Új Szó, 2019. február (72. évfolyam, 27-50. szám)
2019-02-09 / 34. szám
www.ujszo.com | 2019. február 9. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 Fenyegetés Milyen veszély leselkedik Merkelre, és milyen Szlovákiára? Angela Merkel német kancellár szlovákiai látogatásajó apropót adott ahhoz, hogy felidézzük azt a rengeteg kritikát és éles támadást, amit a szlovák politikusok, az összeesküvéselméletgyártók és a kocsmai bölcsek intéztek ellene. Az egyik legaktívabb politikus ezen a téren Richard Sulik volt, aki a migrációs válság elején megjósolta Merkel gyors bukását, távozását a politikából, még azt is, hogy bilincsben fogják elvinni. Egy konzervatív-konspirációs internetes oldal meg azt elemezte hosszan, milyen sokat ártott Alojz Hlinának, a KDH elnökének pusztán az, hogy találkozott Merkellel. Merkel ellen óriási dezinformációs háborút indítottak. „Meg tudjuk csinálni” mondatát (Wir schaffen das) alaptalanul úgy értelmezik, hogy az meghívó volt a menekülteknek. Valójában akkor jelentette ki, amikor már a menekültáradat elérte Közép-Európát, és ha Németország nem nyitja meg kapuit, Horvátország, Magyarország, Ausztria (és igen, Szlovákia is) akkora problémával találta szembe magát, amellyel saját maga nem tudott volna megbirkózni. Az Assisi Szent Ferenc-rend értette meg Merkel gesztusának jelentőségét, és a Béke Lámpása díjat adományozta neki. Azonban sajnos a tények és a valóság alig számít, ha képletesen szólva még mindig olyan sokan vannak azok, akik azt hiszik, hogy a Föld lapos, vagy ezt is el lehet velük hitetni. Éppen Merkel látogatása előtt nyert ismét bizonyítást, hogy a nálunk pár éve erősödő populista hullám ma már akkorára dagadt, hogy más irányba terelgeti Szlovákia nyugati politikai orientáltságát. Néhány héttel ezelőtt Szlovákia Miroslav Lajcák külügyminiszter tiltakozása ellenére elutasította az ENSZ globális migrációs egyezményét, és nem vett részt az elfogadására rendezett marrákesi konferencián. Most pedig Venezuela kérdésében szenvedett vereséget a hivatalos szlovák álláspont, amelyet ismét csak Lajcák terjesztett elő. Győzött a kormánykoalíció Maduroszimpatizáns része, így a szlovák álláspont ismét eltér az EU- tagállamok nagy részéétől, beleérte Csehországot és Lengyelországot. Már a múlté az úgynevezett szlovák külpolitikai konszenzus, amely éveken át jellemezte a kormányokat. Merkelnek mindegy, hogy ha esetleg legközelebb Szlovákiába látogat, köztársasági elnökként Harabin fogja fogadni, kormányfőként meg esetleg Danko vagy a smeres Blaha. Az ország nyugati orientációjának megváltoztatása az ország lakosságára nézve jelent veszélyt. A Merkel gyors végéről szóló jóslatok nem teljesedtek be, viszont egyre inkább beteljesülni látszanak azok a néhány évvel ezelőtt keletkezett félelmek, hogy a populizmus komoly és tartós problémákba sodorja azt országot. Tényleg, befogad még menekülteket Németország? A szerző a TASR hírügynökség munkatársa (Lubomír Kotrha karikatúrája) Jobbikot fogtam, nem ereszt SZOMBATHY PÁL Kísért a közelmúlt: bár megnyerte a budapesti főpolgármester-jelölti előválasztást a baloldalon Karácsony Gergely, azóta ízelítőt kapott a Jobbik-közeledés rizikóiból és a zuglói polgármesterkedés ellene fordítható kampányelemeiből is. „A Jobbikban továbbra is vannak nácik, csak most nem aktívak, mert megtiltották nekik a nácizmusuk gyakorlását. A Jobbik Simicska Lajos lopott pénzén arról kampányol, hogy ő egy antirasszista párt... Amiaz elmúlt nyolc évben történt, abban a Jobbikot társtettesnek tartom. ” (Karácsony Gergely, az MSZP-Párbeszéd miniszterelnök-jelöltje, 2018. március) „ Zsidókat listázni nem nácizmus... Az igazán kínos figurák már elhagyták a Jobbikot... Soha nem mondtam olyat, hogy nem fognék össze a Jobbikkal... Az önkormányzati választásokon való együttműködést a Jobbikkal jónak gondolom. ’’ (Karácsony Gergely, az MSZP-Párbeszéd főpolgármester-jelöltje, 2019. február) Két nyilatkozat, köztük mindössze szűk egy év telt el, s micsoda fordulatok! Persze Karácsony Gergely ellenzéki frontemberrel is nagyot fordult a világ, hiszen tavaly még az MSZP miniszterelnök-jelöltjeként akart Orbán Viktorral szembeszállni, aztán a kiadós parlamenti választási vereség után a baloldal kirakatában maradva idén a budapesti főpolgármesteri széket célozná meg Tarlós István kihívójaként. Alapból nem egyszerű feladat, ám az ambiciózus alakváltó egykori LMP-politikus napok alatt szembesülhetett az új feladat kockázataival is: a Fidesz nem engedi egykönnyen a számára stratégiailag kedvezőtlen baloldali-Jobbik összefogást, amelynek etikájára és esztétikájára teljesen logikusan tapint rá majd kampányában és sajtójában. Lehet, hogy már egy a tábor, de még nem áll a zászló. Karácsonynak igencsak fel kell készülnie, rutinból hitelességi versenyt nem nyerhet, ahhoz túlságosan gyorsan festette át arculatát a radikális párt, s túlságosan gyorsan lelt benne új barátra a baloldal. Az ellenzék a Fidesz lefektette új választási szabályok miatti fmtorgás után a választási összefogás felé halad, a Fidesz pedig némi aggodalommal szemléli, hogy a centrális erőtér körüli ellenzéki kisbolygók Jupiterré akarnak nőni együtt. A hatalom ezen a ponton az elvek és erkölcsök fontosságára apellálna, csak hát ezek már elillantak a személyeskedésre és gyűlöletre fogékony magyar politikából. így hát az ellenzéki rivalizálás is a következő hangnemben zajlott: Horváth Csaba szoci főpolgiaspiráns szerint az LMP-jelölt Puzsér Róbert egy troli; Puzsér Róbert szerint Horváth „Csacsi” egy agresszív világ nyomorultja. Közben „a szociológusból lett botcsinálta polgármester” nagyon megverte a balos előválasztáson a „senkiből lett címzetes senkit”, így a következő körben a troli vitázhat vele - a szereplők saját szavaival így lehet összefoglalni, mi történik az ellenzéki térfélen. A nagy tét rányomja tehát nyelvpolitikai bélyegét a küzdelemre, s közben megállapítható, hogy egy lényegében alig létező pártocska embere megint megmutatta az MSZP helyét az ellenzék hajóján: ott lent, a kazánházban. Egy kérdés maradt még: Karácsony vajon mikor fakad ki megint, hogy „a f...ért hagytam magam rábeszélni erre a főpolgármesterjelöltségre” - ahogyan egy éve már felsóhajtott hasonlóképpen. Egyelőre olyan ez a balos előválasztás, mint a házibuli, ahol te próbálod szórakoztatni a nőt egész éjjel, a végén mégis más viszi haza. Tarlós István budapesti főpolgármester pedig hátradől és figyel, s bök egyet a kihívón, hogy még ő is több fát ültetett az elmúlt négy évben Zuglóban, mint Karácsony. A baj nem jár egyedül, kiderült az is, hogy a korábbi szociológus által vezetett Zugló olyan kerület, ahol veszteséges a fizetős parkolás működtetése, ami körülbelül olyan, mint homokhiányt jelenteni a Szaharából. Ha Zuglóban az önkormányzatnak ráfizetéses a parkolási rendszer, akkor vajon nyereséges lenne-e a kerület polgármesterét ősztől a budapesti városházán parkoltatni - e kérdés megfordulhat számos fővárosi választó fejében, akiknek közben a nyári Air Race betiltásával kedveskedik elöljárójuk. Önbizalom idegen nyelven Bár az alapiskolai beíratások csak áprilisban lesznek, a környezetemben több pozsonyi szlovák szülő már most mérlegeli, melyik iskolát válassza a gyermekének. A legközelebbit? Más városkerületbelit? Vagy idegen tannyelvűt, amit egy bizonyos réteg mostanában nagyon menőnek tart? Egy szlovák énekesnő mondta, hogy kiskoruktól kezdve csak angolul beszélt a gyermekeivel, hogy aztán zökkenőmentesen tanulhassanak az angol iskolában, amit azért választott, hogy ne földhözragadt szlovákok legyenek, hanem világfiak. A „földhözragadt” szót nyugodtan kihagyhatta volna, elég lett volna annyit mondani, hogy ne legyenek szlovákok. Pedig nem az a természetes, hogy szlovák szülőknek szlovák legyen a gyermeke? Mint ahogyan feltehetőleg az angol szülőknek meg angolok a gyermekei? Egy dologra azonban rájött a hölgy: szlovák iskola nélkül nincs szlovák identitás. Mint ahogyan magyar iskola nélkül sincs magyar identitás. Ezzel a magyar szülők többsége is tisztában van. Ennek ellenére - vagy az énekesnő logikáját követve épp ezért - mégis vannak, akik a szlovák alapiskolát választják a magyar gyermeküknek. Ezek a szülők azzal indokolják döntésüket, hogy magyar iskolában a gyermek nem tanul meg szlovákul és nem fog érvényesülni az életben. De hát az alapiskola nem nyelviskola. Elsődleges feladata egy , szellemiség, egy kulturális hagyomány átadása, amibe természetesen a nyelv is beletartozik. Tehát azok a szülők, akik magyar iskolába íratják a gyermeküket, nem azért teszik ezt, hogy a gyerek ne tanuljon meg szlovákul és ne érvényesüljön, hanem azért, mert fontosnak tartják, hogy az anyanyelvén tanuljon - ami Comenius óta a legjobb alternatíva -, hogy kötődjön a magyar kultúrához és ne váljon nemzetiségileg és kulturálisan gyökértelenné. Emellett ők is akarják, hogy tudjon szlovákul. A szlovák iskolában a magyar gyermek a szlovák nyelven kívül a szlovák kultúrát és szellemiséget sajátítja el, és sajnos, részben egy magyarellenességet is, aminek következtében sokszor le akar magáról vetni mindent, ami magyar. A magyar alapiskola tapasztalataim szerint nem nevel szlovákellenességre, és szlovákul is megtanít egy bizonyos szinten. Illetve még inkább megtaníthatna, ha a magyar gyermekek a szlovák nyelvet alapjaitól kezdve tanulhatnák. Ugyanúgy, mint például az angolt vagy a németet tanulják ők is és a szlovák gyermekek is. A magyar pedagógusok már régóta kérik, hogy a magyar iskolákban idegen nyelvként lehessen tanulni a szlovákot, ami nem veszélyeztetné annak államnyelv pozícióját. De nem csak a nyelvtudáson múlik az érvényesülés. Bizonyított, hogy sok egyében kívül önbizalom is kell hozzá. S e szempontból nem szeretnék annak a gyermeknek a bőrében lenni, akitől egyszeriben idegen nyelven várják el, hogy tanuljon és teljesítsen. LAMPL ZSUZSANNA MÁRIUS KOPCSAY
