURA M aros Sefcovicot tegnap fogadta Milos Zeman cseh államfő (a cseh elnöki iroda tájékoztatása szerint Sefcovié kérésére). Adja magát a kérdés, milyen segítséget vár Sefcovic Zemantól? Idézzük fel a tavalyi cseh elnökválasztást, tágítva ezzel a perspektívát a szlovákiai második forduló előtt. A tavalyi csupán a második közvetlen cseh elnökválasztás volt, a cseh parlament 2011-ben szavazta meg ennek bevezetését. Azaz a szlovákiai választónak több tapasztalata van a közvetlen választással. Tavaly Csehországban óriási volt a tét. Zeman újraindult, bár már az első hivatali ideje alatt „sikerült” megosztania a cseh nyilvánosságot (amivel nem teremtett új hagyományt, ugyanez volt a jellemző Václav Havel és Václav Klaus elnökségére is). A megosztás módszertanát azonban Zeman úgymond újratöltötte. A cseh szavazók egy része már a hat évvel ezelőtti, első közvetlen választás idején beleesett az önámítás csapdájába, azt gondolván, lehetetlen, hogy ez a politikai zombi sikeres lehet egy ilyen országos megmérettetésen. Az akkori választás előtt többször elhangzott (haveli étoszként) a tézis, hogy az első körben szívvel válasszon a szavazó, a másodikban ésszel. Zeman győzelmét ezek után nem is tudta könnyen lenyelni a választók egy jelentős része. Második alkalommal Zeman fő kihívója Jirí Drahos tudós, akadémikus volt. Zeman előnnyel indult, hiszen az elnöki funkcióban már öt évet „bizonyított”, vagy legalábbis a színen volt. Ráadásul Zeman holdudvara és politikai szimpatizánsai a legesélyesebbnek tartott Drahos ellen elejétől fogva lejárató kampányt folytattak, amelynek fő motívuma az volt, hogy Drahos migránspárti. Bár hozzá kell tenni, hogy a Jó és a Rossz küzdelmének narratívája mindkét oldalon jelen volt. A helyzetet bonyolította, hogy még további három, a liberálisabb világnézetű választók számára elfogadhatójelölt is volt. Az ő szavazóiknak másodszor is le kellett nyelniük a keserű pirulát, ráadásul Zeman második fordulós győzelme szinte hajszálon (75 ezer szavazaton) múlott. A Zemant elutasító csehek nagy része szemében a leköszönő Andrej Kiska és a győzelemre esélyes Zuzana Caputová is az irigyelni való elnök kategóriába tartozik. Sefcovic útja Zemanhoz olvasható úgy is, hogy ha itthon nincs kibe kapaszkodni, tán segít a szomszéd. Mivel Zeman és Fico többször kinyilvánította kölcsönös személyes barátságát, sejthető, hogy a stratégiát magasabb szinten egyeztették. Az Európai Bizottság alelnökeként Sefcovic jórészt eddigi brüsszeli ténykedésére és karrierdiplomata voltára építette kampányát, hangsúlyozva, hogy ellenfele járatlan a külpolitikában. A találkozóval nyilván azt akarta demonstrálni a szlovákiai választóknak, hogy a cseh elnök már előre fogadta őt, még mielőtt megválasztották. Sefcovié igyekszik a második kört olyan versenyként keretezni, amelyet - bár eléggé más kontextusban - Zeman könyvelhetett el magának? A csehek fiktív klasszikusa, Jára Cimrman szavaival élve: Min dolgozik, Csehov mester?- A két nővéren. - Nem lesz az kevés, Anton Pavlovics?” A szerző Csehországban élő szociológus CSEHORSZÁGI ÜDVÖZLET A SMER VÁLASZTÓINAK (TASR/Cartoonizer) Testről és lélekről STUMPF ANDRÁS ép dolog dzsungelt növeszteni az igazság magvaiból - elvileg. Ha azonban arra használjuk a rengeteget, hogy elrejthessük benne alantas, káros és veszélyes szenvedélyeink apró bizonyítékait, máris más a helyzet. Szlovákia-Magyarország 2:0. Rég letűnt korokban ezt a múlt heti, Nagyszombatban született eredményt úgy kommentálták volna, hogy: győzött Szlovákia. Azok a búskomor idők azonban szerencsére elmúltak. Igen, a 2:0 azkettő-null, ezt nem vitatja senki. Na de hogy kikaptunk volna? Ugyan, kérem! Mindösszesen annyi történt, hogy úgy döntöttünk: ezen a meccsen nem rúgunk gólt. Meg úgy is döntöttünk, hogy beengedünk a kapunkba kettőt. Amit láttunk, az tehát a szabad magyar akarat diadala volt. A liberális véleményformálók és a tenyerükből evő média persze igyekszik félremagyarázni az eredményt, ám minálunk, babám, van alapítványsajtó, nem úgy, mint a hanyatló Nyugaton. Itt tehát az igazság is napvilágot láthat. Szalagcímekben. Öles betűkkel. Hogy ugyanis: Óriási diadalt aratott Magyarország Szlovákia felett! Nem, itt azért még nem tartunk. A meccs eredményét még a kormánysajtó sem így hozta le Magyarországon, ami viszont a Fidesz Európai Néppártból való kiakolbólítását illeti, nos, azzal tényleg közel kerültünk ehhez a szinthez. Tyúklépésnyire. A plakátleszedési, bocsánatkérési és CEU-visszaengedési ultimátumnak magát haptákba vágva megfelelő, önmaga felfüggesztését megszavazó Orbán Viktort hatalmas győztesként ünnepelték azok, akiket ő tart el. Annyi igazság persze van ebben a megközelítésben, hogy a magyar miniszterelnöknek egy célja volt: az európai parlamenti választás előtt ne ebrudalják ki pártját az európai pártcsaládból. Ez pedig valóban nem következett be. A meghunyászkodási akció és a kizárás elmaradása után aztán rögtön ott folytatta a kormányfő, ahol azelőtt abbahagyta. A felfüggesztett börtönbüntetés erre lehetőséget ad-mire pedig letöltendő lenne belőle, tényleg lehet, hogy Orbán maga szökik meg a Néppártból. A mögöttünk hagyott hétvégére mindenesetre a magyar kormányfő levitézlett egykori elnököket, minisztereket látott vendégül Budapesten, úgynevezett migrációs konferencián: Václav Klaus és Nicolas Sarkozy is előzenekarként muzsikált neki, az exelnökök elmondták, mekkora hős az Európát és a kereszténységet védelmező, bevándorlásellenes Orbán. Az érintett aztán szerényen megjegyezte, hogy esze ágában sincs európai tényezővé válni, csak hát a sors keze, az helyezte oda, nem tehet mást, hiszen igaza van. Igazat tényleg mondott egyébként, amikor közölte: „olyan rossz nyugat-európai reputációja országnak és miniszterelnöknek, mint Magyarországnak és nekem, talán még sohasem volt”. Valóban nem, de erre kellene büszkének lenni? A kudarc az új siker? Az utálat az új szeretet? A vereség az új diadal? Jó, ne legyünk ilyen gonoszak. Orbánnak - ezerszer leírtuk már - abban mindenképp igaza van, hogy a tömeges migráció és a multikulti túltolása veszélyes Európára. Európa testére, ha úgy tetszik. Az viszont, amikor az igazság magvait arra használják, hogy elvetve azokat áthatolhatatlan dzsungelt növesszenek belőlük, amely eltakar tolvaj lást és autokráciát, szintén veszélyes Európára. Ha Európa olyanná válna, amilyenné Orbán Magyarországot igyekszik változtatni - egyetlen akaratnak alárendelt, a kereszténységet nyíltan politikai ideológiaként használó, a tisztességes verseny feltételeit nem megteremtő, hanem haverok javára módosító hellyé: azt az Európát már nem is nagyon lenne érdemes megvédeni semmilyen invázióval szemben. Ez az irány ugyanis Európa lelkére jelent veszélyt. Az utóbbi években bizony a szélsőségek politikai képviselete erősödött meg. A mindenkit beengedni vágyó, gendervécékért hadba szálló liberális progresszió szélsőségeseinek mondjuk valóban volt erős képviselete korábban is. Hozzájuk zárkóztak fel az autokratikus, keménykezü, hatalomközpontosító, ellentmondást nem tűrő vezetők - hogy hatalmon ők milyenek, arról egyelőre csak Orbán áll rendelkezésre példaként. Európa érdeke márpedig az lenne, hogy legyen képviselete azoknak is, akik úgy gondolják: ép testben ép lélek. Akik egyik egészségét nem a másik felszámolásán keresztül képzelik el. Ha van tétje a májusi EP-választásnak, hát ez az. A szerző a Válasz Online szerkesztő-újságírója Éljünk a választás jogával, és ne hagyjuk magunkat félrevezetni! tását, hanem akár a köztársasá-Az államfőválasztás első fordulójában a szavazataikat leadó szlovákiai magyarok zöme bölcs, felelősségteljes magatartást tanúsított, ás határozottan elutasította a szélsőséget; egyértelműen kiállt a mélyreható társadalmi és politikai változást megtestesítő jelölt mellett. Azóta, sajnos, tendenciózus hangvételével és az első forduló győzteséről valótlanokat állítva nemcsak a szlovákiai magyarok félretájékoztagielnök-választás második fordulójának befolyásolását is szolgál(hat)ja több magyarországi kormányközeli sajtóorgánum. A szólás- és sajtószabadság feltétlen hívei vagyunk, de elutasítjuk, hogy azt bárki összemossa a szándékos ferdítéssel és félelemkeltéssel. A március 16-ai első kör eredményei alapján Zuzana Caputová a tényleges esélyes az államfői poszt megszerzésére Szlovákiában. O az a jelölt, aki a tiszta közélet, az egyenes beszéd és a hitelt érdemlő cselekvés híve; aki az igazságosság és a teljes jogállamiság útjára kívánja visszavezetni az országot. Nem kíván senkit kirekeszteni, gyűlöletet szítani; ellenkezőleg, a demokratikus párbeszéd elkötelezett támogatója. Oligarchák nélküli és korrupciómentes, versenyképes, szociálisan érzékeny, nyitott Szlovákiát szeretne. Egy olyan Szlovákiát, ahol az állampolgári egyenlőséget és valamennyiünk esélyét a törvény és a független demokratikus intézményrendszer szavatolja. Ennek érdekében és ennek szellemében kívánja gyakorolni köztársasági elnöki jogköreit. Hisszük, hogy a szlovákiai magyarok döntő többsége nem hagyja magát félrevezetni, és március 30-án még nagyobb arányban járul az urnákhoz. S ahogy 1989 óta a perdöntő helyzetekben mindig, ezúttal is jól dönt. Ne üljünk hát fel a magyar kormányközeli média kirekesztő, alaptalanul sorosozó hangvételének, ami hozzánk is átszüremlik. Mérlegeljünk higgadtan és szavazzunk arra a jelöltre, aki a demokrácia, az alkotmányosság princípiumait követve, tisztességes közpolitikát és azonos bánásmódot kíván biztosítani Szlovákia valamennyi állampolgárának! Miklósi Péter újságíró Mészáros András egyetemi tanár Zászlós Gábor jogász Bindics Zsolt közgazdász Petőcz Kálmán politológus, volt nagykövet Bolemant Lilla Phoenix Polgári Társulás Nagy Ildikó újságíró Hunéík Péter közíró, pszichiáter
