Új Szó, 2019. február (72. évfolyam, 27-50. szám)
2019-02-12 / 36. szám
www.ujszo.com FOCITIPP ■ 2019. FEBRUAR 12. FUTBALLTÖRTÉNELEM 11 A futball-labda FIFA által támasztott követelményei Alakja: Gömbölyű. Anyaga: Bőrből vagy más alkalmas anyagból készülhet. Kerülete: 68 és 70 centiméter között. Súlya: A találkozó kezdetén nem kevesebb mint 410 és nem több mint 450 gramm. A benne lévő légnyomás: Tengerszinten 0,6 és 1,1 atmoszféra között. A FIFA 1996-ban osztályozási rendszert vezetett be, és a vb-n csak a legmagasabb minősítést elérő, „FIFA approved" jelzéssel ellátott labdával lehet játszani. Ebben a divízióban még az imént részletezettnél is pontosabban határozzák meg a labda tulajdonságait, továbbá hét próbát is ki kell állnia a játékszernek a védjegyért: a kerülettesztet, a gömb alak megőrzésének vizsgálatát, a súlytesztet, a vízhatlansági (vízfelvételi) tesztet, az alak és a méret megtartásának tesztjét (tartós terhelés alatt), a nyomásveszteség tesztjét és a visszapattanás tesztjét. Fontos, hogy a labda minél tovább őrizze meg eredeti külsejét. A tesztet csakis az EMPA-ban, azaz a svájci állami tesztlaboratóriumban végezhetik el. A mexikói tornára született meg a Telstar, melyet 32 panelből varrtak össze, így a játékosok számára könnyebben kezelhetővé vált. A fííző ekkor már természetesen elmaradt, és mivel 20 darab fehér hatszög alakú bőrcikkelyből és 12 fekete ötszög alakú bőrdarabból állították össze, a Telstar a feketefehér televízión keresztül sokkal jobban észrevehető volt a pöttyös hatás miatt. Ez a kialakítás a mai napig a focilabdák alapkonstrukciójának számít. A Telstar név nem véleden, ugyanis ezzel az elnevezéssel indította útjára a NASA az első távközlési műholdját 1962-ben, amely élő televíziós közvetítések, így futballmérkőzések sugárzására is alkalmas volt (más vélemények szerint a Telstar a televíziós sztár rövidítése). A következő tornán szinte ugyanaz a dizájn jelent meg a labdákon, csak a szürke feliratokat feketék váltották fel a Telstaron. Ám az 1974-es nyugatnémet vb-n a Telstar mellett a Chile Durlast is hivatalos labdának számított, amelyet szintén az Adidas gyártott, ám társával ellentétben nem pöttyös, hanem tiszta fehér külsővel rendelkezett. Az 1978-as argentin torna azonban már olyan újítást hozott, amely még 20 évig meghatározta a vblabdák külsejét: a Tango Durlast 20 cikkelyére olyan fekete háromszögszerű alakzatot festettek, amelyek 7 fehér kört mintáztak meg a labdákon. Ez volt a fútballtörténet legdrágább játékszere, akkoriban 50 fontot kértek el egy ilyen lasztiért. Elődeihez hasonlón a Tango Durlast is valódi bőrből készült, de már felfedezhető volt rajta egy fényes védőréteg, amelynek köszönhetően az esős mérkőzéseken sem kellett attól tartani, hogy jelentősen megnövekszik a labda súlya. Az 1982-es vb labdája, a Tango Espana nem hozott változást a játékszer küllemét illetően, ám javultak a víztaszítási mutatói annak köszönhetően, hogy a varrásokat is gumírozott anyagból oldották meg. Mindez azonban jelentősen lerövidítette a labdák életkorát, hiszen már a tornán is többször meg kellett állítani a játékot amiatt, mert a játékszer tönkrement az elengedett varrás miatt. A Tango Espana más szempontból is nagy jelentőséggel bírt, ugyanis ez a modell volt az utolsó a vb-labdák történetében, amely tiszta bőr alapanyagból készült. Új vébé, új labda Az 1986-os Azteca után minden világbajnokságra külön labdát tervezett az Adidas. Bár 1986-tól kezdve négyévente teljesen új játékszert alkottak, egészen 1998-ig a Tango a Tango-sablontól, és a francia vb hozta az első olyan esetet is, hogy a labdákat Európán kívül gyártották (a Tricolore-ok Marokkóban készültek). Talán a név miatt nem túl meglepő, hogy a Tricolore a francia zászlót idézte meg mintázatával és színeivel is. ATango-sablon a múlté, a modernizmus lesz az irányadó A világbajnokságok történetében először került sor ázsiai tornára 2002-ben. Dél-Korea és Japán volt a két házigazda, a labdát pedig Fevernovára keresztelték el. A fever a vb okozta íutball-lázra, míg a nova a nagyon fényesen ragyogó, ám csak rövid ideig látható csillagra utalt. A külső forradalmian új volt: az eddigi apró díszítések helyett három hatalmas mintát nyomtattak a labdákra, melyek az ázsiai kultúra színeiből és motívumaiból egy-egy turbinát formáztak meg, utalva a rendező országok hiheteden gazdasági növekedésére. A Fevemovákat finomított szintetikus habbal vonták be, valamint háromrétegű cikkelyekből építették fel, hogy a röppálya minden addiginál pontosabban kiszámítható legyen. 2006-ban Németország rendezte meg a vb-t. A torna labdája, a Teamgeist (jelentése: csapatszellem) pedig fontos mérföldkő volt abból a szempontból, hogy az 1970-től megszokott öt-és hatszögű panelek eltűntek, a cikkelyek száma 32-ről Az 1962-es chilei vb labdája forradalmasította a labdadizájnt A 2018-as oroszországi világbajnokságot már egy igazi okoslabda, a Telstar 18 döntötte el (Fotók: képarchívum) Az 1978-as argentin világbajnokságot már a modern labdák atyjával, a Tangóval nyerték meg a hazaiak alapmotívumaiból indultak ki, amikor megalkották a legújabb vblabdát: a háromszögszerű alakzatok köröket mintáztak meg. A különbség csak abban állt, hogy ezek az alakzatok milyen további ábrákat tartalmaztak. A Tangón még elmaradtak ezek a díszítések, ám 1986-tól kezdődően szinte minden alkalommal a rendező országra utaló motívumokat helyeztek el ezekben az alakzatokban. Mexikóban például az azték falfestések ősi motívumai tűntek fel a labdákon, így nem csoda, hogy az Azteca névre keresztelték a labdát is. Az Azteca még egy további vonatkozásban is mérföldkőnek számított, ugyanis ez volt az első teljesen szintetikus anyagból készült labda. 1990-ben Olaszország adott otthont a tornának, így az etruszk képzőművészet motívumai kerültek az Etrusco Unico felületére: a korábban megszokott 20 darab háromszögszerű alakzatban a tervezők továbbfuzték a hármas számmal való játékot, így három egymásba forduló oroszlánfejjel díszítették a labdákat. 1994-ben az Adidas a Questrát alkotta meg az Egyesült Államokban rendezett vb-re. A név a csillagok keresésére utal, ami a labdán is megjelenik: csillagok, bolygók és égitestek tűntek fel a motívumoknak szánt cikkelyeken. A gyártó egy könnyebb és érzékenyebb játékszert kívánt létrehozni, így a labda felületére poliszáról habot fújtak, amelynek köszönhetően növelték a sebességét is. Az 1998-as Tricolore több szempontból is fontos állomása a labdatörténetnek: ez volt az első játékszer, amely színes volt, valamint ezzel a típussal köszönt el az Adidas 14-re csökkent, míg a panelek közötti varrást felváltotta a ragasztás, hogy még kerekebb legyen a játékszer. A hőkezelt cikkelyek már aerodinamikus varrásminta mentén helyezkedtek el. Az eredmény minden addigi modellnél jobb és pontosabban kiszámítható röppálya lett. A 11-es szám körül forgott a tervezők agya, amikor megalkották a 2010-es dél-afrikai vb-íabdát, a Jabulanit (jelentése zulu nyelven ünnepelni). A játékszer 11 különböző színben pompázott, mely egyszerre volt utalás all játékosra, arra, hogy Dél-Afrikában 11 hivatalos nyelvjárást használnak, és hogy 11 különböző nemzet él az országban. A labda mintája pedig a döntőnek otthont adó johannesburgi Soccer City Stadion felülnézetét idézte. A fináléra egyébként egy külön labdát is tervezett az Adidas, melynek a Jobulani nevet adták. A Jobulani csak a színeiben tért el a Jabulanitól, és nem meglepő módon főként az arany szín dominált rajta. Bár a cél ezeknek a labdáknak az esetében is az volt, hogy tovább tökéletesítsék a kiszámíthatóságát, a Jabulanit rengeteg kritika érte a szeszélyes viselkedése miatt. A 2014-es brazil világbajnokság labdájának elnevezése, a Brazuca egy szavazás eredményeként jött létre. Több mint 1 millió brazil futballszurkolót kérdeztek meg, és több mint 77% a nemzeti büszkeséget és életérzést kifejező névre voksolt. A hat poliuretán elemből felépülő labda pontosan 437 grammot nyomott, és 69 centiméter kerületű volt. A tökéletes vízhatlanság miatt még mosógépben is tesztelték. A dizájn is természetesen a rendezőre utalt: a brazil kívánságkarkötők színeit idézték meg a készítők (kék, zöld, narancssárga, piros, fehér, fekete), melyek a döntőben újfent az arany árnyékába szorultak a Brazuca Final Rióval. A tavalyi oroszországi vb labdája elnevezésében és külsőben is megidézte az 1970-es mexikói vb-labdát, így a Telstar 18 nevet kapta, és a feketefehér színek uralták. A Telstar 18-ba már csipet is ültettek, így okostelefonnal is összeköthető lett, amely így tulajdonosát speciális adatok birtokába juttatta (például a helymeghatározáshoz). A csoportkor után a Telstar Mechta lett a hivatalos játékszer, amely már piros díszítést (mely az orosz válogatottra jellemző) is kapott a hat paneljére a fekete-fehér mellé, valamint az elnevezés is az orosz álom és ambíció szinonimájára utalt. A Telstar Mechta ugyan már számos adatot képes volt szolgáltatni az elemzőknek, arra még nem volt alkalmas, hogy pusztán a labdában található csip segítségével eldöntsék, hogy a labda áthaladt-e a gólvonalon vagy nem. Ugyanakkor a labdatechnológia felgyorsulását látva egyértelmű, hogy ez az idő (és labda is) hamar el fog jönni. Villányi Gergely Nem csak az Adidas van a világon Joggal merül fel a kérdés a futballkedvelőkben, hogy mi a helyzet a többi gyártó újításaival, hiszen nemcsak az Adidas gyárt focilabdákat a világon. A Nike gyártja a hivatalos játékszert a Premier League-ben, a Serie A-ban és a Primera Divisiónban is, a Bundesligában a Derbystar, míg a Ligue 1-ban az Uhlsport a hivatalos labdaszállító. Természetesen nem feledkeztünk meg róluk sem, ugyanakkor az Adidas nemcsak a világbajnokságokat, hanem a kezdetektől fogva az Eb-ket is, valamint 2000-től a Bajnokok Ligáját is ellátja labdával, ami azért vezető szerepre predesztinálja a vállalatot. Természetesen ezeknek a sorozatoknak is megvan a maguk labdás fejlődéstörténete, de kisebb a jelentőségük: a legfőbb újdonságokat, mérföldköveket és trendeket a vb-labdák hozták a futball története során, a többiek mindig csak ezek nyomában jártak aztán.
