Új Szó, 2019. január (72. évfolyam, 1-26. szám)
2019-01-19 / 16. szám
www.ujszo.com I 2019. január 19. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 Szexit? Mintha egy reset gombbal bármiből ki lehetne lépni és újrakezdeni Minden teljesen világosnak tűnt, amikor 2016.június23-ána brit választók kis többséggel megszavazták az Európai Unióból való távozást. Kilépnek, megdöbbentő, de hát ez van, mit tehetnénk? Nagy-Britannia kijelentkezett a brüsszeli klubból, és rögtön előkerültek nálunk meg Csehországban is azok, akik azt hangoztatták, hogy követni kellene a példát. Csakhogy, mint látjuk, egyáltalán nem olyan egyszerű otthagyni az Európai Uniót. Főleg ha a távozó nincs tisztában azzal, hogy mit is akar. Mert itt nem egy személyről van szó, hanem sokmilliós társadalomról, kiszámíthatatlan politikai képviselettel, melynek pártjait a belső és az egymás közti konfliktusaik is terhelik. így aztán egy ilyen helyzetben simán előfordulhat, hogy a parlamentben csúnyán megbuktatják a brexitet, másnap pedig megtartják a miniszterelnöki pozícióban Theresa Mayt, aki az egész kilépési folyamatot vezényelte. Nyilván azért is, hogy akkor most már ürítse fenékig a bürökpoharat. A médiában sorjáznak a találgatások, jóslatok, mi következik most. Rendezetlen brexit? Előrehozott választás? Megismételt népszavazás? A legvalószínűbbnek tűnő forgatókönyv egyben a legnevetségesebb: brexit, meghatározatlan időre elnapolva. Hogyan tudna működni így egy ország? Hogyan éli mindennapjait a rab, akit halálraítéltek, de az ítélet végrehajtását meghatározatlan időre elhalasztották. Ha megpróbálnánk valami tanulságot levonni ebből az egész történetből, talán az lehetne, hogy a posztmodem demokráciában megszűnt a felelősségérzet, úgy a választók, mint politikai képviselőik részéről. Egyszerűn olyan korban élünk, amikor senki nem vesz komolyan semmit. Az első az interneten való szitközódás, lehetőség szerint névtelenül. Értelmetlenségeket lehet kiötölni és népszavazást tartani róluk, buta megoldásokat elfogadni és aztán kiutat keresgélni, vagy egyszerűen abban reménykedni, hogy újabb butaságok jönnek, ezt meg elfelejti mindenki. Mintha számítógépes játékként fognánk fel mindent, amelyből a reset gombbal ki lehet lépni és újrakezdeni az egészet. Ha végül valóban elmarad a brexit, érdemes lenne számba venni, mennyi pénzt, időt és energiát pazarolt rá Nagy-Britannia és az unió az elmúlt években. Mi lett volna, ha ezeket az energiákat valami értelmes dologra fordítottuk volna? Például kezdünk valamit a migrációs válsággal. Hogy ne a populisták kezdjenek vele valamit. Vagy a megújuló energiaforrásokkal, a klímaváltozással és az általános felmelegedéssel. Egy időre úgy tűnt, hogy a brexit összetettsége, a számtalan bonyodalom észhez téríti azokat, akik például a czexitről ábrándoznak, vagy a... hogy is neveznénk a szlovák kilépést? Szexit? Csakhogy amikor már mindent az irracionalitás, vagy mondjuk ki nyíltan, a butaság irányít, ajózan észre nehéz támaszkodni. Itt semmiféle „nevermore” nem érvényes már, soha többé. A szerző a TASR-hírügynökség munkatársa Maróé Sefőoviő (Lubomír Kotrha karikatúrája) 15 perc hírnév a magyar politikában SZOMBATHY PÁL eppben a tenger, egy nagyra dagadt apró történet, mely jól illusztrálja a magyarországi politika hiszterizáltsági fokát, a közbeszéd indulatait: egy gimnazista lány tüntetésen használt alpári kifejezései után az ellenzéki narratíva hőst farag, a kormánypárti propaganda karaktert gyilkol. „Egy undorító, alattomos, ocsmány és fertőzőjárványjárja az országot. Ez nem a pestis, nem az ebola, nem a kergemarhakór, pedig kicsit hasonlít rá. Ezt a járványt úgy becézzük, hogy Fidesz... Véglezárásként csak üzenem annak a bajszos f. sznak és az összes fideszes képviselőnek, hogy álljon hátrébb eggyel, és b. ssza arcon magát. ” (Nagy Blanka gimnazista egy ellenzéki tüntetésen) Hiszek a szabad véleménynyilvánítás demokratikus jogában, annyira, hogy elvi alapon indokolatlannak tartom a magyar gyűlöletbeszéd-tiltásokat. Ha pedig szabad a vélemény, akkor az lehet alpári, közönséges is: a közlőt minősítik a szavak, jelzők, kifejezések. De senki se csodálkozzon, ha nyilvános radikális és trágár megállapításait fejére olvassák, saját stílusát vetik be ellene. Ez a közéleti hang ugyan nem az enyém, kontraproduktívnak, ostobának tartom a közönségességi versenyt, de elfogadom, hogy egy kormányellenes gimnazista így is kifejezheti magát, semmi sem tiltja, legfeljebb a jóízlés, de arra manapság nem jönnek tömegesen a szavazatok. A demokrácia nem nyelvóra és nem a minőség forradalma a tömeggel szemben, gyakran inkább fordítva. Ez nem ítélet, ez leírás. „O a mi kis Blankánk, ajövő politikus asszonya, ugye, aki ha gimnazista, akkor maximum 18 éves lehet, és már egy igazi kretén, barom állat. ” (Bayer Zsolt publicista tévéműsorában) Addig tehát nekem belefér, hogy tömegrendezvényen tett kijelentések reakciójaként kormánybarát publicista hasonlóan közönséges jelzőket használ egy diákra, bár aránytalannak érzem a választ. Itt tartunk, már régóta bősz indulat- és káromkodásverseny van a közbeszédben, Budapest minden évben megrendezi a verbálatlétikai vb-t a politikában. Amíg nem ütnek, csak ordítanak, addig nincs nagyobb baj, legfeljebb amikor már mindent ki kell sípolni, akkor a sípolás nem érdekes színfolt, hanem idegesítő, unalmas, állandó alapzaj. Azt azonban nem tartom helyénvalónak, hogy a kormánysajtó egy gimnazista ellenőrzőjében, jegyei és hiányzásai, azaz személyes adatai között kutat. Ráadásul mi szükségük a karaktergyilkosságra, amikor a 15 perc hírnév esetével állunk szemben, ráadásul már all. percnél járunk? Mit bizonyít a kormánypropaganda, ha azt állítja a diákról, hogy rossz tanuló? Talán attól primitív és közönséges a szónoki retorika, a mondandó stílusa, hogy két hármasa van matekból és töriből, valamint négy igazolatlan órája? Agyúval lőnek a vérebek a verébre. „Nem ismerünk, nem tudjuk valójában, ki vagy, egy dolgot tudunk: iszonyatosan bántanak mostanában, mert volt bátorságod gimnazistaként pár mondatot mondani szívedből, telkedből saját országod kormányáról. Voltak benne erős szavak, mondatok. Mi is szoktunk ilyeneket használni időnként. Nincs ezzel baj. ” (Bangóné Borbély Ildikó, Bősz Anett, Demeter Márta, Gurmai Zita, Hohn Krisztina, Kunhalmi Ágnes, Potocskáné Körösi Anita, Schmuck Erzsébet, Szabó Tímea, Szél Bernadett, Vadai Ágnes és Varga-Damm Andrea ellenzéki képviselők levele a gimnazistához) Egyfelől a gyalázottak karaktergyilkos indulatai, másfelől a hősképzési mechanizmus: íme, a Bátor Lány, aki dacol a Hatalommal. A parlament ellenzéki képviselőnői faragni kezdték a Blanka-(gipsz)szobrot, hiszen politikai narratívájuk következő 15 percében a diáklány megfelelő segédeszköz, de utcai pocskondiázásból aligha fog karrier épülni, Blankát most megemelik, megdicsérik, másfelől szétalázzák, aztán hazamehet, az ő ideje ennyi volt a politikai porondon, mint egy valóságshow-ban. Ez az ügyecske szomorú tanulsága. Számomra pedig mindez mértékletesség, ízlés, arányosság és elegancia után kiált. Minden szereplőnél. VV Viktor Kérték, hogy mi legyen a valóság. „Egy szót, ami fontos, és kértek, hogy mondjuk el, hogy az őrök védték, tehát, hogy védték, jó?” - mondja a magyar állami tévé riportere szakértőként szereplő interjúalanyának egy kiszivárgott, még vágatlan felvételen. És lön: a „független” szakértő szerint a biztonsági őrök csak védték a „közmédia” székházát az onnan erőszakkal kidobott parlamenti képviselőktől. .kértek, hogy mondjuk el”. Aki fizet, az húzat: idén 92 milliárd adóforintba kerülnek ezek a Miniszterelnöki Hivatalban lekottázott bolondos dallamok. Ez a világon a legtöbb közpénzt felhasználó állami televízió, és ebben évek óta csak migránsokról, Sorosról és a kormány sikereiről hallunk. A Fidesz amerikai kommunikációs tanácsadója nemrég egy svájci lapnak részletesen elmesélte (talán lejárt a szerződésében a titoktartási klauzula), hogy az elmúlt években hogyan hazudták föl Soros Györgyöt a legfőbb gonosszá a pártállami propagandában. Közvélemény-kutatásokkal megnézték, alkalmas lenne-e a nyílt társadalmak nemzetközi támogatója patás ördögnek, és amikor kiderült, hogy igen, beindították a kommunikációs úthengert. Végig hazudott a Fidesz? Igen. Nem fogja bevallani, ahogy Gyurcsány tette (persze csak a sajátjai előtt) 2006- ban, de ma már úgysem gyújtana fel senki egy tévészékházat. Élteit egy évtized, megszoktuk a fideszes Való Világot. Sokan belakták, sokan leléptek, a legtöbben együtt élnek vele. Addig jó, míg Kádár él. Nagy-Britanniában a brexitet is folhazudták 52%-ra, Trumpot is betolták az oroszok, már az elnök ügyvédje, Rudy Giuliani is pedzegeti (Trump nem), lehetséges, hogy a kampánycsapat és Putyinék összejátszottak. A BBC egyik sztár műsorvezetője a brexit szavazás után föl is mondott, mondván, a pártatlan tájékoztatás jegyében a BBC ugyanannyi teret adott a laposfold-hívőknek (a brexit melletti érveknek), mint az igazságnak. Épp a napokban ki is laposodik szépen Britannia. Valamikor azt tartották igaznak, hogy a Föld lapos. 200 éve az is nyilvánvaló volt, hogy a feketék alábbvalóak, mint a fehérek, ezért ők a rabszolgák. Már nem így gondoljuk, az egykor mindenki által osztott igazságok változnak: mára az emberi együttélés alapja lett, hogy minden ember egyenlő. Pár napja a magyar „közszolgálati” tévé beszélgetős műsorában arról volt szó, hogy azok, akik a homoszexualitást betegségnek tartják, el vannak nyomva, holott rengeteg meleg vágyik a segítségre, arra, hogy kigyógyítsák a bajából. Bár a homoszexualitás 1973 óta nem szerepel a betegségek nemzetközi osztályozásában (ugyan nem Soros vetette ki, de gyanús tudósok), és mivel Orbán a szilveszterét arra áldozta, hogy ott legyen Brazíliában egy olyan elnök beiktatásán, aki inkább látná holtan a fiát, mint hogy megtudja, hogy az meleg, a „köztévé” elkezdett szalonképessé tenni egy rég hamis narratívát. Előbb-utóbb az orvostudomány is kap egy Magyarságkutató Intézetet, mert itt az ideje, hogy leszámoljunk a ballib véleményterrorral, és végre ki lehessen mondani: a magyar nem csak finnugor, de meleg sem lehet! Hogy mi ezzel hazudozással a baj? Hiszen a politikai küzdelem mindenütt a valóság meggyőző megrajzolásáért folyik. Aki több emberrel hiteti el, hogy az ő narratívája az igaz, az megnyeri a választást. Csak közben egy olyan világ válik valóssá, amely az emberi együttélés évszázadok alatt finomodott normáit igyekszik semmissé tenni (ráadásul konzervatívnak hazudva saját tradícióellenes radikalizmusát). Magyarországon 2010 óta máj dnem duplájára nőtt az idegenellenesség mértéke; a Fidesz-szavazók többsége már inkább Oroszországot választaná szorosabb szövetségesnek (emlékszünk még a tovariscsi konyec plakátjukra?), mint az USA-t: a Való Világ kezd igazivá válni. De a versengő valóságmagyarázatok akkor sem egyenértékűek, ha kamerák tucatjai hitetik el velünk az egyikről, hogy az az igazi. A Föld nem lapos. Csak néha úgy néz ki. A szerző Pozsonyban (is) élő magyarországi újságíró MÁRIUS KOPCSAY
