Új Szó, 2019. február (72. évfolyam, 27-50. szám)

2019-02-16 / 40. szám

www.ujszo.com | 2019. február 16. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 „Nem szakadt le a ég” Fico még ellenőrzi a Smer-frakciót, de a pártban már gyengül Második nekifutásra sem sikerült egyetlen alkotmánybíró­jelöltet sem megvá­lasztania a parlamentnek. Andrej Danko szerint „nem szakadt le az ég”, nem új dolog, hogy nehezen megy az alkotmánybíró-választás, volt már rá példa korábban is, nem történt semmi különös. De igen. Sok különös dolog történt a parlamenti választás során. A leg­szomorúbb természetesen az, hogy bár sokak - köztük koalíciós és el­lenzéki politikusok - szerint is sok alkalmas és jó jelölt volt a 39 jelent­kező között, mégsem sikerült egyet sem megválasztani. A fö felelősség ezért a helyzetért természetesen a kormánykoalícióé. Van legalább 76, de inkább 79 voksa, amivel könnyedén megválaszthatott volna legalább 6, de akár 18 jelöltet is. Már 6 jelölttel is sokat javult volna a helyzet, hiszen hétfőtől négy bíró­val kell „működnie” a törvény szerint 13 tagú testületnek. A koalícióból is leginkább a Smert terheli felelősség: képviselői a két választási forduló során sem voltak képesesek egyetlen érvényes szavazatot sem leadni. Megkerülhetetlen Robert Fico fe­lelőssége, aki állítólag megtorpe­dózta a három párt által csütörtök délutánra kialkudott egyezséget. Nem valószínű, hogy Fico azért állí­totta partvonalra pártja képviselőit, mert nem tetszett volna neki a nél­küle született megállapodás. Egy­szerűen nem hagyta szavazni őket. A Smer elnöke már egy ideje el­szabadult hajóágyúként viselkedik, mindent sértett egojának rendel alá. Az látszik a választások „eredmé­nyéből”, hogy a párt parlamenti frakcióját még teljesen a hatalmában tartja, erre utal legalábbis a 49 ér­vénytelen smeres voks. Pellegrini tegnapi reakciója azonban azt mu­tatja, hogy a pártban igenis vannak ellentétek. A kérdés csak az, hogy a jelenlegi kormányfő kenyértörésre meri-e vinni a dolgot pártelnökével. Az SNS-től ugyan senki sem váija, hogy a jogállam védelmében szembe megy Ficóval, a Híd azonban lehetett volna határozottabb a választás so­rán. Ugyan Bugárék érdeme (is) a nyílt szavazás, ami most teljes egé­szében megmutatta a választás hát­téréi, de lehettek volna „merészeb­bek” is. Már azzal erőt vagy leg­alábbis bátorságot mutattak volna a Smer irányába, ha néhány jelöltet megválasztanak az ellenzék segítsé­gével. Persze ehhez kell(ene) egy tár­gyalóképes ellenzék is. Az alkot­mánybíró-jelöltek megválasztásának kudarca ugyan elsősorban a kor-m­­ánykoalíció sara, de nem vet jó fényt az eredmény az ellenzékre sem. Az, hogy a két, magát a demokrácia vé­delmezőjének feltüntető párt - az SaS és az OEaNO - sem talált 18 olyan jelöltet, akit minden képvise­lőjük támogatni tudott volna, nem azt mutatja, hogy mindent megtettek az Alkotmánybíróság működőképessége érdekében. Úgy tűnik, nekik is jól jön ez a helyzet, amikor sajtótájékoztatókon és nyi­latkozatokban lehet „védeni” ajog­­államot. Kérdés, hogy a következő másfél hónapban, az újabb alkotmánybíró­választásig az érintetteknek sikerül-e összeszedniük a bátorságukat és le­tömi egojukat legalább annyira, hogy minimum az Alkotmánybíróság alapvető működéséhez szükséges 6 jelöltet megválasszák. Szülni vagy vándorolni? SZOMBATHY PÁL » evándorlás kontra születésösztönzés: ha a magyar miniszterel­nök tervei szerint alakul az EP-választási kampány, akkor ez az eldöntendőre élezett kérdés lesz a középpontban. Mármint egész Európában, mert Magyarországon bizonyosan. „A mostani EU-vezetés a Szovjetunió politbürójára hasonlít, még min­dig úgy parancsolgatnak, mintha fontosak lennének.”-kitől származik az idézet? 1. Orbán Viktor 2. Soros György. Meglepe­tésre a 2-es a megoldás. A milliárdos türelme legutóbbi cikkében fogytán van: határozott harcot várna Brüsszeltől a nacionalisták ellen. Felsorakoz­tak a csatára egymással szemben a modem szabadságjogok, illetve a ha­gyományos közösségi értékek védelmezői. „Európában egyre kevesebb gyerek születik, a nyugatiak erre a beván­dorlással válaszolnak: amennyi hiányzik, annyi jöjjön be, és akkor rend­ben vannak a számok. Nekünk azonban nem számok kellenek, hanem magyar gyerekek; a bevándorlás fegyverletételt jelent.” (Orbán Viktor évértékelője) A magyar kormányfő 21. évértékelője kijelölte az EP-választás kam­pánytematikáját a Fidesz részéről: e narratíva szerint az egyik oldalon a sorosista bevándorláspártiak állnak, a másikon pedig azok, akik hisznek abban, hogy nemzeti keretek között megállítható, sőt megfordítható a né­pességfogyás trendje - legalábbis Közép-Európában. Az egyik oldalon tehát az ÓIG utcai dühe, a rendszertagadó, korrupcióellenesre hegyezett retorika, amelyben nem demokratikus váltóverseny folyik, hanem a kur­zus teljes tagadása az egyetlen megoldás. A másik oldalon pedig a család­­védelmi program, legyen a neve az előző analógiájára mondjuk 021E. A kormány terveiben minden 40 év alatti házasodó nő 10 millió forintos kedvezményes kölcsönben részesülhet, a legalább négy gyereket szült nők életük végégig mentesülnek az adózás alól, autóvásárlási program nagy­­családosoknak, teljes bölcsődei ellátás, nagyszülői gyed. Az irány egyértelmű: a politika a cselekvő középosztálynak akar változatlanul se­gíteni, s a demográfiai logika miatt a 3 gyereket vállalókat részesíti előny­ben. A kísérlet mindenképpen merész, hiszen nem hisz, nem nyugszik bele a gyermektelenség, az alig vállalás modem nyugati jelenségébe. Legyünk pontosak: ez nem csak nyugati jelenség. A globális statisztika azt mutatja, a gyermekvállalás intenzitása, a gyerekszám elsősorban egy társadalom anyagi jólétén múlik, nem kultúrkörök, vallások függvénye. A gyerek ugyanis védelem is a szegénység ellen, a sok gyerek (melyet ré­gebben a magas gyerekhalandóság még tovább növelt) pedig még na­gyobb védelem, amely biztosítja az öregkort. A gazdag társadalom éppen ezért, az egyén kényelmes, biztonságos jövője miatt nem érzi szükségét a reprodukciónak, de legalábbis a nagyszámú szülésnek. A jólét tehát csap­da is, hiszen a fogyasztásba simuló jólét önzéshez, unalomhoz, elörege­déshez vezethet. „Valóban aggódnunk kell azon kormányok miatt, amelyek azt bátorít­ják, hogy több gyermeket vállaljunk. Az egyik oka ennek természetesen az, hogy nem tud eltartani hétmilliárd embert a Föld ...a nyugati életstílust követő országokban nagyon sokat fogyasztunk, ezért környezetvédelmi szempontból is kérdéses, hogy jó ötlet-e bátorítani a több gyermek válla­lását.” (Sarah Harper professzor, az Oxford Institute of Population Ageing vezetője a BBC-nek) Nos, ez legalább világos beszéd, indulhat tehát az izgalmas népesedési vita: születésösztönzés vagy bevándorlás? A brit professzor érvelése sze­rint minek a gazdagoknál gyerekeket szülni, ha túlnépesedett a Föld? (Eh­hez még annyik hogy a globális lélekszám tetőzése után a csökkenés már megjósolható, éppen az ázsiai és afrikai országok születéscsökkenésével.) Ez a logika a megváltoztathatatlanban hisz, míg az orbáni érvelés a cse­lekvés lehetséges hatásában, a lokális megoldások alternatívájában. Ez a két szemlélet bizonyosan összecsap az EP-választás kapcsán is, s ne szá­mítsunk árnyalt vitákra. B Kiteszik sírjából a volt diktátort A spanyol kormány elrendelte Francisco Franco tábornok (1892-1975) exhumálását a Madrid melletti Elesettek Völgye bazilikájában. Franco hozzátartozóinak 15 nap­juk van, hogy új sírhelyet válassza­nak, ha nem döntenek, a kormány ha­tároz az újratemetés helyéről is. Azt is megtiltották, hogy a család a Madrid belvárosában levő impozáns Almudena katedrálisban temesse új­ra Francót, a királyi palota mellett, nehogy az az európai fasiszták zarán­dokhelyévé váljon. A szocialista kabinet még tavaly júniusban bejelentette, hogy exhu­­máltatni kívánja a diktátor földi ma­radványait, mostanáig tartott a „ne­héz, adminisztratív folyamat a törvé­nyes végrehajtásához”. A kulturális örökségvédelmi hivatal készítette az exhumálás tervét, az eljárás pár órás lesz és 3800 euróba kerül. Spanyolországban 36 éven át, a spanyol polgárháború 1939-es befe­jezésétől egészen a tábornok 1975- ben bekövetkezett haláláig tartott Francisco Franco diktatúrája. Ural­ma, a monarchista-nacionalista jobboldali és a köztársaságpárti bal­oldali erők között zajló polgárhábo­rút követően kemény megtorlásokkal kezdődött, több ezer embert bebör­tönöztek, legalább 30 ezer embert ki­végeztek. A Madridtól mintegy 50 kilomé­terre található, gigantikus kőkereszt­jéről már messziről észrevehető Elesettek Völgye a diktátor polgár­­háborús győzelmének jelképeként épült - több ezer fogoly rabszolga­­munkájával. Mivel a bazilika hatalmas kriptája túl nagynak bizonyult, Franco oda szállíttatta a köztársaságiak oldalán elesettek holttesteit is, a hozzátarto­zók beleegyezése vagy tudomása nélkül. Hivatalos becslések szerint 30 ezer embert temettek el ott, egyes tör­ténészek azonban ezt a számot 60 ezerre teszik. A spanyol állam az elmúlt több mint egy évtizedben többször tett kísérle­tet arra, hogy megfeleljen a múlttal való szembenézés társadalmi igé­nyének, azonban ennek eddig kevés kézzelfogható eredménye volt. Ugyanis sem a polgárháború, sem a Franco-diktatúra megítélése nem egységes, az áldozatok rehabilitálá­sának ügye még mindig viharokat kavar. A diktátor exhumálásának kérdése felélesztette a közéleti vitát arról, hogy vajon ez a lépés valóban a meg­békélést szolgálja-e, vagy csupán a sebeket tépi fel. (MTI) FIGYELŐ Nem bírt magával a vén pápai nuncius Szexuális zaklatás gyanújával in­dult eljárás Luigi Ventura apostoli nuncius, a Vatikán franciaországi nagykövete ellen Párizsban - erő­sítette meg a párizsi ügyészég a Le Monde napilap értesülését. A vizsgálatot január 24-én indította a vádhatóság, miután a nunciust azzal vádolta meg a párizsi ön­­kormányzat munkatársa, hogy szexuálisan zaklatta a városházán tartott újévi fogadáson. „Történt egy incidens a diplomáciai testü­leteknek tartott újévi fogadáson, és a döntés gyorsan megszületett arról, hogy jelezzük az ügyész­ségnek” - mondta Patrick Klug­­man, nemzetközi ügyekért felelős főpolgármester-helyettes. A január 17-én rendezett ünnep­ségen, amelyre a diplomáciai tes­tületek és a vallási szervezetek képviselői voltak hivatalosak, a 74 éves nuncius, aki 2009 óta teljesít szolgálatot Párizsban, háromszor is fogdosni próbálta (eleinte a ke­zén, majd a fenekén) a városházá­nak azt a fiatal munkatársát, aki a kíséretével volt megbízva az est folyamán. Az esetnek szemtanúja is volt. A harminc év körüli sértett a párizsi városháza nemzetközi kapcsolatok osztályán dolgozik, és azonnal jelentette a felettesei­nek, hogy mi történt. A Vatikán párizsi nagykövetsége egyelőre nem erősítette meg az eljárás megindítását. Luigi Ven­tura a Vatikán karrierdiplomatája, és párizsi misszióját megelőzően több afrikai országban, majd Chi­lében és Kanadában is dolgozott. Diplomáciai mentességet élvez Franciaországban. (MTI) Hát persze, hogy kikészül az ember LAJOS P. JÁNOS

Next

/
Thumbnails
Contents