Új Szó, 2019. január (72. évfolyam, 1-26. szám)

2019-01-03 / 2. szám

161 SPORT 2019. január 3.1 www.ujszo.com Modric és Biles a legjobb Lausanne. Luka Modric hor­­vát labdarúgó, Simone Biles amerikai tornász, valamint a francia fútballválogatott végzett az élen a Nemzetközi Sport­újságíró-szövetség (ALPS) ha­gyományos év végi szavazásán. Az esztendő legjobb férfi sportolójának megválasztott Modric a Real Madriddal meg­védte címét a Bajnokok Ligájá­ban és a klubvilágbajnokságon is, a horvát válogatottal pedig világbajnoki döntőt játszott, amelyet éppen a franciákkal szemben veszített el 4:2-re. A női sportolók között győz­tes négyszeres olimpiai bajnok Biles az idei, dohai világbajnok­ságon négy aranyérmet nyert. Az idei világversenyek közül a nyári, oroszországi foci-vb-n voltak a legjobbak az újságírók munkakörülményei, amelyet az ALPS szintén díjazott. Az inter­netes szavazáson 87 ország 359 sportújságírója vett részt. (MTI) Dobogósok Férfiak: ► 1. Luka Modric (horvát, labdarúgás) 419 szavazat ► 2. Novak Djokovics (szerb, tenisz) 337 ► 3. Roger Fedorar (svájci, tenisz) 290 Nők: ► 1. Simona Biles (amerikai, torna) 427 ► 2. Ester Ledecká (cseh, hódeszka/alpesi sí) 335 ► 3. Simona Halep (román, tenisz) 331 Idén is folytatódik a Mattliga! 2019-ben újra két mezőnye lesz péntekenként megjelenő sakkrovatunk megfejtői verse­nyének. Aki 2018-ban (a 3090. feladványtól a 3141-ig) legalább tíz telitalálatos szelvényt (a ha­vonta beküldött négy feladvány helyes megfejtését) juttatott el szerkesztőségünkbe, 2019-ben a Mattliga (a névsort később kö­zöljük) mezőnyében találja ma­gát. Közülük a helyesen bekül­dött megfejtésekért jövőre is minden hétre kisorsolunk egy nyertest, jutalma változatlanul 14 euró. A többi versenyző - ré­gi és új egyaránt - a Ligában pró­bálkozhat. Közülük - heti rend­szerességgel - kerül ki egy he­lyes megfejtést beküldő nyertes, az ő díja ezután is 7 euró. Ki lehet 2020-ban a Mattliga tagja? Mindenki, aki januártól (a 3042. fejtörőtől) 2019 végéig legalább tíz telitalálatos szel­vényt küld be szerkesztősé­günkbe, lehetőleg levelezőla­pon. Érvényes ez a mattligá­sokra (újra megszerezhetik a szereplés jogát) és a ligásokra (feljuthatnak az élvonalba) egyaránt. Szép megfejtői élmé­nyeket ! (ú) Sokat tanult Pálingertől és Görbicztől OROSKY TAMÁS A párkányi Oguntoye Viktória kiskorától magyarországi klu­bokban védett, eljutott válo­gatott kerettagságig is, de nemrég a szlovák csapat háló­ját védve járult hozzá a vb­­selejtezőtornán aratott győze­lemhez. Az apai nagyapja révén nigériai gyökerekkel is rendelkező, 28 éves kézilab­dakapussal közelmúlt, régmúlt és a jövő is szóba került beszélgetésünkkor. Hosszú idő után került számí­tásba a neve a szlovák női kézi­labda-válogatottnál. Mikor me­rült fel újra, hogy mégsem Ma­gyarországot fogja képviselni cí­meres mezben? Már többször is megkerestek a szlovák válogatottból, sajnos min­dig akkor, amikor klubváltás előtt voltam. Nem tudtam vállalni a vá­logatott szereplést, mert arra szeret­tem volna koncentrálni, ami előttem áll, az új feladatra az új egyesüle­temben. De őszintén szólva nem sok esélyt láttam arra, hogy Magyaror­szágon a válogatottban érvényesülni fogok, és szerencsére jött egy hívás tavaly nyáron a szlovák válogatott szövetségi kapitányától, Ján Packá­­tól, hogy mit szólnék hozzá, ha visszatérnék ide. Nem gondolkod­tam rajta sokat, igent mondtam. A világbajnoki selejtezők 1. fá­zisa sikeres volt, a csapat kihar­colta a playoffba jutást, azaz a svédek elleni páros meccs fog dönteni a vb-részvételről. Képes­nek tartja ennek elérésére a válo­gatottat? Teljesen jó a hangulat a csapat­ban. Rendesek az emberek, az edző is, a szakmai stáb is. A lányok is jó fejek voltak, egypárukat már ismer­tem, még akkor is, ha legutóbb ti­­zenvalahány éve voltam itt köztük. Teljesen jól beilleszkedtem. Az alapcél az volt, hogy ezt a háromna­pos vágsellyei selejtezőtornát győz­tesen abszolváljuk, a svédek ellen majd alaposan felkészülünk. Biztos, hogy nem lesz könnyű, de bárki ki­foghat egy rosszabb napot is, az el­(Képarchívum) Görbicz Anita -, akiktől sokat lehe­tett tanulni. Akkor még kicsi vol­tam, nem voltam kiforrott kapus, de mellettük rájöttem, mi az a profiz­mus. Érden töltöttem öt évet, ott vál­tam NB I-es kapussá, háromszoros bronzérmes lettem, sikeres szezo­nok voltak. Dunaújvárosban nagyon szép éveket töltöttem. Az első évben megnyertük az EHF-kupát, ami ne­kem nagyon-nagyon sokat jelentett. Mindegyik csapatommal értem el dolgokat, amikre büszke vagyok. Mindig is kapus akart lenni, az első pillanattól kezdve? A kezdetektől nem is, de Kovács Laci bácsi Párkányban nem is akart kipróbálni a mezőnyben, nem is ér­tem, miért (nevet). Azt mondta, »jó lesz neked a kapuban«. így nem pró­bálkoztam más poszton. Van példaképe vagy akire fel­néz a kapusok közül? A jelenben vagy akár a múltból? Nincs példaképem. Nem szeret­ném másolni másnak a stílusát, én inkább magam kreálom a sajátomat, nem szeretnék senkire sem hasonlí­tani. Több minttíz év után szlovák válogatott dresszben, Vágsellyén (siovakhandbaii) Debrecenben is egy volt váloga­tott kerettag, Triffa Ágnes az egyik riválisa. Vele hogy jön ki, mennyi lehetőséget kap mellette? Sokan voltunk válogatott keretta­gok... (nevet) Mi már játszottunk együtt Dunaújvárosban is, segítjük egymást. Teljesen jó kapcsolatunk van. Nincs meghatározva, ki az első számú kapus, de nem titok, hogy ez a fél év nem úgy jött ki nekem, ahogy szerettem volna. A szezont sérülés­sel kezdtem, egy edzőmeccsen sem tudtam pályára lépni, és nehezen tudtam magam összeszedni. Azért is volt j ó ez a két hét válogatott lét, hogy újra visszanyerjem az önbizalmam, a formámat. Nagyon fiatalon elkerült Ma­gyarországra, ahol Győrben, Ér­den és Dunaújvárosban is játszott. Mi jut eszébe a három klubban el­töltött időszakairól? Gyerekként kerültem Győrbe, ahonnan nagyon szép emlékeim vannak. Olyan emberekkel dolgoz­hattam együtt - Pálinger Katalin, Debrecenben és a magyar válo­gatott összetartásain, Pál Oldrup Jensen és Kim Rasmussen révén ön is megtapasztalhatta az északi kézilabdastílust. Nagyon más az ő játékfelfogásuk, mint a magyar vagy a szlovák edzőknek? Dolgoztam horvát edzővel is, Zdravko Zovkóval, és más a menta­litás. Más a norvég mentalitás, más a magyar mentalitás. Nekem Róth Kálmán és Konkoly Csaba révén keménykezű edzőim voltak Győr­ben, én inkább ezzel a stílussal tu­dok jobban azonosulni. Két-három év múlva hol látja magát? Ennyire előre nem szoktam gon­dolkodni. Egyelőre rövid távú cé­lokat tűztem ki magam elé, elsősor­ban egy jó szezont szeretnék pro­dukálni itt Debrecenben, és azt sze­retném, hogy a csapat előrébb ke­rüljön a hetedik helynél a tabellán. Aztán majd hogy mi lesz két-három év múlva, térjünk rá vissza akkor (nevet). Oguntoye klubszínekben is hasonlóan jól akar teljesíteni, mint a válogatottban Oguntoye Viktória ► Született: 1990. december 24-én, Párkányban ► Magassága: 182 cm ► Posztja: kapus ► Eddigi klubjai: Győr (2007-2010), Érd (2010-2015), Dunaújváros (2015-2018), Debrecen (2018-) ► Sikerei: EHF-kupa-győztes (2016); BL-döntős (2009); 3x magyar bajnok (2008, 2009,2010); 3x Magyar Kupa győztes (2008,2009,2010) lenfelünk is. Én segíteni szeretnék, hogy összejöjjön a világbajnokság. A nemrégi Eb alatt nem fájt a szíve, hogy nem volt ott és való­színűleg már nem is fog a magyar válogatott kapujában állni? Nem, nem vagyok egy álomvilág­­ban élő ember. Nagyon jó magyar kapusok voltak kint Franciaország­ban, nagyon jól védtek, nekik ott a helyük.

Next

/
Thumbnails
Contents