Új Szó, 2018. december (71. évfolyam, 275-297. szám)
2018-12-29 / 296. szám
www.ujszo.com | 2018. december 29. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Kalinák után A politika csak afféle jól jövedelmező mellékállás számára MÁRIUS KOPCSAY Robert Kalinák távozik a parlamentből, vállalkozó haverját, Ján Pociateket követi, aki már korábban kivonult a politikából. Csak a volt közlekedési és pénzügyminiszter ezt kisebb feltűnéssel tette, miután „sárga lapos figyelmeztetést” kapott Robert Ficótól. Kalinák szép kis botrány listát hozott össze politikai karrierje során, kezdve Maiina Hedvig ügyével, amely röviddel a kinevezése után kezdődött, a Nyitrán megvert egyetemista lányt egyebek mellett hamis tanúskodással vádolta belügyminiszterként. A sort a szlovák kormánygéppel elrabolt vietnámi állampolgár ügye zátja, s a közben történt számos botrány közül most csak egyet említünk, Ladislav Bastemák vállalkozóét, aki jelenleg ötéves börtönbüntetését tölti. Mindenek ellenére Kalinák érinthetetlen volt, és Robert Fico minden idők legjobb belügyminiszterének nevezte. Végül Ján Kuciak és Martina Kusnírová meggyilkolása után kellett felállnia a miniszteri székből: az országos közfelháborodást és az utcai tüntetéseket nem élte túl a Kalinák-Ficotandem a kormányban. A kérdés már csak az, hogy a márciustól a parlamentben üldögélő Kalinák miért döntött most úgy, hogy még eggyel hátrább lép. Ha megnézzük a vagyonbevallását, a bevételei alapján nyilvánvaló, hogy a miniszterkedés és képviselősködés számára csak afféle mellékállás volt. Tavaly belügyminiszterként 53 109 eurót keresett, az egyéb bevételek rubrikában pedig 249 402 euró szerepel. Hasonló összegekre bukkanunk az előző éveknél is, a 2014-es különösen gazdag volt számára, 341 877 euró „egyéb” bevétellel. Ha ilyen sikeresek az üzleti vállalkozásai és gyümölcsözőek a befektetései, ahogy jómaga fogalmazott egyszer, akkor valóban nincs rászorulva a képviselői fizetésre, sőt, az ügyvédi praxisát sem kellene megújítania, mint ahogy állítólag most tervezi. Miroslav Beblavy ellenzéki képviselő állt elő azzal a verzióval, hogy Miroslav Lajcák külügyminiszter szabta feltételül Kalinák távozását a Smer parlamenti frakciójából ahhoz, hogy elinduljon a párt jelöltjeként a köztársaságielnökválasztáson. Már januárban ki fog derülni, hogy igaza van-e Beblavynak. De a hazai belpolitika megtisztulása szempontjából nem is annyira Kalinák sorsa érdekes, hanem az, hogy nélküle is tovább folytatódik-e az a korszak, az a hozzáállás, amit immár az ő neve jelent a belügyben és a kormányban. A kormánykoalíció és több kormánypárti politikus sorsának idei alakulását összegezve újévi kívánságként azt fogalmazhatnák meg: honosodjon meg végre, hogy a politikai felelősséget akkor is vállalnia kell egy miniszternek, politikusnak, Szlovákiában is, ha még csak megalapozott gyanúról beszélünk egyegy botrány kapcsán. És itt most hangsúlyosan a politikai felelősségvállalásról beszélünk, azért, hogy ha szükséges, akkor a büntetőjogit is megfelelően ki lehessen vizsgálni - legyen szó bárkiről, bármilyen pozícióban. És hogy olyan emberek kerüljenek a nagypolitikába, akik főállásban akarják szolgálni az embereket, nem pedig egy kétségtelenül jól fizető mellékállásnak tekintik az egészet. A szerző a TASR hírügynökség munkatársa Hat búcsú 2018-tól SZOMBATHY PÁL Hat idézettel köszönök el az esztendőtől, hat kedves megállapítást citálva 2018 némely tanulságait igyekszem levonni, és megfogalmazni szerény kívánságaimat 2019-ről az Új Szó olvasóira, a szlovákiai magyarokra, minden magyarra s Európára gondolva. „Az ulti nemhiába magyar nemzeti játék, szabályai sajnos jól tükrözik a magyar társadalmat. Ha valaki vállal valamit, ketten összefognak, hogy megakadályozzák annak teljesítésében.” (Demján Sándor üzletember) Mozgalmas éve volt a magyaroknak Dunától északra és délre egyaránt. Szlovákiában megbukott Robert Fico miniszterelnök, hogy politikai hasonmása kövesse, Magyarországon harmadszor kapott kétharmados többséget Orbán Viktor és a Fidesz. Magyarországon a választás éve tüntetésekkel végződött, amelyek egyelőre nem váltak tömegessé, a tiltakozás pesties az Orbán-kurzussal szemben, a politikai ellenzék mint alternatíva továbbra is gyenge, önismétlő, tehetségtelen. A közéleti indulat, a közéleti szóhasználat, a gyűlöletfaktor eközben folyamatosan durvul. Nincs tisztelet, nincs párbeszéd, nincs méltányosság. Erő van, s vele szemben tiltakozás, tagadás. Hiszterizált patthelyzet van, szabadon cselekvő hatalommal. Frusztráció van, magyar-magyar szembenállás van. Ebből jóval kevesebbet kívánok jövőre - az értelmes viták és versengés, néha pedig, mert ilyennek is kell lennie: az együttműködés j avára. „Akinek víziói vannak, menjen orvoshoz. A politika pragmatikus cselekvés erkölcsi célok érdekében.” (Helmut Schmidt korábbi német kancellár) Több megértést, kíváncsiságot mindannyiunknak, amikor a politikai ellenfelek, vitapartnerek szándékait és céljait akarjuk megérteni. Tekintsük a politikát annak, ami: cselekvésnek, ügyintézésnek, kemény munkának. Toleráljuk, hogy egymástól eltérő világnézetek számára nagyon mások a fontos szimbólumok. Sértődjünk meg kevesebbet ezeken, sértegessük kevesebbet a másikat. „Politikusnak lenni nem rossz dolog. Ha sikeres vagy, hálásak neked, ha pedig lejáratod magad, még mindig írhatsz egy könyvet.” (Ronald Reagan korábbi amerikai elnök) A politikusok nem örökéletűek, de a politikai tehetség hamar megmutatkozhat, viszont aprómunka, ütésállóság és kudarctűrés nélkül semmit sem ér. Óvakodjunk a bohócoktól és az ügyeletes sztárocskáktól. Messiást se a politikusok között keressünk. „Ki dönti el, mely politikák »populisták« és melyek »egészségesek«?” (Ivan Krastev politológus) Nagyon fontos állítást csomagol kérdésébe a bolgár politikai gondolkodó. Ne higgyünk a kényelmes címkézéseknek, a politikai közhelyeknek, mert a didaktikus kényelem önfelmentés. A populista létező veszély, de legalább akkora veszély a populizmus vádjával tömi az ellenfél megsemmisítésére. Tartózkodjunk a túl sokat populistázóktól: a vitákat megvívni, nem megúszni kell. „Mindenben kételkedni és mindent elhinni: két egyaránt kényelmes megoldás, hogy felmentsük magunkat a gondolkodás alól.” (Jules Henri Poincaré matematikus, fizikus) Tartsuk szem előtt ezt a bölcsességet, így nem válunk nyájak bégető tagjává, de közösségek autonóm résztvevői lehetünk, ami nagy különbség. És ne essünk át a ló túlsó oldalára sem, mert az a pusztító cinizmushoz vezető út eleje. „Ha megalakulna azon emberek pártja, akik nem biztosak abban, hogy igazuk van, én is tagja lennék.” (Albert Camus író, filozófus) Értsünk egyet a legjobban író futballkapus attitűdjével! A sportkocsival halálos balesetet szenvedő Nobel-díjas író a háború utáni Franciaországban gyakran találta magát értelmiségi-ideológiai golyózáporban, mert nem volt haj landó vonalas politikai gondolkodásra. 2019-ben olyan európai választás lesz, amelyet globalizáció kontra nemzeti identitás végsőkig elszánt hívei háborúként élnek meg, s ekként kampányolnak egymás ellen. Ne legyen holnap igaza Stefan Zweignek, aki A tegnap világában jegyezte meg 1942-ben: „Éreztem, hogy Európa halába ítéli magát önnön őrülete által”. Tanuljunk a múltból, a közelmúltból, a tegnapból is: a típushibák ismétlése ugyanis unalmas. Boldogabb, nyitottabb új esztendőt! Külföldi zsoldosokat toborozna az unióban a német hadsereg A fizetés álomszerű a középeurópai hivatásos katonák béréhez képest, a német sereg beszippanthatja őket, de még az orvosokat is. A tervek szerint külföldiként csak európai uniós állampolgárok szolgálhatnának a Bundeswehmél. A Berliner Morgenpost szerint az ügy már 2010 óta napirenden volt, és most a megvalósítás küszöbére jutott. Értesülések szerint a védelmi minisztérium minden uniós tagországgal konzultált már, a legtöbb elveti a tervet. Például a finnek a sorkötelezettségre hivatkoztak, a hordátoknak alkotmányjogi fenntartásaik vannak, Bulgária, Románia, Szlovénia és Görögország attól tart, hogy a magas német katonai fizetés elszívhatja a munkaerőt saját haderejétől. Csehország, Dánia, Svédország és Belgium nyitott, Franciaország további egyeztetéseket javasol. A Bundeswehmél három modellt mérlegelnek. Az egyik a teljes nyitás, vagyis az, hogy a Bundeswehr bármelyik EU-s tagállamból felvehet katonákat vagy polgári alkalmazottakat. A második szerint csak azokból a társállamokból, amelyekkel a kormány kétoldalú megállapodást köt. A harmadik modell szerint csak azokból a társállamokból, amelyek ugyancsak megnyitják haderejüket a külföldiek előtt. Orvos, informatikus jöhet Eberhard Zom tábornok a lapnak elmondta, hogy a hiányszakmák művelőit, például orvosokat és informatikai szakembereket is felvennének. Rámutatott, hogy a polgári alkalmazottakkal együtt több mint 250 ezer főt foglalkoztató Bundeswehr Németország egyik legnagyobb munkaadója. Nincs, ki fegyvert fogjon Mint mondta, a munkaerőhiány a Bundeswehrt is sújtja, a gondot pedig már csak külföldiek alkalmazása enyhítheti, azonban a nyitást körültekintően kell végrehajtani. Ügyelni kell például arra, hogy a Bundeswehr ne az egyes uniós tagországok nemzeti hadseregének versenytársaként jelenjen meg a külföldi munkaerőpiacokon. A Bundeswehr tagja a fő szabály alapján csak olyan személy lehet, aki az alkotmány szerint németnek számít, de kivételek most is vannak. Köztisztviselőként 20 nem német, de európai uniós állampolgár dolgozik a szervezetnél, a polgári alkalmazottak között pedig 944 nem német EU-s állampolgár van - írta a Berliner Morgenpost. Németországban 2011-ben felfüggesztették a sorkötelezettséget, a Bundeswehr azóta csakis hivatásos katonákból álló haderő. (MTI) Koőner újévi fogadalma
