Új Szó, 2019. március (72. évfolyam, 51-76. szám)
2019-03-09 / 58. szám
www.ujszo.com | 2019. március 9. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 Két part között A hidak mindenkit szolgálnak, éjjel-nappal LAMPL ZSUZSANNA eretem a hidakat. Ha új helyen járok, és van ott híd, biztosan végigmegyek rajta. S míg átérek az egyik partról a másikra, jó érzés tölt el és büszkeség, hogy lám, az ember itt is legyőzte a hömpölygő vizet, kitalálta, hogyan kösse össze a két parton élőket. Sok hídon jártam már. Februárban épp a Brooklyn hídon gyalogoltam át a Manhattanre. Csikorgó hideg volt, fújt a dühös szél, de csak tapostunk kitartóan. S a túloldalon egyszer csak kigyulladtak a fények. Tündöklő ablakaikkal mintha integettek volna a felhőkarcolók. Gyertek, isten hozott benneteket! Sok szép hidat láttam már, de a pozsonyi Sznf híd a kedvencem. Születésétől ismerem, hiszen ott éltem a közelében. Amikor 1972- ben átadták, Babi barátnőmmel mi is elmentünk, hogy kipróbáljuk az új hidat (mert mi, pozsonyiak, az első perctől kezdve így hívtuk). Már a Duna fölött jártunk, amikor egyszer csak megmozdult. Velünk szemben egy család jött, s a kisgyerekük, lehetett két-három éves, ettől a mozgástól elvesztette az egyensúlyát és nekiment a híd belső falának. Sírni kezdett, mi is megijedtünk, de a kicsi apukája nevetett. Ez csak a híd kilengése, mondta, ez normális dolog egy vadonatúj hídnál! El fog múlni. El is múlt. Azt persze akkor még nem tudtam, hogy ez a híd egy technikai csoda. Hogy sehol máshol nem volt, s ma sincs hozzá hasonló. A világon ez az egyetlen olyan felfüggesztett híd, amelynek csak egy pilonja van, ami ráadásul ferde, és ráadásul még kávéház is van a tetején. Egy szakember nyilatkozta, hogy Japánban még tanítják is a mi hidunkat, s ha ma bárhol a világon egy pontosan ilyen hidat építenének, még mindig nagy szakmai visszhangot keltene, pedig most számítógépes programokkal tervezik a hidakat, nem úgy, mint 60 évvel ezelőtt, amikor a mérnökök még számológépekkel számítgatták ki a paramétereket. Legutóbb egy külföldi ismerőssel jártam a hídon, aki megjegyezte, hogy tudja, emiatt a híd miatt lerombolták az óváros egy részét. És szerinted milyen volt az, amit leromboltak, kérdeztem. Hát, biztosan szép, régi épületek, paloták... Igen, a mai napig sokan gondolják ezt a mostani pozsonyiak közül is. De én tudom, milyen volt a Váralja, amit leromboltak, mert láttam, ugyanis a másik oldalon, a Várúton éltem. A Váralja lerombolt része olyasmi volt, amit ma szlamnak neveznek, vagyis egy lerobbant negyed, ahova épeszű ember sötétedés után nem mert belépni. S épp az ott lakók örültek a legjobban a Váralja likvidálásának, mert a romos lakások helyett összkomfortos lakótelepi lakásokba költözhettek. Az egyetlen, amit magam is sajnálok, a neológ zsinagóga. Egyébként akkoriban tévéstúdióként és raktárként működött. Szeretem a hidakat. Nehezen születnek, a brooklyninak is nagyon kemény története van. De aztán szolgálnak éjjel-nappal, hűségesen. Mindenkit. KEDVES HÖLGYEIM! EGY HÉT MÚLVA VÁLASZTÁS, NEMHOGY ^ EGY NŐRE FOGNAK VOKSOLNI! Smeres nőnapi buli, 2019 (Cartoon izer) Nagyhatalmi sértődöttség MÁRIUS KOPCSAY TI FF ötven évvel ezelőtt feldühítette I ^ ■ I a Kreml vezeté- B W sét, hogy a Csehszlovákiát vezető, egyébként szintén kommunista párt egy kicsit emberarcúbb országot szeretett volna és irányváltással próbálkozott. így aztán a Szovjetunió tankokat küldött Pozsonyba és Prágába, a Varsói Szerződés országainak hadseregével együtt. Úgy tűnik, hogy a kommunizmus szelleme, amit Leninnel, Sztálinnal és Brezsnyewel állítólag eltemettek, még mindig itt kísért, reinkarnálódott egy új rezsimben. Hogy most előbújjon, ahhoz elég volt, hogy Ondrejcsák Róbert, a Híd védelmi államtitkára nyíltan leírja véleményét a Krím félsziget orosz annektálásáról és az oroszok szerepéről a kelet-ukrajnai konfliktusban. A pozsonyi orosz nagykövetség reagálása pedig túlságosan is emlékeztetett a régi szovjet időkre. „Amíg ilyen kormánytisztviselő van a szlovák védelmi minisztérium vezetésében, valóban nem érezheti magát biztonságban az ország”, írta diplomáciai jegyzékben az orosz nagykövetség, és ez a megfogalmazás bizony felér egy fenyegetéssel. Kitől nincsenek biztonságban Szlovákia polgárai, kitől tartsanak? Eközben Ondrejcsák csak olyan tényeket írt le a Krím elfoglalásának ötödik évfordulója apropóján, amelyek az összes EU- és NATO- tagállam hivatalos álláspontjában szerepelnek. Röviden, hogy a Krímet a nemzetközi jogot megsértve annektálták és orosz katonai manőverek történtek. Az ügy fényében ismét meg kell említenünk az SNS és néhány smeres politikus nyilvánvaló igyekezetét, hogy megakadályozzák Szlovákia új biztonságpolitikai stratégiájának megszavazását, holott az sokkal finomabban fogai-A populizmus két arca SZOMBATHY PÁL A szélsőséges után/mellett posztmodem korunk legveszélyesebb politikai címkéje, közéleti szitokszava, amely mögé elbújhatnak a demagógok, s bunkóként sújthat le azokra is, akik meghallják a választók kívánságait: ez a populizmus. A populista az a kifejezés ma, amellyel bármilyen vita lezárható, megspórolható, hiszen a felelőtlen ígéretek bűvészeivel nincs miről beszélni. Csakhogy a populizmus ennél mélyebb és bonyolultabb jelenség, jelentés, politikai magatartás, vagyis érdemes csínján bánni alkalmazásával, rásütésével, ellenkező esetben egy újabb fogalmat koptatunk tartalmatlan közhellyé. „A populizmus a tömegek kívánságára épülő, felelőtlenül ígérgető politika, politikai magatartás.” (az Idegen Szavak Szótára - Gyurgyák-féle Osiris Kiadó - meghatározása) így szól a szótári definíció, érdemes tehát megvizsgálni a meghatározás minden egyes elemét és állítását, hogy eldönthessük egyes pártokról, kormányokról, politikusokról, szónokokról, közéleti cselekvőkről, vajon ők a populisták pontosan körülírható kategóriájába tartoznak-e. Azért fontos a pontosság és a minél szűkebb, szigorúbb értelmezés és ítélet, mert ellenkező esetben bárkiből lehet populista egy-egy kijelentése, véleménye, álláspontja alapján, ennek viszont semmi értelme. (A demagóg talán egyértelműbb ügy, hiszen ott népámítóról, tudatos vagy küldetéses megtévesztőről van szó, de a populizmus védelmében számos érv felhozható.) Rögtön ott van politikai értelemben vett egyik lehetséges ellenpárja, az elitizmus. Amennyiben ugyanis a populizmust úgy is megkíséreljük értelmezni, mint a választók, polgárok vélekedéseire, közhangulatára, közérzetére felelősen érzékeny politikai magatartást, rögvest lehet pozitív tartalma. Amiképpen az elitizmust is szűkíthetjük a társadalom kulcspozícióban lévő kormányzó csoportjainak bezárkózó politikai attitűdjévé, amely megmondja, mi a jó és helyes a tudatlan, felelősség nélküli választóknak - ez azonban a demokrácia és a polgár mély megvetését hordozza magában. Az elitizmust tehát úgyszintén érdemes arról az oldaláról is nézni, hogy lehet felelős politikai magatartás is, amely folyamatosan szembesíti a választókat a kormányzati, közösségi döntések, ideológiák lehetséges következményeivel és múltbéli eredményeivel. A politika azonban nem pusztán racionális döntések sorozata, ahogyan az úgynevezett elitizmusban hívők szeretnék gondolni, hanem érzelmi ügy is, szimbolikus jelentések szívre gyakorolt komoly hatásaival, megérzésekkel, szenvedélyekkel, történelmi tapasztalatokba sűrűsödő ítéletekkel - amely sík fontosságát, sőt elsődlegességét meg éppen az úgynevezett populisták hajlamosak végletekig feszíteni. ,,Az emberiség egyik tehetsége sem olyan értékes, mint a szónoki képesség. Annak, aki a magáénak tudhatja, nagyobb hatalma van még a királynál is. Az ilyen ember önálló erő a világban. Aki ezt a képességet irányítani tudja, akkor is félelmetes marad, ha cserben hagyja a pártja, elárulják a barátai, megfosztják a rangjától.” (Winston Churchill 23 évesen) Micsoda jövőbelátásról tett magával kapcsolatban itt tanúbizonyságot az ifjú Churchill, akit kortársai, ellenlábasai általában szószátyár, színpadias, köpönyegforgató, megbízhatatlan demagógnak tartottak, katonai baklövésekben bűnösnek, a BBC vezetője pedig mikrofonhoz se engedte a harmincas években, mert nézeteit szélsőségesnek érezte - mindez tartott addig, amíg 1940 sorsfordító májusában ő lett a brit miniszterelnök. A következmények ismertek, a különc kalandorból háborús hős és egyetemes államférfi lett. Miért hozom ezt szóba? Elsősorban azért, mert Churchill szerint a szónok a tömegek szenvedélyének megtestesítője, vagyis ráhúzhatjuk, hogy populista. Az? Az, a szó jó értelmében: mert ez a lényeg, hogy a szónak van jó értelme, pozitív jelentése is. Az a politika ugyanis, amely figyelembe veszi a tömegek kívánságait, de nem azokra épít mindent, ígéretei viszont felelősen merészek, nem populista politika. Óvatosan hát a populistázással, ahogyan mindenféle listázással is. máz az orosz fenyegetéssel kapcsolatban, mint Óndrejcsák. A kormánykoalíció egy része úgy cselekszik, hogy nehogy feldühítse az orosz nagykövetséget és a moszkvai vezetést. Vagy ha megfordítva nézzük a dolgot: Oroszországnak ismét befolyása van a szlovák politika alakulására, és a szalámitaktikával lépésről lépésre egyre több szereplőt igyekszik a maga oldalára állítani. Az SNS-es védelmi miniszter, Peter Gajdos elhatárolódott Ondrejcsáktól, Miroslav Lajcák külügyminiszter viszont diplomataként reagált: bár kijelentette, hogy nem Ondrejcsák nézetei jelentik Szlovákia hivatalos álláspontját, de kritizálta Oroszországot, és a kül; ügy bekérette a pozsonyi orosz ; nagykövetet. A sakkparti döntetlennel zárult, de aligha lehetünk elégedettek. Világos, hogy Oroszország az erő pozíciójából tárgyal Szlovákiával. Arra kell figyelnünk és ügyelnünk, hogy ez a hatás és befolyás, ami az Ondrejcsák-ügy kapcsán is kibukott, ne játsszon még nagyobb szerepet a közelgő államföválasztáson és a jövő évi parlamenti választá; son. Mert amíg a Kreml a nagyhatalmi beidegződések alapján sértődötten kommunikál velünk, addig valóban nem érezhetjük magunkat biztonságban. A szerző a TASR hírügynökség munkatársa
