Új Szó, 2019. március (72. évfolyam, 51-76. szám)
2019-03-08 / 57. szám
VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR www.ujszo.com | 2019. március 8. r Állami maffia Nem az árat szabályozták, hanem azt, hogy ki szedheti meg magát S ajnos nem kapnak kellő figyelmet ezekben a hetekben nagyon fontos bejelentések, hiszen a legmagasabb politikai körökben úgy röpködnek a vádaskodások és a keményebbnél keményebb nyilatkozatok, hogy már külön légi forgalmi irányítóra lenne szükség miattuk. Ilyen volt a Számvevőszék jelentése is az Árszabályozási Hivatalnál (URSO) végzett ellenőrzésről. Pedig maga a Számvevőszék elnöke, Karol Mitrík ismertette, hogy mit találtak az energiaárakat alakító hivatalnál. Először is már az megdöbbentő, hogy ez volt az első ellenőrzés az URSO-nál, pedig tizennyolc évvel ezelőtt hozták létre a hivatalt! Maga az ellenőrzés pedig igazolta azt, amit a lapok már két éve (Ifmegírtak, amikor a smeres jelölt Jozef Holjencík vezette hivatal ugrásszerű villanyáramár-emelést jelentett be. Holjencík csak amolyan csinovnyik volt Robert Fico számára, mint egykor Vladimír Meciar számára a Nemzeti Vagyonalap (FNM) elnöke. Papíron egy független intézmény független igazgatója, ám a valóságban azt hajtotta végre, amit a főnök parancsolt. Elemzők és gazdasági szakírók szerint egy nagyon jól jövedelmező sémát alakítottak ki az energiaszektorban, részben az ÚRSO-n keresztül. A kormány döntötte el, hogy kinek engedélyezi, hogy energiát állítson elő, és azt is, hogy ki kap ehhez zsíros állami dotációkat. Igazi aranybánya, bár egyesek valójában a szénbányászatból szedték meg magukat, mások meg a napenergiabizniszből, és a többségük természetesen Smerhez kötődő vállalkozó. Holjencík feladata volt, hogy az egész rendszer zökkenőmentesen működjön, így persze pontosan tudja azt is, ki mennyire szedte meg magát belőle, és erről dokumentumokkal is kellett rendelkeznie. És persze ahhoz angyalnak kellene lennie egy hivatalnoknak, aki éveken át pontosan látja, hogyan megy nagyban a lopás, saját magának meg nem csurrantana semmit. Nos, Holjencík sem angyal. A Számvevőszék kiderítette, hogy 471 ezer eurót fizetett ki szakértői véleményezésekért és hatástanulmányokért - de ezeket a roppant fontos munkákat most sehogy sem bírják megtalálni. Állítólag kidolgozták, leadták őket, a hivatal szép rendben fizetett értük, aztán meg valahogy nyomuk veszett. Holjencík azt állítja, ők „leadták és iktatták a munkákat a hivatal archívumában”, de az URSO új vezetése most eldugta őket az ellenőrök elől, hogy kitoljon az előző vezetéssel. Az URSO új szóvivője ehhez annyit tett hozzá, hogy nem fog eszement kijelentéseket kommentálni, és „az ellenőrzésről készült jelentéssel már a nyomozóhatóság foglalkozik”. * Ha civilizált társadalomban élnénk, a hatóságok úgy járnának el, mint a maffiapereknél. Vádalkut kötnének egy gyanúsítottal, aki az enyhébb büntetése reményében koronatanúként szerepelne az ügyben, a vallomása alapján pedig lelepleznék a többi tettest. A mi bűnüldöző szerveink azonban semmi ilyesmit nem tesznek, mert nem is válj a el tőlük senki (sőt, ennek ellenkezőjét várják el). Áz objektivitás kedvéért azért tegyük hozzá, hogy az alvilági csoportokhoz, a Cemák-bandához, a Sykora- vagy a Pifo-bandához azért nem hasonlíthatjuk az állami intézményekben tenyésző szervezett bűnözői csoportokat. Utóbbiak ugyanis vérprofik. Ä szerző a Trend hetilap munkatársa (Lubomír Kotrha karikatúrája) I 7 Normááális? KERÉNYI GYÖRGY Z uzana Caputová a politikai-intézményi mocsár lecsapolásáról beszél, ami nem rossz üzenet, Donald Trumpnak is bejött - igaz, ő a liberális elitet értette alatta. A csak reprezentatív funkciókkal bíró szlovákiai elnöki rendszerben lecsapolási jogosítványai nincsenek az államfőnek, de jelezhet hangsúlyokat, adhat morális súlyt bizonyos ügyeknek. A ciklusa végére kissé túlmozgásossá vált Andrej Kiska is ilyesmit akart, meg is mutatkoztak e szerepfelfogás korlátái: kinevezések, törvényaláírások kapcsán előbb-utóbb földharc lesz belőle. Hasonló államfői szereppel próbálkozott Sólyom László is, a kettővel korábbi magyar államfő, és ha elég messziről, kellően hunyorítva nézzük, akkor Ader János is a maga környezetvédelmi agendájával. De Áder jól tudja, hogy Orbánt Sorosnál jobban csak az intézményi autonómia idegesíti: így szavát sem hallhattuk a magyar környezetvédelmi intézményrendszer teljes fölszámolása, vagy a klímacélokat az autóipar kiszolgálásának oltárán feláldozó magyar kormánypolitika kapcsán. A caputovái elit- és establishment-ellenesség a kiábrándult, rendszerellenes szavazók körében esélyes lehet a sikerre, ahogy az őszi önkormányzati választáson is látszott. Ellenfelei, akik maguk is az establishment részei, az elitellenesség agendája ellen csak védekezni tudnak. Ezért igyekeznek őt betolni (nemrég már Bugár Béla is) a klasszikus, konzervatív/ liberális, baloldali kulturális választóvonal mögé: gender, melegek, eutanázia. Kérdés, hogy milyen sikerrel. Az idő ugyanis nem nekik dolgozik. Ez a tematika a kelet-európai konzervatív társadalmakban ugyan még hozhat szavazatokat, de egyre inkább a radikalizmus, nem a konzervativizmus eszmevilágaként. Tetszik, nem tetszik, a homoszexualitás a világ szerencsésebb felén már csak unalmas szakpolitikai kérdés (melynek, igen, vannak olyan következményei, hogy az állam, az iskola hogyan tartsa nyilván az azonos nemű szülők által nevelt gyerekeket - amit persze csak jókora hazugsággal lehet úgy pertraktálni, ahogy a francia szülől/szülő2 törvényjavaslat kapcsán pörgött ez a sajtó egy részében: a ballibek már az apa-anya elnevezést is betiltják!). A konzik, úgy tűnik, lenyelték, hogy a melegek ragaszkodnak egy olyan konzervatív jogintézmény megszerzéséhez, mint a házasság. De tudjuk, száz éve még az is elképzelhetetlen volt, hogy nők szavazhassanak. Ha igaza van a genderelmélet radikális jobboldali kritikusainak, és a férfi legyen férfi, a nő pedig nő, akkor Irán az ő vezérlőcsillaguk. Ott egy tévétársaság megvásárolta a német Bundesliga-meccsek közvetítési jogát, de nemrég nem adtak le egy mérkőzést, mert női bíró vezette. Ez is a „női szubsztancia“ meg a „normalitás“, igaz, kicsit erősebb az érvrendszer: néha kivégzik az „abnormálisokat“. A széljobb sok helyen, most épp Spanyolországban, a nők elleni erőszakról szóló törvények ellen kampányol (a Fidesz sem írja alá az illetékes isztambuli egyezményt), nekik a normalitáshoz, úgy tűnik, még hozzátartozik, hogy „az asszony verve jó“. Lehet arról panaszkodni, hogy a Néppártnak már semmi köze a kereszténységhez és a konzervativizmushoz, Ferenc pápának meg pláne, bezzeg Orbán. Aki egyébként a,.nevető zsidó“ régi antiszemita toposzával kampányol, ami elég rég volt keresztény érték, még ha errefelé bizonyos körökben még mindig megvan az identitásképző ereje. De a szómágiát semmi nem tudja megzavarni: amikor az izraeli miniszterelnökjött Magyarországra, egy nap alatt eltüntették a Soros-plakátokat. Nekik a keresztény-konzervatív éppúgy politikai termék, ahogy a polgár kifejezés volt korábban, amint ezt a Fidesz egyik ideológusa elárulta. Valahogy a kereszténydemokraták esetében (még ha melegházasságban élnek is, mint a CDU egyik elnökaspiránsa), kevésbé van ez az érzésünk. Korábban a klasszikus liberalizmust is magába szívta mind a konzervativizmus, mind a szociáldemokrácia, és most, igen, a kereszténydemokrácia balra tolódik (egyébként a szociáldemokrácia is). Az identitáspolitikai balos őrületeket leszámítva ez a változás az emberi jogok terén elkerülhetetlen. Lehet tiltakozni a kereszténység, a nemzet, a hagyományjobboldali átértelmeződése ellen, és érzelmileg érthető is a megszokott elvesztésétől való félelem, de politikai hajtóerővé csak cinikus politikai kalandorok tudják formálni, amilyen Orbán, vagy ahogy Nigel Faragé tette a brexittel. A szerző Pozsonyban (is) élő magyarországi újságíró Tudoréi Toader tragédiája M iközben a világ egyes országainak egyes lakói bele vannak süppedve saját kis problémáikba, Romániában érdekes dolgok történnek. A parlamenti képviselők egy része ugyanis le akatja váltani Tudoréi Toader igazságügyi minisztert. Bandika és Ervin épp a Homályos tekintetű homárhoz címzett kocsmában időzött, amikor ezt megtudták. Azon gondolkodtak, mikor lenne érdemes a kerti gyümölcsfák metszését megkezdeni. Viszont a román belpolitika mindig a gyenge pontjuk volt, így a bukaresti törvényhozás rezdülései most is szétcsapták a két jó barát napirendjét. A Tudoréi Toader és PSD-ALDE, el a piszkos kezekkel az igazságszolgáltatástól! - címet viselő egyszerű indítványt a Nemzeti Liberális Párt (PNL) és a Mentsétek meg Romániát Szövetség (USR) 91 képviselője nyújtotta be, az igazságügyi miniszter lemondását követelve. Bandika és Ervin két táborra szakadt. Bandika szerint Tudoréi Toadert meneszteni kell, hiszen itt az ideje, hogy Tudoréi Toader helyett egy olyan szakember kerüljön az igazságügyi miniszter posztjára, akit nem Tudoréi Toademek hívnak. Ervin szerint ez nem szakmai érv, Tudoréi Toademek pedig nincs oka sem a lemondásra, sem másra. Bandika azzal vágott vissza, hogy a politikában általában nem a szakmai érvek döntenek, és különben is, Tudoréi Toader nyakig benne van abban, hogy Románia kormánya nem hogy nem támogatja az európai legfőbb ügyészi posztra esélyes Laura Corduja Kövesi megválasztását, de még keresztbe is tesz neki. Mégpedig azzal, hogy Kövesit, a volt korrupcióellenes főügyészt hivatali visszaéléssel, megvesztegethetőséggel és hamis tanúzással gyanúsítják egy Sebastian Ghi(ä volt képviselő által tavaly decemberben benyújtott feljelentés alapján. Az elmúlt napokban Kövesi kapta a legtöbb szavazatot az Európai Parlament Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottságában, valamint az EP Költségvetési Ellenőrzési Bizottságában is az európai főügyészi tisztségre javasolt háromjelölt meghallgatását követően. Bandika és Ervin aznap hosszan vitatkoztak a Homályos tekintetű homár sarokasztalánál, míg végül úgy döntöttek, az győz, aki többször ki tudja mondani egy perc leforgása alatt, hogy Tudoréi Toader. Ervin nyert, mert Bandika nyelve már a hatodik-hetedik Tudoréi Toademél felmondta a szolgálatot a sok laringális tremuláns, vagyis r hang miatt. A mérkőzés után pedig kimerültén úgy határoztak, jövőre halasztják a fametszést, hadd sűrűsödjön be idén a lomb, takarja csak el a teijeszkedő szomszéd innovációjának exkrementumait. A szerző a Vasárnap munkatársa VERES ISTVÁN
