Új Szó, 2019. február (72. évfolyam, 27-50. szám)
2019-02-27 / 49. szám
Leforgatták az első magyar horrorfilmet S' ■ Budapest. Az elmúlt hétvégén befejeződött Bergendy Péter Post Mortem című horrorfilmjének forgatása, amely látványában és trükkjeiben az A-kategóriás amerikai horrorokat igyekszik megközelíteni. A történet közvetlenül az első világháború és a spanyolnáthajárvány után játszódik egy kisértetek által megszállt faluban. Ide érkezik a halottfotós Tomás (Klem Viktor), aki az elhunytakat családjuk körében fényképezi. A faluban élő kislány, Anna (Hais Fruzsina) Tomás segítségét kéri, és együtt szállnak szembe a kísértetekkel. A filmben szerepel Schell Judit, Anger Zsolt, Ladányi Andrea, Reviczky Gábor, Hámori Gabriella, Kiss Diána Magdolna, Balogh András, Tóth Ildikó, Szabó Márta, Kiss Eszter és Nagy Mari is. A forgatás 2018. november 27- én kezdődött. A 41 napból 28 a Szentendrei Skanzenben zajlott, ahol a falusi jeleneteket forgatták. Egyes speciális felvételekhez a helyszíneket stúdióban építették fel. A Post Mortem ötletét Bergendy Péter és állandó alkotótársa, Hellebrandt Gábor jegyzi, a forgatókönyvet Zánkay Piros írta. A rendező nagyrészt olyanokkal dolgozott, akikkel korábbi filmjeit - Állítsátok meg Terézanyut! (2004), A vizsga (2011), Trezor (2018)—is együtt készítette. A film operatőre Nagy András, díszlettervezője Hujber Balázs, jelmeztervezője Breckl János. Kiemelt szerepük van a maszkoknak, amelyek Hámori Dániel maszkmester munkáját dicsérik, és komoly feladatokat kaptak a kaszkadőrök is Kosa László vezetésével. A szellemek mozgását Ladányi Andrea koreografálta. A Győri Balett egykori vezető táncosa alakítja a filmben azt a rokont, akivel a kislány, Anna együtt él. Az első magyar horrorfilm a Magyar Nemzeti Filmalap 600 millió forintos támogatásával, 866 millió forintos költségvetéssel készült, és várhatóan 2020-ban kerül a mozikba. „A horrornak, mint minden más filmes műfajnak, gyerekkoromtól nagy rajongója voltam, aztán pszichológusként végeztem a bölcsészkaron, és a diplomamunkám is a horrorfilmek szimbolikájáról és a horrorfilmek személyiség-lélektanáról született. Ez a műfaj a tudattalanról szól, s emiatt pszichológusként is közel állt hozzám” - mesélte a rendező a delmagyar,hu inteijújában. A horror zsánere azért is vonzotta, mert azzal heves érzelmeket lehet kiváltani a közönségből, meg lehet mozgatni a nézőket, fel lehet kavarni a tudattalanjukat, és ez számára fontos, amikor filmet forgat - tette hozzá Bergendy Péter. (MTI, juk) Mark Hollis (1955-2019) (Képarchívum) Elhunyt Mark Hollis, a Talk Talk alapítója A nyolcvanas évek szintipopkorszakának kakukktojása és egyik legnagyobb hatású zenésze, a Talk Talk együttes zeneszerző-énekese, Mark Hollis 64 éves korában elhunyt. Halálhíre hétfő este órák alatt bejárta az internetet, de mivel Hollis húsz éve hátat fordított a zeneiparnak, sokáig senki nem erősítette meg hivatalosan. A világsztárok búcsúüzeneteiből azonban ismét kiderült, mennyi zenészre hatott. A Talk Talk 1984-ben robbant be az It's My Life című albummal, amelyről a Such a Shame és a címadó dal is óriási sláger lett (utóbbi 2003-ban a No Doubtnak köszönhetően ismét a listákra került). Az EMI jó befektetésnek ítélte, és leszerződtette Hollisékat, korlátlan költségvetést kaptak a következő lemezre, amit alaposan ki is használtak: másfél éven át lelkesen kísérleteztek, jammeltek a stúdióban, és összerakták az évtized leghaladóbb poszt-rock lemezét, a Spirit of Edent, amellyel előadók tucatjait inspirálták. Nélkülük sem Tool, sem Mars Volta nem lenne, de talán Soundgarden sem. Hollis tartalmas, okos inteijúiról is híres volt, a tiniket például arra kérte, hogy soha semmit ne hallgassanak háttérzeneként, hanem figyeljenek oda a tartalomra is. A Spirit of Eden nem hozta a várt bevételt, ezért az EMI beperelte a zenekart. A keresetet a bíróság elutasította, mégis precedens értékű lett, jókora felháborodást keltett zenészkörökben. A közönséget pedig ráébresztette arra, hogy a nagy kiadók csak fejőstehénnek tekintik a zenészeket. Hollis 1998- ban még kiadott egy szólólemezt, zongorán közreműködött Anja Garbarek 2001-es albumán, aztán úgy eltűnt, hogy senki sem tudja, mit csinált húsz éven át. Állítólag csak a családjának élt, a legjobb férj és apa akart lenni. Talán úgy érezte, zenészként már bizonyított, a gépezetének pedig nem akart fogaskereke lenni. (juk) SZUBKULTÚRA 2019. február 27. I www.ujszo.cor A Dirty Shirt neve egyet jelent a fergeteges bulival (Képarchívum) Várjuk a májust Kassán és Pozsonyban is fellép végre a román Dirty Shirt zenekar JUHÁSZ KATALIN Akik nem hisznek a népzene és a metál keresztezésének nívós és szórakoztató lehetőségében, azoknak kötelező program a Dirty Shirt nevű román banda kassai, illetve pozsonyi koncertje. Rejtély, miért csak idén találkozhatunk velük először élőben, de persze jobb későn, mint soha. A népes csapat tagjai között magyar nemzetiségű zenészeket is találunk, a két énekes egyike például deklaráltan magyar, de a másik is jól beszéli a nyelvünket, sőt tavalyi budapesti koncertjük vége felé kiderült, hogy mindannyian beszélnek valamilyen szinten magyarul. Dalaik is kétnyelvűek, újabban pedig angol szövegeket is írnak, lásd a hamarosan (március 8-án) megjelenő új lemezt beharangozó Put It On című szerzeményt, amelyhez jópofa animációs videoklip készült. De most nem ez a lényeg, hanem a muzsikájuk, amelyet az egyszerűségre törekvő kritikusok crossovemek titulálnak, a kíváncsibbak azonban érdekes keveredésekre mutatnak rá. Itt van mindjárt a rendkívül szórakoztató román népzene, amely a környező balkáni népek folklórjából is merít. Ha mást nem, legalább a Pacsirta című gyöngyszemet remélhetőleg mindenki fel tudja idézni — a magával ragadó, hangszeres virtuozitást kívánó szélsebes ritmus egyértelműen metálfeldolgozásért kiált, nem is értem, miért nem vette ezt korábban senki észre. Ehhez társul, illetve ebbe olvad bele organikusan a roma folklór, illetve a cigányzene. Az így létre jött zúzós folk-metálnak lehetetlen ellenállni, a falábúakat, a koncerteken fal mellett bólogatókat, a hátul sörözgetőket is táncra perdíti előbb-utóbb, főleg, ha ügyesen építik fel a számokat. Márpedig a Dirty Shirt tagjai abszolút profik ebből a szempontból. Felfedeztek egy jól működő receptet, és elismerésre méltó arányérzékkel párosítják az első blikkre egymástól merőben eltérő zenei stílusokat. Lemezen is izgalmasak, élőben viszont (a YouTube-on található koncertfelvételeket nézegetve, illetve megbízható szemtanúk elmondása szerint) mindenkit leiskoláznak a színpadról, ezért előzenekamak már nem is merik hívni őket sehová. A szlovákiai szervezők sem tennének ilyet, velük zárják a Folk'N Roll Majáles elnevezésűrendezvényt, amely május 2-án lesz a pozsonyi Majestic Music Clubban, és amelyen olyan szimpatikus előzenekarok hivatottak bemelegíteni a közönséget, mint a cseh Cruadalach vagy a besztercebányai Filip Jánosík & hotoví umelci. Kassán előző nap, május 1- én, a munka ünnepén játszanak a Collosseum klubban, és nem csodálkoznék, ha az ottani közönség munka helyett másnap követné őket a fővárosba, hogy még egyszer bulizzon egy hatalmasat. Annál is inkább, mert egy kicsit meg lesznek károsítva, Kassán ugyanis nem társul a Dirty Shirthez a Transylvani-Felfedeztekegyjól működő receptet, és elismerésre méltó arányérzékkel párosítják az első blikkre egymástól merőben eltérő zenei stílusokat. an Folkcore Orchestra, amelyről a neve alapján is sejthető, hogy nem ácsorgós koncertekre szakosodott. Az idei turné az European Letcho Drom Tour címet kapta, márciusban kezdődik Németországban, tőlünk pedig Csehországba mennek tovább. Nézzük, mit kell tudnunk Mihai Tivadarékról, akik 1995-től űzik az ipart. Az eredeti felállásból mára csak az egy szem magyaros nevű gitáros maradt, de nem volt nagy a jövés-menés az évek alatt, összesen öten cserélődtek ki, ami bagatell - főleg a UK Subs vagy a Motörhead felállásaival összehasonlítva. Koncerteken azonban általában nem heten, hanem sokkal többen vannak, gyakran autentikus népzenészekkel kapaszkodnak össze, néptáncosok szítják a hangulatot. A hosszú, átgondolt, alapos munkának 2014-ben érett meg a gyümölcse, amikor a Wacken Metal Battle romániai válogatójának győzteseként kijutottak a német fesztiválra, és ott a bandák versenyében másodikok lettek. Az előző évben megjelent Freak Show című lemezen már szinte alig lehet direkt hatásokat felfedezni, szétszálazni a stílusokat, annyira egységes elegy született. Az ezt követő album, a Dirtylicious még ennél is színesebb, néhol már kicsit túl sok is a jóból, mintha egyszerre mindent meg akarnának mutatni, amit az évek alatt kikísérleteztek. (Mindkét említett album teljes egészében meghallgatható a YouTube-on.) A Dirty Shirt legnagyobb érdeme, hogy szinte észrevétlenül hozza közelebb a népi ritmusokat a metalistákhoz, akik egyébként feltehetően sosem találkoznának hazájuk, illetve a környező országok folklórjával. A nyugat-európai kalandozások során pedig egzotikusnak, újszerűnek hatnak ezek az alapok - emlékezzünk csak a brazil Sepulturára és a forradalmi Roots című lemezre, vagy akár a moldáv Zdob Si Zdub zenekarra, akik a hip-hoppal házasították össze országuk népzenéjét, és egy darabig remekül megéltek ebből. A Dirty Shirt zenéjében újabban megjelent némi elektronika is, de csak annyi, amennyi feltétlenül szükséges a huszonegyedik század második évtizedének vége felé. A történet lényege, hogy sokan próbálkoztak már a népzene és a metál összeeresztésével (még nálunk is), népviseletbe is bújtak a siker érdekében, de hiányzott belőlük az az őszinteség, ami a Dirty Shirtben - minden profizmus és taktikázás mellett - megvan. Aki nem hiszi, járj on utána!
