Új Szó, 2019. február (72. évfolyam, 27-50. szám)

2019-02-16 / 40. szám

I5SE33B PRESSZÓ ■ 2019. FEBRUÁR 16. IMBBEISÍ3KE Marina Vlady nyert, sokat vesztett Orosz is, francia is, de inkább orosz, mint francia. Sző­ke hajával, zöld szemével, finom vonásaival teljes ellentéte Catherine Deneuve-nek, szépségével, szláv lei­kével mégis gyorsan meghódította a franciákat, akik előtt sosem volt titok; szülei nemesi családból szár­mazó orosz emigránsok a Párizs melletti Clichyben. Operaénekes volt a papa, balerina a mama, négy lányuk közül három a színi pályát választotta, világhírű színésznő azonban csak egyikükből lett, Ma­rina Vlady néven. Valójában ugyanis Marina Cathe­rine de Poliakoff-Baidaroff néven született, s édesanyja példáját kö­vetve ő maga is balett-táncosnő­nek készült. Kiemelkedő tehetsége révén már kislányként bekerült a párizsi Opera kartáncosai közé, színészi adottságainak köszön­hetően azonban gyorsan pályát módosított. Tizenegy évesen már a római Cinecittában állt kamera elé a Nyári vihar című filmben. Öt esztendővel később, az Özön­víz előttben nyújtott alakításáért a legígéretesebb fiatal színésznő díját kapja, s ezzel ível magasra a pályá­ja. Német és olasz produkciókba hívják, Gina Lollobrigida és Irene Papas után Marcello Mastroian­­ni, Robert Hossein, Jean Gabin és Ugo Tognazzi partnereként tün­dököl a mozivásznon. A boszor­kánnyal, a Bűn és bűnhődéssel, A méhkirálynővel komoly nemzetkö­zi sikert arat, őt ünnepli a cannes-i fesztivál, Arany Glóbuszra jelölik Amerikában. Orson Welles hívja őt a Falstaff egyik női szerepére, igent mond nem egy szovjet rendezőnek, bekerül Jean-Luc Godard Két vagy három dolgot tudok róla című al­kotásába. Robert Hossein, az iráni szárma­zású francia színész-rendező fele­ségeként két fiúgyermek édesanyja lett, házassága azonban nem tartott sokáig. Négy év után elváltak, de 1963-ban már egy háborús pilóta felesége, és egy évvel később meg­születik a harmadik fia. Tragikus sorsú nőalakjaiba a saját szerelmi csalódásait is beleviszi. Egy évvel azután, hogy a második házassága is felbomlik, a moszkvai fesztivál vendégeként, 1967-ben megis­merkedik Vlagyimir Viszockijjal, a jeles orosz bárddal, a szovjet rend­szer országos hírű ellenségével, a Taganka Színház legendás Ham­­letjével, Jurij Petrovics Ljubimov kedvenc színészével. .Akárcsak a nézőket, engem is rabul ejt az az erő, az a mélységes elkeseredés, amely ott vibrál a hangjában - írta nem sokkal azután, hogy először látta színpadon Szergej Jeszenyin Pugacsov című drámai költemé­nyében, Ljubimov rendezésében. - Erős jelenlétével mindenkit el­homályosít, mintha egyedül állna a reflektorok fényében.” Tizenhárom évig tartó, szenve­délyes, felhőket és szakadékokat átívelő szerelem kezdődik köztük, amelynek sem a szovjet kultúrfe­­lelősök, sem a Kreml pártfunkci­onáriusai nem tudnak véget verni, egyedül az alkohol és a kábítószer állhatott közéjük. A bürokratikus akadályok miatt csak 1970-ben tudtak házasságot komi, addig hol Moszkvában, hol másutt, nem­egyszer Budapesten találkoztak, a legtöbbször azonban a képzelet me­zején, telefonnal a kezükben. Magyar filmben Marina Vlady először 1969-ben, Jancsó Miklós Sirokkójában játszott. Nem volt át­ütő szerepe, jelenlétével mégis külö­nös színt adott az 1930-ban játszó­dó politikai drámának, amelynek Sokat főhőse egy hazájában feleslegessé vált, Magyarországra szöktetett horvát forradalmár. Igazán kiemel­kedő feladathoz Mészáros Márta Ok ketten című alkotásában jutott. Egy munkásszálló igazgatónőjeként pártfogásába vesz egy nehéz sorsú munkáslányt, s az ő életén keresztül saját bonyolult sorsával is kénytelen szembenézni. Két, különböző tár­sadalmi rétegből származó nő törté­nete a film, amelyben az idősebbik kapcsolata alkoholista férjével eleve kudarcra ítéltetett. Marina Vlady és Vlagyimir Viszockij egyetlen közös filmje ez. Sem Franciaországban, sem a Szovjetunióban nem álltak együtt kamera elé, mivel egyik or­szágban sem akadt rendező, aki kockáztatni mert volna az alkoho­lizmusából akkor már gyógyítha­­tadan orosz énekessel, a szovjet nép moszkvai hősével. ,A Sirokkóban nem tudta belop­ni magát a szívembe, de láttam őt egy francia filmben, amelyben nagyon szerettem - idézi fel Ma­rina Vladyval kapcsolatos emlékeit Mészáros Márta. - Jeanne Moreau, Catherine Deneuve és Delphine Seyrig mellett vele is gyorsan össze­barátkoztam. Delphine Seyrignek gyönyörű lakása volt Párizs belvá­rosában, ő szervezett egy kellemes hangulatú összejövetelt, amelyre Marina Vlady is eljött. Jól éreztük magunkat, sokat beszélgettünk, Marina és én oroszul. Aztán Bu­dapestre jött a Taganka Színház a Hamletiéi. Vologya Viszockijt már Moszkvából ismertem. A meg­érkezésük előtt telefonált, hogy rendezzem úgy az életemet, hogy azokban a napokban csak vele fog­lalkozhassak. Hogy vigyázzak rá, ne igyon. Volt nálunk Kisoroszi­ban, akkoriban ott laktunk Jancsó Miklóssal. Mindennap felhívta Marinát Párizsban. Bárkinél járt is Budapesten, mindenki azon izgult, hogy fogja a házi telefont, és horri­bilis számlát csinál neki. És egy nap közölte, hogy jön Marina. Könyör­­gött, hogy beszéljem le őt az uta­zásról, de nem tudtam. Ellenőrizni akarta Vologyát, hogy iszik-e? Az alatt a három hét alatt, amit ez a gyönyörű nő Budapesten töltött, tényleg nem ivott. Szovjet katonák­nak énekelt különböző kaszárnyák­ban. Zseniális volt. Lenyűgöző. Marina csak két napra jött, aztán el is utazott, Vologyával együtt. Később Moszkvában találkoztunk, ott mélyült el a barátságunk És jött a film, az Ők ketten. Kitaláltam, hogy ő játssza az egyik főszerepet. Vologya epizódszerepét akkor, azon a napon ékeltem be a filmbe, ami­kor iderepült, hogy találkozzon Marinával. Ki akart békülni vele, mert éppen akkor össze voltak vesz­ve. Mindig az alkoholproblémái miatt ingott meg a kapcsolatuk Vologya esküdözött, hogy már nem fog inni, de nem tudta megállni. Marinát ezzel kergette az őrületbe. A forgatás idején sem volt köztük teljes a nyugalom. Én jókat főz­tem, Marina sokat volt nálunk, akkor találkozott először filmbeli partnerével, Jan Nowickival, a jeles lengyel színésszel. Nehezen barát­koztak össze, mert Janek nem sze­rette a sztárokat. Sokáig Marináért sem lelkesedett. Féltem is, hogy baj lesz, kellemedenül viselkedik majd vele. Janek pimasz tudott lenni. De visszafogta magát, nem bántotta Marinát. Vologya helyes volt és kedves, énekelt nekünk, de amikor elutazott, Marina sírva­­zokogva mesélte, hogy egy üveg vodka el volt rejtve a bőröndjében, gyógyíthatadan. Hogy milyen színésznő volt? Jó. Csak túl sokat foglalkozott a magánéletével. Ha komolyabban vette volna a hivatá­sát, többre vihette volna. Rengeteg filmben játszott, csak nem mind volt értékes. Olaszországban sokkal nagyobb sztárnak számított, mint a franciáknál. Mi már nem tartjuk a kapcsolatot. Megsértődött rám. Nagyon akarta, hogy megrendezzem neki az Anna Kareninát. Nem értette meg, hogy negyvenévesen már nem játszhatja el a szerepet. Az Ők kettenben vi­szont nagyon jó. Janek persze nem tudta igazán megszeretni őt, de a tehetségét elismerte. Volt egy híres onkológus professzor szerelme... rákos lett az egyik nővére, és ez a professzor kezelte... Marinával közben egymásba szerettek. Több mint húsz évig tartott a kapcsolat, egészen a professzor haláláig, aki maga is gyógyíthatatlan beteg lett. Marinát egyébként az oroszok is nagyon szerették, a magukénak tar­tották Nővérei inkább franciának érezték magukat, egyedül Marina mondta azt, hogy orosz. De a kom­munizmust gyűlölte. Nagyvonalú nő volt, nagyon kedves. Sem Ró­mában, sem Párizsban nem lehetett zavartalanul közlekedni vele az ut­cán. Imádták az emberek Hosszú, szőke hajával, finom mosolyával csodálatos jelenség volt. Sokat ál­dozott az életéből Vologyára. Mély­ségesen szerette őt. Segíteni akart rajta, de nem tudott. Én kedveltem őt, Monori Lili, aki a partnere volt az Ők kettenben, nem annyira. Van egy jelenet a filmben, amikor Marina zuhanyozik. Kértem Lilit, hogy majd álljon be mellé. Beállt, de dacból nem vetkőzött le. Téli kabátban lépett be a zuhany alá, és úgy szárította magához Marinát. Zseniális lett a jelenet, filmben az­óta sem láttam ilyet. De ha eszem­be jut, mindig arra gondolok, ez csak Lili ellenállásából tudott megszületni.” Viszockij 1980-ban bekövetke­zett halála után Marina Vlady olyan filmekben kapott szerepet, mint az Argentin tangó, az Egy ifjú Don Juan emlékei vagy az Ettore Scolával forgatott Splender, amelyben ismét Marcello Mastro­­ianni partnere volt. Mindeközben a feminista mozgalom is beszip­pantotta, baloldali aktivista lett, és írni kezdett. Több mint tíz könyv szerzőjeként újabb babérokat szer­zett. Szerelmem, Viszockij című kötete magyarul is megjelent. Leg­nagyobb írói sikerét Az én cseresz­nyéskertem című könyvével érte el, amelyben négy orosz nő életét követi nyomon négy nemzedék tükrében. Az egyik nő ő maga a történetben: Anya és Envald ez­redes szerelmében nem nehéz fel­ismerni szenvedélyes kapcsolatát elvesztett Vologyájával. Viszockijjal töltött éveit színpadon is elmesélte, hiszen a film mellett a színház sem maradt ki az életéből. Két nővérével Csehov Három nő­vérét is színpadra vitte, őt Irina sze­repében láthatta a párizsi közönség. A Hamletben Gertrudot játszotta, Márquez regényének, az Erendira hiheteden történetének dramatizált változatában a nagymamát formál­ta meg. Énekelt orosz népdalokat és francia sanzonokat, szívéhez legközelebb mégis az a hanglemez áll, amelynek A oldalán szeretett Vologyájával énekel, a B oldalon pedig az ő dalait adja elő oroszul. Nyolcvanévesen csendben, vissza­vonultan él Párizsban. Nem zárt be maga mögött egyeden kaput sem. ír. Játszik Emlékezik. Gazdag élet az övé. Nem került el senkit, akivel találkoznia kellett. Túlélte a legna­gyobb csapásokat is. Erős nő. Nem tudta legyűrni semmi. Szabó G. László

Next

/
Thumbnails
Contents