Új Szó, 2019. február (72. évfolyam, 27-50. szám)

2019-02-07 / 32. szám

161 ISKOLA UTCA 2019. február 7.1 www.ujszo.com Holokauszt-emléknap a krókusz jegyében A gimnazista krókuszosok a rádióműsor után (Fotó: mtag) Vajon hogy jön a holo­kauszthoz a krókusz, ez a téli hideg enyhültével rögtön kibújó, szerény tavaszi virág? Erre a kérdésre immár három éve tudják a választ a pozsonyi Duna utcai alapiskola és gimnázium tanulói, mivel 2016-tól tagjai a Krókusz Projekt európai családjának. Az EU által támogatott Krókusz Projektet 2005-ben indította el az ír­országi Holokauszt Oktatási Alapít­vány (HETI), A kezdeményezésük­höz csatlakozó oktatási intézmények 12—24 éves diákjai virágültetéssel emlékeznek a holokausztban meg­gyilkolt 1,5 millió társukra, és ehhez kapcsolódva önálló projekttel pró­bálják megértetni a fiatalokkal, mi vezetett társaik halálához, milyen következményekkel és veszélyekkel jár a kirekesztés, az intolerancia, a másság nem tisztelése - akár napja­inkban is. 2016-ban a Szembenézés Alapítvány jóvoltából a projekt Ma­gyarországra is megérkezett, és isko­lánk - egyedüli szlovákiai magyar intézményként - azonnal csatlako­zott hozzá. A Szembenézés Alapít­vány projektismertetésében a követ­kező mondatok értették meg velünk a projekt elnevezését és célját: „Pro­jektünk neve az elültetett virág neve, amely tavasszal nyiladozó sárga szir­maival a zsidók ruháján kötelezően viselt sárga Dávid-csillagra (a kire­kesztés szimbólumára), de egyben az életre is utal. A virágszimbolika ket­tős értelmű: a kirekesztésé és az élet­esélyé. Számunkra az életen van a hangsúly.” A 2016/17-es tanévben iskolánkban a Tolerancia éve jegyé­ben zajlottak az érzékenyítő progra­mok, a krókuszos tevékenység tehát tökéletesen beleillett céljainkba. A diákok lelkesedéssel és motiváltán dolgoztak, kutattak, majd a csoport munkáját egy tolerancianapon fe­jeztük be és mutattuk be, ezzel ha­gyományt teremtve, idén ugyanis már a harmadik ilyen tematikus nap­ra készülünk. Tekintettel arra, hogy az idei tanévben két jelentős törté­nelmi esemény (1968 és 1989) év­fordulójára is emlékezünk, az ala­piskolás és gimnazista krókuszcso­­portjaink oral history módszerrel családtörténeti kutatást végeznek, melynek eredményeit az áprilisi to­lerancianapon mutatják be. Az ön­álló projekttervezés lehetővé teszi a holokauszt mellett más téma feldol­gozását is — bár természetesen az in­­tolerancia veszélyeire, az emberi jo­gok megsértésére e két említett tör­ténelmi esemény kapcsán is fel lehet hívni a figyelmet -, mégis úgy gon­doltuk, hogy a holokausztról meg­emlékezünk azon túl is, hogy no­vemberben az iskolaépületünk mel­letti kis kertben elültettük a krókusz­­hagymákat. A holokauszt nemzetközi emlék­napja január 27-e, az auschwitzi kon­centrációs tábor 1945-ös felszabadí­tásának napja. Ezzel kapcsolatban tartottunk iskolánkban holokauszt­­napot. A két krókuszcsoportunk Korpás Árpád idegenvezető kalau­zolásával Pozsony zsidó emlékei nyomába eredt, közben meglátogat­ták a Zsidó Múzeumot is. Az iskolá­ba visszatérve a hetedikes krókuszo­sok, akiknek Lelkes Viktória iskola­pszichológus a projektvezetőjük, be­mutatták felső tagozatos társaiknak a pozsonyi botlatókövekről készült kiselőadásaikat. A harmadikos gim­nazista krókuszosok pedig egy rádióműsorral hívták közös emléke­zésre diáktársaikat. Az iskolakertben nemsokára kibújnak a sárga króku­­szok, rájuk pillantva a Duna utcás ta­nulók számára ez az emlékezés és tisztelgés nem szorítkozik csupán egyetlen napra. A gimnazisták rádióműsora Ale­xander Bachnár pozsonyi holoka­uszttúlélő mondatával zárult: „A ho­lokauszt nem a zsidók marhavagon­ba való beterelésével kezdődött... A holokauszt abban a pillanatban kez­dődött, amikor egy zsidónak valaki büntetlenül lekevert egy pofont!” Hisszük, hogy iskolánk idei, a kriti­kus gondolkodásnak szentelt tema­tikus évében ez a projektnap még erőteljesebben tudatosította diákja­inkban e megállapítás igazságtartal­mát, valamint a toleranciának és a másság tiszteletének fontosságát. Kulcsár Mónika, a gimnáziumi projekt vezetője Az izgalmas többfordulós versenyen tizennyolcán vettek részt (Fotó: DÉSZ) Asztalitenisz-bajnokság Iskolánk, a dunaszerdahelyi Épí­tészeti Szakközépiskola Szabó Gyula 1. diákjai január végén be­népesítették tornatermünket. Ekkor zajlott az osztályok közötti aszta­litenisz-bajnokság iskolai forduló­ja. A legügyesebb asztaliteniszező­ink neveztek be a versenybe, ahol minden évfolyam képviseltette magát. Mind a fiúk, mind a lányok bebizonyították, hogy a tanulás mellett a sport is fontos szerepet ját­szik mindennapjaikban. Az izgalmas többfordulós ver­senyen tizennyolcán vettek részt. A fiúk közül Vermes Richárd (IV. M) lett az első, a lányoknál pedig Molnár Regina (II. M) győzött. A 2. helyezett a fiúknál Varga Má­tyás (I. A) lett, a 3. pedig Fejes Le­vente ( I. A). A lányoknál a 2. he­lyezést Tóth Éva (IV. M), a 3. he­lyet pedig Mészáros Kinga (III. M) szerezte meg. Tamási Éva, az iskola tanára ÓRIÁSI LEHETŐSÉG g g LÉTSZÁMEMELÉS 33 DIÁKRA ' Töltsük ki a munkapiacon keletkezett űrt! Jelentkezz praktikus nővérnek vagy segédápolónak! (sanitéc) Segédápoló (sanitéc) - felvételi vizsga nélkül, egészségügyi alkalmasság Elérhetőségek: www.szsds.sk Fécebook: Stredná zdravotnícka skola - Egészségügyi Középiskola Ounajská Streda Irodalmi séta a Corvina Könyvtár budai műhelyében Az eötvösös gyerekek közelebbről is megismerték az Országos Széchényi Könyvtárat is (Fotók: EUAl) A gyönyörű corvinák egyike A komáromi Eötvös Utcai Alapiskola diákjai január 25- én megtekintették Budapesten az Országos Széchényi Könyvtárban A Corvina Könyvtár budai műhelye című kiállítást. A kiállított kódexek révén 1 órára az „időkaput” átlépve ismerkedtek meg a gyerekek Hunyadi Mátyás könyvtárának díszes corvináival, melyekről rengeteg új információt kaptak. A mintegy kétezer kötetet számláló gyűjteményből fennma­radt kétszázhúsz corvinát Magyar­­országon, Európa és az Egyesült Ál­lamok könyvtáraiban őrzik, ebből mintegy ötven darab látható a kiál­lításon. Az eötvösös diákok meg­tudták azt is, hogy a reneszánsz dísz­könyvtár eredeti corvináiban meg­található volt Mátyás címere, melyet a hamisítók igyekeztek kivágni. Csodálatos élmény volt látniuk a kor nagy egyéniségeinek, Vitéz János­nak, Janus Pannoniusnak a kézírá­sát, Thúróczy János krónikáját, a szebbnél szebb iniciálékat, miniatú­­rákat, a díszes bársonykötésű kóde­xeket. A kiállított, művelődés­­történeti szempontból fontos kéz­iratok közül több darab első alka­lommal került Magyarországon a nagy nyilvánosság elé. A tanulmányi kirándulásnak része volt továbbá a könyvtári séta. Diák­jaink közelebbről is megismerték az Országos Széchényi Könyvtárat, melynek korábban helyesírása je­lentett számukra nehézséget. A séta folyamán kiderült számukra, hogy a könyvtár több mint tizenkétmillió dokumentumot őriz. Láthatták Szé­chényi Ferenc, a könyvtáralapító könyveit, valamint a legkisebb, mindössze pár milliméter nagyságú könyveket is. A könyvtár műkö­déséről számos új információ birto­kába jutottak, sőt, maguk próbálták ki, mi történik a kérőlapok leadása után, hogyan kerül a kért könyv, do­kumentum az olvasóhoz. Az irodalmi kiránduláson a diá­kok rengeteg információval, él­ménnyel gazdagodtak, valamennyi­en azt sajnálták, hogy az öt-hatszáz éves könyvekbe nem lapozhattak bele. Az azonban biztos, ha egykor a könyvtár használatára lesz szüksé­gük, már az olvasójegyeket meg­váltva otthonosan fognak mozogni a nemzeti könyvtárunkban. Dr. Kovács Tünde igazgatóhelyettes DPI 90117

Next

/
Thumbnails
Contents