Új Szó, 2018. december (71. évfolyam, 275-297. szám)
2018-12-28 / 295. szám
121 TUDOMÁNY ÉS TECHNIKA 2018. december 28.1 www.ujszo.com A hit ereje, avagy mindenki hisz valamiben A lényeg egyszerű: önismeret, akarat, kitartás, önbizalom (Fotó: Pixabay) CSIBRÁNYI ZOLTÁN Történelmi korszaktól, természeti vagy épített környezettél függetlenül az ember egész életében kíván, óhajt, szeretne valamit. Olyasmiket akar elérni, megtenni, megszerezni, amiket addig nem tudott, nem birtokolt, pedig vágyik rá. Ezek beteljesüléséhez, az óhajok függvényében eltérő utak választhatók. Kívánság, remény, babona, bálványimádás, varázslás, hit, vallás - az út, a megnevezés sokféle lehet, de a cél azonos: eredményesség. Mindenre kiterjedő válasszal nem szolgálhatok. Gondolatokat igyekszem ébreszteni, s rámutatni: senkit sem szabad elítélni, lenézni azért, mert számunkra elképesztőnek tűnő útkeresést választ. Mindenki hisz valamiben. Hiszen akik azt mondják, nem hisznek ebben-abban, például Istenben, ők valójában valaminek a nemlétében, a felhozott példa, Isten kapcsán úgymond hatása nemlétében hisznek. A csecsemők nem egy mindenekfelett álló erőben hisznek, amikor sírnak, de tapasztalati úton felismerik: sírással elérhetik céljuk, jelezhetik, ha éhesek, ha fáj valamijük - miután párszor megkapják sírásukra adott reakcióként az anyai törődést, megtanulják, elhiszik, a bevált úton elérhető a céljuk. A világot egyre tágabban szemlélő gyerekek, miután ráeszmélnek a lelki ráhatás erejére, hinni fognak benne. S már a vallásos hit is szerepet játszhat életükben, főleg istenfélő szülők mellett, gondoljunk az elsőáldozásra, konfirmációra... Felnőttek fejében annyi élmény, érzelem, elvárás, gond s vágy adódik össze, néha úgy érezhetik, mindezzel nem bírnak egyedül. Sokak szokása lett mondani: „a rohanó tempó miatt semmire nincs idő”. Pedig a természet rendje ma sem gyorsabb a tegnapinál, csak könnyebb ezt mondani, mintsem bevallani, magukat hajtják túl, nem hagyva időt a feltöltődésre. Nem a munkától való függésről beszélek, hanem hogy szabadidejüket sem pihenéssel töltik. A fáradó szervezet miatt is felszínre törhet önbizalomhiány, kezdik úgy érezni, szükségük van támogatásra. Ilyenkor térnek be templomba olyanok is, akik előtte sosem jártak, mennek pszichológushoz, jóshoz, fizetnek bizarr kúrákért. Mintha ezeken múlna. Nem! A lényeg egyszerűbb: önismeret, akarat, kitartás, önbizalom. Am ha e képességek bármelyike hiányzik, az hosszú távon csalódásokhoz vezethet. Ezek összeadódva előbb-utóbb betegségeket válthatnak ki (szív- és emésztőrendszeri betegségek, immunrendszeri zavarok...). Akkor aztán kell segítség, orvosi s hitbeli egyaránt. Az ősemberek eleinte csak saját erejükben, generációk sorával lassan bővülő adottságaikban bízhattak. Későbbiekben megértették, az idősebbek szava kincs. Majd reménykedhettek sámánok, varázslók, „gyógyítók” tudásában, s ha segítettek, erősödött a beléjük vetett bizalom. Évszázadok múltával színre léptek a valódi orvosok; őket ma tudományos kutatások támogatják. Mégis szerephez jutnak a régi időkben gyökerező alapokkal problémákat kezelő „beavatottak”. Más mellett Afrika, a dél-amerikai őserdők, a Karib-térség, Oroszország egyes vidékeinek népei ma is igénybe veszik ilyen emberek szolgáltatásait, akik különféle eszközök s hatóanyagok segítségével, úgy mondják, kapcsolatba lépnek a szellemvilággal, istenekkel, ősökkel, így igyekeznek elűzni az ártó démonokat. Valójában mit tesznek? A „páciensben” felszínre hozzák a hit erejét, amivel jó esetben sikerül megszüntetni a fájdalommal vagy félelemmel élők bajait. Két árnyaló tényező: sokaknak nincs pénze modem orvosi ellátásra; egyre több tudományos bizonyíték igazolja a hit erejének gyógyító hatását (esetenként, bizonyos betegségeknél). A fejlett Nyugat lakói ezért se nevessenek azokon, akik a 3. évezredben sem orvost keresnek fel. Példák a modem nyugati lehetőségek közül. Trendi életvezetési tanácsadók és motivációs trénerek szavaiért fizetni, személyiségfejlesztő tréningre, pszichológushoz járni. Utóbbi rendben. Mégis nagy a baj, ha fajunk a fejlődési útján odáig jutott (vissza?!), hagyja elvenni önbizalmát, hogy az életét illető döntésekben, fájdalmai leküzdése érdekében ne is akarjon dönteni, maga helyett inkább életúttervezőre, gurukra, coachokra, családállítókra... hagyatkozzon. Körül lehet az ilyet misztifikálni, de alapjaiban miről szólnak például az életvezetési s motivációs előadások? Valaki előadja, hogyan kell, miként jó hozzáállni élethelyzetekhez, mi a szakmai siker elérésének, a boldogság meglelésének legjobb útja. A baj az, a hallgatók többsége saját életében mégsem fogja tudni megvalósítani a hallottakat, mert hiányzik belőle... emlékeznek: önismeret, akarat, kitartás, önbizalom. Ezekhez az egyetlen helyes út az egyén, ha magával meg tudja beszélni bajait, belátja hibáit, felismeri hiányosságait, s emellé van akarata, kitartása lépéseket tenni, akkor fog érdemben előrelépni. Igazi boldogságot az önerőből megtett lépések hoznak. Ezek attól nem fognak működni, hogy valaki megmondja: így és így. Divatos a családállítás módszere, ami kevés szóval s ugyanakkor szerepjátékszerű megoldásokkal igyekszik hatni a résztvevőkre. Egyesek szerint valamelyest hasonlóságot mutat különféle misztikus szertartásokkal, mint például amelyeken egy varázsló varázsigék mormolása közben körbefüstöli a kínjaival hozzá forduló embert, miközben valakik körbetáncolják őt és/vagy a panaszost, s ilyenképpen oldják a bajait okozó feszültségét. Ami azonban kétségtelen, az ősi mód és az új is ugyanazt teszi, az elmével játszik, igyekszik előhívni az ember hitét, önbizalmát, amivel testi-szellemi erejét növeli, így terelve a gyógyulás útjára a hívő embert. Egyetlen eredményességsegítő módi sem tűnik el mindenestől, csupáncsak a korszellemhez igazodva formálódnak. Az új módszerekbe is belekeverednek a régiek bizonyos részletei. Azért alakulhat ez így, mert az ember lelkivilága már csak olyan, mindegy miben, de mindig hinni akar, mert az élethez hinnie kell. Az élet csak így, bizalommal támogatva lehet boldog. Végül azért akkor is felvetem: az evolúció csúcsaként az embernek legyen már mersze, tudása, akarata s hite, hogy mégiscsak inkább saját magában higgyen, maga döntsön és maga lépjen. Egy karambol felelős az Uránusz furcsaságáért MTI-HlR A Durhami Egyetem kutatói számítógépes szimulációval kimutatták, hogyan jött létre az Uránusz szokatlanul nagy tengelyferdesége. Az Uránusz a Naprendszer egyetlen bolygója, amelynek igen nagy, 90 százalékhoz közeli a tengerferdesége, csillagászok szerint, ez egy korai bolygó méretű objektummal való ütközés során jöhetett létre több milliárd évvel ezelőtt. Brit csillagászok úgy vélik, tudják, hogyan jött létre ez a tengelyferdeség: a Naprendszer hetedik bolygója legalább kétszer ütközött egy Föld méretű hatalmas kőzettel. Részletes számítógépes szimulációk megmutatták, hogy egy óriási kőzet csapódott bele a Naprendszer hetedik bolygójába - hangoztatta A csillagász valószínűnek tartja, hogy ez az Uránusszal ütköző nagy objektum még mindig valahol a Naprendszerben nagyon távol bolyong (Fotó: Pixabay) Jacob Kegerreis, a Durhami Egyetem csillagásza, aki egy amerikai űrtudományi konferencián mutatta be eredményeiket. Az Uránusz egy páratlan bolygó a Naprendszerben. A bolygónak, csak úgy, mint öt holdjának a tengelyferdesége 90 fokhoz nagyon közeli, a mágneses tér erőssége az északi féltekén tízszer annyi, mint a déli féltekén. Az Uránusz mágneses tengelye 60 fokkal eltér a forgási tengelytől, ezért a napszél lökéshullámfrontja erősen eltolja, mintegy a bolygó mögé csavarja és spirálba rendezi a mágneses erővonalakat. A magban nagy nyomású, átalakult kristályszerkezetű sós-ionos víz áramlik, amely gyenge mágneses erőteret kelt. A számítógépes szimulációk szerint az összeütközés és az Uránusz átformálása - és a vele ütköző kőzet bizonyos részének vagy egészének beborítása - órák alatt megtörtént — magyarázta Kegerreis, aki animációs filmen mutatta be a hirtelen ütközést és annak következményeit. A csillagász valószínűnek tartja, hogy ez az Uránusszal ütköző nagy objektum még mindig valahol a Naprendszerben nagyon távol bolyong. Ez megmagyarázná a bolygó keringésével kapcsolatos bizonyos kérdéseket, és beleillik abba az elméletbe, hogy egy tizedik bolygó is létezik a Naprendszerben valahol a Plútón túl - vélte Jim Green, a NASA vezető tudósa, aki nem vett részt a tanulmány elkészítésében. Green elképzelhetőnek mondta, hogy több kisebb - Plútó méretű - űrkőzet lökte fel az Uránuszt, de Kegerreis csoportjának kutatása egyetlen nagy ismeretlen objektumra mutat. Az összeütközés a szakemberek szerint 3-4 milliárd évvel ezelőtt történt, még az előtt, hogy az Uránusz nagyobb holdjai nem alakultak ki.
