Új Szó, 2019. március (72. évfolyam, 51-76. szám)
2019-03-15 / 63. szám
www.ujszo.com | 2019. március 15. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Hány százalék? Száz százalék, de nem biztos LAMPL ZSUZSANNA M it hoz a jövő, kérdezte tőlem valaki a napokban. Nem tudom, mert nem vagyokjövendőmondó. Egyébként meg mit gondoljak a jövőről, ha már a jelenben is elvesznek a biztos pontok. Például évtizedekig biztos voltam abban, hogy egy egész száz százalékból áll, és hogy százalékot számolni a világ egyik legegyszerűbb dolga. De úgy tűnik, tévedtem! Az első sokk néhány hónapja ért, amikor vendégtanárként egy másik tanszék diákjainak a közvéleménykutatásról és a mintavételről tartottam előadást. A példában szereplő mintát 1000 emberben határoztam meg - azért választottam ezt a számot, hogy minél egyszerűbben lehessen százalékot számítani -, majd megkérdeztem az ifjúságtól, hogy ha az 1000 ember 20 százaléka 18 éven aluli, akkor összesen hány 18 éven aluli személy lesz a mintában. Gondoltam, röpködni fognak a válaszok, mint az egykori falusi meccseken a szurkolók szájából a szotyolahéj (ami többször is a nyakamon landolt). De nem! Először a földet pásztázták nagy buzgalommal, majd amikor megismételtem a kérdést, bizonytalanul fölemelték a tekintetüket, de továbbra is némák maradtak. Na, mennyi, bátorítottam őket, mire az egyik megkérdezte, hogyan értem azt, hogy hány 18 éven aluli lesz, mármint, hogy hány darab? Igen, bólogattam. És ezt hogyan kell kiszámítani, harsant fel egy másik hang. Először azt hittem, viccel, de kiderült, hogy senki sem tudja, hogyan kell. Ugye, ezt nem gondolják komolyan, kérdeztem még mindig kicsit hitetlenkedve, mert a diákok is szeretnek néha tréfálni. Akkor megeredt a nyelvük. Bizonygatták, hogy rossz matektanárjuk volt, meg hogy ilyesmit soha nem tanultak. Ami persze lehetetlen. Gyerekek, mondtam, hát a matektanáljaik már most forognak a majdani sírjaikban! Akkor meg azt kezdték magyarázni, hogy ők sosem szerették a reál tantárgyakat, a matematikát meg egyenesen utálták, és pontosan azért választották ezt a szakot, mert azt gondolták, hogy itt sosem fog kelleni számolni. Pláne olyat, hogy százalék. Fuj. A másik hidegzuhany még frissebb keletű. Olvasom egy újságban, hogy valamilyen felmérés szerint szabadidejében a nők 51 százaléka legszívesebben kirándul, 29 százalékuk olvas. X százalékuk főz, Y százalékuk sportol, mások kézimunkáznak, kertészkednek és még sok egyéb tevékenység. A végén összeadom a százalékokat. Majdnem 400. Hasonlót tapasztaltam az elnökjelöltek preferenciájáról szóló egyik felmérésben is. Fel volt sorolva, hogy az egyes jelöltek a szavazatok hány százalékát kapnák, továbbá hány százalék nem menne el szavazni, és hány százalék nem tudja, hogy kire szavazna. Amikor összeadtam, 100 százalék fölött volt a végösszeg! Ez hogyan lehetséges? Normális esetben sehogy, de azért volna néhány tippem. Mindenesetre ezek után tényleg nem tudom, mit hoz a jövő. NYUGI, GYEREKEK, HA 0 LE TUDOTT ÉRETTSÉGIZNI. AKKOR NEKTEK SIMA ÜGY LESZ (Cartoonizer) Most múlik KERÉNYI GYÖRGY H ágában öt nap múlva jogerősen elítélik Radovan Karadzsicsot, a Boszniai Szerb Köztársaság volt elnökét. Első fokon 40 évet kapott, egyéb vádpontok mellett népirtásért. Karadzsics azt hazudta, hogy a nemzet megmaradását csak a nemzetállam tudja biztosítani. 250 ezer nem szerb halt meg e hazugsága miatt a 90-es években. Mi is a nemzet szabadságáért, és az elnyomás, így a magyarként is megélt elnyomásunk ellen tiltakoztunk a 80-as években március 15-én az Erzsébet hídi Petőfi-szobomál. Bár mi egy magyar, még ha szocialista nemzetállamban is éltünk, március 15-ét mi sem ünnepelhettük szabadon. Nemzeti identitásunkat az állam, az iskola, a család, szűkebb közösségünk építi, ad hozzá mintákat, modelleket. Gyerekkorom osztálytermeiben a vörös csillagos magyar címer volt a falon, most a koronás. Az állam korábban a párté volt (Magyarországon újból az övé), majd megint az államalkotó nemzeté lett. A közösségi jogok a szocializmus előtt és után (amikor két tucat új nemzetállam jött létre Eurázsiában) a nemzetállamok jogává alakultak. Ahogy a magyar parlament elnöke mondta 2016-ban: „nem lehet identitás nélkül egy közösséget fenntartani, az állam pedig egy nemzetnek a közössége”. így gondolják a szlovák, román, stb nemzetépítők is, nem úgy, hogy az állam a polgárai közössége. Magyarnak lenni megtanítottak. Ismerem a kánon hőseit, nemcsak Winnetouval, velük is azonosultam gyerekkoromban, tudok verssorokat, túrós csuszával büszkélkedem külföldi barátok előtt. Veszteségnek élem meg Trianont, és büszke vagyok ’56-ra. Bár fintorgok, amikor a kultúra nemzetieskedés, de elfogadom, hogy mindenki másképp éli meg a nemzeti közösséghez tartozását. Hogy a Nélküledet lehet ugyanúgy hallgatni, ahogyan én a Fordulj kedves lovam című népdalt élem át. Mindenki más polcon tartja a nemzeti identitását, de egy polc jut neki mindenkinél. És elfogadom azt is, hogy olyan polgárokkal élek egy országban, akiknek nem a magyar a legfontosabb közösségi identitása. Ézt várom el a szomszéd országoktól is, ahol az én elképzelt közösségem tagjai élnek: ne csak joguk, de módjuk is legyen magyar nemzeti identitásuk továbbadására. Miközben „megtanultam” a magyarságot, polgárnak lenni nem tanítottak meg. Szabadság, szolidaritás és erős közösség összekapcsolódása helyett az államfüggés, a korrupció, a szerezz magadnak, a mindenki az ellenséged mintái alapján szerveződött az elmúlt 70 év társadalma errefelé. Március 15-ét ma is a magyarságom ünnepeként élem meg, pedig a nemzetállamok ideje, a magyaré is, lejárt. A globalizáció nyilvánvalóvá tette kudarcukat. A klímakatasztrófa, a migráció, a multinacionális cégek, a globális tömegkultúra problémáira csak nemzetek feletti intézmények tudnak válaszolni. Miközben Karadzsics lövette a körülzárt Szarajevót, 1993. november 1 -én hatályba lépett a maastrichti szerződés, ami Európai Unióvá alakitotta az Európai Közösséget. Karadzsics és a politikusok nemzetiesítése dacára a nemzetállamok napjai meg vannak számlálva. Ha nem sikerült volna létrehoznunk nemzetek feletti intézményeket, átruházva rájuk nemzeti szuverenitásunk egy részét, Karadzsics ma is szabadon élne. A Hágai Nemzetközi Bíróság tudta csak elítélni, nemzetállami bíróság elé valószínűleg sosem került volna. A nemzetállam nem tudja kezelni a társadalmak legfontosabb mai problémáit, és azonosulni is egyre nehezebb vele. De a nemzetállamok elenyészése magával sodorhatja a nemzeti közösséghez tartozás érzését is. Vannak ennek már jelei. Kutatások szerint a kisebbségi magyar fiataloknak egyre kevésbé fontos a nemzeti, a kisebbségi magyar identitás. A hazaffyas puffogás és a politikai nacionalizmus sokuk számára riasztóvá teszi a nemzettudatot a határ mindkét oldalán. 2002-ben Magyarországon, a választás két fordulója között az épp vesztésre álló párt vezetője meghirdette: aki velük van, az kitűzi a kokárdát. Nemzeti szimbólumunkat, amit addig csak március 15-én (a rendszerváltás után esetleg még október 23- án) hordtunk. A nemzettudatot az államok után egy párt sajátította ki. 2002 óta sokkal kevesebb kokárdát viselő embert látni március 15-én Magyarországon. Amíg egy, a vallás és az egyház vezette állam, mint az iráni, elképzelhetetlen már Európában, addig a vallás és az egyház fontos identitásképzö és közösségszervező erő ma is. Ilyen helyet kellene találni a nemzettudatnak is, visszaszerezve azt a politikai nacionalizmustól. Greta, aki az iskolapadot a világ megmentésére cserélte le V ilágszerte tiltakozásra készülnek ma elsősorban a fiatalok, a klímaváltozás veszélyeire hívják föl a figyelmet. Elégedetlenségüket fejezik ki, amiért a politikusok nem kezelik megfelelően az éghajlatváltozás veszélyeit. Két nappal a tüntetés előtt 98 ország 1325 városa jelezte, hogy demonstrál. Mindezt Greta Thunberg Facebook-oldalán olvasom. Egészen elképesztő, hogy e globális mozgalom elindítója Greta Thunberg, a 16 éves svéd diáklány. Greta tavaly augusztusban döntött úgy, hogy tüntetni fog a nagyobb klímatudatosságért. Augusztus 20-án nem ment iskolába, hanem letáborozott a svéd parlament előtt, s egészen a svéd parlamenti választásig kitartott. A hosszú iskolabojkotton később enyhített, hétfőtől csütörtökig az iskolapadban ült, és csak péntekenként vonult ki demonstrálni. Kezdetben senki nem vette komolyan, egy aranyos, hóbortos, ártatlan lány kísérleteként tekintettek az akcióra. Az elszánt lány azóta szónokolt a davosi Világgazdasági Fórumon és az ENSZ lengyelországi klímakonferenciáján. A bátor kiállásért és a klímaváltozás visszaszorításáért tett erőfeszítéséért három norvég képviselő Nobel-békedíjra jelölte - adta hírül tegnap a TIME magazin, az a magazin, amely a svéd aktivistát a világ egyik legbefolyásosabb tinijének tartja. Nem vitás, az Esti mesék lázadó lányoknak -jelenleg a lányaim egyik kedvenc mesekönyve - következő kiadásában az ő különleges történetének kiemelt helye lesz. A mai globális tüntetés szervezője Greta mozgalma, a Fridays for Future (Péntek a jövőért). A diákok azt kérdezik:,,Mi értelme van tanulni egy olyan jövőért, amit a klímaváltozás elpusztíthat?” Pénteken a tiltakozók nem is vesznek részt a tanításon. Több tízezer fiatal vonul utcára, Szlovákiában Pozsony, Kassa és Liptószentmiklós csatlakozott, és a budapesti eseményre is több ezren jelentkeztek a Facebookon. A tüntetők az egyes helyszíneken országspecifikus problémákra is igyekeznek fölhívni a figyelmet. Nyolcéves volt Greta, amikor először hallott a klímaváltozásról, és azóta nem tud másra gondolni. Azt mondja, vannak emberek, akik képesek elengedni dolgokat, gondolatokat, de ő képtelen erre. Négy éve diagnosztizáltak nála Aspergerszindrómát, amit megpróbál a maga javára fordítani, hiszen egy nagyon fontos területre fókuszál. A meggyőzést, az életmódváltás bevezetését a szülein gyakorolta - árulta el a fiatal lázadó a Guardiannak adott inteijúban. Talán csak a hollywoodi gyártósorról gördülnek le ilyen kerek történetek, mint Gretáé. Az elszánt, hajthatatlan, rendíthetetlen iskolás lány története sok embert megérint és bátorít, és jól példázza, hogy egy pillangó egyetlen apró számycsapása hatalmas változást tud kiváltani. SÁNTA SZILÁRD
