Új Szó, 2019. február (72. évfolyam, 27-50. szám)

2019-02-01 / 27. szám

KULTÚRA www.ujszo.com I 2019. február 1. I 9 Huszonegy gyöngyszem Sohonyai Attila friss hangoskönyvének alkotótársai Gáti Oszkár és Dés László Sohonyai Attila: „Ebben a válogatásban nagyrészt olyan versek szerepelnek, amelyeket ritkán publikáltam, vagy eddig meg sem jelentek. Ez a lemez össz­hangjában olyan korképet ad, amely sokak élettörténetét megmutatja." (Gyöngyösi Zoltán felvétele) SZABÓ G. LÁSZLÓ Nincs még egy kortárs magyar költő, akinek annyi követője lenne a netán, mint neki. Verseinek hallgatótábora lassan elári az egymillió főt. Sohonyai Attila több mint tíz óve írja költeményeit, amelyek közül huszonegy most hangoskönyvben is megjelent. Nem tudok már várni, nincs időm a lemez címe. Az előadó Gáti Osz­kár, aki már jó ideje nem vállal színpadi szerepet, Sohonyai Attila verseinek viszont régi megszólal­­tatója. „Több éve tervezgettük már a kö­zös lemezt - így a fiatal költő. - Össze is válogattam Oszkárnak csaknem húsz versemet. Azonnal le is sztomózta mindegyiket. Ironi­kusan azt mondta: ha Sohonyai best of-ot akarsz, azzal ne engem keress meg! Majd az összes versem közül teljesen szabadon ő választott ki huszonegyet. Egy évi válogatás után mondta aztán fel őket. Ebben a válogatásban nagyrészt olyan ver­sek szerepelnek, amelyeket ritkán publikáltam, vagy eddig meg sem jelentek. Ez a lemez összhangjában olyan korképet ad, amely sokak élettörténetét megmutatja. A válo­gatás során Oszkár is elsősorban a saját életét tükröző gondolatmene­teket kereste. A mai életemmel, ér­zelmeimmel már nincsenek is szinkronban ezek a versek. Tartal­­miságát illetően, nagyon sarkosan fogalmazva, két elemből áll a köl-I \ / •G _ SohonyaiAttila ^ NEM TUDOK MÁR ^ VÁRNI, NINCS IDŐM / \ elmondja: I zene: Gáti Oszkár 1 Dés László tészetem. Az egyik a szerelmi, lírai vonal, a másik az életfilozófiámmal kapcsolatos. Oszkár több olyan verset is beválogatott, amelyekben társadalombírálat is van, vagy ha úgy tetszik, mai világkép, amelyet egyáltalán nem hat át a derű, az op­timizmus.” A hangoskönyv zenei anyagát Dés László és zenésztársai, Lukács Miklós, Fenyvesi Márton, valamint a zeneszerző fia, Dés András imp­rovizációi adják. „Oszkárral sokáig latolgattuk, kit kérjünk fel a zenei aláfestésre, de ahogy kimondta Dés László nevét, azonnal rábólintottam. Ő kereste meg aztán Lacit, és átküldte neki az akkor már kész, felmondott anya­got. A versek kiválasztása egy évig tartott, de a felmondásuk is hosszú időbe telt, mert Oszkár háromszor fázott meg a felvételek során. Én ez alatt a másfél év alatt rágtam a ke­fét, mert mindamellett hogy maxi­malista vagyok, még türelmetlen is. Az én tempóm sokkal gyorsabb. Közben színpadi megjelenéseim sem voltak, de még kötetem sem je­lent meg. A lemez élményéből ez Nem olyan lemez ez, ame­lyet úgy lehet hallgatni, hogy közben főzök egy kávét. Nyugodt, meghitt állapot­ban kell leülni hozzá, külön­ben darabjaira hull szét. persze nem vesz el semmit, hiszen amikor meghallgattam, azt mond­tam, megérte várni rá.” Hogy miképpen reagált Dés Lász­ló a felvett anyagra? „Eszméletlenül pozitívan - mondja Sohonyai Attila. - Az egyik melankolikus versemben azt írom, hogy hosszasan iszom a rövidet. Amikor annyira hiányzik a kedves, hogy már minden elviselhetetlen, nappalokba nyúlnak az éjszakák. Tetszett neki ez az ellentét, ez a for­dulat, meg is lepett, hogy észrevet­te, felfigyelt rá. Jó párszor elmond­ta, hogy k... jók a versek! Oszkárral úgy beszéltük meg, hogy délre me­gyünk Dés stúdiójába, addig biztos, hogy nem kezdik el a zenei felvéte­leket. Ott akartunk lenni mindket­ten. De valahogy kettőre értünk oda, amikor már kész volt a zenei anyag. Mint megtudtuk, annyira együtt voltak a versekkel, hogy azonnal j ött a zenei reagálás mindegyikük ré­széről. Nekünk már csak meg kel­lett hallgatnunk az eredményt.” A versek alatt nincs zene, a hang­szeres reagálás mindig a költemé­nyek végén szólal meg. „Nekem most is ott van a fejem­ben, hogy honnan jöttem. Én ezt nem felejtem el. Szekszárdi va­gyok, ott születtem, tizenöt éves koromig ott laktunk, aztán elköl­töztünk Gyönkre, ami harmincöt kilométerre van a várostól. Odajá­rok haza az édesanyámhoz, és ami­kor beülök a szobámba, előttem van, ahogy tizennyolc-húszéves koromban azt mondtam, irány Bu­dapest, ide nekem az oroszlánt! És amikor elkészül egy ilyen produk­ció, ráadásul olyan alkotótársakkal, akikről egykor álmodni sem mer­tem, az olyan szintű szellemi-lelki feltöltődést ad, ami megunhatatlan, akkora öröm, olyan nagy élmény!” Best of-ot, mint mondja, azokból a verseiből tudna összeállítani, ame­lyeket az olvasói tettek sikeressé. „Minden vers az én gyerekem, nem is teszek különbséget köztük. Ezt a most megjelent anyagot is szeretem. Nem olyan lemez ez, amelyet úgy lehet hallgatni, hogy közben főzök egy kávét. Ehhez a háromnegyed órához nyugodt, meghitt állapotban kell leülni, kü­lönben darabjaira hull szét. Amikor először hallgattuk meg a barátnőm­mel, mindketten annyit mondtunk: ez tényleg nagyon jó lett! És azóta is elégedett vagyok vele. Minden összeállt rajta. Megértettem, miért tartott másfél évig a lemez megszü­letése. így lett a lehető legjobb!” PENGE Kontextus és lehetőség Kemény Gabriella első verseskö­tete identitás-, intimitás- és hangu­lati lírát működtet. A szubjektivitás és a nőiség kódjai által meghatáro­zott látásmód jól érzékelhetően il­leszkedik a kortárs magyar líra azon vonulatához, amelyben az emlékek és megfigyelések, az ál­mok és fantazmák lejegyzése a versbeli én megalkotását, ezzel együtt az önazonosság definiálását teszik lehetővé. A szövegek egy része a gyermeki és a felnőtt látásmódot ütközteti, plasztikussá téve a kétféle tapasz­talat közötti differenciát (ilyenek a Zsebuniverzum ciklus darabjai). A másik részük az én által érzékel­hető külvilág mozaikjait vetíti egymásra annak érdekében, hogy a fragmentumokból az időbeliség (így: az elmúlás, a pillanatnyiság, a dolgok és a létezők eltérő tempo­­ralitása) érzékelhetővé váljon (mint például a kötetnyitó, Az eperhold éjszakáján történt című sorozat). Ä fenti két stratégia a kidolgozott versekben nyelvileg és kompozíció szempontjából is remekül működik NAGY CSILLA KRITIKAI ROVATA (a Repülőhal, a Fókuszpont és Az eperhold éjszakáján történt 01:17, 04:17 ide sorolható). Azonban a könyvre több szem­pontból is igaz az, hogy a kevesebb több lehetne. Bár a Zsebuniverzum darabjai szinte kivétel nélkül ígé­retesek, és tartalmaznak olyan so­rokat, mondatokat, amelyekben ott van egy figyelemre méltó vers le­hetősége, mintha a kötet egésze nélkülözné a fegyelmet, amely az egyenletes teljesítményt biztosíta­ná. Például a kötet mottójaként szolgáló [Dunakavicsokat gyűjtesz...] kissé túlírt, és közhe­lyes mozzanatokat tartalmaz, A kólásüveghez öltözött lány dala (amely eredetileg dalszövegként íródott angolul, és a magyar fordí­tás került helyzetdalként a kötetbe) ebben a kontextusban kevésbé állja meg a helyét - mindkettő elhagy­ható lett volna. Ugyanez a helyzet az illusztrációkkal is: Kemény Gabriella versei és Terenyei Tímea munkái legtöbbször nem erősítik, hanem gyengítik egymást, „össze­olvasva” őket, a két médium met­szetében nem gazdagabb és ár­nyaltabb, hanem éppen hogy szűkebb és profánabb jelentések generálódnak. Kemény Gabriella: Zsebuniver­zum. Terenyei Tímea rajzaival. FISZ, Budapest, 2018,84 oldal. Értékelés: 6/10 RÖVIDEN Kót magyar film a belgrádi FEST-en Belgrád. Két magyar film is szerepel a február 22-én kezdődő 47. FEST belgrádi nemzetközi filmfesztivál programjában. A Védelem nélkül alcímet viselő filmszemlén 125 olyan alkotást mutatnak be, amelyet korábban még nem láthatott a szerbiai kö­zönség, közöttük a Ruben Brandt, a gyűjtő és Az Úr hangja című magyar filmeket. Milorad Krstic egyedi látványvilágú ak­­cióthrillerét, a Ruben Brandt, a gyűjtő című, James Bond­­filmeket idéző egész estés ani­mációt február 28-án és március 1 -jén vetítik. Pálfi György Az Úr hangja című új nagyjátékfilmjét március 1-jén és 2-án tűzi prog­ramjára a ÉEST. A Stanislaw Lem regénye alapján készült film az eredeti mű gondolatvilágát adaptálja egy ma játszódó, csalá­di krimi keretei közé. A film fő­hőse, Péter egy titokzatos bal­esetekről szóló dokumentum­filmben felismerni véli a hetve­nes években disszidált, azóta nem látott apját, majd úgy dönt, hogy megpróbálja őt megkeresni Amerikában. Kalandos nyomo­zás után végre rátalál a férfire, aki már új családot alapított. A talál­kozás számtalan élményt, fordu­latot és tanulságot hoz a fiatal­ember és apja életébe. (MTI) Különleges Rembrandt-tárlat a Mauritshuisban Hága. Különleges tárlattal ké­szült Rembrandt halálának 350. évfordulójára a hágai Maurits­­huis múzeum, amely első ízben állítja ki egyszerre a gyűjtemé­nyében szereplő összes olyan művet, amely az elmúlt évszáza­dokban valódi Rembrandtként került az intézményhez. A teg­naptól látogatható kiállításon látható egyebek között a 17. szá­zadban élt holland művész egyik utolsó önarcképe, valamint a Dr. Tulp anatómiája című 1632-es festmény is. A tárlatot, ezzel egyben a Rembrandt-évet Beat­rix holland hercegnő - korábban Hollandia királynője - nyitotta meg szerda este hivatalosan. „Rembrandt különleges je­lentőséggel bír minden nemze­dék számára” - mondta Emily Gordenker, a Mauritshuis mú­zeum igazgatója. Ez az első alkalom, hogy a múzeum egyszerre kiállítja azt a 18 festményt, amely valódi Rembrandtként került a múze­um gyűjteményébe az elmúlt évszázadok során. A legfrissebb tudományos eredmények szerint ezek közül tizenegyet valóban a holland művész, ötöt azonban más alko­tók festettek, további két alko­tást pedig még alaposabb vizs­gálatoknak kell alávetni. Rembrandt 1606-ban született Leidenben, és 1669. október 4-én halt meg Amszterdamban. Az amszterdami Rijksmuseum, amely Rembrandt festményei­nek legnagyobb gyűjteményét őrzi, februárban nyíló kiállításán vonultatja fel a holland mestertől való összes alkotását. (MTI) Zsebuniverzum Kemény Gabriella Tcrcmvl Tímea ujuiul

Next

/
Thumbnails
Contents