Új Szó, 2019. február (72. évfolyam, 27-50. szám)
2019-02-18 / 41. szám
6 I KULTÚRA 2019. február 18.1 www.ujszo.com Gondolatok tűzijátéka Lovasi András helyettünk szűr le élettapasztalatokat, és nem érdeklik a bevett klisék tek, például gospeles kezdetet követő gyors berekesztés (Kell a hely). Gyorsan elrepül az a 35 perc, de amennyire rövid az album, annyira tömény, úgyhogy nincs hiányérzetünk. RÖVIDEN G rendel Lajosra emlékeznek Somorja. Csütörtökön, február 21 -én 19 órától a Mozi klubban emlékeznek pályatársai Grendel Lajos íróra, aki december 18-án hunyt el. Az est vendége lesz Tőzsér Árpád Kossuth-díjas költő, N. T óth Anikó prózaíró, a házigazda szerepét pedig Mészáros Sándor, a Kalligram kiadó főszerkesztője vállalta, aki ezt írta Grendel Lajosról: „Soha nem hallottam panaszkodni. Ami lehet véletlen. Ám könyvei is masszívan ellenállnak annak a sérelem- és panaszkultúrának, ami a kisebbségi létben szinte kikerülhetetlen és mérhetetlenül fárasztó.” (juk) Plágiumvád A Dal mezőnyében Budapest. A Dal szombati, második elődöntőjének a továbbjutók személyén kívül egy másik érdekes fejleménye is volt: kiderült, hogy az egyik versenyzőt plágiummal vádolták meg. A hírt a műsor legvégén jelentették be. „Amint megérkezett a bejelentés a hasonlóságról, azonnal elkezdtük kivizsgáltatni az esetet, de a hivatalos szakvéleményt még nem kaptuk meg. Nem szeretnénk senkit megvádolni, ezért most nem nevezzük meg az érintett versenyzőt. De amennyiben beigazolódik a gyanú, akkor a dalt - és egyben az előadóját - a szabályok szerint ki kell zárnunk a versengésből. Mivel számunkra a verseny tisztasága a legfontosabb, ezért amint megszületik a végső döntés, arról azonnal tájékoztatjuk nézőinket”- közölte Freddie, a műsorvezető. Ha beigazolódik a gyanú, a kizárt versenyző helyére az elődöntőkből a döntőbe be nem jutott, a zsűri és a nézők által a legtöbb pontot kapott versenyző lép. (juk) JUHÁSZ KATALIN A napokban szólóalbummal lepett meg minket Lovasi András, a nyolcvanas-kilencvenes években felcseperedett nemzedék közérzetének egyik leghitelesebb krónikása. Mint tudjuk, „levesek készülnek porból”, így született Lovasi is hatvanhét nyarán. A Kispál és a Borz a pécsi undergroundból indulva fokozatosan lett Magyarország egyik legelismertebb, legnépszerűbb rockzenekara. Kevés alternatív csapatnak sikerült beküzdenie magát a mainstreambe, és ebben a sikerben óriási szerepe volt Lovasi szokatlanul újszerű dalszövegeinek, már-már szürrealizmusba hajló, mégis „dokumentarista” költői világának és egyéni énekstílusának. Érdekes, hogy azóta is szinte mindent csapatban csinál: a Kiscsillag zenekar tagja, dalai az együttes neve alatt jelennek meg, bármennyire is ő áll a központban. Ugyanakkor némileg leegyszerűsítenénk a helyzetet, ha ezt a közösségi működést csupán kényelmi szempontnak tekintenénk, figyelmen kívül hagyva a dolog művészi, esztétikai vetületét. Egy olyan, tudatosan felépített és tovább épülő szerzői önképpel állunk szemben, amelynek a magyar zenei életben nincs előzménye. Lovasi ugyanis mágnesként össze tudta gyűjteni mindazokat a hatásokat, amelyek a nyolcvanas-kilencvenes években öntudatra ébredő generációt érhették, ám megszólalása mindig kellően egyéni tudott maradni ahhoz, hogy címkeszerűvé váljon - mintha a Lovasi név egy hashtag lenne. Csupán egyetlen szólólemezt jelentetett meg az évtizedek alatt (Bandi a hegyről, 2001), ezen lehetett tetten érni Lovasit, a rock-költőt. Most megérkezett a „folytatás”. Az idézőjel oka, hogy ő maga nevezte így a Tűzijáték délben című albumot, pedig nyilván tudja, hogy hét év alatt az ember valamennyi sejtje kicserélődik, és a világ is sokat változik körülötte. Ezért a szerző-előadó személyén és az intimitáson kívül felesleges további kapcsolódási pontokat keresni - még akkor is, ha nyilván találnánk. Ötvenen felül az ember már csendesebben lázad - inkább ellenáll, mintsem forradalmat szítana. Az új dalokban ott bujkál valamiféle rezignáltság, ám ez nem a nihil érzésével, hanem inkább a bölcsességgel párosul - anélkül, hogy a szerző választ próbálna adni az élet nagy kérdéseire. „A végén az ember maximum kíváncsi arra, hogy kell-e még valamit csinálni, vagy innentől megy minden nélküle, magától, nem kell félni a... semmilyen haláltól”. Már az első dalban megkapjuk ezt a hozzáállást, Lovasi szinte nem is énekli, csak elmondja, úgy öltve egymásba a szavakat, hogy a lehető legtermészetesebb, beszélt nyelvi hatást kelti a szöveg, mégsem lehet előre sejteni egyetlen rímpárt sem. Finom oboa szól alatta, ez is egyszerre merész és magától értetődő húzás, ahogy az egész album zenei értelemben vett minimalizmusa is - a zanzás mondanivalóhoz alkalmazkodva. De nem ez az alaphangulat, nincs is ilyen, hiszen az anyag rendkívül változatos. A Csillár című dal felszabadultan bolondos, A szél vagy a Mi ketten szinte komolyzenét idéz, a Bükfürdő bereményisen merengő, aztán vannak sanzonos, valceres kis skiccek, két akkordra felfűzött bonyolult énekdallamok, meglepő, élvezetes ötle-Egy friss HVG-interjúban Lovasi elmondja, hogy ő tulajdonképpen leszámolt a popzenével, nem érdekli már az a jól körülhatárolt hatásmechanizmus, ahogyan készül. A dal viszont egy örök forma, ami legfeljebb aktuálisan más-más ruhát ölt. A stíluskategóriákra jellemző klisék elhagyása tényleg közelebb visz magához a dalhoz, és úgy tűnik, Lovasi zeneszerzőként eljutott arra a pontra, ahol a formátlanság is forma, a kuszaság is egyfajta rend, és nincsenek berögződött megoldások, csak érzések, amelyek kifejezésének a zene az eszköze. A minimalista kíséretet meglepően sok zenész biztosítja: Szesztay Dávid (zongora, elektromos gitár), Erős Márton (basszusgitár), Gábor Andor (ütőhangszerek, dob), Erős József (oboa), Makó Péter (tárogató), Kis Árpád (trombita), Bizják Gábor (kürt). A már említett első dalban (Nem kell) a füvósszólamokat a Band Of Street játssza, olyan diszkrét hangszőnyeget szőve, hogy öröm hallgatni. A szerző a termék forgalmazásával, értékesítésével járó macerát is megspórolta - igaz, hogy a honlapján megrendelhető a CD, de azért lazán feltette az egész anyagot a YouTubera is, hogy ingyen hallgathassuk. Nemcsak mi, akiknek mindig is haveija volt, akik felköptünk a garázstetőkig, hogy megcsillanjon szépen lefelé jövet, hanem a gyerekeink is, akik remélhetőleg kíváncsiak erre a generációra, az élet apró dolgaira, illetve a mindannyiunk gondolkodását meghatározó „korszellemre”. Lovasi András, Tűzijáték délben, Megadó Kiadó, 2019 Megosztó izraeli film kapta az Arany Medvét Elhunyt Bruno Ganz, aki angyalt, Hitlert és Vergilius is játszott Bruno Ganz (1941-2019) (Képarchívum) Berlin. Nadav Lapid izraeli rendező Synonymes (Szinonimák) című alkotása kapta a legjobb filmnek járó Arany Medvét a 69. Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon. A Juliette Binoche francia színésznő vezetésével működő zsűri döntése azért meglepetés, mert az izraeli - német - francia koprodukcióban készült film meglehetősen vegyes kritikákat kapott. Az önéletrajzi ihletésű tragikomédia egy tel-avivi fiatalemberről szól, aki Párizsba költözik, szorgalmasan tanul franciául és minden erejével próbál beilleszkedni, mert hallani sem akar többé szülőföldjéről. A Berlinalén egy magyar animációs rövidfilm, Buda Ánna Flóra Entrópiája is díjat kapott. A Teddydíj a hagyományos nemi identitásoktól eltérő szexuális önazonosságok témáját megjelenítő filmeknek járó elismerés, amelyről egy független zsűri dönt. Ez az LMBTQ-közösség egyik legrangosabb filmes elismerése. Olyan alkotások és művészek támogatását szolgálja, amelyek, illetve akik a közösség ügyeit „a társadalom széles körében megjelenítve hozzájárulnak a tolerancia, az elfogadás, a szolidaritás és az egyenjogúság erősítéséhez” - áll a díj honlapján. Az Ezüst Medvét, a zsűri nagydíját a francia Franfois Ozon érdemelte ki Gráce á Dieu (Isten kegyelméből) című filmjével, amelyben egy fiúkat molesztáló pap áldozatai már felnőtt férfiként mondják el, milyen szörnyűségeken mentek keresztül 9-12 évesen, és az is kiderül belőle, hogy ez a trauma egész életükre kihatott. A megtörtént eseményeken alapuló film a francia katolikus egyház legnagyobb modem kori botrányát dolgozza fel. A legjobb rendező Angela Schanelec lett (I Was at Home, But), a legjobb színésznő Yong Mei, a legjobb színész pedig Wang Jingchun. Mindketten a So Long, My Son című kínai drámában játszottak. A Berlinalén 74 országból 400 filmet mutattak be. A díjakat szombat este adták át, tegnap pedig levetítették az összes szekció díjazott filmjeit. (MTI, juk) „Mikor a gyermek gyermek volt, ilyeneket kérdezett folyton: Miért vagyok én én, a miért nem te? Miért vagyok én itt és miért nem ott? Hogy kezdődött az idő és hol ér véget a tér? Életünk ezen a földön nem csupán egy élőm?" Peter Handke sorai a Berlin felett az ég című Wim Wenders-filmben hangzanak el, és híressé tették Bruno Ganz svájci színészt. Az általa játszott szomorú angyal a két részre osztott Berlin lakóit tanulmányozza, aztán lemond az örök életről, hogy ember lehessen. Ganz korábban is játszott már filmekben, de ilyen erős jelenlétet addig nem kínáltak neki a rendezők. Másik emblematikus szerepe Adolf Hitler volt A bukásban, amelyben a diktátort nem pusztán démoni figuraként ábrázolta, hanem emberként is. A film leghíresebb jelenete később számos internetes mém alapja lett. Legutóbb Lars von Trier nagy port kavart, A ház, amit Jack épített című filmjében láthattuk, ahol Vergiliusként társalog a főszereplő sorozatgyilkossal (Matt Dillon), majd végigvezeti őt a poklon, Dante Isteni színjátékát idézve. Nem véletlenül választotta őt a rendező erre a szerepre, hiszen a menny és a pokol, a jó és a rossz, az örökkévalóság és az emberi lét végességének kérdései gyakran visszatértek Bruno Ganz változatos karrieije során. Utolsó befejezett filmje Terrence Malick Radegund című második világháborús drámája, amelyet idén mutatnak be. A színészt tavaly diagnosztizálták bélrákkal, péntek este hunyt el zürichi otthonában, 77 évesen. (juk)
