Új Szó, 2019. január (72. évfolyam, 1-26. szám)

2019-01-30 / 25. szám

www.ujszo.com | 2019. január 30. KOZELET I 3 Kuciak-ügy: a jogállam a tét Roman Kvasnica szerint a kettős gyilkosság kivizsgálásának legfontosabb garanciája a nyilvánosság VRABEC MÁRIA Roman Kvasnica szerint a nyilvánosságnak jogában áll tudni, hogy az állami szervek vezetői közül kik zsarolhatók, és milyen korrupciós prakti­kákkal tartják főnt a hatalmu­kat. Ügyfelével, Zlatica Kuiní­­rovával ezért úgy döntöttek, hogy a kettős gyilkosság nyo­mozati aktájából mindent nyil­vánosságra hoznak, ami nem veszélyezteti a vizsgálatot. Azt reméli, az információk társadalmi vitát váltanak ki arról, merre tart Szlovákia. Mit árul el a szlovákiai állapo­tokról a nyomozati akta? Ez egy lehangoló jelentés az álla­mi szervek munkájáról. Ma már biz­tosan tudjuk, hogy mielőtt Ján Ku­­ciakot meggyilkolták, a titkosszol­gálat egykori tagja figyelte, hogy egy rendőr törvénytelen módon adatokat gyűjtött róla a rendőrségi adatbázis­ból, vallomása szerint az akkori or­szágos rendőrfőkapitány utasításá­ra, és tudjuk azt is, hogy a gyilkos­sággal kapcsolatban megvádolt vagy gyanúsított személyek fontos be­osztásban levő állami tisztségvise­lőkkel kommunikáltak. Mindebből az következik, hogy a nyomozás minden pillanatban veszélyeztetve van, és semmi okunk arra, hogy azt higgyük, a nyilvánosság bekapcso­lása nélkül be is fogják fejezni. Milyen a károsultak, azaz Zla­tica Kusnírová és a nyomozó közti kommunikáció? Korrekt és tisztességes nyomozó vezeti a vizsgálatot, a kapcsolatunk teljesen törvényes és professzioná­lis, ami azt jelenti, hogy mindenről tájékoztat, amit a nyomozásra való tekintettel megfelelőnek tart. Meg­bízunk benne, bár vannak még dol­gok, melyeket a nyomozónak át kel­lene adnia nekünk. Például? Kértük tőle a Marián Kocner és Dobroslav Tmka volt főügyész közti beszélgetés hangfelvételét és átiratát. Tiszteletben tartjuk a nyo­mozó jogköreit, tudjuk, hogy óva­tosnak kell lennünk, de azt is tud­juk, hogy Zlatica Kusnírová min­dent megtehet, amit a törvény nem tilt számára. Elemi érdeke, hogy a gyilkosok és a megrendelők bíró­ság elé kerüljenek, és ezért a törvé­nyes keretek között mindent meg is fog tenni. Ugyanakkor a polgároknak is jogukban áll tudni, kikkel ápol­nak kapcsolatokat és mennyire zsarolhatók az közjogi méltósá­gok. Hogy a jellemükről már ne is beszéljünk. Bennünket nem érdekelnek a pletykák, és nem vagyunk senki er­kölcsének a csőszei sem, ezért nem akarom értékelni ezeknek a cseve­géseknek a tartalmát. Csak a puszta tény érdekel, hogy állami tisztség­­viselőket ilyen könnyen be lehet há­lózni, valamint az, hol volt a nem­zetbiztonsági hivatal és a titkos­­szolgálat, amikor itt valakik újság­írókat figyeltek meg a munkájuk ré­vén. Ez annál súlyosabb dolog, hogy egy nem működő jogállamban, márpedig Szlovákia ilyen, sokszor az újságírók végzik a bűnüldöző szervek munkáját. Ezért hasznos, hogy megvannak a saját forrásaik, és kitartóan dolgoznak az ügyön. Fon­tosnak tartjuk, hogy a nyilvánosság figyelemmel kövesse és ellenőrizze a nyomozást, mert ez védelmet je­lent a nyomozó, Peter Juhás doktor számára is, ha esetleg valakinek eszébe jutna, hogy le kellene őt cse­rélni. Vannak ilyen törekvések? Az utóbbi időben egyre gyakrabban hallani, hogy a kiszivárgott infor­mációk veszélyeztetik a nyomozás menetét. Már leváltották volna, ha meg mernék tenni. Úgy látom, van bizo­nyos feszültség az újságírók között is, és akiknek kevesebb informáci­ójuk van, azok ezzel érvelnek. De itt nem az a lényeg, ki lesz az első és ki a nézettebb vagy olvasottabb, ha­nem az, hogy mindent fel kell derí­teni, ami odáig vezetett, hogy két fi­atalt brutálisan kivégeztek. Ha Szlo­vákia jogállamként működne, és Roman Kvasnica nem léteznének alvilági összefonó­dások az állami szervek és olyan emberek között, akik a társadalom peremére valók, ez a gyilkosság nem történhetett volna meg. Mindenki­nek látnia kell, hogy ez azért volt le­hetséges, mert a hatalom gyakorlói Szlovákia urainak képzelik magu­kat, és feudális módszerekkel ural­kodnak. Valahol nevetséges, hogy egy főügyészhelyettest vagy egy volt védelmi minisztert így behálózhat és kompromittálhat egy ismeret­len nő. Nem akarom az erkölcsi tartásu­kat értékelni, itt az a probléma, hogy Szlovákiának nincs politikai elitje. Ezek az emberek nem tudnak visel­kedni, de a választók zöme egyelőre nem is tart erre igényt. Elsősorban a kompromittálás és a zsarolhatóság volt a megfigye­lések és kapcsolatfelvételek célja, vagy a célszemélyek élete is ve­szélyben forgott? A politikusoknál inkább a zsaro­lás lehetősége lehetett a cél, de Ján Kuciakot véleményem szerint azért figyelték meg, hogy a gyilkosok tudják, hogy néz ki, milyen útvona­lon mozog. Azok a fényképek, ame­lyeket láttam, nem tartalmaztak kompromittáló információkat, itt a gyilkosság áldozatának azonosítá­sáról volt szó. Zlatica Kusnírová úgy gondol­ja, hogy a lánya, Martina sem volt véletlen áldozat, hiszen a vőlegé­nye, Ján Kuciak mindent megbe­szélt vele, tudta, min dolgozik. Ön mit gondol, szándékosan ölték meg őt is? Tiszteletben tartom az ügyfelem véleményét, és meglátjuk, milyen eredményt hoz a nyomozás. Az országos rendőrfőkapitány szerint a nyomozás az egynegye­dénél tart, ez nem túl biztató. Az akta egy részének ismeretében ön hogy látja, belátható időn belül felgöngyölítik a szálakat? A nyomozóknak továbbra is olyan keményen kell dolgozniuk, mint ed­dig és meglesznek az eredmények. Nem értékelném, hol tartanak, pro­fesszionális munkát végeznek, és ezért bízom abban, hogy mindenkit, akinek az ügyben bíróság elé kell állnia, oda fognak juttatni. Meglepte önt, milyen szerepet játszott az ügyben Marián Koé­­ner? Csak idő kérdésének tekintettem, mikor bukkan fel ebben az össze­függésben Marián Kocner neve. A Dobroslav Trnkával folyta­tott telefonbeszélgetés kapcsán beigazolódni látszik, amit ön már Maiina Hedvig ügyéről is gondolt, hogy Kocnernek nagy befolyása van a Főügyészség munkájára. A kezdetektől azt állítottam, hogy Hedvig meghurcolásának hátteré­ben is komoly szerepe volt Marián Kocnernek, hiszen a főügyészségi nyomozást Kocner sógorának, Juraj Bartoseknek a beosztottja, Jaroslav Kozolka vezette. Mindez már akkor beigazolódott, amikor engem két­szer is felkeresett Marián Kocner, hogy alkut ajánljon. Hogyan lett ebből az emberből ilyen nagy hatalmú közvetítő, a piszkos ügyek intézője? Ez megtörténhet bárhol, ahol az állami intézmények nem működnek törvényes módon. De nem értékel­ném túl a szerepét, ilyen veszélyes ember több is van Szlovákiában, ő csak abban különbözött a többiek­től, hogy kevésbé volt óvatos. Az el­bizakodottsága és faragatlansága okozta a vesztét. Az egész ügy a hatalom faragat­­lanságáról szól. Ennek a legbeszédesebb jelképe az az egymillió euró volt, amit Robert Fico tett ki az asztalra. Már meg­szoktuk, hogy itt nagy pénzeket nyúlnak le, és hatalmas a korrupció, de azt hittük, hogy embereket már nem ölnek, mint Vladimír Meciar idejében. Akár tetszik, akár nem, ez a mai Szlovákia, és ezért az állapo­tért mind történelmi felelősséget vi­(Somogyi Tibor felvétele) selnek, akik asszisztálnak hozzá - sajnos, ki kell mondanom, hogy a magyarok is. Marián Koéner tudhatta, meny­nyit tud róla Ján Kuciak? Bennünket most az foglalkoztat leginkább, hogy Ján Kuciak közvet­len környezetéből ki lehetett az, aki arról szivárogtatott ki információ­kat, milyen témákon dolgozik. Szembetűnő, mennyi összefüg­gés van a Kuciak-ügy és a Gorilla­ügy között. Szlovákia kicsi, és minden jel szerint létezik itt egy bizonyos cso­port, amely komoly befolyással bír az államhatalomra. Nem lehet vé­letlen, hogy minden nagyobb ügy­ben ugyanazok a nevek bukkannak elő. Itt az állam alkotmányos rend­jének megbontása a cél, mert ha va­lakik kompromittáló anyagokat gyűjthetnek a politikai élet fősze­replőiről, és ezekkel üzletelhetnek, milyen mesze vagyunk attól, hogy az ország politikai irányultságát is megváltoztassák? Mi lehet ezeknek az emberek­nek a célja? Lehet, hogy nekik csak a saját anyagi jólétük, de ne feledkezzünk meg arról, hogy külföldön léteznek Szlovákiára vonatkozó stratégiai ter­vek. Oroszországnak megfelelne, ha Szlovákia nem lenne jogállam. Peter Tóth sokáig Marián Koé­­nernek dolgozott, most pedig a rendőrséggel próbál együttmű­ködni. Az irháját menti, vagy más tervei is lehetnek? Nem tudom, valóban titkos tanú-e Peter Tóth, de számomra hiteltelen, a társadalom peremére került sze­mély, akire a bűnüldöző szerveknek jobban kellene figyelniük. Nem zár­nám ki, hogy most azon dolgozik, minél inkább Marián Koénerre te­relje a gyanút, és ezáltal megakadá­lyozza, hogy Kocner rendelkezhes­sen a vagyonával. Az ön neve főleg három politikai hátterű ügy miatt vált ismertté: ez volt a múltban Hedvig ügye, jelen­leg a Kuciak-KuSnírová-gyilkos­­ság és a hamis tanúzással megvá­dolt szepsi romák. Mintha mind összefüggnének. A hatalom arroganciája a közös szál bennük. Hedviget azért hurcol­ták meg, mert magyar, a szepsi ro­mákat azért, mert romák. Emlékez­zünk vissza: Hedvig esetében Robert Fico és Robert Kalinák már a vizs­gálat lezárása előtt kijelentette, hogy a támadás nem történt meg, a romák­kal kapcsolatban ugyancsak ők mondták azt, hogy a rendőrségi be­avatkozás rendben zajlott le. Ezzel előrevetítették a következő lépése­ket és az áldozatok elleni vádeme­lést. Engem megrémiszt, amikor a bűnüldöző szervek politikai kijelen­téseket igyekeznek igazolni úgy, hogy védtelen embereken fitogtatják a hatalmukat. Hedvig mögött leg­alább a magyar közösség felsorako­zott, de a romák mellett nem áll ki szinte senki, mert itt a tudatalatti vagy a tudatos rasszizmus is működik. Van olyan érzésem, hogy ez az ügy azért fajult a vádemelésig, mert a szlová­kiai választók egy részének tetszik, hogy megleckéztetik a romákat. Védőügyvédként esetükben az­zal is érvel, hogy nem tudnak jól szlovákul, és vádlottként tolmács nélkül hallgatták ki őket. Ők azt mondják, hogy a nyomozó tudott valamennyire magyarul, de a törvény nem ismer ilyen lehetősé­get. Aki nem tud szlovákul, ahhoz tolmácsot kell hívni és kész. Térjünk vissza a Kuciak-KuS- nírová-gyilkossághoz. Ki fog de­rülni, ki volt a fő megrendelő? Biztos vagyok benne, hogy igen. Ha csak nem sikerül eltávolítani a vizsgálatot vezető nyomozót, akkor meg fogjuk tudni, ki mindenkinek a kezén szárad ennek a két fiatalnak a vére. Amikor el kell döntenem, nyil­vánosságra hozok-e valamilyen in­formációt, a szemem előtt mindig a gyilkosság helyszíne jelenik meg. Ezek nem érzelmek, itt az a lényeg, hogyan jutottunk el idáig. Minden­kinek, aki azon méltatlankodik, hogy túl nagy figyelmet kap ez az ügy, arra kellene gondolnia, hogy talán a bru­tális kettős gyilkosság hátterének a kivizsgálása az utolsó lehetőség, hogy Szlovákia jogállam maradjon.

Next

/
Thumbnails
Contents