Új Szó, 2019. január (72. évfolyam, 1-26. szám)
2019-01-29 / 24. szám
12 FUTBALLTÖRTÉNELEM FOCITIPP 2019. JANUAR 29. www.ujszo.com E zzel a lépéssel egy újabb mérföldkőhöz érkezett a labdarúgás fejlődéstörténete, így nem árt felidézni, hogy honnan is indult a futball egységes szabályrendszerének kialakulása, és milyen állomások követték egymást ezen a téren. Új sportágként a futball futótűzként kezdett el terjedni a 19. század közepétől az angol iskolákban, ám mindenhol mások voltak a szabályok. Volt, ahol kézzel is lehetett érinteni a labdát, máshol az ellenfelek szabadon csépelték egymást, néhol csak páran, máshol meg tömegesen játszottak le egy-egy mérkőzést. Megalakul az FA, szétválik a rögbi és a futball Az első erőfeszítéseket egy közös szabályzat kialakítására Cambridge-ben tették 1846-ban, ahol az egyetem találkozót szervezett a legnagyobb iskoláknak. Hét óra és ötvenöt perces eszmecseréjük után fogadták el a „Cambridge-i Szabályzatot”, melyből sajnos egyetlen példány sem maradt fenn. Ugyanakkor alapul szolgált a legrégebbi fennmaradt szabályzatnak, amit az uppinghami iskola aligazgatója, J. C. Thring vetett papírra 1862-ben. Az általa „a legegyszerűbb játéknak” hívott sportág szabályait végül 1863. december 1-jén jelentette meg a néhány hónappal azelőtt megalakult The Football Association (FA), vagyis a Labdarúgó-szövetség (ekkor még nem volt szükség rá, hogy megkülönböztessék országok szerint, de valójában az angol labdarúgószövetségről van szó). Ezen a megbeszélésen dőlt el az is, hogy az FA és a Rugby Union útjai végleg szétválnak, és mindkét irányzat a maga útját kezdte el járni. Ezután a labdarúgás újabb szabályai több évtizeden keresztül az FA ülésein születtek mez. A videóbíró bevezetésével egy újabb mérföldkőhöz érkezett a labdarúgás fejlődéstörténete - a BL-ből száműzik a szarvashibákat (Fotó: tasr/ap) A szokásjogtól a videóbíróig: a futballszab ályokfejlődéstörténete 2018. december 3-án az UEFA bejelentette, hogy a hamarosan folytatódó Bajnokok Ligája kieséses szakaszában már a Video Assistant Referee (VAR), vagyis a videóbíró is használatba lép. A videóbíró a BL mellett az Európa Ligában, a Nemzetek Ligája négyes döntőjében és az U21-es Európa-bajnokságon is debütálni fog 2019-ben. Már több nagy bajnokságban - például a Serie A és a Bundesliga küzdelmeiben - is használják a videóbírót, sőt a legutóbbi világbajnokságon is komoly szerepet kapott, és a tesztek annyira sikeresek voltak, hogy az UEFA szerint kár lenne várni az alkalmazásával. is tartózkodik. Ekkor került „tető” a kapukra, ugyanis addig bármilyen magasságban „ért” a gól. A következő évben arról határozott az FA, hogy minden esetben kirúgás következik, ha az alapvonalon megy ki a labda, függetlenül attól, hogy melyik gárda rúgta ki azt. 1870-től tilos volt a labda kézzel való érintése. Ekkor vezették be azt is, hogy a szünethsn térfelet cseréltek a csapatok, amennyiben nem esett gól az első félidőben. 1871-ben már megkülönböztették a kapus pozícióját, a „portás” kézzel is érinthette a labdát. Az ezt követő esztendőben került bevezetésre a szöglet, valamint a közvetett szabadrúgás (ekkor még csak a kezezést büntették így). 1873-ban lett a játék része a bedobás, valamint megtiltották a kapusoknak, hogy „vigyék” a labdát. 1874- ben említik először egy „játékvezető” személy ténykedését, addig a csapatkapitányok megegyezése szerint alakultak a vitás esetek. Ekkor már nem csupán a kezezést, hanem a lest és a durvaságot is szabadrúgással díjazták. 1875-től nem lehetett szögletből, illetve szabadrúgásból gólt elérni, a felső kapufának pedig vagy lécből, vagy szalagból kellett lennie. 1877-től a bedobás már bármely irányba megtörténhetett, előtte ugyanis csak az oldalvonalra merőlegesen lehetett elvégezni a bedobást. Az ezt követő évben már a bedobásra is vonatkozott a lesszabály. 1881- től a játékvezető döntött a vitás esetekről, ekkor már a kiállítás is a büntetés része lehetett. 1882 végén az angol, a skót, az északír és a walesi szövetség közösen határoztak arról, hogy egységesítik az Egyesült Királyság labdarúgását. Minderre azért is volt szükség, mert a nemzetközi mérkőzések komoly bonyodalmat okoztak abból a szempontból, hogy - az etikát követve - mindig a házigazda szabályrendszerét követték, melyek ekkor még nagyon eltérőek lehettek. Ezért a tanácskozás alkalmával lefektették, hogy szöglet után nincs les, a kapus kettőt léphet a labdával, a kirúgást csak előre lehet elvégezni, a kapu felső része is csak fából készülhet, és kötelező az oldalvonal (egészen addig zászlók jelezték a pálya szélét). Ezen ülésen született döntés arról is, hogy a bedobást két kézzel, a fej fölül kell elvégezni. Ennek a tanácskozásnak a következményeként fogható fel az előbb említett négy szövetség 1886-os londoni ülése is, mely egyben az A labdarúgás szabályalkotó testületé, az IFAB Az International Football Association Board megalakulásakor a négy alapító szövetség (angol, skót, északír, walesi) két-két küldöttel képviseltette magát, és mindenkinek egy szavazati joga volt. A FIFA (Nemzetközi Labdarúgó-szövetség) 1904-es megalakulásakor a tagszövetségek kinyilatkoztatták, hogy számukra továbbra is az IFAB által lefektetett szabályok az iránymutatóak. 1913-ban már a FIFA is helyet kapott az IFAB-ban, és két szavazattal rendelkezett, ám a régi tagoknak még mindig nem kellett a FIFA jóváhagyása a szabályok megváltoztatásához. Aztán közel 50 évre volt szükség, hogy az IFAB alapítói is elismerjék, hogy a FIFA számára is csak a labdarúgás fejlődése a legfőbb szempont, ezért 1958-ban a FIFA szavazatai jogát megduplázták. Napjainkban már egyetértésre van szükség a szabályok módosításához, ugyanis az Egyesült Királyság szövetségei és a FIFA sem tudnak döntést hozni egymás nélkül, mivel ugyanannyi szavazati joguk van. Az IFAB egy évben kétszer ülésezik, és kissé bonyolult működésének egyik lényeges pontja, hogy bármely szövetség nyújthat be javaslatot a szabályokra vonatkozóan, ám a tervezetnek hosszas procedúrát kell megélnie, hogy a gyakorlatban is bevezetésre kerüljön. A szabálydömpingtől az IFAB-ig 1866-ban a rögbiszerű lesszabályt felváltotta a „háromemberes szabály”, mely szerint nincs les, ha a labdát kapó játékos és a labdát adó társa között legalább három ellenfél
