Új Szó, 2019. február (72. évfolyam, 27-50. szám)
2019-02-15 / 39. szám
www.ujszo.com | 2019. február 15. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Lelépési szappanopera Előbb halálra untatja, aztán meg felbosszantja a jobboldali szavazót A tartalomból: Zuzana erősnek érzi magát, ezért nem lép vissza. Robert hallgat. Előlép Igor és tüzet nyit Zuzanára. Szines szlovák politikai szappanopera, 38. rész. Tömören így lehetne összefoglalni az elmúlt napok történéseit, nem véletlen a fenti közlési forma sem. A jobboldalon látható történések telenovellás mellékízt adnak a kampánynak. Az alapprobléma adott: a Smer jelöltje az egyik esélyes a továbbjutásra, ám a semmiből túlnőve magát egy bizonyos Stefan Harabin is valós sansszal indul a második fordulóért. Teljesen logikus, hogy a jobboldalon (politikusok és elemzők) már ősszel pedzegetni kezdték az összefogás szükségességét. Nehogy megismétlődjön 2004, amikor a második fordulóban két Meciar közül kellett választani. Erre a hullámra ugrott fel még az elején Robert Mistrík, mintegy felszólítva a gyengébben álló jobboldali konkurenciát, hogy a javára lépjenek vissza. Kapott is hideget-meleget (öntelt, korán szól...), ám annyi haszna volt az akciónak, hogy ráirányította a figyelmet a visszalépésekre. De eddig nincsenek, és itt lépett a képbe az ellenzék fenegyereke, Igor Matovic, aki január közepén ebédre hívta a három esélyes jobboldali jelöltet (Mistrík, Zuzana Caput óvá, Frantisek Miklosko), hogy egyezzenek már meg a hogyan továbbról, különben Harabin... Miklosko előre jelezte, esze ágában sincs visszalépni, inkább lesz sokadig a vert mezőnyben harmadszor is, ám a két legesélyesebb jobboldali induló közös nevezőre jutott. Legalábbis pár óráig úgy tűnt. Aztán kiderült, ezt a találkozó mindhárom aktőre másként értelmezi. Mistrík gyorsan lerendezte volna a kérdést, Caputová viszont úgy emlékezett, elég a választócédulák nyomtatásáig dönteni. Február végéig. Amiről a hónap elején kiderült, hogy nem február vége, hanem a közepe, merthogy holnap felbőgnek a belügy nyomdagépei. (Mellékszál: vajon miért kell egy hónappal a választások előtt kinyomtatni a szavazólapokat? Főleg, ha eredetileg február végét mondtak. Csak nem azért, hogy az ellenzéknek még nagyobb galibát okozzanak?) Ott vagyunk tehát, hogy ha mindenki tartaná magát három héttel ezelőtti fogadalmához, akkor ma Caputová kezet rázna Mistríkkel és jelképesen átadná neki saját választóit. Csakhogy közben megugrottak a liberális jelölt számai, ezzel párhuzamosan megnőtt az étvágya is, így egyelőre nincs visszalépés. Majd, mondja. Pedig, ahogy a befektetői szlogen szól: a múltbéli hozam nem jelent garanciát a jövőbeni teljesítményre. A lelkes Úaputová-hívek azt hiszik, a növekedés kontinuális, ám a választók száma véges, a táborok közötti mozgás minimális, ergo van egy plafon, amibe előbb-utóbb beleütközik. S lehet, hogy már el is érte. Az elodázással az a legnagyobb baj, hogy a választás napjának közeledtével exponenciálisan nő annak az esélye, hogy végül semmilyen visszalépés sem lesz. A két tábor már most kezd egymásnak esni a Facebookon-a fokozódó konkurenciaharc ellenségeskedést szül. A másik nagy probléma, hogy a választási kampány a jobboldalon még kevésbé arról fog szólni, miért lenne jó Mistríkre vagy Caputovára szavazni. Ehelyett egy március közepéig tartó visszalépési szappanoperát kapunk, ami előbb halálra untatja, aztán teljesen felbosszantja a Jobboldali szavazót. Egyébként pedig: Harabinnak nem is kell jobb reklám. Minél jobban tartanak tőle a fősorodban, annál erősebbnek érzi magát - és annál erősebbnek érezheti őt saját választótábora is, amely így magabiztosságot szerez. Ez lényeges pont: csak ketten juthatnak tovább, így a választók a finálé közeledtével lassan elpárolognak azoktól ajelöltektől, akik számára elérhetetlen távolságban van a második hely. A túl sok Harabinnal ijesztgetés ebből a szempontból paradox módon a volt főbírónak is segít - a nagy kérdés persze az, hol az „éppen szükséges” és a „túl sok” között a határ? A még nagyobb kérdés pedig: meddig tart a visszaléptetési szappanopera? Elhunyt Miroslav Kusy A rendszerváltás után, a kilencvenes évektől kezdve a szlovákiai magyar közösség egyik legnagyobb támogatója volt szlovák részről. Miroslav Kusy politológus, egyetemi professzor 87 óvet ált. Az 1960-as években rövid ideig a kommunista rendszer egyik ideológusaként még marxista filozófiát oktatott, a kommunista párt központi bizottságának tagja volt. A 70-es évektől kezdve a rendszer ellenségévé vált, 1977-ben az elsők között írta alá a Chartát, amely az emberi jogok betartását követelte a csehszlovák kormánytól. Ellenzéki tevékenysége miatt hosszú éveken keresztül csak munkásként dolgozhatott. Csatlakozott Ludvík Vaculík és Václav Havel ellenzéki írók mozgalmához, az Államvédelmi Hivatal (StB) megfigyelés alatt tartotta. 1989-ben a „pozsonyi ötök” egyik tagjaként több hónapra börtönbe zárták hazaárulás és államellenes tevékenység vádjával, ahonnan csak a bársonyos forradalomnak köszönhetően, novemberben szabadult. Miroslav Kusy a rendszerváltó Nyilvánosság az Erőszak Ellen (VPN) alapító tagja volt 1989-ben, majd 1990-ben a Komensky Egyetem rektorává választották. Nevéhez fűződik az egyetem politológia tanszékének megalapitása, de alapító tagja volt több alapítványnak és nemzetközi szervezetnek is. A Szlovákiai Helsinki Bizottság és a Milan Simecka Alapítvány alapító tagja, az UNESCO szlovákiai embetjogi bizottságának elnöke. Rendszeresen publikált szlovák napilapokban és Miroslav Kusy (1931-2019) egy ideig az Új Szó hasábjain is. Az ország egyik legismertebb és legelismertebb politológusa volt a rendszerváltást követő bő két évtizedben, az Új Szónak is hosszú éveken keresztül kommentálta az ország politikai eseményeit, több könyvet írt. Következetesen támogatta a szlovákiai magyarok jogainak kivívását és azok megőrzését. E témában legjelentősebb könyve A magyarkérdés Szlovákiában, amely (Somogyi Tibor felvétele) 2002-ben jelent meg. Az emberi jogokért folytatott harcának elismeréseképpen több szlovák állami és civil kitüntetést kapott. 2001-ben megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztjét, majd a Márai Sándor Alapítvány Nyílt Európáért Díját. 2012- ben a budapesti Közép- és Kelet- Európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Központi Alapítvány Petőfi-díját vehette át. (úsz, wiki) Új autó, új gyerek KERÉNYI GYÖRGY Okkal reméli a Fidesz, hogy megtalálta az új kommunikációs és szavazatszerző csodafegyvert a miniszterelnök évértékelőjén bejelentett „családvédelmi akciótervvel”: azóta mindenki erről beszél Magyarországon. Méricskéli, melyik intézkedésbe fér bele, röpködnek a 10 milliók, s ha hihetünk az atv.hu-nak névtelenül nyilatkozó fideszeseknek, még az ellenzékkel szimpatizálók 40%-a is egyetért a belengetett intézkedéscsomaggal. (Természetesen ezt is megmérték, mielőtt előálltak volna vele.) A hét pont családvédelemként van tálalva, mert a politikai kommunikáció alaptopikja az önmagában is pozitív jelentésű gyerek és a család (a másik a keményen dolgozó ember). A fanyalgók pedofilok, és idegenszívűek is, mert itt is a fenyegetettség, minden populista politika flowja a kötőanyag. A nacionalista keret is: egyrészt a fenyegető migránsokat megelőzendő kell szülni, másrészt a közösséget az elfogyás fenyegeti. A népességfogyás megállításának szakmai érvei ismertek. „A kiszámítható családtámogatási rendszer, a munkaerőpiac rugalmassága, az elérhető árú és jó színvonalú gyerekintézmények hálózatának (újra)kiépítése, az elszegényedés folyamatának megállítása mellett szükség lenne rá, hogy társadalmunkban széles körben elfogadottá váljon a modernebb, egyenlőbb családi munkamegosztás, valamint a férfi- és női szerepeknek a mindennapokban való közeledése is” - úja a Magyar Tudományos Akadémia egyik intézetének fomunkatársa, Tóth Olga, akinek munkahelye épp most megy a levesbe. A Fidesz főleg, de nem csak anyagi ösztönzéssel serkentené a gyerekvállalást (de akkor miért sejtetik, hogy a romák pénzért szülnek, ha ugyanerre buzdítják a jómódúakat?), korábbi ideológiai korlátáit is átlépve szinte már gendertudatos: már nem erőlteti, hogy az anyának otthon a helye. A terv csak évi 175 milliárdba kerül: csak az év utolsó napjaiban ennél többet szokott kiszórni a kormány. De emelkedhet is az összeg, ahogy történt az első Orbán-kormány családsegítése nyomán. Az addig csak új lakás építésére felvehető, államilag támogatott hitelt 2001 -ben kiterjesztették használt lakásra is (ahogy most teszik a CSOK-kal), és pár év múlva több száz milliárdba került a költségvetésnek a megugrott piaci és a kedvezményes kamat közti különbség kifizetése. Rengetegen vettek ugyanis befektetési céllal második, harmadik lakást a hitelből, melynek törlesztését könnyen fizették a lakás bérbe adásából. Az adósságcsapda fenyegeti a hitelfelvevőket is, ha tényleg jön a jósolt új válság. Még mindig százezer bedőlt lakáshitel van, csak a bankok nem lépnek, tisztelve (khm) a választási évet. A lakásépítési támogatás kiterjesztése serkenti (drágítja) majd az ingatlanpiacot. A CSOK-kal a felső közép kivételével a legtöbben eddig rosszul jártak, mert jobban drágultak a lakások miatta, mint amekkora a támogatás. A mostani bővítés is inkább a jobb módúak befektetéseit segítheti, mert marad a szigorú banki hitelbírálat, ami kizárja a szegényeket. Egyébként is fura családtámogató hitel az, amit nem lakhatási célú lakásra is fel lehet venni. Bérlakás-építésről továbbra sincs szó (Bécsben a lakosság harmada ilyenben él): kicsi a politikai haszon, mert önkormányzatok is kellenek hozzá. A hétüléses új autók vásárlására ígért 2,5 millió forint vissza nem térítendő támogatáshoz hasonlót több országban indítottak a válság idején, csak ott érthetően nem családvédelemnek, hanem gazdaságélénkítésnek nevezték. Itt is látszik a Fidesz alapvető társadalompolitikája: a jóléti juttatások átcsoportosítása a jobb módúakhoz. A szegényebb sokgyerekesek inkább használt autót vesznek fél áron, várhatóan a 10 milliós SUV-okba kerül majd a közpénz. A családi adókedvezményt is turbózzák: a négy vagy több gyerekes anyáknak egész életükben nem kell majd személyi jövedelemadót fizetniük. Bár egy ilyen átlagkereső most sem fizet adót, amig a gyerekei kiskorúak, de a nagyon jól keresők eddig valamennyire hozzájárultak a közteherviseléshez. Igaz, a már idősödő szegényebbeknek is jól jöhet az adómentesség. A Fidesz az adómegtakarításon túl plusz pénzt is ad a gazdagabbaknak: 10 milliós szabad felhasználású, alacsony kamatozású hitelt, melynek tőketartozását 3 gyerek után elengedik. Addig viszont törleszteni kell (hitelbírálat is lesz, tehát ez sem alanyi/gyereki jogon jár majd), ami tényleg erősen motiválhat harmadik gyerek vállalására az átlagos keresetű családban. A jobb módúaknak ez is talált pénz. A Gyurcsány-kormány 2005-ben hirdette meg a „nagymama-GYES-t” - Orbánék most ugyanezt a GYED-del, a jövedelemfüggő ellátással. A bölcsőde-bővítési programot is bejelentette már 2012-es évértékelőjében Orbán (ahogy egyébként „ballib” elődjei is). Egy államtitkár 2017 elején 100 milliárd forint uniós forrásról beszélt erre a célra: vagyis ezt is a szemét Brüsszel fizeti. A lufikat leszámítva a program kicsit lökhet a gazdaságon és a demográfián is. Az pedig nem újdonság, hogy a Fidesz alatt a szociál- és adópolitika feladata nem a piaci elosztási viszonyok korrigálása. Egy másik társadalomkutató szerint (munkahelye megy épp a levesbe) nincs még egy ország, ahol „a legmagasabb jövedelmű családok is ugyanolyan százalékban igényelhetnek vissza adókedvezményt, mint a kevésbé gazdagok.” Egyelőre senki nem meri fölvállalni a társadalomban 15-25 százalék körülire mért, tudatos gyermektelenséget vallók politikai képviseletét, bár a Momentum még nem értékelte az akciótervet. De a szentségtörő kérdést már többen fölteszik: egy nemzet nagysága darabra megy-e? És a Magyar Tudományos Akadémia felszámolása (nyomában az agyelszívással) nem csökkenti-e majd annyival a születésszámot, amennyit a családvédelmi akcióterv esetleg hoz a szaldón? Ráadásul tehetősebbeknek kedvező szociálpolitikát folytatni legitim dolog, de a független tudományos kutatás putyini mintát követő felszámolása nem az. A szerző Pozsonyban (is) élő magyarországi újságíró MÓZES SZABOLCS
