Új Szó, 2018. december (71. évfolyam, 275-297. szám)

2018-12-27 / 294. szám

www.ujszo.com I 2018. december 27. SPORT 115 Elhunyt Jozef Adamec Kuzmina első, Fialková második Hétfőn meghalt a szlovák futball egyik jeles alakja, Jozef Adamec. Az egykori kiváló labdarúgót 76 óves korában, a nagyszombati kórházban érte a halál. A nagyszombati Spartak legen­dája már hosszú ideje súlyos beteg­séggel küzdött, amit szeptemberben egy agyvérzés is súlyosbított. A nagyszombati focicsapat egy­kori tulajdonosa, Vladimír Poór, aki novemberben jelentette be, hogy távozik a csapattól, így reagált a szomorú hírre: „Az egyik legjobb barátomat vesztettem el.” „Ez egy nagyon szomorú hír. Az egyik legjelentősebb alakja volt a szlovák fútballnak, de az egész szlovák sportnak is. Nagyon sok boldog percet éltünk meg közösen, tudtunk örülni a másik sikereinek”­­mondta a szlovák foci másik jelen­tős alakja, Jozef Venglos. Jozef Adamec 17 évesen kezdett futballozni a nagyszombati Spartak csapatában, majd a prágai Dukla, a pozsonyi Slovan együtteseiben is szerepelt. Játékosként hét bajnoki cimet szerzett, kettőt a Duklával (1962, 1963), ötöt a nagyszombati Spartak színeiben (1968, 1969, 1971, 1972, 1973). Ugyancsak hét alkalommal került be Csehszlová­kia legjobb futballistái közé, 1968- ban és 1969-ben is a harmadik volt a ranglistán. Négyszer nyerte el a bajnokság legjobb góllövője címet, összesen 170 bajnoki gólt szerezett (Spartak 138, Dukla 17, Slovan 15). 1960 és 1974 között a válogatott­ban összesen 44 alkalommal lépett pályára és 14 gólt szerzett. A címe-Jozef Adamec (1946-2018) rés mezben a legemlékezetesebb mérkőzése az 1968. június 23-án rendezett Csehszlovákia-Brazilia volt, amikor a téglamezei stadion­ban 3:2-re győzték le a brazilokat a csehszlovákok, és mindhárom csehszlovák gólt Adamec szerezte. Kétszer vett részt világbajnoksá­gon: 1962-ben Chiléből ezüstérem­mel tért haza, 1970-ben Mexikóban már nem sikerült a jó eredmény, mindhárom csoportmeccsét el­vesztette a csehszlovák válogatott. Edzői pályafutása során is több­ször ült a Spartak kispadján, 2008-ban innen vonult vissza. 1999 és 2002 között pedig a szlovák válo­gatott szövetségi kapitánya volt. Egy idény során a DAC kispadján is ült, az 1996/97-es szezonban a szlo­vák I. ligában 30 mérkőzésen irá­nyította a dunaszerdahelyi gárdát, amely akkor aló csapatos bajnok­ságban a 14. helyen zárt. Ján Popluhár után őt választották meg a 20. század második legjobb szlovák labdarúgójának. Jozef Adamec temetésének időpontjáról egyelőre nem érkezett hír. (TASR, sport24) Szlovák szempontból sporttörtónelmi sikert hozott a Novó Mőstó-i biatlon-Vk női tömegrajtos versenye: Anastasia Kuzmina győzött, Paulina Fialková pedig második lett - két szlovák színekben versenyző sílövő mág sosem állt a dobogó első kót fokán egy Vk-futamon. A háromszoros olimpiai bajnok Kuzmina számára nem kezdődött ideálisan az idei Világkupa-szezon, ám a morvaországi Vk-állomáson már látszott, hogy kezd újra formá­ba lendülni. A sprintben és az ül­­dözéses versenyben is gyors volt, de pontatlanul lőtt, a tömegrajtos via­dalon viszont a lövészete is jól si­került, csak kétszer kellett büntető­kört futnia, és ezzel pályafutása 14. Vk-futamgyőzelmét aratta. „Hihetetlen érzés a dobogó leg­felső fokán állni, és nagy vágyam vált valóra azzal, hogy magamnak és a szurkolóimnak is ilyen kará­csonyi ajándékot adhattam” - nyi­latkozta Kuzmina, aki még mindig elégedetlen a lövészetével, és az a célja, hogy egyszer egy húszlövé­­ses versenyt lőhiba nélkül teljesít­sen. Paulina Fialková bombafor­mában kezdte a szezont, ezt az is mutatja, hogy az összetett Vk­­rangsorban a második helyen áll. A tömegrajtos versenyben elért má­sodik helye pályafutása 5. dobogós helyezése volt Vk-n. „Ha nem lan­kadok, akkor egyszer győzni is fo­gok. Most az a legfontosabb, hogy ilyen csodálatosan kezdődött szá­momra a tél. Az eredmények a ka­rácsonyomat is különlegessé tet­ték”-nyilatkozta Fialková, aki csak az idény kezdete előtt tudott meg­egyezni a szlovák szövetséggel az új szerződéséről, és már az fenyege­tett, hogy nem is indulhat el a Vi­lágkupában. Nagy kár lett volna, hi­szen az idény eddigi nyolc egyéni versenyéből csak egyen nem tudott az első hétben végezni, mérlege (egy 17. helyezés mellett) két má­sodik, két harmadik, egy negyedik, egy hatodik és egy hetedik hely. Tomás Fusko, a Szlovák Biatlon­szövetség elnöke is dicsérte ver­senyzőit: „Rendkívüli, különleges verseny volt, nem is találom a sza­vakat. A tömegrajtos versenyben jól kell fúrni, de jó lövészet nélkül ez kevés. A mi lányainknak most min­den összejött!” A sílövőkéhez hasonló sikert ko­rábban az alpesi sízők értek el: 2017 januáijában Veronika Velez- Zuzulová első, Petra Vlhová pedig második lett műlesiklásban a zág­rábi Világkupán. (TASR) NŐVE MESTO NA MORAV Fialková és Kuzmina öröme a do­bogón (Fotó: TASR/AP) Komáromi győzelem az év utolsó meccsén Idegenben győzött az óv utolsó ólvonalbeli bajnokiján a komáromi férfi­­röplabdacsapat, amely 3:0-ra nyert Ólublón. A Duna-partiak ezzel megszakították nágymeccses vereségsorozatukat. A győzelem jókor jött, mert a ko­máromi csapat korábban nem tu­dott lépést tartani az élbollyal, ezért az alapszakasz után hátrányos ; helyzetből kezdheti a rájátszást. Az ; első négybe már nincs esélyük be­kerülni, a 6. helyet teoretikusan még megszerezhetik, ha az alapszakasz utolsó előtti fordulójában január­ban hazai közönség előtt legyőzik a Myjavát. Ólublón a fárasztó utazás után is ; jól kezdtek a Duna-partiak. Kon­­: centráltabban és pontosabban ját­szottak, mint a hazaiak, könnyedén nyerték az első játszmát 25:17-re- 0:1. A mérkőzésen az idényben először játszottak nagyobb szám­ban a hazai nevelésű fiatalabb játé­kosok, mint a csapat erősítésére le­igazolt „idegenek”. A pályán lehe­tett érezni az igyekezetét a komá­romiak részéről, de a második és harmadik játszma már nem sikerült olyan jói, mint az első. A második szettben kiegyenlítő­dött a játék a pályán, a hazaiak já­téka javult, a komáromiak több hi­bát is vétettek, mint korábban, de még így is többször vezettek né­lány ponttal. A játszma finise volt izgalmas. A komáromiak nem ér­iékesítették első szettlabdájukat, majd az ólublóiak jutottak játszma­labdához 25:24-nél, de ők is elron­tották. A komáromi egyenlítés, 25:25 után a vendégek már nem rontottak, higgadtan megszerezték i következő két pontot, és 25:27-tel zártak, így övék lett a második szett is — 0:2. Ez megnyugtatta a Duna­­partiakat, s a harmadik játszmában javarészt fölényben játszottak és szinte végig vezettek (5:9, 10:12, 16:19, 20:24) a játszmában. 20:24- nél azonban megint jött egy kis rö­vidzárlat a komáromiak térfelén. A hazaiaknak sikerült 24:24-re egyenlíteniük, de a komáromiak megszerezték ötödik szettlabdáju­kat, amely egyben meccslabda is volt, s amelyet már nem hagytak ki. Ezzel a szettet 26:24-re, a meccset 3:0-ra nyerték a vendégek. (jóba) Szegényebbek egy élménnyé! BŐD TITANILLA A mélypont kilenc éve volt, ami­kor az Év sportolója-gála 10 legjobb egyéni sportolójából másfél jött el a díjátadóra. (Mielőtt a horror szerel­meseinek felcsillanna a szemük, je­gyezzük meg, hogy Szlovákiában a kettősöket is az egyéni sportolók között értékelik.) Azóta az év végi sportünnep mél­tó kereteket kapott. Külvárosi po­zsonyi színház- vagy konferencia­­termek helyett a gála állandó ott­honra talált a Nemzeti Színház új épületében, és az időpont is stabillá vált: december 22-e vagy a kará­csony előtti utolsó péntek. Sok-sok katartikus pillanattal let­tünk gazdagabbak ezeken az este­ken. Anastasia Kuzmina ragyogó mosollyal fogadja a vastapsot, Pétéi Saganra aranykonfettik hullanak, miközben egy szobabiciklit teker a színpadon, Matej Tóthot felállva ünnepük olimpiai bajnokként, aztár egy évvel később díjátadóként, mi­után pont került a doppingügye vé­gére. A gála a humort sem nélkülözte soha - a kötött műsorrendű, forma­litásokkal teli magyarországi Sport­csillagok Gálaestjétől eltérően a szlovák díjkiosztón mindig jelen volt az (ön)irónia, ami tavaly zseni­ális álinterjúkban csúcsosodott ki. A műfaj nyilván lehetetlenné te­szi, hogy megismételjék (csak egy­szer lehet eljátszani az ország leg­jobb sportolóival, hogy egy teljesen fogalmatlan riporter totális marha­ságokat kérdez tőlük), ezért idén mást találtak ki a gála szervezői. Az értelmi fogyatékosok speciális olimpiáján részt vevő versenyzők megsegítését tűzték ki célul, ún. ki­hívások segítségével. Az álriporter most más szerepben tűnt fel - Pau­lina Fialkovával tojásokat törtek szét egymás fején, Marek Hamsíkkal csak a fogaik segítségével halásztak ki almákat egy vizes tartályból, Zu­­zana Stefecekovával pedig úgy kel­lett megérteniük egymást, hogy mindkettejük szája fogorvosi száj­pecekkel volt kitámasztva. Aki a ki­hívást elvesztette, 1000 eurót adott a speciális olimpikonoknak. (Nyolc­ból hétszer a riporter vesztett, így a tévénézők jelentős százaléka most azt gondolja, egy tévériporter csak úgy zsebből akármikor kiperkál 7000 eurót.) Bár voltak vicces pillanatok, nem minden sikerült jól: az ankéton a 6. helyet megszerző Varga Erik helyett például a triatlonos Richard Vargá­nak kellett átesnie a már klasszikus­sá vált, jegesvödör-kihíváson”, Varga mint Varga, hahaha... Érthe­tő, hogy az Ausztráliában edzőtá­borozó sportlövő felkeresése túl költséges lett volna, de ez a megol­dás nem vicces volt, hanem erőlte­tett, és Varga Erikkel szemben sem volt túl fair. S hogy miért volt időnk a gála közben ilyesmin gondolkozni? Mert a katarzis ezúttal elmaradt. A tíz egyéni díjazott közül csak öt jelent meg a gálán, hiányzott a második helyezett Peter Sagan és a győztes Anastasia Kuzmina is, és a csapatok között legjobbnak választott női bi­atlonváltó sem vehette át az elisme­rést - múlt hétvégén a morvaországi Nővé Méstóban Vk-fútamokat ren­deztek. Sagan bizonyos szempontból re­ménytelen eset, évek óta csak egy­két napra tér haza karácsony előtt, és különben is magasról tesz a puccos díjátadókra. Ha viszont a gálát néhány nappal korábban rendezik, Kuzmina és váltótársai is biztosan megjelentek volna, hogy kiélvezzék a jól megér­demelt vastapsot, és lenyűgözzék a sporthősökre vágyó nézőket. A há­romszoros olimpiai bajnok sílövő így csak egy videóüzenetben kö­szönhette meg, hogy 2010és2014 után ismét az év sportolója lett. Szép dolog a hagyomány, de ha öncélúvá válik, akkor érdemes vál­toztatni rajta - Magyarországon például a szokásos januári dátum helyett most februárban lesz a Sportcsillagok Gálaestje, hogy az olimpiai bajnok rövid pályás gyors­­korcsolyázók is ott lehessenek. Szlovákiában maradt az eredeti időpont. Kuzmina és a sportkedvelő közönség pedig szegényebb lett egy élménnyel.

Next

/
Thumbnails
Contents