Új Szó, 2019. március (72. évfolyam, 51-76. szám)

2019-03-13 / 61. szám

www.ujszo.com | 2019. március 13. KÖZÉLET A kisebbségvédelem legyen európai ügy Weber: Nem sikerült mindent megoldani kósaandrAs Feltehetően eredménytelenül zárult tegnap Orbán Viktor ma­gyar miniszterelnök és Manfred Weber, az Európai Néppárt csúcs­jelöltjének megbeszélése. Weber ragaszkodik korábbi feltételeihez, ezek teljesítése nélkül az ÉPP ki­zárhatja a Fideszt. Az Euronews magyar oldala ar­ról üt EPP-s forrásokra hivatkozva, hogy „Manfred Weber nem békül­­ni jött Budapestre, hanem hogy szemtől szemben elmondja Orbán Viktornak azt, hogy mit fog java­solni az ÉPP választmányi gyűlésén a Fidesz tagságát illetően. Tovább­ra is elvárás annak a három pontnak a megvalósítása, amit Weber a múlt héten ismertetett. Azonban Orbán­nak nem Webert kell meggyőznie, hanem a többi ÉPP pártot”. Érde­kes volt ebből a szempontból Balog Zoltán volt EMMI-miniszter nyi­latkozata az Echo Tévének, ő arról beszélt, tisztázni kell a vitás ügye­ket és ez járhat azzal is, hogy a Fi­desz elhagyja majd az EPP-t. A találkozó zárt ajtók mögött zajlott, de a programban meglepe­tések is szerepeltek: Weber ugyan­is először a CEU-ra látogatott, hogy a rektorral, Michael Ignatieffel tár­gyaljon. Az intézmény háborítatlan működése a bajor politikus három­pontos ultimátumában szerepelt, és a legproblémásabb lehet Orbán Viktor számára. Az egyetem veze­tése ugyanis világossá tette, hogy hazugságnak tartják a kormányzati retorikát arról, hogy valójában el sem költöznek azzal, hogy az ame­rikai akkreditációjú szakjaikat 2020-tól Bécsben hirdetik meg. Weber a találkozó napján egy né­met lapnak adott inteijújában arról beszélt, a bajor kormány anyagilag is hajlandó támogatni a CEU-t, ha ezzel Budapesten maradását segít­heti elő. A megbeszéléseket köve­tően az egyetem csak egy rövid saj­tóközleményt adott ki, ebben az szerepelt, hogy „a CEU támogatja Weber úr kezdeményezését”. Orbán Viktor a várban fogadta Webert, a találkozó után lapzártán­kig a kormány nem adott ki közle­ményt. Weber a Mazsihisznél tett látogatásakor azt nyilatkozta, bár „nagyon sok mindenről sikerült konstruktív légkörben tárgyalni Orbán Viktorral, nem sikerült min­den problémát megoldaniuk”. Azt nem részletezte, hogy mi volt az, amiben megállapodtak, és mik a nyitott kérdések, hárompontos ul­timátumát azért megismételte. Ezek alapján egyelőre továbbra is nyitott kérdés, hogy a Néppárt március 14-i frakcióülésén és március 20-i közgyűlésén napi­rendre kerül-e a Fidesz kizárása. SÁNTA SZILARD Günther Rautz jogásszal, kisebbségkutatóval, aki közel húsz évig volt a MIDAS főtitkára, a kisebbségvédelem európai lehetőségeiről beszélgettünk. Milyen helyzetben van ma a ki­sebbségvédelem az Európai Uni­óban? Ha valaki áttanulmányozza az unió dokumentumait, akkor nem ta­lál olyat, amely a kisebbségvéde­lemmel foglalkozna. A kisebbség­­védelem az egyes tagországok ha­táskörébe tartozik, bár az EU-nak néhány területen van kompetenciá­ja: a kultúra népszerűsítése, a hatá­ron átnyúló együttműködés, társa­dalmi kohézió stb. Mennyire ragaszkodnak a tag­országok a kisebbségvédelem ha­tásköréhez? Nagyon. Nem szeretnék, hogy uniós szinten döntsenek a kisebbsé­gi jogokról. Az Európa Tanács ki­sebbségvédelmi egyezményét szinte az összes tagország aláírta, tehát megfigyelhető egy nagyon enyhe elmozdulás abba az irányba, hogy a kisebbségvédelem magasabb, nem­zetközi szintre kerüljön. Habár az egyezményt megsértőket nem lehet büntetni, az aláíró tagországok ki­sebbségvédelmét egy monitorrend­szerben figyelik, amelyben a civil szervezetek és a kisebbségek kép­viselői is segítenek. A gyengén tel­jesítőket figyelmeztetik, mely terü­leten várnak tőlük előrelépést. Szlovákia is kapott figyelmezte­tést? Elsősorban a romák helyzetén kell javítani Szlovákiában, például az oktatás területén. Amint korábban említettem, a monitorrendszerrel, a szakértők jelentéseivel nem lehet olyan nyomásgyakorlást elérni, mintha bírósági határozatok szület­nének. A végeredmény azonban így is pozitív lett, mivel a tagországok igyekeztek a kifogásolt területen ja­vítani. Ez főképp az Európai Bizottsá­got érinti. Mit tud ehhez hozzá­tenni az Európai Unió? Az EU-nak például nincs eszköze arra, hogy a romák jogait védje Szlovákiában, Magyarországon vagy Romániában. Az uniónak nincs ilyen kompetenciája. A romák pél­dája azért rendkívüli, mert több tag­országban is élnek, igaz, egészen más a helyzet Közép-Kelet- Európában, mint Nyugat- Európában. A roma kérdés azonban európai ügy, létezik is uniós ajánlás. Nagyon sok projekt támogatja a tag­országokban élő roma közösségek gondjainak felszámolását. A törvé­nyek megváltoztatása nem EU-s kompetencia, de hatalmas pénz­összeggel támogatja a tagországo­kat, és így „beavatkozhat” a kisebb­ségek ügyeibe. Egyéb eszközei is vannak az uniónak a kisebbségek védelmé­re? Az Európai Parlamentben működik egy úgynevezett Kisebb­ségi Intergroup, amely intenzív lob­bitevékenységet folytat - ez is sokat lendít az ügyön. Látványos eredmé­nyeket lehet elérni a Határon Átnyú­ló Együttműködési Program kereté­ben. Gyakran nem a kisebbségvéde­lemre fókuszálnak ezek a projektek, mégis jelentős hatásuk lehet a határ mentén élő kisebbségek életére. FIZETETT POLITIKAI HIRDETÉS pack (Mentőcsomag a kisebbsé­gek számára) ötlete? Eredetileg egy 2012-es polgári kezdeményezés volt, melynek a célja az volt, hogy a kisebbségvé­delem az európai uniós jog része le­gyen. A kezdeményezés motorja az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniója (FUEN). Az Európai Bizott­ság elutasította az első javaslatot, mivel túl sok intézkedést tartalma­zott. A másik kifogás az volta, hogy néhány intézkedés nem uniós kom­petencia. Éppen ezért nem könnyű kidolgozni bármit is a témában, mi­vel az EU-nak csekély kompeten­ciája van a kisebbségvédelem terén. A FUEN fellebbezésére a luxem­burgi székhelyű Európai Unió Bí­rósága úgy döntött, hogy a korábban beterjesztett tizenegy intézkedésből hét releváns. Ezt követően kezdte el a FUEN az egymillió aláírás gyűjtését, (csak ha sikerül ennyi tá­mogatót szerezni, akkor kezd el foglalkozni az Európai Bizottság a kezdeményezéssel). Tavaly nyáron az összegyűjtött aláírások száma meghaladta az egymilliót. Sikerült tehát teljesíteni a kitűzött célt. Mi a következő lé­pés? Tavaly ősszel komoly vita folyt arról, hogy még a májusi El­választás előtt betelj esszék-e a kez­deményezést a régi bizottságnak, vagy a választás után már az új bi­zottságnak. Mindkét felvetés mellett és ellen is voltak érvek. Végül a FU­EN úgy döntött, megvárja a válasz­tás kimenetelét. Függetlenül attól, hogy mi lesz a további sorsa a kez­deményezésnek, én úgy gondolom, már most is sikerről beszélhetünk: a kedvező bírósági döntés és az összegyűjtött aláírások hatalmas eredmény. Az EU-bővítéskor az újonnan csatlakozó tagállamoknak meg kellett felelni bizonyos kritériu­moknak, ezek egyike volt a ki­sebbségek védelme. Azóta milyen előrelépés történt? Ez valóban így volt. Az az érdekes ebben a történetben, hogy a régi tag­országok közül sem tudott volna mindenki - például Franciaország - megfelelni ezeknek a kritériumok­nak. Ennek a keretnek vagy elvárás­­rendszernek mégis volt egy hozadé­ka, a kisebbségek elkezdtek egymás­sal intenzívebben kommunikálni. Kiderült, milyen közös problémáik vannak, azáltal, hogy európai ügy lett a kisebbségi ügy, eleven párbeszéd és tapasztalatcsere kezdődött. Tulaj­donképpen ennek a folyamatnak az eredménye az európai kisebbségi la­pok érdekvédelmi szervezete, a MI­DAS is. Ha szervezetként lépünk fel, sokkal hatékonyabbak vagyunk. Honnét jött a Minority Safe-Sólymos: Itt az idő az összefogásra! A napokban ünnepli 70 éves év­fordulóját a Csemadok, a szlováki­ai magyarság legrégebbi kulturális szervezete. A Csemadokba szinte belenőttünk, hiszen már a szülé­ink és a nagyszüleink is itt élték meg a magyar kultúrát. A szövetség, a helyi csoportok, az anyanyelv és a kultúra volt a menedék a legnehezebb időkben. A magyar kultúra ápolása és közös megélése jelentette és jelenti ma is az erős alapot, erre épül a sok-sok ön­kéntes, szíwel-lélekkel végzett munka. A Csemadok mindent túlélt. Rend­szereket, politikai és egyéb táma­dásokat is. A rendszerváltás után ugyan voltak olyan pillanatok, amikor vezetői politizálásra adták a fejüket, de alapjában véve a szervezet mégis megmaradt annak, ami: a ma­gyar kultúra, hagyományok és anya­nyelv ápolását szolgáló egyesület, ami összetartozásunkat hivatott erősíteni. A Csemadok elnöke, Bárdos Gyu­la a Csemadok 70. évfordulója al­kalmából rendezett ünnepségen is az összefogásról beszélt. „Végre fogjunk össze megmaradásunk érde­kében. Ebben kíván partner lenni a Csemadok” - jelentette ki a Csema­dok elnöke. Jó volt hallgatni ezeket a szavakat, hiszen jómagam is ponto­san így gondolkodom. Kedves Gyula! Jane Austin sza­vaival élve: „Nem a szavaink vagy a gondolataink tesznek azzá, akik vagyunk, hanem a tetteink... vagy azok hiánya.” Soha olyan egyedülál­ló lehetőség nem kínálkozik erre az összefogásra, mint most, amikor itt áll előttünk a köztársaságielnök-vá­­lasztás, amelyen Bugár Béla egyetlen magyar jelöltként indul. 2014-ben a megyei választás második forduló­jában mi minden ellentétünket félre­téve odaálltunk Berényi József mögé, aki megelőzte a Híd jelöltjét, Nagy Józsefet, és arra kértük a választó­kat, hogy őt támogassák. Amikor az MKP sajtótájékoztatóján, amelyen Menyhárt József bejelentette visz­­szalépését, ott álltái a háta mögött, miért nem szóltál az összefogásról? A választókat Mistrík támogatására szólítottátok fel, annak a Mistríknek a támogatására, aki azóta ugyancsak visszalépett egy másik jelölt javára. De én úgy érzem, még most sem késő. Még most is van lehetőség arra, hogy szívhez szóló szavaidat, amelye­ket a Csemadok évfordulóján elmond­tál, végre tettekre váltsd! Álljatok mel­lénk, álljatok oda Bugár Béla mellé, és valósuljon meg végre az áhított összefogás. Mindenkinek csak hasz­nára válna! DPI 90207 Günther Rautz (Somogyi Tibor felvétele) \

Next

/
Thumbnails
Contents