Új Szó, 2019. január (72. évfolyam, 1-26. szám)
2019-01-04 / 3. szám
www.ujszo.com I 2019. január 4. KULTÚRA I 9 2018 legjobb könnyűzenei albumai JUHÁSZ KATALIN Sokfélék vagyunk, sokféle zenét hallgatunk, ezért minden ilyen lista egy kicsit szubjektív. Igyekeztünk úgy válogatni, hogy megtaláljuk a kritikusok által legtöbbet dicsért albumok és személyes kedvenceink részhalmazát. Jack White: Boarding House Reach A popkulturális rekordokat döntögető amerikai zenész 13 dalban alkotott új műfajt, örökre megváltoztatva az indie-bluesról alkotott képünket. Funkmotívumokat és elektronikus elemeket tartalmazó sajátos ötvözeteivel első hallásra nehezen emészthető, később azonban menthetetlenül beszippantó, gazdag hangzásvilágot teremtett. Rádöbbenhetünk, mennyire jó néha kilépni az indie-rock nyújtotta komfortzónából. Beach House 7 Igazi wellness a fülnek az amerikai duó hetedik albuma. A Beach House besorolhatatlan, túl könnyű lenne rávágni, hogy ez dream-pop. Mert a felszín alatt további rétegek hullámzanak, és minél mélyebbre merülünk, annál érdekesebb dolgokat fedezhetünk fel. Főleg a lemez felépítése sikerült remekül. Szinte lehetetlen kiemelni egy-egy konkrét dalt, mert az olyan lenne, mintha kivágnánk egy darabot a függönyből, hogy megmutassuk, milyen szép a mintája. A kapaszkodót leginkább a nagyon is konkrét gitárok adják - a lassúbb számoknál szép, finom pengetés, a gyorsabbaknál kásás zúzás, mint valami alter-zenekarban. Sok az effekt, de ez csöppet sem zavaró, sőt inkább jófajta pszichedéliát teremt. Mitski: Be the Cowboy Ne váljon senki giccses westemromantikát, sőt, itt pont az a cél, hogy leszámoljunk ezzel a kínos kulturális toposszal. A japán-amerikai dalszerző-énekesnő úgy ápolja saját lelkét, mintha a világ összes szerelmi bánatára gyógyírt keresne. Kiénekli és kigitározza magából az összes szomorúságot, dühöt, sóvárgást, és olyan költői képekben fogalmaz, mint például: „Vesd koszos cipődet a mosógépszívembe”. Szerinte az az igazi cowboy, aki képes túllépni veszteségein. Őt hallgatva úgy tűnik, a popzene még megmenthető. PENGE Young Fathers: Cocoa Sugar A két kontinensről származó ősökkel rendelkező fiatal skót apukák alternatív elektronikán alapuló hiphopja letarolta a brit szigeteket, olyannyira, hogy 2014-es debütáló albumukért rögtön Mercury-díjat kaptak. A folytatás is grandiózus volt, az idei Cocoa Sugar pedig szintén nemcsak szórakoztatni akar, hanem egy halom feszültséget, problémát pakol ránk. Az jár jobban, aki nem tud angolul, mert anélkül élvezheti a bravúros zenei megoldásokat, hogy a cinizmussal, politikai utalásokkal teli dalszövegeken kelljen gondolkodnia. (Ez persze nem igaz). Ariana Grande: Sweetener Az év egyik nagy meglepetése volt a tinisztár „felnőtté válása”. A húsz éven felüliek 2017 májusában tanulták meg a nevét, amikor manchesteri koncertjén 22 tini meghalt és közel ötszázan megsérültek egy robbantásos merényletben. A jó hangú csinibaba nem eddig látszott igazi egyéniségnek, a Sweetener azonban érett, igényes dalokkal van tele. A legtöbbnek Pharrell Williams a producere, és olyan merészen kalandoznak a dzsessz, az R&B és a kísérleti elektronika irányába, hogy az szinte futurisztikusan hat egy pophercegnőtől. David Byrne: American Utopia Az egykori Talking Heads-vezér új lemezével bebizonyította, hogy hiába hagyott ki 14 évet, változatlanul ő az egyre fogyó igazodási pontok egyike a semmibe vezető úton. Idén, 65 évesen ért legmagasabbra: az American Utopia a 3. helyen nyitott a Billboard 200-on. Nehezebb besorolni, mint Byme előző szólólemezeit. Nem is pop, nem is rock, nem is kortárs, nem is világzene - mindenből egy pici. Hangulatában a Talking Heads utolsó albumát (Naked, 1988) idézi, amely tele van kifordított, első blikkre érzelgős, valójában szívszorító nosztalgiával. Egy ideális (utópisztikus) világ ábrázolása, úgy, hogy érezzük rajta a túlzott reménykedést. Slaves: Acts of Fear ad Love Ez a brit punkduó egy gitárosból és egy álló dobszerkót püfölő énekesből áll. Egészen szürreális látványt nyújtanak élőben. Ez a harmadik albumuk, és egyre jobbak, pedig ebben a műfajban ez inkább fordítva szokott lenni. Érezhető, hogy kezdik komolyabban venni a dalszerzést, igényesebb a hangszerelés, sőt Isaac Holman mostanra hajlandó volt megtanulni rendesen énekelni. Gorillaz: The Now Now A „rajzolt figurák” 14 hónap alatt két színvonalas albumot produkáltak úgy, hogy azelőtt hét évig meg se mukkantak. A projekt mögött álló agytröszt, Damon Albam ráadásul nemrég azt nyilatkozta, hogy teljesen kész egy újabb lemeznyi dal, amelyeket persze egyelőre „tilos” kiadni. A The Now Now egy kicsit olyan, mintha ebédszünetekben rögzítették volna, és pont ettől jó. Túl, fenn, ószakon Varró Dániel új gyerekkönyve négy, egymáshoz motivikusan kapcsolódó verses mesét tartalmaz, amelyek mindegyike a kelta és a skandináv mitológiához kapcsolódik. A troliok, törpék, ogrék, örkök, vikingek és sellők mellett olyan, különböző képességekkel rendelkező varázsállatok tűnnek fel, mint a fókatündér, a vérpocok, a sarkirókadémon és a szárnyas vadmalac. A négy, alapvetően „fiús” történet egyaránt cselekményes és fordulatos, a konfliktus megoldása minden esetben feszes struktúrájú elbeszélésben történik. Van, ahol a gyermek-olvasó azonosulhat a fejlődéstörténet-jel-legű tanmese hősével (a bőbeszédű és szeleburdi finn óratörpe végül felfedezi, mihez ért igazán, és „lukat beszél” a csavar hasába, hogy az újra működhessen). Máshol az ész helyett a jócselekedet és az erő lesz a megoldás kulcsa (a szomjas, és felettébb nagy erejű troli nem a próbatételek kiállásával, hanem a varázslatosan megjavult NAGY CSILLA KRITIKAI ROVATA bunkója segítségével teljesíti a küldetést). A hat lánytestvére keresésére induló kis hablegény utazásos története a bátorságról és kitartásról, valamint a döntéshelyzetekről szól. A kompozíció azonban az utolsó történetben a legösszetettebb: A leprikónok átka egyszerre szerep- és kalandjáték, ahol a történet a gyermek-olvasó döntései alapján, a bekezdések között előre és visszalapozva alakul, többféle narratíva létrehozását segítve ezzel. A szerző 2003-as meseregénye, a Túl a Maszat-hegyen ismeretében nem meglepő, hogy az új kötet is ironikusan gondolja újra (vagy hja felül) az irodalmi műfajokat, textusokat, vagy kultúrtörténeti hagyományokat. így például az Andersen- és Grimmmesék egyes elemeinek újrastrukturálása mellett a magyar népmeséi motívumok beemelése/felszámolása is megtörténik, de találunk utalást a Hamletre is, a kelta költő éneke pedig A walesi bárdok átirataként olvasható. Bár a 2003-as kötet mind műfaji, mind nyelvi és poétikai szempontból jóval összetettebb volt, azért vitathatatlan, hogy ebben a könyvben is minden figura, minden nyelvi poén és esemény a helyén van - gyerekkönyvtől többet semmiképp nem várhatunk. Varró Dániel: A szomjas troli. Kis viking legendárium. Marosi Krisztina rajzaival. Bp., Jelenkor, 2018,136 oldal Értékelés: 9/10 RÖVIDEN Készül a Star Wars kilencedik része Los Angeles. Sokkal több jelenete lesz a következő Star Warsfilmben Leia hercegnőnek, mint eddig gondoltuk. A Leiát alakító Carrie Fisher 2016 decemberében halt meg, amikor a 8. részt már leforgatták, így azt a filmet nem érintette a tragédia. A Star Wars 9-hez azonban egy kocka sem készült vele, pedig az eredeti tervek szerint Leia karaktere hangsúlyos lett volna a sztoriban. Mégsem kellett CGI-hoz nyúlni, a színésznővel ugyanis annyi kimaradt jelenet készült, hogy egy teljes sztorit írhattak köréjük. A film idén december 20-án kerül mozikba. (ew.com) Látogatottsági rekord a Louvre-ban Párizs. Több mint 10 millió fővel minden látogatottsági rekordot megdöntött 2018-ban a párizsi Louvre. Az új rekord az elmúlt két évben végrehajtott bővítési munkáknak köszönhető, valamint annak, hogy újra talpra állt Párizsban a nemzetközi turizmus, amelyben 30 százalékos csökkenést eredményeztek a korábbi évek terrortámadásai. Az online jegyárusítás bevezetése csökkentette a várakozási időt, és ez is több látogatót vonzott a Louvre-ba. (MTi) Korda 80 Budapest. Korda György táncdalénekes, előadóművész ma ünnepli 80. születésnapját. A múlt század hatvanas éveiben indult táncdalfesztiválok nagy generációjának kimagasló alakjaként vált ismertté érzelmes, nagy ívű, magukkal ragadó hagyományos slágereivel. Az 1967-es fesztiválon énekelte el a Bocsánat, hogyha kérdem című dalt, amely abszolút profi, sodró erejű megszólalás volt. A fiatal, pályája elején álló Korda György balladai fájdalommal énekeit végig ebben az Aldobolyi Nagy György-Szenes Iván-szerzeményben egy fájdalmas szerelmi vallomást, a borongós lentről indítva éteri magasságba eljutva a refrénnel - hasonlóan újszerű, sokat sejtető megszólalás volt ez, mint korábban Kovács Katié a Nem leszek a játékszered című dalban. Egy évvel későbbi a Rozsda lepi már az emlékeimet című Korda-sláger, amelyben még inkább kiteljesedik a nagy teijedelmeket átfogó hang. Innentől kezdve a Korda-dalok, főleg a líraiak, összetéveszthetetlen egyéni stílusban szólaltak meg. Közöttük a kor zenei ízlését hűen tükröző korai nagy slágerei, a Visszatérek én, az Addig szeretnék élni, az Aki melletted él és az Égig érnek a fák. A táncdalfesztiválokon több alkalommal nyert előadói és közönségdíjat, s ezek a dalversenyek az egyik legnépszerűbb énekessé tették Korda Györgyöt. Hosszú időre elmaradhatatlan szereplője lett a rádiós és a televíziós könnyűzenei műsoroknak; nem véletlen, hogy minden lemeze aranylemez lett. (tébé)
