Új Szó, 2019. január (72. évfolyam, 1-26. szám)
2019-01-18 / 15. szám
2019. január 18., péntek, 20. évfolyam, 3. szám Minden, ami fánk A farsangi időszak elengedhetetlen kelléke a bő olajban sült kelt tészta, a fánk. Bár a boltokban bármikor beszerezhető, ilyentájt azért sokan kedvet éreznek ahhoz, hogy otthon is elkészítsék ezt a finomságot, amit farsangi vagy szalagos fánkként - idehaza pedig egyebek mellett siskaként - ismerünk. A fánkok családja persze jóval népesebb, vannak variációk, amelyek az egyszerűbb elkészítési móddal, mások a sokoldalú felhasználással hódítanak - mindenhez szolgálunk némi inspirációval. Pihepuha és szalagos A fánkról is elmondható, mint annyi más fogásról, hogy már az ókori rómaiak és görögök is ettek valami hasonlót: igaz, az ő fánkjuk hosszúkás volt, és sütés után mézzel - vagy sós változatban halszósszal - kenték meg. A középkorban az arab szakácsok már élesztős tésztát sütöttek olajban, de még nem tettek bele cukrot, viszont sütés után sűrű, édes szirupba áztatták. A 15. századból rengeteg recept tanúsítja, hogy a fánkot az angolok, a németek és a hollandok is jól ismerték: a nyers fánktésztát gombával vagy hússal töltötték, és utána sütötték. Az Újvilágba is holland telepesek vitték magukkal az alapreceptet, az amerikai típusú fánkok jellegzetes lyukát viszont már az USA-ban „találták fel”, és ehhez a leleményhez praktikus ok vezetett: korábban sokszor maradt nyers belül a fánk. Szóval, valamilyen fánkfélét már a középkorban is minden európai nemzet evett, de a farsang hazája Itália, és a farsangi fánk valószínűleg innen került Mátyás király udvarába Beatrix közvetítésével, először ünnepi csemegeként. A magyar városi és falusi lakosság körében viszont a német/osztrák fánk terjedt el, valamikor a 19. században. Ekkor gyorsan népszerűvé vált, olyannyira, hogy hiedelmek, népszokások épültek rá. Annak idején a farsang a párkeresés - és ezzel együtt a háztűznézés — ideje volt. A lányos háznál tiszteletet tevő legényt fánkkal kínálták, s ha a fiatalok megfelezték az édességet, az komoly szándéknyilatkozatnak számított. A fánk oldalán körbefutó szalag a karikagyűrűt jelképezte. Ha úgy döntünk, idén sütünk egy adag szalagos fánkot, járjunk el körültekintően — sok mindenre kell figyelni, hogy tökéletes legyen az eredmény. Először is: ügyeljünk arra, hogy a helyiség, ahol a fánk készül, egyenletesen meleg legyen, és a hozzávalók is szobahőmérsékletűek legyenek. A lisztet mindig szitáljuk át, így könnyebb lesz a tészta, és az sem árt, ha a tojássárgáját egyesével adjuk a liszthez, a habbá vert tojásfehérjét pedig óvatosan forgatjuk a tésztába. A megkelt fánktésztát ne úgy nyújtsuk, mint a gyúrt tésztát - éppen csak simítsuk rajta végig a nyújtófát. Az olaj legyen mindig bőséges és forró (de ne túl forró) — egy kisebb tésztadarabbal érdemes próbát végezni. A fánk olajba helyezésénél ügyeljünk arra, a megkelt tészta felső része kerüljön először alulra, így a sütés ideje alatt a másik fele is meg tud kelni. A szalagos fánk titka, hogy az egyik felét először fedő alatt süssük, majd ha megfordítottuk, fedő nélkül folytassuk a sütést. A fánkok sütés közben megnőnek, így ne rakjuk teljesen tele a lábast, számoljunk a fánkok növekedésével. Ha a fánk nagyon gyorsan megnő, akkor a belseje üreges lesz és összeesik - ilyenkor hamarabb vegyük le a fedőt. A kész fánkokat ne rakjuk egymásra, mert a gőztől beftillednek és megereszkednek. Csak tálalás előtt, langyosan szórjuk meg őket porcukorral, mert különben a cukor elolvad, és a fánkok eláznak. Szerencsére a magyar konyhában egyszerűbben elkészíthető fánkokat is találunk. Azoknak, akik először lámák neki a fánksütésnek, például a csörögét és a túrófánkot ajánljuk. Szalagos fánk Hozzávalók: 50 dkg finomliszt (átszitálva), 4—5 ek olvasztott vaj, 1 tojás, 30 g élesztő, 2 dl langyos tej, 2 ek cukor, csipet só. Elkészítés: A langyos tejben futassuk fel az élesztőt. A lisztet sztáljuk egy tálba, adjuk hozzá a tojást, majd a felfuttatott élesztőt. Elektromos mixerrel jól dolgozzuk ki. Az olvasztott vajat teáskanalanként adagolva, folyamatos keverés közben adjuk hozzá, majd kézzel jól gyúrjuk át. Formázzunk belőle egy cipót, és tegyük meleg helyre kelni (pl. fűtőtest közelébe) 30-60 percre. A megkelt tésztát tegyük kilisztezett nyújtódeszkára, és sodorjuk kb. 1,5 cm vastag téglalapra. A tésztát hajtsuk félbe, és még egyszer finoman nyújtsuk át. A tésztából nagyobb pogácsaszaggatóval vagy vizespohárral szúrjuk ki a fánkokat, fedjük le tiszta konyharuhával, és kb. fél óra alatt kelesszük másfélszeres nagyságúra. Forró, bő olajban süssük. Ügyeljünk arra, hogy a felső oldala kerüljön először az olajba, és a sütési idő feléig fedő alatt süssük. Ha megfelelő hőmérsékletű az olaj, oldalanként másfél-két perc elég. Ha elkészül a fánk, szedjük szalvétára, hogy a felesleges zsiradékot felitassuk. Magában, porcukorral meghintve is nagyon finom, de kiválóan illik hozzá a baracklekvár, a csokiöntet, a mogyorókrém is. » Olasz és sós: gnocchi fritti Hozzávalók: 50 dkg liszt, 3 dl tej, 2-3 dkg vaj, 2 tk só, 1 tk szódabikarbóna vagy sütőpor. Valamint: olaj vagy zsír a sütéshez. Elkészítés: Keverjük össze a lisztet a sóval, a szódabikarbónával (vagy sütőporral) és a puha vajjal, majd adjuk hozzá a langyos tejet. Gyúrjuk lágy tésztává. Pihentessük 30 percig, majd nyújtsuk ki vékonyra és vastagon csíkozzuk fel. Végül vágjuk a tésztát nagyobbacska rombusz- vagy háromszögformára. Egy serpenyőben melegítsünk bőven olajat, és süssük meg a fánkokat. Akkor vannak készen, amikor felpuffadva úsznak a zsiradék felszínén. Tegyük papírtörlőre és lehetőleg melegen kínáljuk. Készíthetünk mellé mártogatóst, például 1-2 zúzott fokhagymagerezdet és kevés sót keverjünk össze friss tejfölben.
