Új Szó, 2019. január (72. évfolyam, 1-26. szám)
2019-01-10 / 8. szám
221 ISKOLA UTCA 2019. január 10.1 www.ujszo.com Kortárs irodalom a Legere terítékén Szénétől Nagykaposig 19 iskola 25 csapata vett részt a megmérettetésen (Biróczi Réka felvétele) Az őszi félévben révbe ért a középiskolások irodalmi versenye, a nyolcadik évadját futó Legere. A versenyt a nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem Közép-európai Tanulmányok Karénak Magyar Nyelv- és Irodalomtudományi Intézetében N. Tóth Anikó és Petres Csizmadia Gabriella, az intézet két oktatója szervezi. A háromfordulós verseny témája évadonként változik, idén a kortárs irodalom került fókuszba. „Elegánsan olvasni, nagylelkűen. Úgy olvasni, mintha a siralomházban olvasnád az utolsó könyvet, melyet még beadott celládba a porkoláb. Életre-halálra olvasni, mert ez a legnagyobb emberi ajándék. Gondold meg, hogy csak az ember olvas.” Márai Sándor gondolatai váltak a verseny jelmondatává. A Legere, mint ahogy a címe is mondja, az olvasás által igyekszik az irodalom örömeire rávezetni a résztvevőket, akik háromtagú csoportokban dolgoznak az olvasmányokra épülő feladatlapokon. Közben a felkészítő tanárok sem tétlenkednek, hiszen ezalatt izgalmas szakmai foglalkozások várják őket. Az első fordulóban Kuklis Katalin, a Vekker Műhely tagja a drámapedagógia, a másodikban pedig Fenyő D. György az olvasóközpontú irodalomoktatás eszközeiből nyújtott ízelítőt egy foglalkozás erejéig, melyen bemutatta Vojtek Sándor hasonló témájú posztumusz tanulmánykötetét is. A harmadik fordulóban a TANDEM nonprofit szervezet tartott kerekasztal-beszélgetést iskoláink jövőjéről a kísérő pedagógusok számára. Emellett fordulónként a verseny témájához kapcsolódó előadásokat is hallgathattak a tanárok csakúgy, mint a részt vevő s addigra a megmérettetésen túleső versenyzők. Nagy Csilla az első fordulóban a kortárs magyar próza beszédmódjait és trendjeit térképezte fel, a másodikban pedig Száz Pál vezette be a kortárs magyar dráma, közelebbről Kárpáti Péter drámaművészetébe a hallgatókat. A harmadik forduló igazi nyalánkságot kínált, Laboda Róbert és Gyenge Veronika slam-poetry előadása tökéletesen oldotta a kiértékelés és eredményhirdetés előtti lámpalázat. A harmadik forduló egyébként is sok izgalmat tartogatott, hiszen ekkor került sor a részt vevő csapatok az olvasmányokhoz kapcsolódó minielőadásainak bemutatására, amely mondhatni verseny volt a versenyben, és amelyek csak úgy sziporkáztak a kreatív ötletektől. Az idei Legerére Szénétől Nagykaposig érkeztek irodalomkedvelő középiskolások - 19 iskola 25 csapata vett részt a megmérettetésen a gimnáziumok, illetve a szakközépiskolák kategóriában. A VIII. Legere Irodalmi Versenyen gimnáziumok kategóriájában az ipolysági Szondy György Gimnázium csapata a harmadik, a Nagykaposi Gimnáziumé a második helyet nyerte el, a dunaszerdahelyi Magyar Tanítási Nyelvű Magángimnázium csapata pedig a mezőny élére került. A szakközépiskolák kategóriájában a gútai Magán-szakközépiskola jeleskedett, két csapata a harmadik és az első helyezést, a királyhelmeci Szakközépiskola csapata pedig a második helyezést érte el. A minielőadásokat, tekintettel azok kreativitására, különdíjjal is jutalmazták - a dunaszerdahelyi Magyar Tanítási Nyelvű Magángimnázium, illetve a királyhelmeci Szakközépiskola csapatai a különdíjat, a fődíjat pedig a Szondy György Gimnázium (Ipolyság), illetve a Nagymegyeri Kereskedelmi Akadémia csapata nyerte el. A verseny a Kisebbségi Kulturális Alap, a Bethlen Gábor Alap, az Arany A. László Polgári Társulás és a Szlovákiai Magyar Akadémiai Tanács támogatásával valósult meg. (SzP) r Programokban gazdag Ej szaka a Gimnáziumban A hétköznapoktól eltérően több mint 24 órát töltöttek az épületben (Fotó: sjg) A komáromi Selye János Gimnázium december 19-én első alkalommsl szervezte meg az Éjszaka a Gimnáziumban esemónyót diákjai segítségével a diákjai számára. Sok-sok tervezgetés után a szervezők nagy izgalommal várták a kíváncsi jelentkezőket! A selyés diákok egész évben keményen dolgoznak a sikerért, ezért ennek a programnak a célja a közösség szorosabbá kovácsolása a közös élmény által, a kulturált szórakozás és a karácsonyra hangolódás, elcsendesedés volt. Mivel ahány ember, annyi különböző érdeklődési kör, így egyidejűleg több programon lehetett részt venni. A Karácsonyi Szeánszon Szabó Gábor tanár úr hangolta a résztvevőket az egész éjszakás iskolában maradásra és bentalvásra. Őt követte a nagy sikernek örvendő Irodalmi Sarok, azaz Siam - Laboda Róbert és Melecsky Kristóf fellépésével, akik neves költők verseinek nem mindennapi előadásával tették színesebbé az éjszakát. Őket követte Gyepes Bianka táncháza. A közös programok záró része volt a Tábortűz: a diákok körbeültek egy szimbolikus karácsonyi tüzet, és együtt énekeltek, zenéltek. Ezt lezárva az aula kiürült, és a diákok megkezdték a matracaik, hálózsákjaik elhelyezését, készülve az alvásra, ami hajnali három óra után kis ösztönzéssel bekövetkezett. A program meghirdetése előtt egy kis létszámú, családias estét képzeltek el a szervezők, ami hirtelen megugrott olyan mértékben, hogy eljött az a pillanat, amikor sajnos korlátozni kellett a diákok jelentkezését. Az esemény nem jöhetett volna létre a kollégák, a lelkes diákönkormányzat és további diákok segítsége nélkül, akik ötleteikkel és véleményükkel a diákok igényeire szabták az estet. Megkértük négy nagyszerű előadónkat, akik közül ketten iskolánk volt diákjai, osszák meg velünk gondolataikat az esttel kapcsolatban, és fontosnak tartottuk, hogy egy diák képviselje a résztvevők véleményét. Szabó Gábor tanár, a Karácsonyi Szeánsz és a Tábortűz bemelegítőjének vezetője, előadója: Legnagyobb meglepetésemre nem egy tucatnyi ember várt, hanem egy százfős tömeg, a meglepődés csak fokozódott azzal, hogy a jelenlévők „egymásra hangoltsága” nem volt akadálya egy olyan prózai, de annál meghittebb gyakorlatnak, aminek nélkülözhetetlen része volt a csend és a figyelem és a fény. Lehet, hogy meg is történt az, aminek meg kellett történnie? Még van igény ilyen eseményekre? Laboda Róbert, az Irodalmi Sarok slam poetry előadója: Érdeklődő diákok, kellemes hangulat, belső melegség fogadott, amikor beléptem a gimnázium aulájába. Rengeteg volt tanítványom ült a sorokban és persze mellettük sok új arcot is láttam az előadás közben. Voltak igazán szórakoztató pillanatok, és persze voltak olyan percek is, amikor éreztem, hogy mindenki meghatódva, átszellemülve hallgatott. Ritka az, amikor ebben a korban egy új dolgot ennyire közel enged magához a diákság, elvétve, nagyon kevésszer éli ezt meg az ember. Nekem végig csak egy szó járt a fejemben, mégpedig az, hogy köszönöm! Melecsky Kristóf, az Irodalmi Sarok slam poetry előadója: Nagyon jó érzés volt visszatérni a régi iskolába. Szerettem gimibe járni, sok kedves emlék köt oda. Gimi alatt is gyakran szerepeltem az iskolatársak előtt, de most picit izgultam. Azt hittem, hogy mivel este lesz a program, kb. 30-an leszünk egy kis teremben. Ezzel szemben az aula teljesen tele volt, ami sokszor akkor sincs tele, amikor kötelező rendezvényen kell részt venni. Jó volt látni, hogy figyelnek a srácok. Remélem, sikerült átadni nekik egy csipetet magunkból, a kultúrából, és talán megragad egy-két „bölcs gondolat”, amit mondtunk. Nagyszerű érzés, hogy a fiatalok nyitottak a slam poetryra, tetszik nekik, s ezáltal könnyebben vesznek kezükbe akár kortárs irodalmat is. A legfontosabb talán mégis az, hogy ne szégyelljék a saját gondolataikat, véleményüket, hanem bátran merjenek velük kiállni. Gyepes Bianka, a Táncház előadója: A táncházban először a szatmári tájegység táncába kóstoltunk bele. Mivel ez legfőképp páros tánc, örültem, hogy fiúkat is láttam a körben, akik szívesen fel is kérték a lányokat táncolni. Az elején egy kis riadalmat is láttam a szemekben, de ez egykettőre eltűnt, főleg akkor, amikor átkalandoztunk a moldvai csángókhoz, akiknek nagyon jó kis közösségépítő, bulizós táncaik vannak. Ekkor már önfeledt volt a hangulat az érdeklődők között. Igaz, hogy többen kiléptek inkább a táncos körből, de nagyon örültem, hogy mindig jöttek helyettük új táncolni vágyók. Jó volt látni a mostani gimiseket és visszaemlékezni a régi szép időkre ! Kosa Réka másodikos diák: Panaszkodunk, ha reggeltől délutánig iskolában kell lennünk, december 19-én mégis ott maradtunk aludni, így több mint 24 órát töltöttünk az épületben. Az esemény szervezői szemmel eleinte káosz volt, ami érthető, mert első alkalommal szerveztük meg. Se Szilárd Ágnes tanárnő, se mi, DÖK-ösök nem tudtuk, mire készülhetünk, izgultunk, mert annyi minden sülhetett volna el rosszul. Ám a sok munka meghozta a gyümölcsét, a diákoktól pozitív visszajelzéseket kaptunk. Maga az esemény este hét környékén kezdődött és hajnali háromig tartott, majd reggel hétkor együtt ébredtünk az aulában. Szürreális élmény volt félálomban, pizsamában a folyosón mászkálni, készülődni, miközben a többiek már szállingóztak be az épületbe. Azt kell hogy mondjam, maradandó élmény volt, amit kár lett volna kihagyni. Szilárd Ágnes, az SJG tanára
