Új Szó, 2019. január (72. évfolyam, 1-26. szám)

2019-01-19 / 16. szám

hogy ne tűnjön el néhány század múltán. A sárga kövek, falmarad­ványok, oszlopok kezdenek szétap­rózódni, de megmaradtak, ez pedig méltatást érdemel. A katedrálissal, amelyet a villamos­sínt követve érhetünk el, nem bánt ennyire mostohán a történelem: két impozáns, egy-egy haranggal el­látón tornya és rózsaablaka átment az idő rostáján. Homlokzatának többi részét átépíthették, hiszen azóta, hogy I. Alfonz, a portugál államalapító rendelkezett a felépí­téséről, idestova majdnem ezer év telt el. Belül több főnemesi sírt rejt, egyebek mellett egy olyat, amely­ről a kincstárba jegyet árulótól tu­dom meg, hogy Lopo Fernandes Pachecónak, annak a hadvezérnek a sírja, aki újjáépítette a templo­mot. (IV. Alfonz király és családja a főoltárnál nyugodott, síremléküket összerombolta az 1755-es földren­gés. Ma a visszaépített változatuk látható.) A kincstárat nem sokan keresik fel, pedig onnan meghitt környezetben - a díszes üvegabla­kon beáramló fény alatt állva, az oltárra látva - lehet imát mondani. Az állandó tárlat meg számtalan egyházi miseruhát, dísztárgyat és szentekhez köthető ereklyét kínál. Utóbbiak között őrzik a Szent Vin­céhez, a város védőszentjéhez kap­csolódó csontdarabot, azt Alfonz király parancsára - a közhiedelem szerint a spanyolról a portugál föld­re vezető úton hollósereg szárnycsa­pásai alatt - szállították át ide. Az egykorvolt világbirodalom tanújele a Szent Jeromos-kolos­tor, amely Belém városrészben magasodik. 1498-ban, hetvenévi építkezést lezárva fejezték be ezt a Vasco da Gama indiai útjának emlékül állított egyházi létesít­ményt. Azt hiszem, teljes joggal szerepel a robosztus, mészkőből emelt épületegyüttes az UNESCO Világörökségi listáján: a mánuelita stílus (a gótika helyi változata) egyik legékesebb példája a közeli Belém-toronnyal együtt, ahova az egyházi műemlék bejárását köve­tően ugyancsak elsétáltunk. A két­szintes kerengő, a templombelsők és kápolnák mellett külön figyel­met érdemel az, hogy itt nyugszik da Gama, s a tengerésztől néhány méterre áll Luís de Camóes szarko­fágja, aki, noha a portugál költészet ikonja, hírnevet éppen da Gama útjainak megéneklésével érdemelt ki. Az ion oszlopokon álló királyi sírboltokat márvány elefántszobrok tartják, ez kellően komor képet ad a nyughelynek. Az Avis-dinasztia tagjai fekszenek a kolosszális ládák­ban, köztük a monostort építő I. Mánuel király, Portugália legjelen­tősebb uralkodója. Mánuel és kö­zeli családtagjai mellett magasodik I. Sebestyén kenotáfiuma. Az egy évig regnáló koronás fő seregei élén harcolt Alcácer-Quibir városánál a török-marokkói had ellen vívott csatában, s eztán többé nem lát­ták. Az uralkodó holttestét egyesek szerint Cérnában, az első portugál gyarmaton temették el, mások sze­rint Marokkóból átszállították a Jeromos-kolostorba. Mindeneset­re, az itt elhelyezett tetemet nem tudták egyértelműen azonosítani. Halála után a portugál nép nem akarta elhinni, hogy uralkodója hu­szonnégy évesen odaveszett, ezért mindvégig visszavárták, legendák w születtek róla, számtalan trónköve­telő pedig ál-Sebestyénként próbált jogot formálni a hatalomra. A por­tugálok számára alakja máig olyan, mint a magyaroknak Csaba királyfi vagy Szent László lovagkirály. Lisszabon a lehetőségek városa, hiszen a tömegközlekedés alapve­tően jó és olcsó, és szinte minden utcasarkon akad egy-egy műemlék. Nem tudom, más mivel tölti az időt a portugál fővárosban. De az úton-útfélen felbukkanó turistacso­portok arra engednek következtet­ni, hogy sokakat vonzanak a kultu­rális kincsek. De alig tekintettünk meg több fontos nevezetességet a városszerkezet szívében az első na­pon, már elhatároztuk, hogy más­nap az óceánpartot is célba vesszük. Lisszabon nyugati elővárosa: Cascais. Nem lehet kérdés senki számára, hogy kiváló üdülőhely, amely színes házaival, macskakö­vekkel szegélyezett, virágokkal teli utcáival, változatos halételeket kí­náló éttermeivel feledteti az óceán nyáron is hűvös vizét. A máig hábo­rítatlan Cascais és a félórányi sétára lévő testvértelepülés, Estoril szám­űzetésbe hajszolt uralkodók mene­dékhelye volt: itt élte emigrációs évei javát az utolsó olasz, az utolsó előtti román, illetve a néhány éve lemondott spanyol király, de Hor­thy Miklós, Magyarország 1920 és 1944 közötti kormányzója szintén élt itt. A főbb strandok a két vá­ros között húzódnak, így belátom, teljesen felesleges volt elautózni az Ursa partszakaszhoz, ahol a mere­dek sziklák közé anyai intésre nem ereszkedtem alá. A portugál fővárosnak nincs szük­sége reklámra. A gazdag történelmi, gasztronómiai és turisztikai kaland­lehetőségek tárháza azt sejteti, nem véleden az, hogy ez az egyik legnép­szerűbb úti cél az öreg kontinensen. Mészáros Márton ... külön figyelmet érdemel az, hogy itt nyugszik Vasco da Gama.

Next

/
Thumbnails
Contents