Új Szó, 2019. március (72. évfolyam, 51-76. szám)

2019-03-19 / 66. szám

www.ujszo.com I 2019. március 19. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Brexitdömping Bepótolták a britek az utóbbi hónapok elmaradásait, eredmény nincs RÁCZ ORSOLYA A múlt héten futószalagon követték egymást a bre­­xitszavazások, talán a következő öt indítvány volt a legfontosabb: még kedden, immár másodszor utasították el The­resa May miniszterelnök egyezmé­nyét az EU-val. Ugyan most kisebb vereséget szenvedett, mint a januári szavazáson, de így is 391:242 arány­ban elutasította az alsóház azt az egyezmény, amelyről több mint egy évig folytak a tárgyalások. Sokak számára nem volt meglepetés, hogy May ezúttal sem járt sikerrel, hiszen az egyezmény szövege a képviselők követelései ellenére nem változott. Szerdán az egyezmény nélküli ki­lépésről szavaztak, ekkor is jött a pa­pírforma, a többség elutasította az egyezmény nélküli, várhatóan káoszt eredményező kilépést. Ezután még csütörtökre is maradt egy fontos döntés, mégpedig a brexit elhalasz­tása. A megfelelő támogatás elérésé­vel Theresa May immár parlamenti felhatalmazással utazhat a héten Brüsszelbe, és kérheti hivatalosan a halasztást, azonban otthon és Brüsszelben is számos problémával kell szembenéznie. Saját pártjának jó része May kezdeményezése, tehát a brexit kitolása ellen szavazott, így a kellő többséget csak a munkáspárt támogatásával sikerült elnyernie. A konzervatív párton, illetve a kormá­nyon belüli megosztottságról tanús­kodik, hogy maga Stephen Barclay brexitügyi miniszter az utolsó pilla­natban döntött úgy, hogy nem támo­gatja a halasztást. Emellett a képviselők leszavazták az újabb brexitnépszavazás megtar­tásáról szóló kezdeményezést, vala­mint azt is, hogy a parlament átvegye akilépés irányítását Maytől. Talán a legmeglepőbb az volt, hogy a mun­káspárt (amely pár hete még pártolta az újabb népszavazást) ezúttal tar­tózkodásra kérte tagjait a szavazás­kor. Ebből is látni, hogy a párt straté­giája és céljai továbbra sem világo­sak, így nehéz elképzelni, hogy átve­gye a konzervatívoktól a hatalmat. Összefoglalva: három fontos dolog történt a brexit sagában. A képvise­lők többsége nem támogatta az egyezmény nélküli kilépést és egy újabb népszavazást sem, és ugyan továbbra is a kilépést szorgalmazzák, de már nem az eredetileg megállapí­tott dátumon, március 29-én. Továb­bá egyelőre nincs többségi támoga­tottsága a kilépési egyezmény sem­milyen más konkrét formájának. Világossá vált, hogy a britek mit elleneznek, viszont az, hogy hogyan képzelik el az EU-ból való kilépésü­ket, továbbra sem tudják. Ennek egyik tagadhatatlan oka az, hogy rendkívül bonyolult folyamatba ke­veredtek bele, amit felettébb nehéz navigálni. Mindemellett May a brexittárgyalásokat a brit parlament és párttársai rendszeres konzultálása nélkül folytatta le, miközben 2 év alatt három brexitügyi miniszter cse­rélődött ki. Két évig alig volt parla­menti szavazás, de két héttel a határ­idő előtt hirtelen a voksolások sora várt rájuk, melyek során nyilvánva­lóvá vált, hogy a képviselők többsége nem támogatja az EU-val kötött egyezséget. Kevesen gondolták, hogy May másodszor is szavazásra bocsátja a már egyszer megbukott kilépési egyezményt. Mivel annak szövege az EU többszöri kijelentése szerint nem változtatható, még valószínűtlenebb volt, hogy harmadszorra is beter­jeszti. Márpedig úgy tűnik, erre is sor kerül a héten. Mielőtt Brüsszelbe utazna 21 -én, hogy hivatalosan is halasztást kérjen az EU-tól, a jelek szerint még egyszer kérni fogja a parlament támogatását. Bár az idő fogytával a brexit kitolása tűnik a legvalószínűbbnek, az elmúlt két év tapasztalatai alapján az utolsó két hétben akár újabb meglepetések is jöhetnek. (TASR/AP-felvétel) Hasogdzsi-ügy: újabb bizonyíték a szaúdi trónörökös ellen A szaúdi trónörökös, Moha­med bin Szalmán adott felha­talmazást a másként gondol­kodók elhallgattatására - írta a The New York Times olyan amerikai tisztviselőkre hivat­kozva, akik betekintettek az erről szóló titkosszolgálati jelentésekbe. A lap úgy tudja, hogy Mohamed bin Szalmán több mint egy évvel Dzsamál Hasogdzsi szaúdi ellenzéki újságíró tavaly októberi meggyilko­lása előtt engedélyezte a titkos műveletek végrehajtását. Ezek so­rán a hatóságok megfigyeltek, elra­boltak, őrizetben tartottak és kínval­latásnak vetettek alá szaúdi állam­polgárokat. Több szaúdi titkos küldetést ugyanaz a csoport hajtott végre, amely Isztambulban meggyilkolta, majd feldarabolta Hasogdzsit. Az újságírót megölő csoport legalább tucatnyi műveletben vett részt 2017 óta - értesült a lap. Amerikai titkos­­szolgálati jelentések és más források szerint egy szaúdi tanárnő, aki a nők helyzetéről írt blogot, tavaly öngyil­kosságot kísérelt meg, miután pszi­chológiai kínvallatásnak vetették alá. A titkosszolgálati jelentések tar­talmát ismerő, nevük mellőzését ké­rő amerikai tisztviselők azt is tudják, hogy a gyors beavatkozású csoport tagjai a szaúdi trónörököstől kaptak jutalmat különböző ünnepek alkal­mából. A szaúdi kormány továbbra is ta­gadja, hogy Rijád rendelte el Hasog­dzsi meggyilkolását. Tájékoztatása szerint helyi kormányzati tisztvise­lők és az Isztambulban tartózkodó csoport határozta el a gyilkosságot. Török és amerikai titkosszolgálati ügynökségek szerint a gyilkosságot előre kitervelték. (MTI) A világ Béla után MÓZES SZABOLCS az elnökválasztás a Smerrel szembeni referendum­ként is értékelhető, akkor magyar részről felért egy Bugár Bélával kapcsolatos népszavazással. Szokás szerint az elnökválasztásnak kevés győztese- és sok vesztese van. Ha a nagytotált nézzük, teljesen evidens, hogy a vá­lasztók a kormánykoalícióról, azon belül is foként a hatalmat kis megsza­kítással 13 éve gyakorló Smerről mondtak véleményt. Rendszert váltaná­nak. Azok túlnyomó többsége, akik Caputovára, Miklosíkóra, részben akik Krajniakra vagy Chmelárra voksoltak, a Smer-féle korrupt, oligarcha­rendszert akatják eltüntetni, míg akik Harabinra, Kotlebára szavaztak, nos... ők az egész jelenlegi politikai rendszert, mint olyat szüntetnék meg. Hogy mivel pótolnák, az többségük számára még talány. Innen nézve a szavazás a 2014-eshez hasonlóan egy Ficóról és rendsze­réről szóló referendum volt. (A kétkedők ideszúrhatnák: közben 2016-ban Fico nyert és kormányt alakított, csakhogy a szavazók többsége akkor is a leváltására voksolt, „csupán” nem mindegyik párt tette ugyanazt a válasz­tások után, mint amit előtte ígért...) A választás magyar eredménye is jelentős mérföldkő. Eredetileg két magyar jelölt volt, ám Menyhárt József visszalépése után Bugár Bélával kapcsolatos népszavazássá változott. Főleg azután, hogy a Híd elnökét a finisben hangsúlyosan magyar jelöltként prezentálták. A választók pedig kimondták véleményüket, s ezzel korszakhatárhoz érünk. Nézzük a tényeket: Bugár Béla hosszú éveken keresztül az egyik legnépszerűbb szlovákiai politikus volt, személyes tetszési indexe messze meghaladta a Híd valaha mért támogatottságát. Sokszorosan. Ebben az arányban egyedülálló volt, ahogy abban is, hogy ezt hosszú éveken ke­resztül stabilan hozta. Ezért gondolták úgy az 5 százalék környékére süllyedő pártnál, hogy be kell vetni az „atombombát”. Bugár mindig elő­vigyázatos volt, sosem vállalt kormányzati tisztséget, házelnök vagy ál­lamfő sem akart lenni, most a körülmények miatt lépett szorítóba. A cél egyértelmű volt: a pártelnök eredményével erőt demonstrálni, mobilizálni és bővíteni a tábort, hitet adni a harmadik mondatok által be­csapott saját választóknak. A 3,1% azt mutatja, az atombomba hatástalan. Az államfóválasztás alapvetően különbözik a pártos szavazásoktól, ám Bárdos Gyula 2014-es5,l%-a fogódzót tud nyújtani egy magyar elnökje­­lölt eredményének értelmezéséhez. A 3,1 % meglepően kevésnek tűnik, mivel Bugár a hazai politika álló­csillagának számított, aki, akár egy automata, gépi pontossággal hozza a számokat. Az eredmény azt az igazságot húzza alá, hogy senki sem elnyűhetetlen. A Híd elnöke 29 éve képviselő, összesen 26 éve pártelnök, ez a karrier már így is valószínűtlenül hosszú és egyedülálló - nem csak szlovákiai magyar vonatkozásban. A magyar közéletnek - és a választóknak - fel kell készülniük arra, amikor a viszonyítási pontként is funkcionáló Bugár megszűnik tényező lenni. Ez elsősorban tartalmi kihívások elé állítja a jövő politikai generáci­óját. A hidasok sokszor idézték a mondást, miszerint ha egy macskára ra­gasztanák az MKP-logót, a párt szavazói azt is megválasztanák. Bugár pont ilyen lógó volt a Híd-választók számára. Ha egy macskára festették volna rá, a tábor nagy része rá szavaz. Lebo. A 3,1 % rövid távú hatásai már a májusi EP-választáson megmutatkoz­hatnak a Híd számára. Hosszabb távú hatásai mélyebbek és izgalmasab­bak. A két tábor az utóbbi években tartalmilag kiüresedett pártokra adta voksát, „ragasztott macskákra”, az elégedetlen választó pedig vagy otthon maradt (egyre többen), vagy egy sor dühöngés után mégis bedobta az egyik listát az urnába. Bugár varázstalanítása egyszerre lehetőség és kihívás a felvidéki ma­gyar közélet számára. Közelebb hozhatja a feleket és a közeget ahhoz a felismeréshez, hogy külön utakon nem jutunk sehová, viszont olyan tar­talmi és narratív kihívás elé állítja a szereplőket, amelynek nehéz lesz megfelelni. Nehéz, de muszáj. FIGYELŐ Áprilistól megszűnik az Echo TV A Hír TV-ben állományi gyűlésen jelentették be, hogy az Echo TV beolvad a Hír TV-be. A televízió közleménye szerint költséghaté­kony és optimalizált működést le­hetővé tevő változás indul. Mind­két tévé a fideszes médiaholding, a KESMA része. Az Echo TV főbb műsorai a Hír TV-n lesznek elér­hetők. Innentől a KESMA birto­kolja a kormányközeli média 98 százalékát. Mostantól hivatalosan is egy cég diktál a Magyar Idők­nek, az Origónak, a Hírv TV-nek és összesen 476 sajtóterméknek. A racionalizálás korábban kezdő­dött, ennek első lépése volt, hogy a Hír TV és az Echo TV hírműsorai egy hónapja már nem külön tar­talmat forgatnak, hanem közöse­ket, amiből volt egy kisebb bot­rány is. A két tévé közül a Hír TV az erősebb és a régebbi, ez a „visszafoglalt” tévé, ami a Simicska-korszak után került vissza a kormány agitprop osztá­lyához. Az EchoTV jóval fiata­labb, 2005-ben indította Széles Gábor, és eleinte gazdasági tévé­nek szánták, de egyfajta jobboldali hírtévé lett belőle, amit 2016-ban vásárolt meg Mészáros Lőrinc. Egy év alatt nagyot fordult a világ velük, 2017 decemberére a csator­na teljesen megújult, és több olyan technikai fejlesztést hajtott végre, melyek azt jelezték, hogy komo­lyan kell vele számolni. Közben a tévé vezetője átmenetileg Mészá­ros Lőrinc felesége lett, őt Vaszily Miklós, az MTVA egykori veze­tője váltotta 2018-ban. (index hu)

Next

/
Thumbnails
Contents