Új Szó, 2019. január (72. évfolyam, 1-26. szám)
2019-01-30 / 25. szám
www.ujszo.com | 2019. január 30. KOZELET I 3 Kuciak-ügy: a jogállam a tét Roman Kvasnica szerint a kettős gyilkosság kivizsgálásának legfontosabb garanciája a nyilvánosság VRABEC MÁRIA Roman Kvasnica szerint a nyilvánosságnak jogában áll tudni, hogy az állami szervek vezetői közül kik zsarolhatók, és milyen korrupciós praktikákkal tartják főnt a hatalmukat. Ügyfelével, Zlatica Kuinírovával ezért úgy döntöttek, hogy a kettős gyilkosság nyomozati aktájából mindent nyilvánosságra hoznak, ami nem veszélyezteti a vizsgálatot. Azt reméli, az információk társadalmi vitát váltanak ki arról, merre tart Szlovákia. Mit árul el a szlovákiai állapotokról a nyomozati akta? Ez egy lehangoló jelentés az állami szervek munkájáról. Ma már biztosan tudjuk, hogy mielőtt Ján Kuciakot meggyilkolták, a titkosszolgálat egykori tagja figyelte, hogy egy rendőr törvénytelen módon adatokat gyűjtött róla a rendőrségi adatbázisból, vallomása szerint az akkori országos rendőrfőkapitány utasítására, és tudjuk azt is, hogy a gyilkossággal kapcsolatban megvádolt vagy gyanúsított személyek fontos beosztásban levő állami tisztségviselőkkel kommunikáltak. Mindebből az következik, hogy a nyomozás minden pillanatban veszélyeztetve van, és semmi okunk arra, hogy azt higgyük, a nyilvánosság bekapcsolása nélkül be is fogják fejezni. Milyen a károsultak, azaz Zlatica Kusnírová és a nyomozó közti kommunikáció? Korrekt és tisztességes nyomozó vezeti a vizsgálatot, a kapcsolatunk teljesen törvényes és professzionális, ami azt jelenti, hogy mindenről tájékoztat, amit a nyomozásra való tekintettel megfelelőnek tart. Megbízunk benne, bár vannak még dolgok, melyeket a nyomozónak át kellene adnia nekünk. Például? Kértük tőle a Marián Kocner és Dobroslav Tmka volt főügyész közti beszélgetés hangfelvételét és átiratát. Tiszteletben tartjuk a nyomozó jogköreit, tudjuk, hogy óvatosnak kell lennünk, de azt is tudjuk, hogy Zlatica Kusnírová mindent megtehet, amit a törvény nem tilt számára. Elemi érdeke, hogy a gyilkosok és a megrendelők bíróság elé kerüljenek, és ezért a törvényes keretek között mindent meg is fog tenni. Ugyanakkor a polgároknak is jogukban áll tudni, kikkel ápolnak kapcsolatokat és mennyire zsarolhatók az közjogi méltóságok. Hogy a jellemükről már ne is beszéljünk. Bennünket nem érdekelnek a pletykák, és nem vagyunk senki erkölcsének a csőszei sem, ezért nem akarom értékelni ezeknek a csevegéseknek a tartalmát. Csak a puszta tény érdekel, hogy állami tisztségviselőket ilyen könnyen be lehet hálózni, valamint az, hol volt a nemzetbiztonsági hivatal és a titkosszolgálat, amikor itt valakik újságírókat figyeltek meg a munkájuk révén. Ez annál súlyosabb dolog, hogy egy nem működő jogállamban, márpedig Szlovákia ilyen, sokszor az újságírók végzik a bűnüldöző szervek munkáját. Ezért hasznos, hogy megvannak a saját forrásaik, és kitartóan dolgoznak az ügyön. Fontosnak tartjuk, hogy a nyilvánosság figyelemmel kövesse és ellenőrizze a nyomozást, mert ez védelmet jelent a nyomozó, Peter Juhás doktor számára is, ha esetleg valakinek eszébe jutna, hogy le kellene őt cserélni. Vannak ilyen törekvések? Az utóbbi időben egyre gyakrabban hallani, hogy a kiszivárgott információk veszélyeztetik a nyomozás menetét. Már leváltották volna, ha meg mernék tenni. Úgy látom, van bizonyos feszültség az újságírók között is, és akiknek kevesebb információjuk van, azok ezzel érvelnek. De itt nem az a lényeg, ki lesz az első és ki a nézettebb vagy olvasottabb, hanem az, hogy mindent fel kell deríteni, ami odáig vezetett, hogy két fiatalt brutálisan kivégeztek. Ha Szlovákia jogállamként működne, és Roman Kvasnica nem léteznének alvilági összefonódások az állami szervek és olyan emberek között, akik a társadalom peremére valók, ez a gyilkosság nem történhetett volna meg. Mindenkinek látnia kell, hogy ez azért volt lehetséges, mert a hatalom gyakorlói Szlovákia urainak képzelik magukat, és feudális módszerekkel uralkodnak. Valahol nevetséges, hogy egy főügyészhelyettest vagy egy volt védelmi minisztert így behálózhat és kompromittálhat egy ismeretlen nő. Nem akarom az erkölcsi tartásukat értékelni, itt az a probléma, hogy Szlovákiának nincs politikai elitje. Ezek az emberek nem tudnak viselkedni, de a választók zöme egyelőre nem is tart erre igényt. Elsősorban a kompromittálás és a zsarolhatóság volt a megfigyelések és kapcsolatfelvételek célja, vagy a célszemélyek élete is veszélyben forgott? A politikusoknál inkább a zsarolás lehetősége lehetett a cél, de Ján Kuciakot véleményem szerint azért figyelték meg, hogy a gyilkosok tudják, hogy néz ki, milyen útvonalon mozog. Azok a fényképek, amelyeket láttam, nem tartalmaztak kompromittáló információkat, itt a gyilkosság áldozatának azonosításáról volt szó. Zlatica Kusnírová úgy gondolja, hogy a lánya, Martina sem volt véletlen áldozat, hiszen a vőlegénye, Ján Kuciak mindent megbeszélt vele, tudta, min dolgozik. Ön mit gondol, szándékosan ölték meg őt is? Tiszteletben tartom az ügyfelem véleményét, és meglátjuk, milyen eredményt hoz a nyomozás. Az országos rendőrfőkapitány szerint a nyomozás az egynegyedénél tart, ez nem túl biztató. Az akta egy részének ismeretében ön hogy látja, belátható időn belül felgöngyölítik a szálakat? A nyomozóknak továbbra is olyan keményen kell dolgozniuk, mint eddig és meglesznek az eredmények. Nem értékelném, hol tartanak, professzionális munkát végeznek, és ezért bízom abban, hogy mindenkit, akinek az ügyben bíróság elé kell állnia, oda fognak juttatni. Meglepte önt, milyen szerepet játszott az ügyben Marián Koéner? Csak idő kérdésének tekintettem, mikor bukkan fel ebben az összefüggésben Marián Kocner neve. A Dobroslav Trnkával folytatott telefonbeszélgetés kapcsán beigazolódni látszik, amit ön már Maiina Hedvig ügyéről is gondolt, hogy Kocnernek nagy befolyása van a Főügyészség munkájára. A kezdetektől azt állítottam, hogy Hedvig meghurcolásának hátterében is komoly szerepe volt Marián Kocnernek, hiszen a főügyészségi nyomozást Kocner sógorának, Juraj Bartoseknek a beosztottja, Jaroslav Kozolka vezette. Mindez már akkor beigazolódott, amikor engem kétszer is felkeresett Marián Kocner, hogy alkut ajánljon. Hogyan lett ebből az emberből ilyen nagy hatalmú közvetítő, a piszkos ügyek intézője? Ez megtörténhet bárhol, ahol az állami intézmények nem működnek törvényes módon. De nem értékelném túl a szerepét, ilyen veszélyes ember több is van Szlovákiában, ő csak abban különbözött a többiektől, hogy kevésbé volt óvatos. Az elbizakodottsága és faragatlansága okozta a vesztét. Az egész ügy a hatalom faragatlanságáról szól. Ennek a legbeszédesebb jelképe az az egymillió euró volt, amit Robert Fico tett ki az asztalra. Már megszoktuk, hogy itt nagy pénzeket nyúlnak le, és hatalmas a korrupció, de azt hittük, hogy embereket már nem ölnek, mint Vladimír Meciar idejében. Akár tetszik, akár nem, ez a mai Szlovákia, és ezért az állapotért mind történelmi felelősséget vi(Somogyi Tibor felvétele) selnek, akik asszisztálnak hozzá - sajnos, ki kell mondanom, hogy a magyarok is. Marián Koéner tudhatta, menynyit tud róla Ján Kuciak? Bennünket most az foglalkoztat leginkább, hogy Ján Kuciak közvetlen környezetéből ki lehetett az, aki arról szivárogtatott ki információkat, milyen témákon dolgozik. Szembetűnő, mennyi összefüggés van a Kuciak-ügy és a Gorillaügy között. Szlovákia kicsi, és minden jel szerint létezik itt egy bizonyos csoport, amely komoly befolyással bír az államhatalomra. Nem lehet véletlen, hogy minden nagyobb ügyben ugyanazok a nevek bukkannak elő. Itt az állam alkotmányos rendjének megbontása a cél, mert ha valakik kompromittáló anyagokat gyűjthetnek a politikai élet főszereplőiről, és ezekkel üzletelhetnek, milyen mesze vagyunk attól, hogy az ország politikai irányultságát is megváltoztassák? Mi lehet ezeknek az embereknek a célja? Lehet, hogy nekik csak a saját anyagi jólétük, de ne feledkezzünk meg arról, hogy külföldön léteznek Szlovákiára vonatkozó stratégiai tervek. Oroszországnak megfelelne, ha Szlovákia nem lenne jogállam. Peter Tóth sokáig Marián Koénernek dolgozott, most pedig a rendőrséggel próbál együttműködni. Az irháját menti, vagy más tervei is lehetnek? Nem tudom, valóban titkos tanú-e Peter Tóth, de számomra hiteltelen, a társadalom peremére került személy, akire a bűnüldöző szerveknek jobban kellene figyelniük. Nem zárnám ki, hogy most azon dolgozik, minél inkább Marián Koénerre terelje a gyanút, és ezáltal megakadályozza, hogy Kocner rendelkezhessen a vagyonával. Az ön neve főleg három politikai hátterű ügy miatt vált ismertté: ez volt a múltban Hedvig ügye, jelenleg a Kuciak-KuSnírová-gyilkosság és a hamis tanúzással megvádolt szepsi romák. Mintha mind összefüggnének. A hatalom arroganciája a közös szál bennük. Hedviget azért hurcolták meg, mert magyar, a szepsi romákat azért, mert romák. Emlékezzünk vissza: Hedvig esetében Robert Fico és Robert Kalinák már a vizsgálat lezárása előtt kijelentette, hogy a támadás nem történt meg, a romákkal kapcsolatban ugyancsak ők mondták azt, hogy a rendőrségi beavatkozás rendben zajlott le. Ezzel előrevetítették a következő lépéseket és az áldozatok elleni vádemelést. Engem megrémiszt, amikor a bűnüldöző szervek politikai kijelentéseket igyekeznek igazolni úgy, hogy védtelen embereken fitogtatják a hatalmukat. Hedvig mögött legalább a magyar közösség felsorakozott, de a romák mellett nem áll ki szinte senki, mert itt a tudatalatti vagy a tudatos rasszizmus is működik. Van olyan érzésem, hogy ez az ügy azért fajult a vádemelésig, mert a szlovákiai választók egy részének tetszik, hogy megleckéztetik a romákat. Védőügyvédként esetükben azzal is érvel, hogy nem tudnak jól szlovákul, és vádlottként tolmács nélkül hallgatták ki őket. Ők azt mondják, hogy a nyomozó tudott valamennyire magyarul, de a törvény nem ismer ilyen lehetőséget. Aki nem tud szlovákul, ahhoz tolmácsot kell hívni és kész. Térjünk vissza a Kuciak-KuS- nírová-gyilkossághoz. Ki fog derülni, ki volt a fő megrendelő? Biztos vagyok benne, hogy igen. Ha csak nem sikerül eltávolítani a vizsgálatot vezető nyomozót, akkor meg fogjuk tudni, ki mindenkinek a kezén szárad ennek a két fiatalnak a vére. Amikor el kell döntenem, nyilvánosságra hozok-e valamilyen információt, a szemem előtt mindig a gyilkosság helyszíne jelenik meg. Ezek nem érzelmek, itt az a lényeg, hogyan jutottunk el idáig. Mindenkinek, aki azon méltatlankodik, hogy túl nagy figyelmet kap ez az ügy, arra kellene gondolnia, hogy talán a brutális kettős gyilkosság hátterének a kivizsgálása az utolsó lehetőség, hogy Szlovákia jogállam maradjon.
