Új Szó, 2019. március (72. évfolyam, 51-76. szám)

2019-03-18 / 65. szám

www.ujszo.com | 2019. március 18. KULTÚRA I 9 Ha a közönség neveletlen A színész odasuhinthat egy papuccsal, kiszólhat az előadásból, reagálhat humorral, de többnyire tehetetlen Kapás van (Képarchívum) JUHÁSZ KATALIN A magyar sajtót január­ban bejárta a hír, hogy Szabó Kimmel Tamás megszakította a Száll a kakukk fészkére elő­adását, hogy rendre int­se a telefonjaikkal szó­rakozó názőket. Az eset nem egyedi, színházi viselkedéskultúránk sokak szerint romlik. Régebben csak a cukorkás zacskók csörgése zavarta a színészeket, ma már telefo­nok képernyői világítanak a szemükbe a nézőtérről, ahol többen suttogva, félhangosan intézik ügyeiket, vagy sms-t írnak. Diákelőadásokon az sem ritkaság, hogy a „menő arcok” kommentálják a látot­takat a többiek szórakoztatá­sára, esetleg felszólnak a színpadra, különböző jelzők­kel illetve a szereplőket. Megkérdeztünk néhány hazai magyar színészt a ta­pasztalataikról. „Megbocsátható bűnnek tartom, ha becsörög a telefon, és az illető szégyenkezve igyekszik gyorsan kikap­csolni, mert úgy felejtette” - mondja Gál Tamás, friss Jászai-díjas színész. „Erre ál­talában humorosan szoktam reagálni, hogy az illető ne érezze magát kellemetlenül. Persze csak olyankor, ha az előadás ezt megengedi. Ko­molyabb darabokban nem szoktam reagálni, de megér­tem azokat a kollégákat, akik kiszólnak a szerepükből emi­att, mert besokalltak. Én is szóltam már rá nézőkre, sőt, volt olyan diákelőadás, ahol nem folytattam, mert nem láttam értelmét. Ennek elle­nére azt tartom profi hozzá­állásnak, ha a színész minden körülmények között végig­játssza az előadást. A nézők­nek viszont tudatosítaniuk kellene, hogy nem otthon ül­nek a tévé előtt. Például sok­szor tapasztalom, hogy meg­beszélik egymás közt a szín­padi történéseket. Ha az elő­adás nem interaktív, vagyis a szereplők nem jelzik minden eszközzel, hogy a nézők rea­gálhatnak, akkor bizony csendben kell lenni - mondta Gál Tamás, akinek még a bu­dapesti Nemzeti Színházban is volt szerencséje telefont nyomkodó nézőkhöz, illetve ki-be járkálókhoz. - Egyszer külön kértem, hogy inkább várjunk tizenöt percet a kez­déssel, de utána már senkit ne engedjenek be a terembe. Eh­hez képest intenzív ki-be jár­­kálás volt. Szerencsére egy kis humorral be tudtam ezt építeni A nagyidai cigányok­ba, rápirítottam a későn jö­vőkre, hogy lekésték a vajda gyűlését, ami hatalmas poén­nak bizonyult.” Az ilyen viselkedés Gál Tamás szerint azért is lehan­goló a színészek számára, mert óriási energiákat moz­gósítva igyekeznek abban a két órában átadni valamit. Ezért akkor is megérdemlik a minimális tiszteletet a néző­től, ha nem élvezi az előadást. Molnár Xénia is megélt néhány rázós helyzetet. „Az Ibusár egyik előadásán az első sorban három srác lát­ványosan szórakozott egy na­gyobb bogárral. Kezemben volt a két papucs, amelyekkel a monológomat játszottam... Beépítve a szövegbe odasu­hintottam a papucsommal a fiúknak. A bogár életben ma­radt.” Egy másik Ibusár­­előadáson idősebb hölgyek cukorkás zacskóval a kezük­ben „nézték a. tévét”: „Han­gosan kommentálták, hogy mit csinálok a színpadon és miért. Minden szavukat ér­tettem, ami rendkívül zavaró volt. Még akkor sem vették észre magukat, amikor leül­tem velük szemben a színpad szélére, és csak nekik beszél­tem. Visszabeszéltek, és még élvezték is a helyzetet. Szó­val három néző is szétverheti azt, amire 197 másik kíván­csi. Régebben, a Jókai Szín­házban az is megtörtént, hogy szotyival dobáltak meg min­ket. Benkő Gézával volt ép­pen jelenetem a Hamupipőke című mesében. Ott Géza zse­niális módon rendezte el a dolgot: rímekben olvasott be a rendetlenkedőknek” - me­sélte Molnár Xénia. Badin Ádám 22 éve mű­ködő rozsnyói Meseszínháza többször végigjárta a Kárpát­medencét. Előadásaikban öt­vözik a mesemondást, a báb­játékot és az interaktív szín­házi kommunikációt. „Van, hogy egy kis impro­vizációval be tudom építeni az előadásba a nézőtéri tör­ténéseket, de van, hogy egy­­egy csendesebb, nem inter­aktív résznél zavarnak meg. A gyerekek már csak ilyenek. A kísérő pedagógusokkal sok­kal több bajom van, mint ve­lük. Gyakran dühítenek fel azzal, hogy hátul beszélget­nek, szórakoznak, mintha azt jeleznék, hogy nem nekik szól az előadás, ők csak elkísérték a gyerekeket. Ez nemcsak azért szomorú, mert példát kellene mutatniuk a gyere­keknek, hanem azért is, mert nem érdekli őket az az elő­adás, amelyet a rájuk bízott osztály néz. Vagyis nem óhajtják később megbeszélni velük a látottakat, arra sem kíváncsiak, hogyan reagál­nak a gyerekek az előadásra. És amikor ezt szóvá teszem nekik, látványosan megsér­tődnek” - tudtuk meg Badin Adámtól, akit a másik véglet is zavar, amikor a tanárok fo­lyamatosan pisszegnek, ak­kor is, ha az előadás interak­tív, vagyis szabad, sőt kell is reagálni a színpadon zajló eseményekre. Dégner Lilla, a sokat tájoló kassai Thália Színház társu­latának tagja szerencsésebb­nek érzi magát. „Engem ilyen mértékű ne­gatív élmény nem ért, de tö­kéletesen át tudom érezni a helyzetet, mert számomra is ismerős, amikor magamban keresem a hibát, és azon kat­togok, vajon mit ronthattam el, ha a néző inkább a tele­fonját bámulja a színpad he­lyett. A színész ki van szol­gáltatva a körülményeknek, és ezáltal a közönségnek is. Ha a nézők tiszteletlenül vi­selkednek előadás alatt, a te­lefonjukat babrálják, esznek, isznak, beszélgetnek, az őket minősíti. Ilyen embernek szerintem nincs helye a né­zőtéren, mert az ilyen maga­tartással sem önmagát, sem a színészek alkotómunkáját, sem pedig a művet nem be­csüli.” A Komáromi Jókai Színház művésze, Olasz István diá­koknak szóló verses összeál­lítással (SZER+ELEM+EZ) is járja az iskolákat, Bandor Éva társaságában. Nem érzi tarthatatlannak a helyzetet, de szintén vannak negatív ta­pasztalatai a közönséggel. „Még a pályám elején, amikor a Háztűznézőt ját­szottuk Dunaszerdahelyen, több iskola diákjait terelték be egy délelőtti előadásra. Vé­gig olyan alapzaj volt, mint a kezdés előtt szokott lenni. Egy ideig próbáltuk áthidal­ni, átkiabálni a nézőtéri hangerőt, de a második fel­vonásban már tarthatatlanná vált a helyzet. Bandor Éva kolléganőm kiszólt, hogy nem tudjuk folytatni, ha nem csendesednek ie. Ez nagyon meglephette őket, mert érez­hetően lehalkultak, ha nem is lett teljes csend. Szintén Évá­val volt egy esetem nemrég, a verses összeállításunk egyik előadásán, amellyel egyéb­ként általában sikerül leköt­nünk a fiatal közönséget. Ez­úttal azonban az első sorban ült egy srác, aki nagyon va­gány akart lenni. Bele­beleszólt, nagyokat sóhajto­zott, szórakoztatva a többie­ket. Akkor szintén muszáj volt leállnunk, és csendre in­tenünk őt, hiszen ez egy kamara-előadás, közel va­gyunk a nézőkhöz”. Olasz István szerint ma­napság a színészeknek is job­ban kell igyekezniük lekötni a közönséget. A diákokat kísé­rő pedagógusokon ő is sok­szor elcsodálkozik. „Hogy várhatják el a diákoktól a kul­turált viselkedést, ha ők is fo­lyamatosan nyomkodják a telefonjukat?” - teszi fel a kérdést a komáromi színész. Csaknem valamennyi álta­lunk megkérdezett művész a jelenlegi helyzet rosszabbo­dására számít. Egyikük sze­rint akár az ókori görög né­zőtéri viszonyok is visszatér­hetnek, ha ez így megy to­vább. RÖVIDEN A 3. lefújt Nicki Minaj-show Dublin. Órákkal a tervezett kezdés előtt fújták le Nicki Minaj dublini koncertjét pénteken. Az amerikai rap­­díva stábja a zord időjárási viszonyokat és a háborgó tengert okolta, szerintük emiatt nem sikerült időben előkészíteni a helyszínt. A 18 kamionnyi felszerelés egy részét teherhaj óval in­dították úrnak Angliából, de nem tudott kikötni a meg­adott időben. Nicki másnap reggel egy ír zászlón dí­szelgő „Dear Ireland, I love you”- felirattal vigasztalta rajongóit a Twitteren. Egy ideig azt kommunikálták, hogy mindenki őrizze meg a jegyét, mert találnak új idő­pontot az elmaradt koncert pótlására, de végül ez sem sikerült, úgyhogy a szerve­zők visszaváltják ajegye­„Dear Ireland, I love you" (Képarchívum) két. Három hét alatt ez az európai tűmé harmadik meghiúsult koncertje: feb­ruár 22-én a pozsonyi kö­zönség várta öt órán át hiába Nicki Minajt, március 9-én pedig Bordeaux-ban ismét­lődött meg ugyanez. A stáb mindkét alkalommal azt ál­lította, gondok vannak az áramellátással a show helyszínén. A legnagyobb közösségi oldalon élénk vi­ta folyik arról, szüksége van-e egy előadónak 18 ka­mionnyi felszerelésre egy olyan műfajban, amelynek úttörői egy szál mikrofon­nal és a zenei alapot adó hordozható magnóval lép­tek fel. Quk) Megmentették a Műutat Budapest. Miután a Nem­zeti Kulturális Alap hóna­pokat késett a soron követ­kező pályázatának kiírásá­val, veszélybe került Ma­gyarország egyik legjobb kulturális folyóiratának, a Müútnak a megjelenése. A lap olvasói a hír hallatán gyűjtésbe kezdtek, és úgy tűnik, sikerül áthidalniuk a pályázati űrt; a szerkesztőség egy köszönetnyilvánítást tett közzé, amiben az áll, hogy „a támogató adományoknak köszönhetően a Műút febru­ári lapszámát nyomdába küldhetjük!” - (juk) Több év után március 19-én ismét Dunaszerdahelyen üdvözölhetjük a népszerű Nyitott Akadémia sorozat egyik legjobb és legkedveltebb előadóját, Dr. Almá­éi Kitti pszichológust! A neves szakember vadonatúj előadását hozza el nekünk, melyet Magyarország minden pontján vastapssal köszöni meg a közönség. Dr. Almási Kitti ezúttal azt a kérdést vizsgálja meg, hogy milyen okok állhatnak a kap­csolatainkat sűrűn átszö­vő irigység, rosszindulat, lebeszélés hátterében, és hogyan kezelhetjük jól eze­ket a jelenségeket. Miként védhetjük meg magunkat mások ártásétól, intirikájé­­tól, és mit kezdhetünk a sa­ját nehéz érzéseinkkel, hogy ne hátráltassanak, hanem inkább segítsenek minket? A legtöbben hajlamosak vagyunk csak azt látni, amit a másik elért, de a sikerhez vezető utat, ami általában küzdelmekkel, nehézsé­gekkel, kudarcokkal, fájdal­makkal van kikövezve, nem vesszük figyelembe. Bántó, gunyoros megjegyzéseket lövellünk az irigyelt felé - miközben nem ismerjük öt, nem tudjuk, valójában ki­csoda és honnan jött. Mivel arra vágyunk, hogy mások­hoz képest fölérendelt, de minimum mellérendelt po­zícióban láthassuk magun­kat, amikor olyasvalakivel találkozunk, akiről úgy vél­jük, hogy valamilyen szem­pontból fölöttünk áll - sike­resebb, többet ért el, mint mi -, azonnal keresgélni kezdjük a gyenge pontjait, hogy érdemeit lekicsinyítve lehúzhassuk őt. Erre pedig a kibeszélés és a gúny a legjobban bevált eszközök. Ám ha a saját célunkat nem tartjuk elérhetetlen­nek, akkor a másik sike­rei akár erőt és kitartást is adhatnak, ezért nem irigykedni fogunk, hanem a saját utunkat járjuk - ál­lítja a szakember, akinek meggyőződése: aki kibe­szél másokat: önmagáról beszél. Ám ha ezzel van bátorsága szembenézni, akkor az a saját céljaihoz is közelebb viheti. A Nyitott Akadémia helyszí­ni standján - sok más, pszi­chológiai tárgyú kiadvány mellett - meg lehet majd vásárolni Dr. Almási Kitti könyveit, köztük az Irigység, kibeszélés, rosszindulat cí­műt is, melyeket a szerző kérésre szívesen dedikál. Dr. Almási Kitti március 19-én 19:00 órakor kezdődő előadását a Csapiár Benedek Városi Művelődési Központban lehet meghallgatni. Jegyek a készlet erejéig még kaphatók a művelődési központ jegypénztárában. DP190174

Next

/
Thumbnails
Contents