Új Szó, 2019. február (72. évfolyam, 27-50. szám)
2019-02-25 / 47. szám
www.ujszo.com | 2019. február 25. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Egy évvel később... Mi változott és mi nem a kettős gyilkosság óta? MÁRIUS KOPCSAY E ltelt egy év. Méghozzá nagyon gyorsan. Sokan ismét az utcákra vonultak, hogy ott emlékezzenek meg Ján Kúriákról és menyasszonyáról. Egy év nem nagy idő, mégis nagyon sok minden történt. A nyomozás még nem zárult le, de sikerült kideríteni, kik tervelték ki és hajtották végre Ján Kuciak meggyilkolását, és ki bérelte fel őket. A szálak pedig Marián Kocnerhez vezetnek, ő lehetett a megrendelő. Egy éve ilyenkor még síelni és hálózni járt az „előkelőségekkel”, most rács mögött van, egyelőre más ügy miatt. Az idei báli szezon nem volt annyira szórakoztató számára. De nézzük a kettős gyilkosság politikai következményeit. Az addigi háromszoros miniszterelnök, a szlovák politika legerősebb embere ma már csak egyszerű parlamenti képviselő. A sokkal visszafogottabb Peter Pellegrini lett a miniszterelnök. Nincs már a posztján „minden idők legjobb szlovák belügyminisztere” (idézet Ficótól), Robert Kalinák, és Tibor Gáspár országos rendőrfőkapitány sem. Menniük kellett. A véletlen úgy hozta, hogy épp a kettős gyilkosság évfordulója táján Fico célba vette az Alkotmánybíróságot, egyenesen a testület elnöki posztját. És belefutott egy újabb kudarcba. Ha ránézünk, már korántsem azt a magabiztos, határozott politikust látjuk, mint pár éve, sőt... Ráadásul jött a hír Olaszországból, hogy személyesen ismerhette Antonino Vadalát, 2012-ben állítólag telefonált vele, barátinak is nevezhető hangnemben beszéltek. Persze mindenkinek Mária Trosková személyi tanácsadó jutott újra az eszébe, és Jasan, aki ott dolgozott Ficónál a kormányhivatalban, és mindketten kapcsolatban álltak Vadaiéval. Ja, persze, és Bastemákot, Fico főbérlőjét se felejtsük, elítélték, öt évet kapót áfacsalásért. Mindeközben az ellenzéki pártok támogatottsága nem nőtt jelentősen, holott lépten-nyomon azzal vádolták őket, hogy politikai tőkét kovácsolnak a kettős gyilkosságból. A Smer kissé gyengült, és mintha radikalizálódna. Az elnökválasztáson Maros Sefcovic uniós biztost indítja, másrészt a pártban egyre hangosabb a radikális balos Eubos Blaha, az ő elvtársi-oroszbarát világlátásával. A kormánykoalíció az SNS és a Smer egy részének ellenállása miatt nem tudjajóváhagyni Szlovákia biztonságpolitikai stratégiáját, és a balos erők miatt nem tud egységes álláspontot kialakítani Venezuela kérdésében sem. Egyszóval, ami biztosan megváltozott az elmúlt egy évben, az Szlovákia eddigi egyértelmű nyugati orientációja. Próbálják kelet felé lökdösni. Az államfőjelöltek közül ennek az irányvonalnak a megtestesítője Stefan Harabin. Andrej Kiska lassan távozó államfő végleg a belpolitikai harc résztvevőjévé vált, már nem független közjogi méltóság - és amint kiköltözik az elnöki palotából, kiderül, hogyan állja a sarat az ilyen csatákban. Mindenesetre a politikai mindenhatóságnak és hatalmaskodásnak mintha egy kicsit visszavonulót kellett volna fújnia az elmúlt egy évben - persze a tüntető gazdák mesélhetnének ennek ellenkezőjéről is. Viszont az új politikai erők, amelyek átvehetnék a hatalmat és észszerűen kormányoznának - még nem elég erősek. Igen, van még bő egy év a választásokig. De az is nagyon gyorsan el fog szaladni. A szerző a TASR-hírügynökség munkatársa Fico egy évvel később... (TASR-felvétel) Dobrev kára STUMPFANDRÁS H atalmas lehetőséget szalasztott el a magyar politika. Már megint. Hónapok óta látszott. Nyilvánvaló volt, hogy készül valamire. Rendkívül aktív lett a Facebookon, új, közszereplői oldalt is indított. Csini sminkes jó frizurás profilkép, felháborodott bejegyzések sora... Például ilyen: Nagy Imre „szobrának eltávolítása a Köztársaság meggyalázása, a történelem hamisító (sic!) Orbán újabb agressziója. Nem nyugszom, nem nyugodhatok bele!” Facebook-bejegyzések helyesírásán mérhetetlen nagyvonalúságomban inkább nem rugózom, azt azonban nem bírom megállni, hogy ugyanettől a személytől ne idézzek néhány korábbi mondatot., A nagyapámra pedig nagy szeretettel emlékszem. A nagyszüleim egész felnőttkoromig jelen voltak az életemben, gyerekként pedig sokat segítettek. A nagyapa például jól rajzolt, én meg nem. Volt, hogy ő készítette el a házi feladatomat. (...) A politikával pedig nem törődtem. Nekem ő nem politikus volt, nem kellett vele egyetértenem.” A mondatok természetesen Dobrev Klárától származnak, a nagypapa pedig nem más, mint Apró Antal. Az ember persze nem tehet a nagypapájáról. Szeretheti is. Egyet sem kell vele értenie. Csak éppen ha ez a nagypapa személyesen felügyelte Nagy Imre koncepciós perét, ha ő jelentette be a Parlamentben Nagy Imre és három társa kivégzését, amelyet a „nép jogos elégtételének, az ellenforradalom méltó megbosszulásának” nevezett, s ha a nagypapa éppen ezért a szolgálatáért kapott egy villát a pártállamtól, s ha én, az unoka, ma is ebben a villában lakom - akkor talán elvárható, hogy legalább csöndben legyek Nagy Imrével kapcsolatban. Amíg el nem adom a villát, mondjuk addig. Vagy addig, ameddig szeretetrohamok nélkül ki nem mondom a nagyapámról: annál jobban, ahogy ő gyalázta meg a köztársasági eszmét, Nagy Imrét, a magyar szabadságot, semmilyen szoboráthelyezés nem tudja meggyalázni. Most mindenesetre lesz erre lehetősége Dobrev Klárának, hivatalos funkciót visel ugyanis: pénteken derült ki, mi volt a hónapok óta tartó építkezés oka. O vezeti a Demokratikus Koalíció EP-listáját. Gyurcsány Ferenc DK-elnök és félj sietett aztán leszögezni, hogy ő jelen helyzetben elvesztette féijjellegét, merthogy „európai képviselőjelöltként Klára nem a feleségem, hanem egy tehetséges, felkészült, sokak által támogatott hazafi”. A legszebb ezután következett: „Isten mentsen meg olyan világtól, hogy valaki tehetségének útjában az áll, hogy kik a szülei, a gyerekei vagy éppen a házastársa.” Olyan szép! Épp annyira, mint amikor a fideszes megmondó érvel így Orbán vejének csodával határos újabb és újabb tendernyerései után. A DK persze azt választ listavezetőnek, akit akar, eddig is családi vállalkozás volt - akárcsak Orbán Fidesze és Orbán Magyarországa. A kettő ugyanis szorosan összefügg. A párt és az ország. Bizony tévedtem én is 2003-ban, amikor nem tulajdonítottam különösebb jelentőséget annak, hogy a Fidesz új alapszabályt fogadott el, amelyben minden hatalom az elnökre szállt. Hiba volt. Aki a pártjában totális hatalomra tör, az jó eséllyel később kormányon is ezt fogja tenni. Ez a fajta politikus olyan, mint a gáz: addig terjed, teijeszkedik, ameddig hagyják neki, ameddig útját nem állja a fal. Gyurcsányban és Orbánban ez ma is közös - a különbség annyi, hogy előbbi egy kis szektának egyszemélyi, mindenható vezetője, utóbbi pedig vallásalapító. Ha Trumpra és a brexitre nézünk, ki tudja, egyszer akár világvallás-alapítónak is nevezhetjük majd. Mindenesetre éppen annyira demokrata és pluralitáshívő az egyik, mint a másik - csak sikerességi különbség van kettejük között. (Az persze kormányzási szempontból is.) De vajonjó ötlet-e Dobrev Klárát indítani? Aligha. Hiszen rengeteg szavazatot zsebelhetett volna be a DK, ha Gyurcsány maga vezetné a listát! Csak annyit kellene még hozzátennie: ha pártocskájának sikerül megugrania az 5 százalékos küszöböt, akkor tényleg elmegy az EP-be. Azaz: végre tényleg itt hagyja a magyar politikát. Ebben a verzióban biz'isten megérné a DK mellé húzni az ikszet májusban. Milyen szép is lenne búcsút inteni („te nem tudod, milyen jó nélküled”) annak az embernek, akinek a magyar politikában egyetlen szerepe van: létével igazolást nyújtani a fideszes elkötelezetteknek bármilyen mocsokság, árulás, lopás létjogosultságára imádott miniszterelnökük részéről. Mert hát csak Gyurcsány vissza ne jöjjön. Nem fog. De sajnos: el sem megy. Se könyveket írni, ahogy lassan 13 éve megígérte - de még Brüsszelbe sem. Legalább ennyit nyerhettünk volna az egyébként érdektelen EP-választáson! Ez se jött össze. A szerző a Válasz Online szerkesztő-újságírója Bosznia visszafogadja az Iszlám Állam dzsihádistáit Bosznia-Hercegovina visszafogadja az Iszlám Állam oldalán harcoló dzsihádistákat - közölte Drágán Mektic boszniai védelmi miniszter a Vecernji List című horvát lappal. A miniszter kiemelte: hazája nem tagadhatja meg saját állampolgáraitól, hogy hazatéxjenek, még akkor sem, ha terroristákkal harcoltak. „Ha bebizonyosodik, hogy az Iszlám Állam tagjai voltak, ahogy hazatérnek, letartóztatjuk őket” - hangsúlyozta. A boszniai törvények szerint tíz évig teijedő börtönbüntetést kaphatnak. Mint mondta: állandó kapcsolatban állnak az Egyesült Államokkal, valamint nemzetközi szervezetekkel, és egyelőre tíz dzsihádistáról tárgyalnak, akik közül kettő biztosan bosznia-hercegovinai állampolgár. Mektic megerősítette: 300 olyan boszniai állampolgárról tudnak, akik csatlakoztak az Iszlám Államhoz. Úgy becsülik, hogy még kétszázan maradtak ott. Arról azonban nincs információjuk, hogy közülük hányat tartóztattak le és jelenleg hol vannak. Hivatalos források szerint ötvenen már visszatértek Boszniába, több mint ötvenen pedig meghaltak. Vizsgálják a dzsihádista feleségek és özvegyek hazatérésének lehetőségét is. Nemrég egy 22 éves szarajevói nő levélben fordult a boszniai hatóságokhoz, azt kérve, hogy két másik nőtársával és kiskorú gyermekeikkel együtt hazatérhessenek. Elmondása szerint korábban férjeik kényszerítették őket arra, hogy csatlakozzanak a terrorszervezethez, ezért vállalják a következményeket, és bíróság elé is állnak, ha kell. Zeljko Cvrtila, horvát biztonsági szakértő a lapnak azt mondta: Bosznia-Hercegovina, Horvátország, de az egész régió biztonsága is attól függ, hogyan viszonyulnak a boszniai hatóságok a visszatérő dzsihádistákhoz. Bosznia-Hercegovinának módosítania kell a büntető törvényt, mert aki eddig bűnösnek vallotta magát, minimális büntetést kapott, legfeljebb egy év szabadságvesztést, ami biztonsági szempontból elfogadhatatlan, mert Bosznia a dzsihádisták befogadó helyévé is válhat. A nyugat-balkáni országokból több százan, a legtöbben Bosznia-Hercegovinából és Koszovóból csatlakoztak az Iszlám Államhoz 2012 óta, ám a hatóságok információi szerint 2016 óta nem indultak útnak harcosok a térségből. Ennek egyik oka az, hogy Bosznia-Hercegovina törvényben tiltja a külföldi harcokban való részvételt, illetve a toborzást és a kiképzést, és azokat is bünteti, illetve megfigyeli, akik visszatértek a harcterekről. Eddig húsznál több visszatért iszlamistát ítéltek el. A boszniai muszlimok többsége kerüli a szélsőségeket, de többen csatlakoztak az iszlám radikális ágához, a szalafistákhoz, amelyet az 1992-1995-ös boszniai háború alatt a térségbe érkező külföldi harcosok, a mudzsahidek terjesztettek el. (MTI)
