Új Szó, 2019. március (72. évfolyam, 51-76. szám)

2019-03-09 / 58. szám

Polgárháborús katonai erődítmény maradványai az Alcatraz alatt Az 1963. március 21-én bezárt börtön cellái - valamelyikben AI Capone is raboskodott Számos épületet és alagutat fedeztek fel a kutatók az Egyesült Államok egykor legbiztonságosabb börtönének számító „Szikla" udvara alatt a kutatók (Fotók: TASR/AP, Shutterstock) Beigazolódott a történészek gyanúja, hogy a börtönt már meglévő szer­kezetekre építették rá a 20. században. A régészek földradart, lézerszken­nert, történelmi térképeket és fotográfiákat felhasználva bukkantak rá a teljesen betemetett épületszerkezetekre, lőszerraktárokra és alagutakra. Az amerikai pol­gárháború idejéből való katonai erődít­mény maradványait találták meg a régé­szek a San Francis­­có-i öbölben fekvő Alcatraz-sziget híres börtöne alatt. A Near Surface Geo­physics című folyó­iratban publikált ta­nulmány szerint a kutatók számos épületet és alagutat fedeztek fel az Egyesült Államok egykor legbiz­tonságosabb börtönének számító „Szikla” udvara alatt, beigazolva a történészek gyanúját, hogy a bör­tönt már meglévő szerkezetekre építették rá a 20. században. A régészek fbldradart, lézerszken­nert, történelmi térképeket és fo­tográfiákat felhasználva bukkantak rá a teljesen betemetett épületszer­kezetekre, lőszerraktárokra és ala­gutakra. „Ez jelentősen megváltoztatja a dolgokat. Ezeket az építménye­ket nem tüntették el a szigetről, hanem ma is itt vannak a lábunk alatt” - mondta Timothy de Smet, a Binghamptoni Egyetem archeo­lógusa. A kutatók most újabb vizsgálatok­kal készülnek kideríteni, hogy mi rejtőzik még a börtönsziget felszí­ne alatt. A gyér növényzetű szigeten csak tengeri madarak éltek, amikor 1775-ben a spanyol Juan Manuel de Ayala felfedezte és Isla de los Alcatracesnek (Pelikánok szigeté­nek) nevezte el. 1846-ban, még mexikói fennható­ság alatt itt épült a Csendes-óceán nyugati partján az első világítóto­rony. A sziget két évvel később, a mexikói-amerikai háború után Kaliforniával együtt az Egyesült Államokhoz került. Ugyanekkor tört ki a kaliforniai aranyláz, és San Francisco poros faluból nagy hirtelen nyüzsgő várossá nőtte ki magát. Az öböl védelmére a szige­ten erődöt építettek (ágyúit soha nem sütötték el), a polgárháború 1861. évi kitörése után kazamatái­ban hadifoglyokat is őriztek. A katonai parancsnokság felismer­te, hogy az elzárt, sziklákkal körül­vett, hideg és kiszámíthatadan ten­geráramlatok övezte sziget katonai létesítményei ugyan elavultak, de börtön céljára kiválóan alkalmas. Az Alcatraz 1907-ben vesztette el hivatalosan is az erőd besorolást, és katonai börtön lett. A rabok 1909 és 1911 között építették fel az új börtönt, amely akkor a világ legnagyobb vasbeton épületének számított. Az Alcatraz működtetését 1934. január 1-jén a szövetségi Igazságügyi Minisz­térium Börtönhivatala vette át, a börtönszigetet ettől kezdve a leg­veszélyesebb bűnözők fogva tartá­sára használták. Azok az elítéltek kerültek ide, akikkel más intézmé­nyekben már probléma volt, vagy szökni próbáltak. Büntetésének letöltését senki sem kezdhette meg itt, emiatt emlegették úgy, hogy „börtön a börtönben”. Az első 137 rabot á legszigorúbb felügyelet alatt, talpig bilincsbe verve szál­lították át. A fegyintézetben 350 villamosított cellát alakítottak ki, a rácsokat megerősítették, az ebédlő mennyezetébe könnygázkibocsátó szelepeket szereltek. A létesítmény kapacitása 336 fő volt, átlagosan 270 rabot tartottak itt egyszerre, és a szigeten élt a börtön személyzete és családjuk is. Olyan „hírességek” is megfordultak itt, mint A1 Capo­ne, George „Machine Gun” Kelly, Amerika legismertebb szökésspeci­alistája, Roy Gardner és a pszicho­pata Robert Stroud, az „alcatrazi madárember” (ő az előző börtöné­ben tartott madarakat nem vihette át a börtönszigetre). Az Alcatrazból soha senki nem tudott élve megszökni. 29 év alatt 14 alkalommal kíséreltek meg szö­kést, ebben 36 fogoly vett részt. Közülük 23-at elfogtak, hatot le­lőttek, kettő vízbe fulladt, a többi öt eltűnt, valószínűleg ők is meg­fulladtak. Az „alcatrazi csataként” elhíresült szökési kísérlet 1946. május 2-án kezdődött. Hat elítéltnek sikerült a rácsokon felkapaszkodnia és be­jutnia abba a galériaszobába, ahol a fegyvereket és a kulcsokat tartották. Az ott lévő őröket megkötözték, és állig felfegyverkeztek. Tervük az volt, hogy túszaikkal kijutnak az épületből, majd elfoglalják azt a ha­jót, amely a napi ellátmányt hozta San Franciscóból, és elhajóznak a szabadság felé. Balszerencséjükre azonban az egyik foglyul ejtett bör­tönőr az előírásokra fittyet hányva aznap magánál tartotta az udvarra vezető kapu kulcsát, amelyet elrej­tett, ezért a szökevények csapdába estek. Néhány óra múlva ugyan meglelték a kulcsot, de a zár addig­ra tönkrement a próbálgatásoktól, többé nem tudták kinyitni, és fény derült a szökési kísérletre. A magukat a felső szinten elbari­­kádozó foglyok több alkalommal is rálőttek az őket megrohamozó börtönőrökre, az első összecsapá­sokban egy börtönőr meghalt, öt megsérült. Az este leszállta után kikapcsolták az áramot, majd a helyszínre érkezett tengerészgya­logosokkal együtt gépfegyverekből és aknavetőkből nyitottak tüzet, de rossz helyre, mert a rabok már az épület egy másik részébe vo­nultak. Az ostromlók a második világháborúban a japánok ellen ki­dolgozott technikával, folyamatos tűzzel szorították a rabokat egyre szűkebb helyre. A május 4-i végső rohamban három fellázadt rab éle­tét vesztette, a veszteséglistán két börtönőr is szerepelt. A három életben maradt fogoly közül kettőt kivégeztek, a harma­dik újabb életfogytiglani büntetést kapott (1973-ban szabadult, de visszaesőként ismét börtönbe ke­rült, rácsok mögött halt meg). A véres szökési kísérlet több filmet ihletett, a nem sokkal az esemé­nyek után készült alkotásban Búrt Lancaster játszotta a főszerepet. Az Alcatrazt 1963. március 21-én zárták be a túlságosan magas fenn­tartási költségek és a börtön álla­potának rohamos romlása miatt. A sziget 1972 óta a legismertebb amerikai turisztikai látványossá­gok közé tartozik, évente több millióan keresik fel. (MTI) Mihail Barisnyikov: orosz maradt Amerikában ^ 13. oldal 2019. március 9., szombat, 12. évfolyam, 10. szám

Next

/
Thumbnails
Contents