Új Szó, 2019. március (72. évfolyam, 51-76. szám)
2019-03-15 / 63. szám
www.ujszo.com | 2019. március 15. KULTÚRA 9 Ima marad és őszinte beismerés Lukács Sándor a Vígszínházban adja elő Kertész Imre Kaddis a meg nem született gyermekért című regényét SZABÓ G. LÁSZLÓ Tizenöt évvel a Sorstalanság után írta Kertész Imre Kaddis a meg nem született gyermekért című regényét, amelyből most Lukács Sándor hoz létre rendhagyó előadást a Vígszínház Házi Színpadán. Szabad-e gyermeket nemzeni erre a világra? — teszi fel a kérdést a Nobel-díjas író Lukács Sándor szerint az egyik legnehezebb művében. „Ha azt mondom, százértelmű az írás, keveset mondtam. A felelősség a lényege. Egy holokausztot túlélt ember számba vett mindent, amin átment. Életveszélyt, csapásokat, tragédiákat. Olyan szöveg ez, amelyet teljes egészében lehetetlen megtanulni. Lesznek részek, amelyeket kívülről mondok, lesznek, amelyeket olvasok, de közben is történni fognak dolgok.” Hogy milyen út vezette a Vígszínház Kossuth-díjas művészét a világhírű magyar íróhoz? „Esterházy Péterrel kell kezdenem, ő volt az összekötő Kertész Imre és köztem. 1996-ban, amikor a Vígszínház Házi Színpadán bemutattuk Esterházy Búcsúszimfóniáját, én játszottam a darabban az édesapját. A bemutatóra Kertész Imre is eljött, aki nagyon jóban volt Péterrel. És akkor találkoztunk mi, Imre és én. Nagy örömömre dicsérgetett, elmondta, hogy a kedvenc színésze vagyok, és már több mindenben látott. Már akkor szinte a barátjává fogadott, s amíg tudott, minden darabban megnézett. Büszkén mondhatom: Magda, a felesége is nagyon megszeretett. Meg is hívtak a Várba, a Nobel-díj alkalmából rendezett ünnepségre.” A Kaddis színpadra vitele mégsem Lukács Sándor ötlete volt. „Régóta ismerem a művet, fantasztikus írásnak tartom, de valóban nem én választottam. A színház vezetősége, dramaturgiája és a Kertész Imre hagyatékát őrző alapítvány határozta el, hogy mutassuk be, én pedig örömmel vállaltam. Noha tudom, szinte megoldhatatlan feladat elé állítottam magamat. Ez ugyanis nem három, hanem legalább tizenhárom rétegű írás. Sorjáznak benne a metaforák, az áttételek, az egymásba fonódó gondolatok. Harminc oldalt fogok elmondani, felolvasni, ami nem kevés. így is egy és negyed óra lesz az előadás.” Az élet igenlése, a pozitív létfilozófia regénye a Kaddis a meg nem született gyermekért. Még a Sorstalanságnál is kiforrottabb, differenciáltabb mű, vélekedik a kimagasló alakításokat nyújtó színész. Kihívás a nyelvezete, gyakoriak benne a késleltetések és az ismétlések, ettől is olyan rendkívüli a mű. „Bár vannak másfél oldalas mondatok is a regényben, nyelvtanilag olyan rend van benne, hogy az olvasó végig köverni tudja az író gondolatait, nem veszik el a sűrűben. Első olvasásra engem is letaglózott a szöveg. Depressziós lettem tőle. Most viszont, hogy már a próbák előtt tizenötször elolvastam, hatalmas energiahalmazt érzek benne. Ezt kell közvetítenem a nézőknek. Ha csak tizedannyira fog sikerülni, mint amilyen zseniálisan le van írva, már akkor is elégedett leszek. Nagyon nagy elszántság van bennem, hogy ezt a bonyolult, cizellált anyagot minél teljesebben át tudjam adni. A Sorstalanság azért tudott világhírűvé válni, mert rácsodálkozás, naivitás, életigenlés járja át az Auschwitzból hazatért fiú szemléletét. A Kaddis azt indokolja, okolja meg, miért nem akar gyereket az író. Amikor első felesége nagyon óvatosan, majdnem burkoltan felteszi neki a kérdést, határozott nemmel válaszol. Nem akarja, Isten őrizz, hogy az ő gyermeke is „Nagyon súlyos anyag ez..." keresztülmenjen akár csak a tizedén annak, amin ő keresztülment.” Másvalaki életében apaszerepet vállalni, ahogy Kertész mondja, végzetes szerepet játszani, az igazi borzalmak egyike. „Bár genetikailag különbözőképpen vagyunk összerakva, bennem is egy csomó félelem felmerült, és fel is merül, amíg élek, hogy a fiammal mindig minden rendben legyen. A félelemfaktor soha nem múlik el a szülő lelkében. De mivel én, hála a sorsnak, nem mentem át olyan élményeken, mint Kertész Imre, nyilván bennem kisebbek ezek a félelmek. Nem olyan erővel hatnak, nem okoznak PENGE Saját mez Csepelyi Adrienn első kötete focikönyv, nevelődési és generációs regény, női identitásirodalom és a referenciális kontextusokat nyíltan vállaló, önéletrajzi szöveg egyszerre. Az anekdotikus szerkesztésű, többékevésbé lineáris történetmondással alakuló mű az egyes szám első sze-NAGY CSILLA KRITIKAI ROVATA mélyben megszólaló női főhős élettörténetét a futballhoz való viszonya felől láttatja. A könyv végén található függelékjelzi, hogy csaknem mindegyik fejezet egy (vagy több) mérkőzéshez kapcsolódik, az 1996-os Németország-Anglia Európa-bajnoki elődöntőtől kezdve a 2005-ös AC Milan-Liverpool BL-döntőn és a 2014-es első ligás DAC-Spartak Trnaván át, egészen a 2017-es Magyarország-Portugália világbajnoki selejtezőig. Közben azt látjuk, hogyan válik egy (Szkárossy Zsuzsa felvétele) olyan frusztrációt, mint nála. Imre első felesége auschwitzi túlélők lánya volt, a Kaddis közös életük epizódjaira épül. Ezzel együtt pedig a zsidóság problémájára, hogy még ma is micsoda súlyos teher zsidónak lenni. Kertész Imre számára az a leghízelgőbb - és ezt meg is írja -, hogy a felesége mellette kezdett el szabadon élni. Függetleníteni tudta magát azoktól a traumáktól, amelyeket otthon, a családjában, a zsidóságából eredően felvett.” A Kaddis egy elválás dokumentuma is, a gyerek elutasításából eredő elválásé. Az író ugyanis rádöbben, hogy bármekkora is a szerelem, bár-Nyíregyháza melletti faluban nevelkedő kislány fokozatosan Liverpoolrajongóvá, majd kvázi szakemberré. Csepelyi jó érzékkel mutatja meg, hogy a játék iránti szenvedély szintje miként mozog az eksztázis és a sokk közötti dimenzióban, hogy a tudás különböző területei (így pl. az angol nyelv vagy a szocializációs tapasztalatok) hogyan szűrődnek át a rajongás tárgyán, valamint hogy a woolfi „saját szoba” funkcióját hogyan veszi fel fokozatosan a „saját mez” (amelynek prototípusát egyébként kézzel varija és körömlakkal díszíti, és csak a házban viseli a tulajdonosa). De az elbeszélés rétegzettségéhez hozzátartozik a rendszerváltás előtti vidéki, illetve a kétezres évekre jellemző fővárosi közeg is: a márka- és helynevek, a tárgyi és épített környezet elemei (pl. az „egykazettás”, vagy az Almássy téri kutyafuttató) jelentik a hátteret, amelyben aztán a (női) testtapasztalatra, a társadalmi nem kérdésére és (a gyermekkor kapcsán) a vidékiség sajátos élményére, a természet és ember viszonyára is reflektál a szöveg. Első kötetről van szó, és ez a szerkezeti bizonytalanságokon érzékelhető: a könyv gyengesége, hogy nincsenek kijelölve hangsúlyok, így a szemé-Klasszikus magyar filmek ingyenesen Budapest. A reformkort és az 1848-as forradalmat felidéző, felújított klasszikus magyar filmeket lehet ingyenesen megtekinteni a Filmarchívum videómegosztó csatornáján mától vasárnapig - közölte a MagyarNemzeti Filmalap. Az ünnepi válogatás része Sára Sándor 80 huszár (1978) című alkotásának felújított változata, amely a Lengyelországból hazaszökő Lenkey-század történetét dolgozza fel. A film főbb szerepeit Tordy Géza, Dózsa László, Madaras József, Cserhalmi György és Oszter Sándor alakítják. Szabadon nézhető az ötvenes évek legnagyobb filmes vállalko-Cserhalmi György Bódy Gábor 1980-ban forgatott Psyché című filmjében (Képarchívum) zása, a Föltámadott a tenger (1953) is, amelynek középpontjában az 1848-as forradalom, valamint Petőfi és Bem barátsága áll, a kor ízlésének és ideológiájának megfelelő feldolgozásban. A főszerepeket Görbe János, Makláry Zoltán és Básti Lajos alakítják. Az ünnepi válogatásban szerepel Lugossy László Berlinalén Ezüstmedvével díjazott filmje, a Szirmok, virágok, koszorúk (1984), mely Cserhalmi György és Öze Lajos főszereplésével készült, és a világosi fegyverletétel után játszódik. Egy igazi ritkaság, Bódy Gábor látványos filmeposza, a háromrészes Psyché (1980) is gazdagítja a március 15-i filmválogatást. A Weöres Sándor verses regényéből készült film máig megőrizte frissességét, provokatív szellemét; hősei életútját a felvilágosodás korától egészen az 1920-as évekig, mintegy 150 éven keresztül követi nyomon. Az 1825-27-es pozsonyi reformországgyűlés teljes jelenete csak ebben a háromrészes változatában látható. (MTI) milyen szép is a kapcsolata a feleségével, alkalmatlan a házasságra. És ezt is őszintén bevallja. „Isten őrizzen, hogy hasonlítgassam magam Imréhez, mégis úgy látom, a munka melletti élete nem alakult olyan szerencsésen, mint az enyém. Én soha, egyetlen percig sem éreztem, hogy az alkotói szabadságom korlátozva vagy sérülve lenne a házasságom miatt. Imre ezt folyamatosan kifejti, és éppen a Kaddisban, hogy neki ez nem megy. Meg is úja egy mondatban, hogy azért is csinálta magának a gyermektelenség börtönét, hogy szabad maradhasson az alkotásban.” Jutalomjáték egy ilyen sokrétegű mű a színésznek, mondom Lukács Sándornak, mire ő: „Súlyos ajándék, de csak ilyen súlyokkal van értelme küzdeni. Bele kellett helyezkednem a szerző állapotába. Abba az ambivalens helyzetbe, amely tele van érzelmekkel és nagyon határozott elutasításokkal. Az egész írásműben óriási ellentétek terhelik a lelkét. A regény szerkesztettségét figyelembe véve az impulzusaimra bízom magam. Az egységekre kell koncentrálnom. Hogy minek, hol van vége. Már azt hiszi az ember, hogy lezárt egy témakört, amikor az váratlanul visszatér. Két-három vagy tíz oldallal később. Semmit nem zár le véglegesen, de minden téma egy újabb problémához csapódik. Nagyon izgalmas munka a színész számára. Súlyos anyag ez, mondtam az előbb, hiszen a zsidóság kérdését évezredek óta cipeli az emberiség. De ha csak egy mákszemnyivel hozzájárulok ennek az irdatlan gondnak, világproblémának - még csak azt sem mondom, hogy a megoldásához - csupán az enyhítéséhez, tisztábbá tételéhez, az ellentmondások finomításához, már akkor értelme volt hozzányúlni az anyaghoz.” A szerző a Vasárnap munkatársa CSEPELYI ADRIENN BELEMENÉS FUTBALL ÉS EGYÉB tArsművészetek lyiségfejlődés, az időbeliség kifejezése kevésbé árnyalt. Másrészt hiányzik a „belső” nézőpont, amelyből a sport moráljára vagy intézményességére is rá lehetne kérdezni. Mindenesetre a Belemenés műfajiságában, témaválasztásában tájainkon hiánypótló: merjünk rajongani. Csepenyi Adrienn: Belemenés. Futball és egyéb társművészetek. Budapest, Európa, 2018 Értékelés: 8/10
