Új Szó, 2019. február (72. évfolyam, 27-50. szám)

2019-02-20 / 43. szám

321 SPORT 2019.februái;20.1 www.ujszo.com Nem halványul Július Nóta emléke BŐDTITANILLA Tíz 6wel ezelőtt február 20-a pénteki napra eeett. Délután, az edzést követően Július Nöta, a rimaszombatiak akkori kapusedzője jénosi otthonéban vállára vette vadészpuskéjét, és sétára indult a kutyájával. A sétából soha nem tért haza - házától alig néhány méterre ismeretlen tettes halálosan megkéselte. Nincs meg a gyilkos A tragédia a szlovák és a magyar futballvilágot is megrázta. Nóta ka­pusként nagyon népszerű volt, átélte a rimaszombatiakkal a nagy feljutá­sokat, amikor két év alatt két osz­tályt feljebb lépve az élvonalba ke­rült a csapat, majd Magyarországon folytatta pályafutását - védett Di­ósgyőrben, Dunaújvárosban, Zala­egerszegen, a Honvédban és a Va­sasban is, végül visszatért Rima­szombatba, ahol kapusedző lett. A korosztályos szlovák válogatott ka­pusaival is foglalkozott. 37 évesen gyilkolták meg, tíz év távlatából sem tudni, ki volt az el­követő. A tett színhelyén Jánosiban kis emlékmű áll, rajta egy futball­­labda is jelzi, hogy Nóta élete össze­fonódott a labdarúgással. Sírkövén nincs semmilyen különleges felirat. Julko Nóta - ennyiből is mindenki tudja, kinek az élete ért véget tragi­kusan korán. „Ez örökké fájni fog. Az ember valahogy megtanul együtt élni a helyzettel, folytatja a mindennapo­kat, de sosem lehet megbékélni az­zal, ami történt - mondja lapunknak Zuzana Nőtová, Július Nöta özve­gye. - Egyik percről a másikra el­vesztettem a féljem, a gyerekeink, Julko és Jakubko pedig az apjukat. Ezt nehéz feldolgozni. Úgy veszem észre, a gyerekeknek évről évre ta­lán még nehezebb is, mert a felnőtt­kor küszöbén egyre nagyobb szük­ségük lenne az apjukra. De már nincs ott mellettük.” A hozzátartozók, barátok fájdal­mát csak fokozza, hogy tíz év után sem tudni, ki ölte meg a kapust. Rö­viddel a gyilkosság után letartóztat­ták a helyi Milan Z.-t, akit tiltott fegyverviselés és droghasználat mi­att is letöltendő szabadságvesztésre ítéltek, de a gyilkosság ügyében né­hány évvel később bizonyítékok hí­ján felmentették, azóta már szabad­lábon van. „Én már ezt nem szeretném bon­colgatni. Sajnos, ez van, a gyilkos azóta sincs meg” - jegyzi meg keserűen Zuzana Nőtová. Igazi kapusnév Július Nóta örökségét idősebb fia, a kis Julko viszi tovább, Jakubkót sosem érdekelte a foci. Julko a gyil­kosság idején nyolcéves volt, már akkor is védett. „Gyorsan fel kellett nőnie, de a tragédia csak megerősí­tette abban, hogy kapus akar lenni. Amit annak idején az édesapjával tervezgettek, azt most megvalósítja. Ezért is kötött ki végül Zsolna he­lyett Besztercebányán, mert az ap­­j ával mindig arról beszélgettek, hogy egyszer majd a besztercebányai sportgimnáziumba fog járni” - me­séli fiáról Zuzana Nőtová. Fia a gimnázium befejezése után földrajz-testnevelés szakra jelent­kezett, emellett a II. ligás beszterce­bányai Dukla cserekapusa.„A föld­rajz és a testnevelés szép kombiná-Zuzana Nőtová büszke rá, hogy nagyobbik fia édesapja nyomdokaiba lépett (Somogyi Tibor felvételei) Zuzana Nőtová két fiukkal, Jakubbal (középen) és Julkóvai (Z. M archívuma) Július Nöta fénykorában ció, de nehéz. Julko most szembe­sült például először a sízéssel. A fér­jem azt tartotta, egy futballista ne álljon sílécre, egy kapus meg főleg ne, mert a kezére és a lábára is szük­sége van. Ezért a fiúk nem is tanul­tak meg sízni” - mondja mosolyog­va Zuzana Nőtová. Bár a kapusoknál az ujjtörés vagy -ficam a leggyakoribb sérülés (a né­hai Július Nótának is meggyűlt ezekkel a baja), a kis Julko első ko­moly sérülése ennél jóval kellemet­lenebb volt: állkapocstörés. Egy hó­napig össze volt drótozva az állkap­csa, csak híg ételt fogyaszthatott - kínszenvedés volt ez neki is, és édesanyjának is. „A férjem kiskorától a futball felé terelgette Julkót, én pedig örülök, hogy a nyomdokaiba lépett - jelenti ki büszkén Zuzana Nőtová. - Kár, hogy nincs már itt köztünk, hogy még többet segíthetne neki. De a ne­ve fennmaradt, a fiamnak sokszor mondják: aNőta igazi kapusnév!” Tornák őrzik emlékét A tragédia idején a rimaszomba­tiak kapusa Martin Kuciak volt, aki később Arany osmaróton, majd Podbrezován folytatta pályafutását, innen igazolt a téli átigazolási idő­szakban a prágai Slaviába. Sokszor és sok helyen elmondta már, sokat köszönhet Nótának, aki biztatta akkor is, amikor Rima­szombatban eleinte kevés lehetősé­get kapott, és ezt a rengeteg segítsé­get a fiának szeretné viszonozni. Azóta is folyamatosan kapcsolatban vannak. „Sokat segített nekünk a kezde­tektől, bármikor kész volt tanácsot adni, és sok kesztyűt is kaptunk tőle. Hálás vagyok Martinnak, hogy min­dig szakmai szemmel értékelte Jul­ko kapusteljesítményét, én anyaként mégis elfogultabb vagyok” - ma­gyarázza az özvegy. Egy ideig a fia rendszeresen járt kapustáborokba Diósgyőrbe is, az ottani kapusedző invitálására. A tragédia után egyszer a kis Julko végezhette el a kezdőrú­gást Diósgyőrben, ez a figyelmesség nagyon jólesett a családnak. „Julko teljesen az apjára ütött, ha­sonló stílusban véd, mint ő, csak ab­ban nem hasonlít rá, hogy nem akar hosszú nadrágban védeni, pedig az apja mindig hosszú nadrágban állt a kapuba” - mondja nevetve Zuzana Nőtová. Hozzáteszi, félje is jó kedélyű, mosolygós ember volt, aki azt sze­remé, mosolyogva emlékezzenek rá. Ezért is örül, hogy Feleden egy téli öregfiúk-teremtoma, Jánosiban pe­dig egy nyári torna őrzi félje emlé­két. Amikor felmerült, hogy Rima­szombatban fűtballakadémia léte­sülhet, az is felvetődött, hogy a fel­újított stadionnak Július Nóta nevét kellene viselnie. „Én is csak plety­kákat hallottam, ráadásul az akadé­mia valószínűleg már nem is jön lét­re - vélekedik Zuzana Nőtová. - De jólesik, hogy gondolnak a férjemre, megérdemli, mert sokat tett a rima­­szombati fociért.” Az egykori kapus sírja a jánosi temetőben A tett helyszínén kis emlékmű áll

Next

/
Thumbnails
Contents