Új Szó, 2018. december (71. évfolyam, 275-297. szám)

2018-12-06 / 279. szám

www.ujszo.com | 2018. december6. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Az úr és a szolga Most kiderül, hogy Pellegrini született szolga-e, szabad akarat nélkül Peter Pellegrini hamarosan a valóságban próbálhatja ki azt, amire a német fi­lozófus, Hegeljutott az úr és a szolga viszonyáról elmélkedve. Hegel szerint két ember konfliktu­sában az határozza meg, hogy ki lesz az „úr” és ki a „szolga”, hogy me­lyikük nyeri az elismertségért foly­tatott harcot, a másik pedig aláren­deli magát neki. De fokozatosan el­jön az idő, amikor az úr már nem tudja nélkülözni a szolga szolgála­tait és munkája eredményeit, így jobban függővé válik ő maga a szolgától, mint a szolga az urától. Ennyit a teóriáról, nézzük, mit mutat a gyakorlat. Mindannyiunk számára világos, hogy Pellegriniből csak azért lehe­tett miniszterelnök, mert a főnök, a pártelnök úr őt választotta ki a posztra. És Robert Fico azért is vá­lasztotta őt, mert Pellegrini szinte rabszolgaként rendelte alá magát neki. Ő csinált tehát kormányfőt belőle, de ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy Pellegrini mindörökre Fi­co szolgálja marad. Abban a pilla­natban, amikor letette az esküt az elnöki palotában, olyan hatalmat kapott, amivel Fico már nem ren­delkezik - Pellegrini gyakorolhatja az összes miniszterelnöki jogkört. Csakis az ő hatásköre indítvá­nyozni az államfőnél, hogy például melyik minisztert menessze és kit nevezzen ki a helyére. Saját pártja és a koalíciós partnerek persze külön­féle igényekkel és javaslatokkal áll­hatnak elő, de a döntés az övé. Ha elhatározza, hogy levált egy mi­niszter és kinevez a helyére valakit, ezt egyik párt sem tudja megakadá­lyozni, de még az államfő sem. Itt már csak a parlament tudna közbeavatkozni, ha többségi szava­zással megvonná a bizalmat a kor­mányfőtől. Csakhogy ebben az esetben nemcsak a kormányfő bu­kik, hanem az egész kormány, és az államfő dönthet arról, hogy kinek ad új kormányalakítási megbízatást. Pellegrini azt mondja, hogy Miroslav Lajcák távozása után „nemzetközileg elismert csúcsdip­lomatának kellene átvennie a kül­ügyminisztérium irányítását”. Tehát ha rajta múlik, nem Robert Fico lesz az új külügyminiszter, és ha meg­makacsolná magát ebben a kérdés­ben, azzal Fico nem tud mit kezdem, hiába a Smer elnöke. Pellegrinire nyomást gyakorolhat saját pártja és a koaliciós partnerek is, de nem tudják semmire rákényszeríteni. Végső so­ron megsemmisítő támadást indít­hatnak ellene, de azzal a Smer jelen­legi legnépszerűbb politikusát nyír­nák ki a választások előtt. És persze megvonhatják tőle a bizalmat a par­lamentben, de ettől még Fico nem lesz külügyminiszter, sem Andrej Danko az ország „igazgatója”. Most fog kiderülni, hogy Pelleg­rini született szolga-e, aki el sem búja képzelni, hogy a saját szabad akarata szerint cselekedjen, vagy azért vállalta eddig a szolgaszerepet, hogy egyszer majd több legyen az uránál. Ha Ficóból végül külügyminisz­ter lesz, akkor nem azért, mert Pel­­legrininek egyszerűen nem lenne más választása. Igenis van. De ha mégis a Smer elnökét javasolja a posztra, akkor végül azt kapja majd, amit egy szolga Ficótól megérde­mel. Ráadásul úgy, hogy erről maga Pellegrini hozza meg a döntést. A szerző a Trend hetilap kom­mentátora Lehet, hogy nem is szolga, csak egy bábu (TASR-feivétei) Kulturális veszteségeink XXIV. JUHÁSZ KATALIN A mosdó, illemhely, vagy póriasán szólva vécé az adott létesítmény nívó­ját, sőt kultúráját hiva­tott demonstrálni - ezt a rendszer­­váltás óta mi is megtanulhattuk. Egyes éttermekben, szórakozóhe­lyeken akár túlzásokba is esnek, a berendezéshez képest egy szinttel puccosabb, dizájnosabb, csilivili mosdók állnak a vendég rendelke­zésére. Tisztaság, virág a vázában, puha vécépapír, kéztörlő, kifogás­talan tükrök, gyakran külön lámpá­val megvilágítva. Ez legyen persze a legnagyobb bajunk. Nagyobb a meglepetés, ha ennek fordítottjával találkozunk. Van egy koncerthely szín Po­zsonyban, amelyet tavaly és tavaly­előtt is az ország legjobb klubjává választottak. Nem a közönség, ha­nem a szakemberek, akik sok össze­tevőt vizsgáltak, mielőtt döntöttek (programkínálat, látogatottság, hangtechnika, büfé, marketingtevé­kenység, gazdasági mutatók). A mosdókat viszont egész biztos nem látták, mert ha oda betévedtek volna, kíméletlenül lepontozzák a klubot. A női részleg kabinjainak ajtaját nem lehet bezárni, mert hiányzik a zár - csak egy lyuk árulkodik arról, hogy valamikor régen zárhatóak voltak. Egy olyan országban, ahol nem szokás kopogni, hanem szó nélkül feltépik az ajtót, ez eléggé zavaró. Az is kivitelezhetetlen, amire most önök gondolnak, hogy az ember behelyezi egyik ujját az ajtón lévő lyukba, és kézi erővel akadályozza meg mások bejutását. A vécékagyló fölött guggolva ugyanis nem lehet elérni az ajtót. Ajánlatos tehát segítővel érkezni, aki őrködik, amíg a másik a kabin­ban tartózkodik, aztán cserélnek. Ha egyedül vagyunk és nincs az ajtó előtt sor, számolni kell azzal, hogy megzavarnak. Felviszik a villanyt VERES ISTVÁN f ppen visszaváltott egy sebességgel a tél, amikor Bandika és Er-Evin megtudták, hogy januártól emelkedik a villany ára. Átla­gosan 5,66%-kal drágul a lakossági áram. A gáz ára az egy év­vel korábbi adatokkal összehasonlítva átlagosan 5,67%-kal. Ez pedig pont elég ahhoz, hogy Bandika és Ervin havi költségvetése összeomoljon. Mivel mindketten agglegények, ráadásul munkanélkü­liek, nagyon meg kell gondolniuk, mire költsenek, és mivel egy Isten háta mögötti zsákfaluban élnek, a lehetőségek közül sem igazán válo­gathatnak. Nem volt hát más választásuk, szomorkodni kezdtek, és kértek is még egy-egy rumot a Kofolájukba, a tevékenységüket nyo­­matékosítandó. Szólni nemigen tudtak, úgyhogy csak hallgatták, ho­gyan pattog a Péter-kályhában az akác, és figyelték a kocsma teraszá­nak korlátjára röppenő kék- és széncinegék arányát. „A vízellátás ára nem változik, marad a 2018-as szinten. Erről Lubomír Jahnátek, az Ár­szabályozási Hivatal (ÚRSO) elnöke tájékoztatott” - egészítette ki az információt Rózsika, a kocsmáros. Ő közben már azon gondolkodott, milyen megoldást javasolhatna a két munkanélküli jó barátnak. Rózsi­ka ugyanis az a fajta kocsmáros volt, aki vendégeit nemcsak itallal, de mindennemű, életre szóló jó tanáccsal is igyekezett ellátni. Gyerekei felnőttek és elköltöztek, így energikusabb napjain a vendégekről igye­kezett gondoskodni. „Ha egyikőtök sem bírja fizetni a villanyt, miért nem költöztök össze?” - vetette oda a búslakodó cimboráknak. Bandika és Ervin először fel sem vették a megjegyzést, azt hitték, Rózsika a lá­nyával telefonál, aki a fővárosban él, egy multicégben dolgozik, és Excel-táblázatokat készít, valamint semmisít meg. Rózsika nem jött zavarba, hiszen megszokta, hogy a vendégeknek néha többször el kell ismételni ugyanazt. Elismételte hát, mire Bandika döbbenten nézett vissza rá fűrészporos maszkácskabátja és zsíros micisapkája árnyéká­ból, megjegyezve, hogy ha ők Ervinnel összeköltöznének, akkor az egész falu azt hinné, hogy melegek, és csak idő kérdése, hogy beje­gyeztessék élettársi kapcsolatukat. A falu nincs ilyen turbulenciákhoz szokva, így félő, hogy ez a változás felborítaná a község szociális dúc­­láncrendszerét. Rózsika viszont megnyugtatta, majd felszólította őket, hogy ne a melegekkel foglalkozzanak, hanem a hideggel, ugyanis ha nem fogják tudni januártól fizetni a villanyt, belefagynak a házukba. Ő ezt majd a helyiek irányába lekommunikálja, és azt fogja terjeszteni, hogy Bandika és Ervin azért költöznek össze, hogy egyikük megürese­dő házát felújítsák, és falusi turizmusba kezdjenek. Bandika tenyerébe temette borostáját, Ervin pedig csak annyit tudott mondani, hogy ha kérhetne valamit a Mikulástól, akkor azt kémé, hogy Jahnátek bejelen­téséről minél hamarabb derüljön ki, hogy valójában álhír. FIGYELŐ Dühkorszak vár az emberiségre A nemzetközi együttműködés megújítására szólított fel Christine Lagarde, a Nemzetközi Valutaalap (IMF) főigazgatója, mert attól tart, hogy húsz éven belül beköszönt „a harag kora”, amelyben az egyen­lőtlenségek meghaladhatják a XIX. századi kapitalizmusra jellemző­szintet. Ezért szorgalmazza, hogy az országok működjenek együtt az életszínvonal javításában, a kor­mányok és intézmények elszámol­­tathatóak, tevékenységük átlátható Odabent általában áll a víz, undo­rító elegyet képezve a cipőkről leá­zott piszokkal. Vécépapír a legrit­kább esetben van, a mosdókagylók koszosak, látszik, hogy nagyon rit­kán takarítanak. A helyzet évek óta változatlan, pedig ebben a klubban világsztárok lépnek fel, és a jegy­árak általában húsz eurónál kezdőd­nek. Vagyis néhány jegy árából már fel lehetne szerelni pár egyszerű zá­rat - ha mást nem, a szóéiban divatos kampós megoldással. Ki ide belép, annak sajnos pilla­natok alatt elpárolog a jókedve, bár­milyen remek a nagyteremben zajló koncert. Én általában „hazaviszem” azt az egy-két sört, amit egy koncert alatt elfogyasztok, mert mindig legyen, a globalizáció gazdasági áldásaiból mindenki részesüljön, ne csak pár kiválasztott. A tömeg­­pusztító fegyverektől kezdve a ki­­berbiztonságon át az összekapcsolt pénzügyi rendszerek jelentette kockázat óriási, ezért a „szolidari­tás már önös érdekünk”. Szerinte húsz év múlva egymásnak feszül­hetnek a technológiai óriáscégek és a gyenge államok, az emberek egy része akár 120 évig is élhet, míg mások nyomorognak. „A vágyak és a realitás közötti szakadék olyan mértékűvé válik, ami táplálhatja a haragot és keserűséget” - mondta Lagarde. (MTI) Skócia legundorítóbb vécéje jut eszembe a Trainspotting című film­ből. Imádom azt a bizonyos jelene­tet, de nem feltétlenül tetszik, ami­kor az élet reprodukálja a művészetet, és nem fordítva. Pozsonyt az utóbbi években las­san megtalálják a térképen az aktu­ális, izgalmas zenekarok és előadók, Bécsből Budapestre jövet-menet. Ez örömteli tény - bárcsak huszonéve­sen dúskálhattam volna a mostani kínálatban. Pont emiatt zavaróak azok az apróságok, amelyekre a klubtulajdonosok vagy nem gon­dolnak, vagy egyszerűen fütyülnek rá. Van még hová fej lődnie az or­szág legjobb klubjának is. Örülnék, ha most magukra ismernének... MARIÁN LEŐKO

Next

/
Thumbnails
Contents