Új Szó, 2019. február (72. évfolyam, 27-50. szám)

2019-02-06 / 31. szám

181 SPORT 2019. február 6.1 www.ujszo.com A világbajnok, az Asz, a Genk-szurkoló és az unatkozó - ilyen egy snookergála Judd Trump (fehér ingben) és Stuart Bingham jól elszarokaztatta saját magát és a közönséget is a gálán (Fotó Facebook) MÉSZÁROS GYÖRGY Ha valakinek megemlítem, hogy figyelem a snookert, sőt egyenesen kedvelem ezt a sportot, azonnal felvillan az illető arcán az az együttérző, szánakozó kifejezés, amit alapesetben akkor kap az ember, ha éppen azt magyarázza, hogy mekkora ostobaságot csinált az elmúlt napokban. Hát örömmel jelentem be, hogy félre lehet tenni ezeket a kifejezése­ket, ugyanis a Budapesten megren­dezett IV. Magyar Snooker Gála be­bizonyította, hogy ez a sport egyre nagyobb népszerűségnek örvend itt, Közép-Európában is. Szóval, igen, kedvelem a snookert, és ennek elle­nére köszönöm, jól érzem magam! A sportág krémje A IV. Magyar Snooker Gálára a rendezők emelték a tétet, és az eddi­giektől eltérően négy topjátékost is sikerült elhívniuk a Gerevich Aladár Nemzeti Sportcsarnokba. Ráadásul nem kis neveket, hanem a sportág krémjét. Mind a négyen ott vannak a top 16 játékos között. A két fiatal, a 27 éves Jack Lisowski a 16., a nála négy évvel fiatalabb belga Lu­ca Brecel a 15. A nagy öreg, a 2015- ben világbajnokságot nyert Stuart Bingham a tizenkettedik, és az est ab­szolút sztáija, a sportág fenegyereke, akit általában csak úgy konferálnak fel a snookerasztalhoz, hogy az „Asz a pakliban”, Judd Trump az ötödik helyen van a világranglistán. A szervezők tehát kitettek magu­kért. A snookerkedvelők számára ezek a nevek olyanok, mintha egy fo­cirajongóknak megemlítenék Ha­zard, Suárez vagy Marcelo nevét. Nem is csoda hát, hogy a Gerevich Aladár Nemzeti Sportcsarnok mind­két előadásra színültig megtelt, amire eddig még nem volt példa az előző három gála során egyszer sem. 1400 néző látta a délutáni és az esti elő­adást is. A játékosok pedig megszol­gálták a bizalmat, zseniális lökések mellett ízléses humorukkal is szóra­koztatták a közönséget. A 1,5 tonnás asztal Ráadásul Petur András remek há­zigazda volt, közvetlen és viccesen csipkelődő volt a játékosokkal, akik vették a lapot, és ugyanolyan hang­nemben válaszoltak is neki. Ráadásul több jó sztorit is megosztottak a né­zőkkel az est folyamán, ugyanis Pe­tur egész végig ott volt a közelükben, és a játékok között folyton szóval tar­totta őket. Az első lökések előtti bemutatás alkalmával Bingham elárulta a né­zőknek, hogy egyetért azokkal, akik olyannak tartják, mint a jó bort, vagy­is azt gondolják, hogy minél idősebb, annál jobb lesz. Azt is megtudhattuk, hogy megvásárolta azt az asztalt, amelyen 2015-ben vb-t nyert Shaun Murphy ellen, és most azon edz az otthonában. Apropó, asztal. Azt tud­ták, hogy a 3,6 méter hosszú és 1,8 méter széles snookerasztal 1,5 tonnát nyom? Nem is bírta el a Gerevich Aladár Nemzeti Sportcsarnok padló­ja. Megrogyott alatta, és ezért késő éjjelig dolgoztak azon, hogy az asztal végül vízszintesbe kerüljön. Siessen már, bíró sporttárs A kis kulisszatitok után shotout versennyel kezdődött a gála. Ebben a játékban egy frame maximum 10 percig tart, a játékosoknak pedig az első 5 percben 15, a második 5 perc­ben pedig 10 másodpercük van a lö­késre. Ez azért érdekes, mert van, hogy egy-egy nehezebb lökés előtt 1-1,5 percet is gondolkodnak a játé­kosok egy versenyen. Ennek ellenére a legnehezebb dol­ga mégis Palásti Péter játékvezető­nek volt a színes golyók visszaraká­­sánál, hiszen többször is körbe kellett futnia az asztalt, hogy időben vissza­rakja a golyókat a posztóra, és ne ra­bolja a játékosok értékes másodper­ceit. Ki is pirult rendesen a meccsek végére. Az első ilyen játszma Trump és Brecel között zajlott, amit a belga nyert, így ő jutott a döntőbe. Mikor Brecel győzelme biztossá vált, Stu­art Bingham látványosan vigasztalni kezdte Trumpot. Pár perccel később már saját magát ünnepeltette látvá­nyosan a Lisowski elleni összecsa­páson. Látszott, hogy Stuart Bing­ham és Judd Trump nem először van ilyen bemutatóesten, önfeledten szórakoztatták a közönséget és ma­gukat, az asztalnál pedig olyan lö­késeket villantottak, amilyeneket egy-egy kiélezett szituációban nem engedhetnek meg maguknak. Az pe­dig csak hab volt a tortán, hogy ezen lökések nagy százalékban be is jöt­tek nekik. így láthattunk többfalas pirosakat, milliméterre pontos pozi­cionálásokat és zseniális biztonsági lökéseket is. Juhász és Tőzsór Ugyanakkor Lisowski és Brecel kicsit nehezebben oldódott fel. A belga idővel ugyan belejött, mind a lökésekbe, mind a bohóckodásba, de Jack Lisowskin az est vége felé, ami­kor hagyományos meccset vívtak egymással a játékosok, már látni le­hetett, hogy rmja magát. Végül a shotout versenyt Bingham nyerte, a döntőben Luca Brecelt győzte le. A belga a döntő után el­árulta, hogy ugyan először jár Buda­pesten, illetve Magyarországon, de egyáltalán nem ismeretlenek számá­ra a magyar emberek. Nagy focira­jongó, Genk-szurkoló, így nagyon is ismerősen cseng számára Tőzsér Dá­niel neve, aki a klubban focizott. Azt is elmondta, hogy mindig is csodálta a rivális Anderlecht egy bizonyos hátvédjének, Juhász Rolandnak a já­tékát. Valószínűleg Brecel ekkor kezdte igazán elengedni magát, mert az a miniinteijú egész hosszúra sike­rült. Megemlítette még, hogy fiata­labb korában 10-12 órát is edzett egy nap, de mára visszavett a tempóból, és beéri napi 3-4 órával. Továbbá azt is ecsetelte, hogy Belgiumban már megismerik az utcán, de egyelőre még nem vált zavaróvá számára a ra­jongók kitüntetett figyelme. Országos cimborák A második játék a colours clearance volt, aminek a lényege, hogy az asztalon csupán a színes go­lyók vannak fent, de nem a saját po­zíciójukban. A játékosoknak viszont az eredeti sorrendben (sárga, zöld, barna, kék, rózsaszín, fekete) kellett időre a lyukba lökniük, mindezt há­romszor kísérelhették meg. Brecel­­nek és Binghamnek egy értékelhető kísérlete sem volt, sőt, a világbaj­noknak nagyon nem feküdt ez a já­ték, a délutáni előadáson sem sikerült egyszer sem letakarítani az asztalt. Csóválta is mérgesen a fejét, amiből azért kiderült, hogy ha nem is veszik véresen komolyan, de azért odateszik magukat még egy ilyen bemutatóes­ten is. Jack Lisowski talán az egész est folyamán ebben a pár percben volt a legaktívabb, kétszer is sikerült leta­karítania az asztalt, a legjobb ideje 48,24 másodperc volt. Az utolsó, fe­kete golyót úgy lökte le, hogy még lassan ugyan, de gurult a fehér go­lyó, volt is üdvrivalgás a csarnok­ban. Lisowski fülig mosollyal fog­lalt helyet, ám Trump gyorsan az ar­cára fagyasztotta a mosolyt. Neki is kétszer sikerült letakarítani az asz­talt, mindkétszer jobb idővel (44,96 és 42,01), mint Lisowskié. Trump harsány ökölrázással dörgölte Li­sowski orra alá a győzelmét. Persze nem volt harag, hisz a kétjátékos na­gyon jó barátságban van. A kollégi­umban például egy szobában laktak, és azóta is töretlen a barátságuk. Na­gyon sokat edzenek egymással, és Trump nevetve azt is elárulta, hogy Instagramon küldenek egymásnak szeretet-üzeneteket. Az est fénypontja Az est második felében szokvá­nyos mérkőzésekre került sor. Brecel Lisowskival vívta az első meccset. Itt már kevesebb volt a humor. Gála ide vagy oda, Brecel minden idegszálá­val a lökésekre koncentrált, meg is nyerte azt. Lisowskit pedig már kri­tizáltuk egy kicsit feljebb, úgyhogy itt már nem tennénk. Az est fénypontja a két nagyágyú, Bingham és Trump meccse volt. Ők sem tudták itt sem levetkőzni profi mivoltukat, de nekik sikerült a szó­rakoztatásra is figyelni. Négyük kö­zül kétségkívül Bingham volt a leg­nagyobb bohóc, a szó legjobb értel­mében. Piros golyót kellett löknie, de csak nem tudta eldönteni, pontosan hogyan is legyen a lökés, mire a né­zőtérről jött a vicces bekiabálás: The red ball, Stuart. Mire feltartott hü­velykujjal jelezte, hogy jó az ötlet. A következő ilyen bekiabálásnál fülig mosollyal az arcán már a snookerdá­­kóját is felkínálta. Végül - talán a né­zőtérről érkező segítségnek köszön­hetően - ő nyerte meg a meccset. Jó előjel Az este zárásaként mind a négyen elmondták, mennyire jól érezték ma­gukat Budapesten. „Szuper élmény volt. Ráadásul jó előjel lehet szá­momra, hogy a 2017-es világbajnok, Mark Williams is itt volt két évvel ez­előtt a gálán, és aztán meg is nyerte a világbajnokságot. Emellett fontos számomra, hogy új országokat és új kultúrákat ismerjek meg” - mondta Trump a gála végén. Hozzátette, hogy a bemutató után még a többiekkel kö­rülnéznek a budapesti éjszakában. Mire Stuart Bingham mosolyogva visszakozott, hogy ő már öreg az ilyen dolgokhoz, ráadásul holnap már a fia váija, ki kell pihennie magát. Petur András még figyelmeztette a jelenlévőket, hogy már tervben van az V. Magyar Snooker Gála is, egyelőre ugyan konkrét időpont és játékosok nélkül. Azt már mi tesszük hozzá, hogy ha a következőre is sikerül ilyen színvonalas bemutatóestet összehoz­niuk a szervezőknek, akkor megéri rá akár hosszabb időt is várni. A két jóbarát, Judd Trump és Jack Lisowski (Fotó: Facebook)

Next

/
Thumbnails
Contents