Új Szó, 2019. február (72. évfolyam, 27-50. szám)

2019-02-16 / 40. szám

A/ww.ujszo.com I 2019. február 16. SZOMBATI VENDÉG 9 Megrázó történetek hiteles hőse Börcsök Enikő: „Mindig bele kell adni apait-anyait. Fel kell tépni sebeket, emlékeket, újra átélni bizonyos helyzeteket." SZABÓ G. LÁSZLÓ Tavaly még úgy tervezte, szép lassan leköltözik vidékre. Hogy kevesebbet vállal, visszavesz a tempóbél. Sokat játszik, osztályvezető tanár a színművészeti egyetemen, rendez is. Közben nyugodtabb életre vágyik. Börcsök Enikő ma azt mondja: képtelen kiszállni ebből az egészből. Amíg szükség van a munkájára, marad minden úgy, ahogy van. Két filmben játszott az elmúlt hó­napokban. Gothár Péter Hét kis vé­letlenjében és Szabó István Záróje­lentésében. Előtte megrendezte Háy János darabját, a Hemer Ferike fa­terját, Kurázsi mamát játszott Veszprémben, a lányát kiárusító színházi mamát A művésznő és ra­jongóiban a Radnóti Színházban, az elhagyott, halálosan beteg Elle Rentheint a John Gabriel Borkman­­ban a Pesti Színházban. Most Sarah Goode, az írónő szerepére készül John Cassavetes Premier című film­jének színpadi változatában, a Víg­színházban. Ha már Szombati vendég a lap­ban, elmondja, mivel telik egy si­ma, munka nélküli szombati nap­ja? Előfordul, hogy ki sem teszi a lábát a lakásból? Olyan nem nagyon van. A piacra biztosan kimegyek. Gyorsan össze­kapom magam. Jönnek vidékről az árusok, van sok virág, sok mindent lehet kapni. Jóskával, a párommal megyek, ő cipeli, amit összevásáro­lunk. Aztán nekiállok főzni, közben megnézünk egy filmet. Hajó idő van, sétálunk. A vasárnapot szoktam ott­hon tölteni. Ha nem kell, nem me­gyek sehova. Elolvasom mindazt, amire hét közben nem volt időm. A vasárnap inkább olyan pihenőnap, a szombat meg olyan cselekvő. Szep­tembertől egyébként a délutánjaim is szabadabbak, mert ötödévesek lettek a tanítványaim az egyetemen, és nem kell úgy bejárniuk, mint az első há­rom évben. Hosszabb ideig egyéb­ként nem is tudnék pihenni otthon. Órákig feküdni vagy televíziót nézni képtelen vagyok. De még olvasni sem. Valamit észreveszek, és azon­nal beindulok. Teszek-veszek. Ha hosszabb pihenésre vágyom, inkább elutazom. Bárhová, pár napra. Vagy vidékre, a kis házunkba. Oda évad közben is eljárok. Jóska most is lent van. Csak fát kell vágni és begyújta­ni. Én is szeretek vidéken. Ott nőt­tem fel. Tavaly még oda akart elvonul­ni. Zalába. Azt mondta, ott akar élni. Ehhez képest mozdulni sem tud Budapestről, annyi tennivaló­ja van. Igen, sokkal több, mint kellene. Nem tudom irányítani a dolgokat. Hagyom, hogy megtörténjenek. De jó érzés, hogy szükség van a mun­kámra. Mi mást csinálnék? Nagy vágyam vidéken élni, egyelőre mégsem tudok odaköltözni. A ren­dezés is érdekel. Új kihívás. Egé­szen másfajta alkotói vágy, mint a színészi játék. Úgy mesélhetek el egy történetet, ahogy nekem tetszik. Ebben persze segítségemre van egy csomó jó színész. Háy János hőseiben mit szere­tett meg? Tetszik az író gondolkodása, ahogy korunk vidéki embereit ábrá­zolja. A Gézagyerek című darabjá­ban játszottam, és azt is nagyon él­veztem. A Hemer Ferikében szinte ugyanazokat a kollégákat rendez­tem, akikkel színészként már dol­goztam. Értik, érzik ezt amiliőt. Nem kell nekik magyarázni semmit. El­olvastam sok más darabot is, de eh­hez volt a legnagyobb kedvem, mert Háy János világa, nyelvezete na­gyon közel áll hozzám. Mindenki is­merős, akiről ír. Mi mozdította el Mezőtúrról, ahol felnőtt? A kitörési vágy? Nagyon szerettem ott lakni, és meg is találtak az akkori életkoromnak megfelelő lehetőségek. De mivel mindenképpen színésznő akartam lenni, az élet megmutatta, mit kell ehhez tennem, merre kell lépnem. velem éli meg az első szexuális él­ményét. . Pikáns helyzet. Hetekig sírtam. Nem tudtam, mit tegyek. Olivérnek ez az első filmje. Bizonyára nem okoz gondot ne­ki feldolgozni ezt a rendkívüli helyzetet. Nagyon erősen kötődünk egy­máshoz érzelmileg. Úgy szeretem őt, mintha a gyermekem lenne. Akkor könnyű volt mindent megbeszélni vele. De meg kellett beszélni, mert ő is óriási pánikban volt. Mondtam neki, hogy tekintsen úgy erre, mint egy óriási próbatételre. Te színész akarsz lenni, én -az vagyok. Színészi fel­adat, majd megoldjuk, mondta. Csakhogy ez hetekbe került nekem. Még nem is nagyon tettem túl ma­gam rajta. Mit szól majd a család, már úgyis megdöglene a hal, mert ott már élet sincs. Ezzel toppan be. Ez az ismerkedés. És a nő megérzi, miért jött oda. Két arc van. Két közeli arc. Mezítelenség semmi. Olivér hogyan reagált, amikor megtudta, hogy a nagynénjéhez köti majd ez az érzéki jelenet? Le­het, hogy számára így volt köny­­nyebb. Nem tudom. Ha visszaemlékszem pályám első éveire, hogy én valami szexuális dolgot csinálok... ez min­den színésznek nagyon nehéz. Első­éves főiskolásként rögtön egy ilyen helyzet és a nagynénjével! Köszö­nöm szépen! Gothár azt mondta, túl­tolod ezt a problémát, Börcsi! Ez lett a tűzpróba Olivér szá­mára. Lepróbáltuk egyszer a jelenetet, hogy ha bármelyikünk azt mondja, ez nem megy, akkor nem erőltetjük. Most nyugodtabb időszakom van (Szkárossy Zsuzsa felvétele) Kaposváron kezdett, de már huszonöt éve a Vígszínház tagja. Hűséges alkat. De a rendezői is vissza-visszahívják. Például Go­thár Péter, akivel filmben, szín­házban, televízióban, rádióban is dolgozott már, bemutatóra váró filmjébe, a Hét kis véletlenbe is meghívta. Vannak rendezők, akikkel kacsin­tásokból értjük egymást. Gothár Péter is ilyen. Valamit mond is per­sze, de bízik bennem, hogy én azt tudni fogom. De ezzel a mostani szereppel nagyon nehéz helyzet elé állított. Az unokaöcsém, Börcsök Olivér a főszereplője a filmnek, aki nemrég kezdte el a színművészeti egyetemet. Velem, mellettem nőtt fel, és most olyan nőt kellett meg­formálnom a filmben, aki az ő sze­retője. Egy ágyban a nagynénémmel? Én véletlenül kerültem bele a film­be. Nem tudtam, hogy ő lesz a fő­szereplő. Hogy a történet szerint amikor megnézi a filmet? Bevonul­nak a moziba, és látni fogják a mi szexjelenetünket. Csodálatos! Sok szálon fut a történet. Vélet­lenek sorozata. Én egy süketnéma nőt játszom. Csak hangokat adok ki. Egy emelet­tel lejjebb lakom a házban, mint a fiú. Egyedül ő és az apja nyitják rám az ajtót, mert ők is menekülnek vala­hová otthonról. Beszélni akarnak va­lakivel, aki meghallgatja őket, és nem szól vissza. Szeretette vágyik mind a kettő. Mint ahogy a nő is. Nagyon szép szerep. Kicsi, de szép. Gothár­­ral nagyon jó a viszonyunk. Kérdez­te, ismerek-e kövér, nagydarab szí­nésznőt. Százhúsz kilós asszonyt ke­resett a szerepre. Én lettem az. A negyvennyolc kilójával. Kitömtek. Ezt úgyis csak te tudod eljátszani, mondta Gothár. Itt nincs szöveg, csak tekintet és csomó kö­zeli. Jön a fiú, hoz egy aranyhalat, és hosszan monologizál, hogy náluk Ment. Megbeszéltük, mit, hogyan, és nem volt semmi rossz benne. Ál­lítólag remekül sikerült. Nagyon kí­váncsi vagyok rá én is. Nem nagyon szoktam megnézni a filmjeimet, de ezt látni akarom. Gothár Péter egyébként nem is tanítja Olivért az egyetemen, csak bement Máté Gá­bor osztályába, megnézte őt, és mel­lette döntött. Gothárral dolgozni számomra mindig kivételes élmény. Sok mindent köszönhetek neki. Pél­dául amikor az egészségi állapotom miatt nem nagyon foglalkoztattak, mert attól féltek, hogy bármelyik nap bajba sodorhat a vesém, ő mindig kiállt mellettem. Minden veszélyt, minden nehézséget vállalva komoly filmszerepeket bízott rám. Míg má­sok megfutamodtak, átvertek, be­csaptak, ő soha nem ijedt meg. Ez nagyon meghatározó az életemben. Alapérzelem. Azonkívül pedig cso­dálatos művésznek tartom. Szabó Istvánnal sem először dolgozott. Most készülő filmjében, a Zárójelentésben egy falusi pék feleségét játssza. Éreztem, hogy élő klasszikussal dolgozom. De azt is, hogy minden rezdülésemet pontosan tudja. Hogy egyetlen pillanat alatt levesz min­dent, ami egy "színészben zajlik. És tudja, mit kell mondania ahhoz, hogy te továbbmenj. Látja a szeme­den, a tartásodon. Csodálatosan instruál, de utána szabadon hagy. Nem mondja, hogy ide állj, oda állj! Megmutatja, hogy ez a tered, s ott azt csinálsz, amit akarsz. Van egy temetési jelenet a filmben. Meghal a kórházban a férjem. Olyan kollé­gákkal álltam a sír mellett, mint Csomós Mari, Kerekes Éva, Só­lyom Kati, Stohl András, Eperjes Károly... csupa remek színész! És nézik, hogy mit csinálok. Kíván­csian figyelik, hogy ezt a helyzetet színészileg miképpen fogom meg­oldani. Miközben tudom, hogy itt apait-anyait bele kell adni. Fel kell tépni sebeket, emlékeket, újra átél­ni bizonyos helyzeteket. Rosszul is lettem kétszer. Pedig tudtam előre, hogy ez mivel jár. Hogy elfáradok, kiürül a lelkem. Sok tragédia érte már. A szüleit is korán elveszítette. És az első férjemet. Két éve halt meg. Sok halottat láttam már, na­gyon sok emlékem van a veszteség­ről. A legkegyetlenebb helyzetben is tudok hova nyúlni. Klaus Maria Brandauer is part­nere volt a Zárójelentésben. Más iskola? Nem tudom, más iskola-e, de azt igen, hogy nagyon pontosan előre tudja, mit akar. S azt addig csinálja, míg olyan nem lesz. A monológját olyan precízen kidolgozta, hogy szinte lekottázta, mikor fog erőseb­ben kiakadni, mikor fogja vissza ma­gát, és mikor omlik össze. Nagyon jól dolgoztunk együtt. Megígérte, hogy eljön megnézni a Hamletben, mert rendezte is, játszotta is, és meghívott Bécsbe, a Burgtheaterbe, a Lear ki­rályra. Szeretettel váltunk el. Fogunk még találkozni, úgy érzem. O az első külföldi színész, akivel jó tapaszta­lataim vannak. Eddig mindenki tar­totta a három lépés távolságot. Bran­dauer kíváncsi a másikra. Közel en­gedett magához. Helen Mirren, akivel Az ajtóban játszott, nem ilyen volt? Egyetlenegyszer sem láttam őt azonkívül, hogy bent volt a jelenet­ben. A forgatási szünetekben senki­vel sem beszélgetett. Félrevonult. De később sem ismerkedett. Mintha in­kubátorban lett volna. Ulrich Thom­sen is ilyen volt. A dán színész. Vele Szász János Ópium című filmjében játszottam. Mint a jéghegy. Csodá­latos színész, de mintha nem is a kol­légája lennél. Veszprémbe is nemsokára visz­­szatér. Rendezni fog. De majd a következő évadban. Most nyugodtabb időszakom van. A Marvin szobája című amerikai film színpadi változatában fogok játszani a Pinceszínházban, méghozzá Meryl Streep szerepét. Megrázó történet két nővérről, akik közül az egyik leuké­miás, és csontvelőre van szüksége. Én, a fiatalabbik kapom a segélyhí­vást, és azonnal indulok. Nagyon ké­szülök a szerepre.

Next

/
Thumbnails
Contents