Új Szó, 2019. február (72. évfolyam, 27-50. szám)
2019-02-23 / 46. szám
www.ujszo.com I 2019. február 23. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 Ikrek A fiúval valahogy önkéntelenül egymásba kacsolódott a kezünk A mikor először jártam New Yorkban, még álltak az „Ikrek”. Most újra itt vagyok, és a helyükön tátongó Nagy Semmi, vagy másképp 9/11 emlékmű mellett állok. Nem akarok bombasztikus lenni, de érzem itt a rettenetét. Érzem a halált. Olvasgatom a kőbe vésett neveket, magyar hangzású is van, Rigó. Itt vannak az épületnek kormányzott gép utasai is. Önkéntelenül arra gondolok, mit élhettek át ezek a szerencsétlenek, akik tisztában voltak vele, hogy halálra ítéltettek... Egy repülőutam jut az eszembe. Kétméteres, kamaszkorú fekete fiú ült mellettem, gyapjas hajacskája szögletes fazonra nyírva, kínlódva próbálta valahogyan elrendezni a hosszú lábait, de bizony nem nagyon volt hova. Mivel én a szélső ülésen ültem, felajánlottam, hogy cseréljünk helyet, amit nagy hálával fogadott. Aztán már nem nagyon kommunikáltunk, én olvastam, ő élte a kamaszok digitális életét. Mígnem jöttek a turbulenciák. Nem nagy ügy, gondolom, mindenki átélt már hasonlót. Csakhogy amit más él át, az sosem hasonló ahhoz, amit mi magunk. Dobált a gép egy kicsit. És akkor jött egy nagy zuhanás. Hátul valakik felkiáltottak. A bal oldali szomszédom hangosan imádkozni kezdett. Nem is tudom, hogyan, de a fiúval önkéntelenül egymásba kulcsolódott a kezünk. Most is magam előtt látom a nagy kezében a kezemet, érzem a szorítást, érzem, ahogy szorítom. Fiatal sorstársam abban a nehéz pillanatban. Á mai napig emlékszem a rémületre a nagy barna szemében, ahogy rám nézett, és én valószínűleg ugyanígy néztem rá. Aztán sírni kezdett. Ajobb kezével egymás után vetette a keresztet, közben patakzottak a könnyei. Én is imádkoztam, valami eszeveszett tempóban, közben valahol ott volt az agyamban, hogy Isten kezében vagyunk, a hajunk szála sem görbülhet meg az ő akarata nélkül, de ez csak olyan halovány gondolat volt, a félelem mindent felülírt. Pedig nem jött több zuhanás, és az egész turbulencia talán csak öt percig tarthatott, aztán már ki is kapcsolhattuk az övünket. És akkor visszarendeződtünk. Megnyugodtunk. A mellettem levő férfi újabb pálinkákat kért a légi kisasszonytól, az emberek megindultak a vécék felé. Egyedül a szomszédom, a szegény gyerek nem tudott úgy tenni, mintha semmi sem történt volna, mert folyt a taknya, s ugyan melyik kamasz hord magával zsebkendőt. Na, majd biztos! Úgyhogy szipákolt, meg néha suttyomban a pólójába törölte az orrát, mígnem észrevettem, és adtam neki egy csomag papírzsebkendőt. Pontosabban, csak odatettem eléje, mert nem akartam, hogy esetleg szégyellj e magát azért, hogy sírt. Utóvégre fiú. Meg kamasz. De ő vállalta magát. Felém fordult, megköszönte a zsebkendőt. Aztán vállalt vont, és csak annyit mondott: nagyon féltem. Remélem, nem volt azon a gépen. A KORMÁNYHIVATAL ELE! (Lubomír Kotrha karikatúrája) Az elipszilon fogságában SZOMBATHY PÁL A politika forgószínpad, de körfűrészként is képes viselkedni, ha valaki nem elég tehetséges cselekvő vagy nyelvész. ,.Képviselőkbe folytam a szót illendő?” (táblafelirat Kunhalmi Ágnes és Bangóné Borbély Ildikó MSZP-képviselők kezében) Az eset a budapesti Képviselői Irodaházban történt, a magyar széppróza napja volt éppen, Jókai Mór születésnapja. A két ellenzéki politikus fogja a táblát, miközben saját butasága foglya: beszorultak pontos jé és elipszilon közé menthetetlenül. Persze valaki megírta ezt a szöveget így, más kinyomtatta, aztán körben álltak a baloldali kollégák, és egy sem vette észre, hogy ez csak bangónésan lesz erős kép. A helyesírási hibákat vétő politikus persze nem újdonság nálunk, példa akadt rá a jobboldalon is, a legkapitálisabb baklövés ahhoz a Schmitt Pálhoz kötődik, aki államfői megválasztásakor a magyar nyelv védelmét nevezte fő törekvésének, aztán ebből lett a szövegeiben „álamfö” egy 1- lel, meg, jó kedvel, bőséggel”, egy v-vel. Használt Schmitt Pálunkat tehát friss, ropogós Kunhalmi Ágnesre cseréltük - az ő szocpártja egyébként aznap 26 (huszonhat) év elteltével észrevette, hogy az esztergomi Suzuki-gyárban nem tűrik meg a szakszervezeti szerveződést. „Olyan politikai kultúra van Magyarországon, hogy ha a kormány mond valamit, mindegy mit, az ellenzék abban a pillanatban a másik álláspontra helyezkedik. Én voltam ellenzékben 16 évet, ha így politizáltunk volna, örök életre ellenzékben maradtunk volna.” (Orbán Viktor) Á magyar baloldal utolsó komoly, ütőképes, rátermett politikusa Hóm Gyula volt, majd valamennyire még Medgyessy Péter; ami azóta történt, az katasztrófa, amibe az SZDSZ pártként már belepusztult, az MSZP pedig vegetálásra ítélte magát, részecskéivel együtt. A hanyatlástörténet legjobban abban mutatkozott meg, ahogyan a KJSZ-es rendszerváltó Gyurcsány Ferenc előbb üzletemberré vedlett, s szétszerelte, leszerelte, hazavitte az állami vagyont, hogy aztán visszatérjen a politikába, s szétszerelje, leszerelje és hazavigye a korábbi állampártot is; így pedig lett neki egy szoci-liberális pártocskája otthonra, amin eljárhat a parlamentbe, ezt hívják DK-nak. Kerek történet, amivel a maradványok értelemszerűen nem tudnak mit kezdeni, s örök vesztesként lézengenek a porondon. Szegény liberálisok meg azt hitték akkoriban, az MSZP egy lassan cammogó elefánt, aminek a hátán az SZDSZ az idomár, csakhogy az MSZP elefánt helyett hegy volt, mozdulatlan ősmasszívum, aztán omladozott és a lavina maga alá temette a liberálisokat. Mindezért pedig nagy tévedés volna a Fideszt hibáztatni. A Fidesz éppen hogy tanult mások hibáiból. (És ez nem etikai, hanem politikai megállapítás, ne keverjük a kettőt.) Ha nem tanult volna ellenfelei hibáiból, Orbán Viktor ma egy fociklub sportigazgatója lenne vagy ügyvéd, Áder János talán egyetemi oktató, a maradék lúzer meg ott üldögélne a parlamentben egy szétaprózott, reménytelen, elképzelések nélküli jobboldali ellenzékben, míg Gyurcsány és utódai kormányozgatnának. Mindig mindenkinél van tehetségesebb: ennek a szabálynak lett áldozata az amúgy szavakész, jó képességű Gyurcsány is, mert Orbán Viktor hosszú távon ütésállóbbnak, kitartóbbnak, rátermettebbnek bizonyult. Két fontos politikusi tulajdonság segítette ehhez a józan ész és a tájékozottság mellett: a türelem és a jó ütemérzék. Itt a friss példa: az Orbán-kormány magyar felmenőkkel rendelkező venezuelai menekülteket fogadott be, nem titokban, de persze diszkréten, naná, hiszen közben feltekerték a Soros-hangszórókat az EP- választásra készülődve, s a választópolgár nem olyan, hogy finom különbségeket tudna/akama tenni migráns, gazdasági bevándorló, háborús menekült, külhoni magyar vagy dél-szudáni harcos között. Az ellenzék pedig ahelyett, hogy saját korábbi politikája és elvei alapján üdvözölné a kormány ez apró lépését, csak azért sem, inkább bevándorlópártizza ellenfelét. Olyanok, mint a Bourbonok: semmit sem tanultak és semmit sem felejtettek. Legfeljebb az általános iskolai nyelvtanórákat. száz évig kitart, és jól exportálható! Vigyázat: a Putyin ideológusa leírta, mi is az a putyinizmus. Az is kiderült, mit jelent ez számunkra. A demokrácia illúzió, Oroszországban új típusú állam van kialakulóban, és az évszázad végéig a putyinizmus útján fog fejlődni - vélekedett Vlagyiszlav Szurkov orosz elnöki tanácsadó a Nyezaviszimaja Gazeta napilapban megjelentetett cikkében. „Az orosz állam a Szovjetunió széthullása után tovább él és most már olyan új állam, amilyen még sohasem volt nálunk” - írta Szurkov. Szerinte bebizonyosodott, hogy a putyinizmus, „ez a szervesen kialakult modell jelenti az orosz nemzet túlélését és felemelkedését, nemcsak putyinizmus az elkövetkező évekre, hanem évtij zedekre, és a legvalószínűbb, hogy az egész előttünk álló évszázadra”. Az orosz történelem négy alapvető államszervezési modellt ismer, amelyet az alapítójukról neveztek el: ezek : III. Iváné, Nagy Péteré, Leniné és Putyiné. Ez utóbbi nagy politikai gépezete felpörög és Oroszország még ; sokáig „Putyin állama” marad, mint ; ahogy a jelenlegi Franciaország de Gaulle ötödik köztársaságának tekinti magát, Törökország továbbra is Atatürk hat nyíl ideológiájára támaszkodik, az Égyesült Államok pedig az alapító atyák értékeire. Szurkov szerint a putyinizmust exportálni is lehet, egyes elemeit más külföldi politikusok is tanulmányozzák és alkalmazzák. Emlékeztettek hogy Putyin a 2007-es müncheni biztonságpolitikai konferencián elmondott, az egypólusú világrendet ostorozó beszéde még disszidens megnyilvánulásnak tűnt, de az ott elhangzottakat ma már „magától értetődőek - Amerikával mindenki elégedetlen, mások mellett maguk az amerikaiak is”. Szurkov a nyugati demokrácia és intézményrendszerek ismert bírálója. Úgy véli, az orosz rendszer „becsületesebb” a nyugatinál, mert Oroszország „nem rejti el, hanem demonstrálja” a katonai és a rendőri funkciókat. Szerinte ott a legfontosabb az államfő és a nép közötti bizalom. „Oroszországban nincs mély állam, de van mély nép. A mély nép mindig észnél van, a szociológiai felmérések, az agitáció, a fenyegetések, valamint a közvetlen tanulmányozás és hatásgyakorlás egyéb eszközei nem érnek el hozzá” - állítja Putyin ideológusa. Meglátása szerint Putyin államának egyedi és fő erénye a nép meghallgatása és megértése, valamint a vele összhangban való cselekvés képessége. „A lényeg: a társadalom megbízik az első számú vezetőben, de ez már nem azonos a jó cár atyuskába vetett hittel.” „Az orosz állam új modellje a bizalomból ered, ez a gyökeres eltérés a bizalmatlanságot és a kritikát kultiváló nyugati modellhez képest” - sulykolja Szurkov. Ami régiónk számára elég ijesztően hangzik: Szurkov állítja, hogy az orosz állam a 21. században nem törik meg, mindig a „maga módján” fog cselekedni és „a geopolitikai küzdelem felső ligájában érmes helyezéseket fog elérni”. „Ezzel előbb vagy utóbb meg kell békélnie mindenkinek, aki azt követeli, hogy Oroszország változtasson a magatartásán” - írta a cikkben. Vlagyimir Szurkovot az amerikai Foreign Policy magazin januárban a világ száz legbefolyásosabb gondolkodója közé sorolta. 2008 májusa és 2011 decembere között az orosz elnöki apparátus belpolitikáért felelős helyettes vezetője volt. Neki tulajdonítják a „szuverén demokrácia” fogalmának megalkotását. Az elmúlt években Szurkov a 2014 óta oroszbarát erők által elfoglalt kelet-ukrajnai Donyec-medencéért felelős az elnöki hivatalban. (MTI, úsz) LAMPL ZSUZSANNA
