Új Szó, 2019. január (72. évfolyam, 1-26. szám)

2019-01-02 / 1. szám

KULTÚRA www.ujszo.com | 2019. január2. Mindenben az igazat kereste Huszárik Zoltán rajzaiból és könyvillusztrációiból januárban nyílik kiállítás Pozsonyban Az év első felében várható koncertek Budapesten SZABÓ G. LÁSZLÓ Ötven óv és öt hónap. Ennyit kapott a sorstói. Ezalatt alkotta meg csodás rövidfilmjeit ós kát nagy­játékfilmjót, a Szindbádot ós a Csontváryt. Ez utóbbi kíséretében nyílik kiállítás Huszárik Zoltán rajzaiból ós könyvillusztrációiból a pozsonyi Magyar Kulturális Intézetben. Ötven év és öt hónap. Megjárt mindent, amit ember megjárhat. A poklot is, a mennyet is. Filmjeivel a fél világot. Legismertebb alkotásá­val, a Krúdy novellái alapján 1971- ben készült Szindbáddal, ezzel a különleges, lírai hangulatú, festői képvilágú remekművel Selmecbá­nyát és környékét, ahol a forgatás nagy része zajlott, a művészi hitval­lás, önmegvalósítás, feladatvállalás sorsproblémáit taglaló Csontváry­­val Olaszországot, a Magas-Tátrát, Üzbegisztánt. A forgatások közötti, sokszor évekig tartó kényszerszü­netben színházban és rádióban, könyvkiadók megrendelésére dol­gozott. Lovakat, arcokat, mezítelen női testeket rajzolt. Filmen és papí­ron egész életében ugyanarról val­lott: a szabadságról, a művészet ere­jéről, a szépség szeretetéről, az élet­ről és az elmúlásról, emberi vilá­gunk összes fájdalmáról. Huszárik Zoltán reneszánsz ember, mítoszte­remtő alkotó és a huszadik század egyik legnagyobb magyar prófétája volt. Nem félt sem a mélységtől, sem a magasságtól. Tékozlóan és zakla­tottan élt, sokszor önpusztítóan, ön­magát is, alkotásait is szétszórva. A pozsonyi kiállítás, amely január 22- től várja az érdeklődőket, utolsó filmjével, a Csontváryval és a nagy­­közönség előtt eddig jobbára isme­retlen grafikáival hozza őt közelebb azokhoz, akik a Szindbáddal egy életre megszerették. Rajzai és illusztrációi mellett Markovics Ferenc fotóit is láthatjuk majd, aki standfotósként dolgozott mellette a Csontváry forgatásán. Vagyis hosszú hónapokig, de in­kább évekig ott állt a közelében, hogy objektívvei a kezében örökítse meg azokat a momentumokat, ame­lyeket a felvevőgép is megörökített, illetve azokat a pillanatokat, ame­lyeket a jelenetek között csak ő és a stábtagok láthattak. Fotográfus és rendező sokszor bensőséges han­gulatú másodpercei voltak ezek, amelyekből aztán páratlan fényké­pek születtek, nem kevésbé izgal­mas kísérőszövegekkel. Csontváry című filmjének fősze­repére eredetileg Latinovits Zoltánt szerette volna a rendező. A színész tragikus halála miatt később többen is esélyesek voltak a szerepre. Még Vittorio de Sica, a jeles olasz film­rendező is, akivel Rómában találko­zott Huszárik Zoltán. A magyar ren­dező szerencsétlenségére egy elő­kelő étterembe hívta meg olasz kol­légáját, aki bizonyára a nagy talál­kozás reményében az egész család­ját magával vitte az ebédre. A végén azonban fizetés nélkül, a gigászi számlát Huszárikra hagyva vonult el a népes família. A számlát végül a római nagykövetség állta, de csak addig, míg a rendező haza nem ér­kezett, és fel nem vette a banki köl­csönt, hogy vissza tudja fizetni az lenet, amelyet a természeti körül­mények miatt sehogy sem tudtunk felvenni. Szozopolnál, a Fekete­tengeren bárkában ült volna Ichak Finci, de a vihar két bárkát tett tönk­re. Reggelre csak a roncsait találtuk meg a parton. Hiába vártuk, hogy megnyugszik a tenger, a hullámok nem csitultak, nekünk pedig tovább kellett utaznunk.” Markovics Ferenc és Huszárik Zoltán azonban nem a Csontváry kapcsán ismerkedett meg. Sára Sán­dor Holnap lesz fácán című filmjé­ben találkoztak először, amelyben Huszárik színészként volt jelen, mégpedig egy fotós szerepében. „A Szindbád már ott volt mögötte, meg sem mertem szólitani a nagy filmrendezőt. Pedig nála nyitottabb, közvetlenebb ember talán nem is lé­tezett, de erre már csak később jöt­tem rá. Csepel szigetén forgattunk, Filmen és papíron egész életében ugyanarról vallott: a szabadságról, a művészet erejéről, a szépség szere­tetéről, emberi világunk összes fájdalmáról. amikor egy nap mellém ült a fűben. Kérdezősködött a nyakamban lógó gép objektívérői. Jegyzeteket is ké­szített. Rejtélyes figura maradt a filmben, hiszen Sára Sándor nem használta fel azokat a képeket, ame­lyeket Zoli készített. Mi ketten min­denesetre pillanatok alatt jóban let­tünk, ezért lettem aztán a Csontváry állófotósa.” Az itt látható kép a Lipári szige­teken (olaszul Isola Eori) készült. Története van. „Negyvenöt fokban vártunk a ha­jóra, árnyék sehol, mindenki pillede­­zett. A Vulcano szigetekről jöttünk, mentünk vissza Cataniába, két óránk volt az átszállásra. A kikötőben nem tudtunk elbújni a nap elől. Zoli sétára hívott. Egyedül én mentem vele. Egyszer csak egy fehér kőbányánál kötöttünk ki, ahonnan hajószámra hordták a remek építőanyagot. S ahogy ott sétáltunk Zolival, meglát­tam ezt a furcsa barlangnyílást. Zo­likám, akarsz még egyszer megszü­letni? - kérdeztem tőle. Odanézett, elnevette magát, és már bent is állt a nyílásban. Lekattintottám.” Hogy milyen emberként maradt meg Markovics Ferenc emlékeiben az eredeti tehetségű, tragikus sorsú rendező? Erre is van egy felejthe­tetlen története. „Mivel látványokra épült a film, szerettem volna ott lenni a Csont­váry minden külföldi forgatásán, iz­galmas helyszínén. Meg is kaptam az ígéretet, hogy mindenütt ott le­szek. Amikor másodszor indultunk volna Taorminába, kiderült, hogy velem nem számolt a felvételveze­tő. A főgyártásvezető ugyanis kihú­zott a listáról, mondván, én már jár­tam Taorminában. Hajnalban fejez­tük be a film nagy zárójelenetének a felvételeit a Gellért fürdőben. Ne­kem később mesélték el: Zoli nem haza ment a forgatásról, hanem be a filmgyárba, és ott aludt a főgyártás­vezető irodájának a küszöbe előtt, hogy reggel azonnal intézkedhes­sen. így kerültem fel a listára. Hát, ilyen ember volt. Mindenben az iga­zat, a szépet, az emberit kereste.” Budapest. Január 23-án En­­nio Morricone a Cseh Nemzeti Szimfonikusokkal a Sportaré­nában lép fel. Február 2-án és 3-án is kon­certezik az Akvárium Klubban az amerikai Ignite. A német zongo­rista, Nils Frahm 4-én a Müpában hallható. 12-én az amerikai Skindred zúz az Akváriumban. A svéd énekesnő, Neneh Cherry 25- én hallható az A3 8-on. Március 5-én az amerikai dzsessz-szaxofonos, Branford Marsalis fellépése lesz a Müpá­ban, másnap ugyanott Juan De Marcos az Afro Cuban All Starsszal örömzenél. 26-án lesz a The Show című ABBA tribute show az Arénában, 29-én szin­tén ott Loreena McKennitt ka­nadai énekesnő játszik. Április 3-án a svájci Young Gods hallható az A3 8-on, 4-én a brit Enter Shikari az Akvárium­ban. 14-én pótolja tavaly elma­radt budapesti koncertjét Rhoda Scott az Arénában. Judith Hill amerikai énekesnő 18-án ad műsort a Müpában, 19-én az orosz Little Big ad koncertet az Akvá­riumban. Április 25-én a firm Po­ets of the Fall az A3 8-on lép fel. Május 2-án a brit Bars and Melody zenél az A38-on. Al Di Meola 12-én a MOMKultban, május 15-én pedig a disco olasz mestere, Giorgio Moroder lép a közönség elé az Arénában. A szingapúri születésű brit hege­dűvirtuóz, Vanessa-Mae 24-én az Arénában, ugyanott a brit rock egyik legnagyobb neve, a Muse 28-án zenél. Slayer-koncert lesz június 11- én az Arénában, a Sum 41 12-én a Budapest Parkban játszik, akárcsak 15-én a Scooter. A walesi énekessztár, Tom Jones június 22-én hatodszor is eljön Magyarországra, ezúttal az Aré­nába. Június 25-én az amerikai vokálcsapat, a Backstreet Boys az Arénában, a szintén amerikai rockzenekar, a Disturbed a Bu­dapest Parkban játszik. Chick Coreajúlius 1-jénlépfel az Arénában, másnap ugyanitt Sting zenél. Július 23-án a szí­nész Jared Leto által vezetett Thirty Seconds to Mars a Buda­pest Parkban lesz látható. (MTI) Vanessa-Mae brit hegedűvirtuóz május 24-én az Arénában ad koncertet (Fotó: TASR) összeget. A következő jelölt Inno­­kentyij Szmoktunovszkij, a jeles orosz színész volt Csontváry szere­pére. Vele már próbafelvételek is készültek a MAFILM műtermeiben, ám amikor Furceva asszony, az ak­kori (rettegett) szovjet kultuszmi­niszter megtudta, hogy a forgatás két-három évig is el fog tartani, azt üzente az alkotóknak: egy ilyen kaliberű művészt ilyen hosszú időre nem tudja nélkülözni Nagy Orosz Anyácska. „A Szmoktunovszkijjal készült próbafelvételekből nem maradt meg semmi, csak az én fotóim ta­núsítják, hogy Budapesten járt, és Nagy Annával állt a felvevőgép előtt - meséli Markovics Ferenc. - Később Garas Dezső is szóba jött, a végén azonban Ichak Finci, a török­zsidó származású, rendkívüli em­berábrázoló képességgel és intelli­genciával megáldott bolgár színész kapta meg a szerepet.” A film forgatása 1977 npvembe­­rétől kisebb-nagyobb megszakítá­sokkal 1988 januárjáig tartott. A magyarországi helyszínek mellett a Tarpataki vízesésnél, Taorminá­ban, a görög színház romjain, Vul­cano szigetén, Szozopolban, Tas­­kentben, Kivában és a Kizil-kum-i sivatagban is dolgozott a stáb. „Kivában Michelangelo Antoni­oni is szívesen forgatott volna, de Furceva asszonytól nem kapott rá engedélyt. Huszárik Zoltán negyed­szeri kérésére mondta ki az igent - emlékezik Markovics Ferenc, aki szintén feltűnik a filmben, Zrínyi Miklósnak öltözve. - Volt olyan je­(Markovics Ferenc felvétele) Egy olaszországi kőbánya hasadékában

Next

/
Thumbnails
Contents