Új Szó, 2019. február (72. évfolyam, 27-50. szám)

2019-02-21 / 44. szám

www.ujszo.com I 2019. február 21. KÖZÉLET I 3 „Ján Kuciak örökségét visszük tovább” CZlMER GÁBOR A Kuciak-gyilkosság az Oknyomozó újságírókra irányította a figyelmet. Több fontos ügyben az ő munkájuk nyomán indult hatósági eljárás. A közelmúltban alakult meg a Ján Kuciak Oknyomozó Központ, amely a meggyilkolt újságíró szakmai örökségét viszi tovább. A központ egyik vezetőjét, Soltész Árpádot kérdeztük. Mi a központ célja? Elsősorban az oknyomozó újság­írás eszközeivel szeretnénk saját té­mákat feldolgozni. Ezen túl pedig egy nemzetközi hálózatnak is a ré­szei vagyunk, amelynek segítségé­vel nemzetközi bűnügyekre szeret­nénk fényt deríteni. Ezen nemzet­közi ügyeknek aztán a szlovákiai vonzatait vizsgáljuk. A szervezett bűnözés ugyanis nem ismer ország­határokat, így az újságírásnak is ilyennek kell lennie. Ilyen központ nagyon sok országban van, csak Szlovákiában nem volt még ehhez hasonló. A magyarországi partne­reink például a Direkt36 és az Át­látszó.hu. A világon már sok helyütt mű­ködik ilyen központ, mit gondol, Szlovákiában miért nem volt ed­dig ilyen? Eddig valahogy senkinek sem ju­tott eszébe megalapítani. Pavla Hol­­cová, akivel Ján Kuciak együtt dol­gozott az utolsó cikkén, már régeb­ben létre szeretett volna hozni egy ilyen központot. A tavaly februári események után olyan dolgok derül­tek ki, amik egyértelműen azt mu­tatták, hogy szükség van egy olyan intézményre, amely az újságírás eszközeivel próbálja feltárni a szer­vezett bűnözés ügyeit. Kik dolgoznak a szlovákiai köz­pontban? Közvetlenül hárman dolgozunk a központban: Katka Jánosíková, aki korábban a szlovák közmédia ripor­tere volt, Nikol Gajdosová a pro­jektvezetőnk, illetve jómagam. A központ intézményi hátterét egy polgári társulás alkotja, amelynek Holcová is a tagja. Jozef Kuciak, a meggyilkolt újságíró testvére pedig a szervezet felügyelőtanácsának tagja. Ennek nem csak szimbolikus jelentősége van. Azt szeretnénk, hogy ő ellenőrizhesse a tevékenysé­günket, ami egyfajta biztosítékot je­lent számára, hogy nem élünk vissza Ján Kuciak nevével. Hogyan működik a gyakorlat­ban a központ? Oknyomozó újságírást kétféle­képpen lehet csinálni, vagy jól, vagy gyorsan. Egyszerre több témán dol­gozunk. Ha valamelyiknél már min­den bizonyítékot megszereztünk, minden tényt igazoltunk, akkor pub­likáljuk. Mivel nálunk nincs olyan nyomás, ami miatt minden nap pub­likálnunk kellene, elegendő időt tu­dunk szentelni egy-egy témának. Akár be is segíthetünk más médiu­moknak az egyes témák feldolgozá­sában. Ezzel jól kiegészíthetjük a már létező lapok, portálok szerkesz­tőségeit. A Direkt36-hoz és az Át­látszóhoz hasonlóan azonban mi is nagy hírportálokkal szeretnénk együttműködni, akik átvehetik az általunk megírt anyagokat. Vannak szerkesztőségek, amelyekkel már megállapodtunk, másokkal még tár­gyalunk erről. A központ finanszí­rozása kizárólag adományokból tör­ténik. Nem tervezünk bevezetni elő­fizetői modellt sem, és reklámokat sem helyezünk el az oldalon. Az anyagainkat bárki szabadon átvehe­ti. Az első anyagunkat angolul írtuk meg, ezt egy cseh portál mellett más külföldi honlapok is átvették. Soltész Árpád Milyen szakmai szabályokat kell betartania egy oknyomozó új­ságírónak? Az oknyomozás nagyon sokat fejlődött az utóbbi időben. Mi pél­dául ahhoz az elvhez tartjuk magun­kat, hogy csak olyan forrást idézünk név nélkül, akinek a nyilatkozata miatt veszélyben lenne az élete. Ez gyakorlatilag csak a maffiát érintő ügyek esetében jöhet szóba. A mun­kánk során pedig csak olyan doku­mentumokat használunk, amelyek­hez törvényes úton jutottunk. Ez azt jelenti, ha valamilyen más úton jut el hozzánk egy irat, akkor annak alap­ján megállapítjuk, hogy mit kell ke­resnünk, de a törvények adta lehe­tőségekkel élve próbálunk meg újra hozzájutni. Ján Kuciak és Martina Ku$­­nírová meggyilkolása óta kere­ken egy év telt el. Mit gondol, a két fiatal halála milyen hatással volt a szlovákiai újságírókra, köze­lebbről az oknyomozó újságírók­ra? Azt gondolom, az újságírók job­ban félnek, de nem hagyják, hogy befolyásolja őket ez a félelem. És ez a lényeg. Engem például a Meciar­­korszak idején a munkám miatt megvertek, ezért akkor mi is fél­tünk, de annál elszántabban végez­tük a munkánkat. Mert tudtuk, ezt kell tennünk, harcolnunk kell, ha nem akarunk az életünk végéig fé­lelemben élni. Most pedig újra ilyen idők járnak. Ján Kuciak és Martina Kusnírová meggyilkolására a fiatal kollégák pont úgy reagáltak, mint mi annak idején, összefogtak és együtt dolgoznak. Azt is mondhat­nám, hogy Szlovákiában egy új­ságírót megölni a bűnözők számára is nagyon kontraproduktiv dolog, hiszen a meggyilkolt kollégánk he­lyébe harminc-negyven fiatal új­ságíró állt. Mennyire elégedett a Kuciak­­gyilkosság feltárásával? Az a nyomozócsoport, amely a gyilkossági ügy felderítésén dolgo­zik, tényleg nagyon jó munkát vég­zett. Ennek ellenére, csodaszámba megy, hogy végül kézre kerítették az elkövetőket, hiszen több nap telt el a gyilkosság és a holttestek megta­lálása között, s a helyszíneléskor is rengeteg hibát követtek el a nyo­mok biztosításakor. Addig, amíg Robert Kalinák belügyminiszter és Tibor Gáspár rendőrfőkapitány nem távozott tisztségéből, nem haladt jól a nyomozás. Ha mindezt figyelem­be vesszük, akkor csoda, hogy si­került elkapni az elkövetőket. Ez a rendőrök munkáját dicséri. Én ma­gukban a nyomozókban megbízom. Azt viszont nagyon aggályosnak tartom, hogy több gazdag és befo­lyásos ember nem szeretné, ha megtalálnák a gyilkosság valódi felbujtóit, a bűncselekmény értelmi szerzőjét. Ők biztosan megpróbál­ják befolyásolni az ügy feltárását. Ha nem tudnak hatni a rendőrségre, akkor az ügyészséget vagy pedig a bíróságot is megkísérelhetik befo­lyásolni. Mit gondol a Kuciak-ügy poli­tikai következményeiről? A gyilkosság után teljes politikai káosz következett be. Az, hogy en­nek mi lesz a végeredménye, azt ma még nem is tudjuk megmondani. Részt vesz a gyilkosság évfordu­lója alkalmából rendezett tünte­tésen? Igen, Kassán leszek majd, ahol fel is szólalok a tüntetők előtt. A Tabacka Kulturfabrikban pedig Ján Kuciak cikkeiből tartanak 24 órás felolvasást, ebben is részt veszek majd. Szeptember 17. A rendőrség közzéteszi egy férfi fantomképét, akit a gyilkosság kapcsán keresnek. Hamarosan beazonosítják az illetőt, akinek viszont semmi köze nem volt a gyilkos­sághoz, röviddel ezután öngyilkos lett. Október 4. A. Zoltán együttműködik a rendőrséggel, s vallomásában állítólag azt állítja, hogy a gyilkosság valódi megrendelője Marián Kocner volt. A gyilkossági ügyben mindeddig hivatalosan nem gyanúsították meg a kétes múltú vállalkozót. Október 6. A Főügyészség szerint a Kuciak-ügyben gyanúsított Alena Zs. és Sz. Tamás Peter Sufliarsky főügyészhelyettes, Maros Zilinka ügyész és Dániel Lipsic volt belügyminiszter gyil­kosságát is tervezte. Íí L» Szeptember 28. Komáromban letartóztat­ják Alena Zs.-t. A három korábban letartóztatott személlyel együtt vizsgá­lati fogságba kerülnek a Kuciak-ügy kapcsán. L» Szeptember 27. A NAKA razziát hajt végre Gútán, a Kuciak-gyilkosság kapcsán összesen hat személyt tartóztatnak le. A rendőrség végül három személyt (Sz. Tamás, M. Miroslav, A. Zoltán) hagy rács mögött gyilkosság és egyéb súlyos bűncselekmény gyanújával. ■ 2019. január 3. Kiderül, hogy Alena Zs. számos befolyásos sze­méllyel is kommunikált a korábbi években, egyebek mellett Martin Glváccal, a parlament alelnökével (Smer), René Vanek főügyészhelyettessel, akit emiatt leváltottak tisztségéből, de Boris Kollárral is, a Sme rodina elnökével. * Február 17. Jaromír Ciznár bejelenti, hogy az első vádemelési javaslatok a Kuciak­­ügyben idén nyárra készülhetnek el. (Összeállította: dem) (TASR-felvétel) |2019

Next

/
Thumbnails
Contents