Új Szó, 2019. március (72. évfolyam, 51-76. szám)
2019-03-13 / 61. szám
6 I SZUBKULTÚRA 2019. március 13.1 www.ujszo.com A dzsessztörténet legjobb fotója Négy legendás zenész egyetlen alkalommal játszott együtt egy kis klubban, ketten közülük „illegálisan" JUHÁSZ KATALIN így emlegetik Bob Parent 1953-as felvételét. A rajta szereplő négy legendás zenész egyetlenegyszer lépett fel közösen, egy lepukkant New York-i klubban, gyenge fél ház előtt. Az egyik asztalnál viszont valészínűleg Jack Kerouac ült. Az akkor harmincéves Bob Parent az ENSZ sajtóosztályán dolgozott, hivatalos fotókat készített a világszervezet üléseiről. Dzsesszrajongó volt, és a koncerteken lelkesen fotózta a zenészeket. Felvételei rendszeresen megjelentek a Life magazinban és a Downbeat című (máig létező) szaklapban, néhány fotóját kiadók vették meg lemezborítónak. Kapott egy fülest, hogy szeptember 13-án legyen az Open Door nevű klubban. Vasárnap volt, ami holtidőnek számított New Yorkban, ilyenkor félgőzzel működtek a klubok. A tulajok viszont tudták, hogy pont emiatt kisebb gázsiért is halászhatnak maguknak jó zenészeket. Az Open Door egy kis manhattani kocsma volt, széthangolt zongorával, amelyen általában egy Broadway Rose nevű művésznő kísérte magát, miközben a korszak népszerű slágereit énekelte. Aznapi műsorként a Thelonious Monk Trio volt meghirdetve, minden további specifikáció nélkül. Az akkor 35 éves Monk már innovatív zongoristának és szerzőnek számított, de tíz évre volt még szüksége a művészi kiteljesedéshez és az abszolút királysághoz. Mellette a 31 éves Charles Mingus bőgőzött, a doboknál pedig a zöldfülűnek számító, de később szintén hatalmas karriert befutó Roy Haynes ült. Vendégként Charlie Parker fújta a szaxofont, 33 évesen, tele energiával és forradalmi ötletekkel. Akkoriban Parker nagy gondban volt, mert visszavonták a New York állam területére érvényes működési engedélyét, valószínűleg drogproblémák miatt. Nem léphetett fel olyan Thelonious Monk, Charles Mingus, Roy Haynes és Charlie Parker 1953-ban New Yorkban (Fotó: Bob Parent) világhírű zenészekként saját projektjeikkel voltak elfoglalva. Fellépésük egyetlen dokumentálója Bob Parent volt. A sorozat leghíresebb darabját mutatjuk most nagyban, amely később világszerte számos sajtóorgánumban megjelent, és amelyet maga a fotós is a legjobbnak tartott az Open Doorban készült képei közül. Bob Parent 1987-ben halt meg, a zenészek közül pedig ma már csak a 93 éves Roy Haynes él, akit természetesen sokan faggattak már erről a koncertről. Haynes emlékszik a fellépésre, de arra már nem, hogy pontosan miket játszottak aznap este. Egyedül Monk 52nd Street Theme című szerzeményét tudja felidézni, illetve azt, hogy mindannyian élvezték a közös improvizálást, és nem igazán érdekelte őket, hogy kevesen vannak a teremben. Egyszeri és megismételhetetlen pillanata volt ez a dzsessztörténetnek, abban a városban, amely akkoriban a műfaj fellegvárának számított, ahol bárki bárkivel egy színpadra kerülhetett a véletlen folytán. Az Open Door klub máig profitálhatna ebből a véletlenből, egy kicsit jobb menedzseléssel kultuszhellyé válhatott volna. De akár műemlék épület is lehetne ma, ha nem dózerolják le a New York University könyvtárának bővítésekor. (Fotó: Bob Parent) helyeken, ahol alkoholt szolgálnak fel - vagyis nagyjából sehol. Ezért turnézni kényszerült más államokban, az év nagy részét ezzel töltötte, miközben kétségbeesetten próbálta visszaszerezni az engedélyét. Szeptemberben épp New Yorkban dekkolt, nyilván unatkozott, és a pénz is jól jött. Monk hasonló helyzetbe került, neki sem voltak rendben a papírjai, úgyhogy nem játszhatott frekventált helyeken, mert bármelyik rendőijárőr igazoltathatta, és a lebukás kemény pénzbüntetéssel járt. Mindketten megragadták hát az alkalmat, hogy Manhattanben játszhatnak, az Open Door ugyanis félreeső helyen volt, rendőrök látogatására kevés esély mutatkozott. Aznap este semmi nem utalt arra, hogy dzsessztörténeti jelentőségű koncert készül. A félig üres klubban Bob Parent kényelmesen fotózhatott, senkit sem zavart, nem kellett lökdösődnie jobb beállításokért. És nem sejtette, hogy ez a fotósorozat teszi őt halhatatlanná. Az asztaloknál üldögélő közönségről is lőtt egy kockát, láthatóan vaktában, mert az egyik férfi épp leülni készül az asztalhoz, egy sötét inges, cigarettázó fiatalember mellé, aki sokak szerint nem más, mint Jack Kerouac, az Úton című kultuszregény írója. Az arc ugyan rosszul kivehető, de minden egybevág: abban az időben Kerouac New Yorkban tartózkodott, épp anyagot gyűjtött az underground dzsesszszíntérről egy könyvéhez (Senkiháziak - The Subterraneans), és köztudott róla, hogy Charlie Parker nagy rajongója volt. A koncertről nem készült hangfelvétel. Nem tudjuk, miket játszottak, nyilván Monk szerzeményei domináltak, hiszen az ő neve alatt futott a trió, de Parker miatt feltételezhetően több volt az improvizáció, mint az előre eltervezett harmóniák és dallamok sora. Ok négyen soha többé nem játszottak együtt közönség előtt, hiszen később, immár Jack Kerouac (?) a középső asztalnál Meghalt Hal Blaine Elhunyt Vera Bílá cseh énekesnő, nagyasszonya Los Angolos. Hétfőn, 90 éves korában elhunyt Hal Blaine, nemzedékének legnagyobb hatású dobosa, akit Bryan Wilson (Beach Boys) „a valaha élt legjobb dobosnak” nevezett. Pályafutása során több mint hatezer szám felvételén közreműködött, köztük Frank Sinatra, Elvis Presley és John Lennon lemezein. A Rock and Roll Hírességeinek Csarnoka szerint, amelybe 2000- ben iktatták be, Blaine bárki másnál több sikerszámban dobolt: 40 listavezető dalban és 150 olyan számban, amelyek bekerültek a top 10-be. A szélesebb közönség a The Ronettes együttes Be My Baby-jében figyelt fel rá, de az ő játéka hallható például a Beach Boys Good Vibrations című számában, a Simon & Garfunkel Bridge Over Troubled Waterjában és Frank Sinatra Strangers In the Night című slágerében is. Charlie Watts, a Rolling Stones dobosa, aki a múlt hónapban Blaine 90. születésnapján játszott, arról írt a blogján, hogy nagyon Hal Blaine (1929-2019) (tasr/ap) szerencsésnek érzi magát, amiért együtt ünnepelhetett vele. Blaine, eredeti nevén Harold Simon Belsky a massachusettsi Holyoke-ben született 1929-ben. Nyolcévesen kezdett dobolni, az 50-es évektől dolgozott stúdiózenészként. Tíz év alatt nélkülözhetetlen tagja lett a Los Angeles-i elit stúdiózenészek Wrecking Crew elnevezésű zenekarának. Pályafutása késői éveiben megírta memoárját, szimpóziumokon lépett fel világszerte, és fiatal dobosokat is tanított. (MTI) a roma zene Hatvannégy éves koréban elhunyt Vére Bílá, a Kárpátmedence leghíresebb roma énekesnője, akit Kale nevű zenekarával még Grammydíjra is jelöltek. Pilzen. A valódi roma muzsikát átitatja az a felszabadult, keserédes előadásmód, ami még a vándorló élet szabadságából fakad. S ahogyan a : bluesban is csak az átélt szomorúságot lehet hitelesen megénekelni, roma zenét sem tud igazán autenti- ; kusan művelni az, aki soha nem élte meg a cigány sorsot. Véra Bílá rendkívüli karizmája ; kétségkívül identitásából ered, hi- ; szén Rokycanyban sokadgenerációs roma zenészcsaládban született. Apja oldalán lakodalmakon és falusi ünnepségeken kezdte az éneklést, j aztán 1995-ben szó szerint berob- j bánt első albumával (Rom Pop), amelyen a flamenco szenvedélyét és az olasz popzene vidámságát oltja a cseh cigány folklór fájdalmába és pezsgő életörömébe. A Kale zenekar gitár- és hegedűközpontú, táncra csábító, vérbő zenéje és Bílá erős, rekedtes hangja a szakmát és a közönséget egyaránt lenyűgözte. Franciaországban ez lett az év legjobb világzenei albuma, és Bílá Véra Bílá (1954—2019) (Képarchívum) Grammy-jelölést is kapott Az év felfedezettje kategóriában. A brit sajtó „a cigányzene Ella Fitzgeraldjának” titulálta őt, többször végigtumézta Európát, énekelt Bili Clintonnak és eljutott Dél-Amerikába is. Mira Erdevicki-Charap 2000-ben dokumentumfilmet készített róla, amelyből kiderül, hogy sokat dohányzik és örökbe fogadott fiát, illetve férjét is ő tartja el (minden turné előtt megfőzi nekik az egy hétre való pörköltet vagy sztrapacskát), és keresete jelentős részét játékautomata-függőségére költi. Kemény élet jutott neki, és mivel semmit sem tudott a zeneiparról, többször keveredett haszonleső menedzserek karmai közé. Eladósodott, kilakoltatták, közben eltemette fiát és férjét is. Évek óta idősek otthonában élt, épp mostanában készült visszatérni a stúdióba, sőt, európai turnét is fontolgatott Dusán „Dzino” Conka zenekarával. Quk)
