Új Szó, 2018. december (71. évfolyam, 275-297. szám)
2018-12-27 / 294. szám
nagyvilág terembe. A közepén van a nagy márványkő, azon masszíroznak a fürdős hölgyek. Rajtuk van bugyi. Míg a nagy kövön masszírozzák a rituális fürdő soros vendégét, addig mi, az újonnan érkezettek a forró kövök fekszünk sorunkra várva. Izzadunk erősen a forró párás teremben, aztán kezelésbe vesz a fürdős. Lelöttyint egy nagy kanna kellemesen meleg vízzel, tetőtől talpig beszappanoz és határozott, erős mozdulatokkal lesúrolja az egész testem. Az az érzésem, teljesen ledörzsöli a felső réteg bőröm, sőt, szemmel látható is: csupa bőrfoszlányt visz le rólam a következő kanna víz. Az alapos mosdatás után - gyerekkorom óta nem volt részem ilyenben - következik a masszázs a kövön, és csak pár négyzetcenti marad rajtam, ami nincs átgyúrva, megmozgatva, beszappanozva. Mennyei érzés az elernyedt forró izom, a tiszta és kisbabásan sima bőr mindenütt. Az alapos hajmosás és utolsó kanna meleg víz után még kicsit pihenünk a forró kövön, majd kísérnek is vissza a fürdős hölgyek a másfél órás tisztálkodási rituálé után az öltözőbe. Összenéztünk a lányokkal, és tudtuk azonnal, hogy a következő városban az első kérdésünk az lesz, hol van a közfürdő. Szamarkandba gyorsvasút repített bennünket. Azóta is sárgulok az irigységtől. (Ó, jaj, amikor a 90 km-es Vágsellye-Pozsony útvonal az egy óra helyett két és fél órába fér csak bele!) Üzbegisztáni vonatozásunk során a digitális kijelzőn az átlagsebesség 237 km/óra volt. Szamarkand megszenvedte a magáét a nagy hódítók miatt. A Perzsa Birodalom széthullása után a görögöké lett Marakanda néven. Dzsingisz kán lerombolta, és ezután lépett színre Timur, aki nemcsak újraépítette, hanem a legszebb városává, birodalma fővárosává tette. Timur Lenk, azaz Sánta Timur 1336-ban született. Háborús és hódító korszakában kegyetlen és vérszomjas volt, de miután elérte célját, a művészeteket pártfogolva összegyűjtötte - nem mindig önkéntes jelentkezés alapján - a legügyesebb építészeket, keramikusokat, fafaragókat, és ez látszik is városa szépségén. Szamarkand az iszlám építészet mintaképe. Timur álmodta meg a Regisztán teret is, de 69 évesen meghalt, és unokája, Ulug valósította meg nagyapja merész terveit. Ulug korának nagy tudósa volt, csillagászattal foglalkozott, és iskolákat alapított a birodalmon belül. Csillagvizsgálója meglátogatható ma is. A Regisztán tér mintájára épült meg Irán legnagyobb tere, az iszfaháni tér. Timur nagyon érdekes és ellentmondásos alakja a történelemnek, sok érdekeset olvastam róla. Ami számunkra maradt utána, az a timurida építészetnek nevezett stílus, nekem ez maga az esztétikai csoda. Sajnos nincs elég helyem felsorolni minden csodás látnivalóját ennek az ősi városnak. Csak megemlíteném a Bibi Khanum mecsetet, mauzóleumot és medreszét, amit feleségének építtetett, és saját Királyi sírját, a Gur-I-Emir Mauzóleumot. 22 mauzóleum együttese a Shah-i-Zinda, a mai napig zarándok- és emlékhely. Timur széles rokonsága pihen itt. Meglátogattuk Timur szülővárosát is, a Szamarkandtól 80 km-re levő Shahrisabzot. Itt állt a Fehér Palota, a nyári rezidenciája. Timur magas emelvényen álló szobra kedvenc helye az ide látogatóknak, sok menyasszonynyal találkoztunk itt, és sok helyi diákkal fényképeszkedtünk az ő kérésükre. Itt van kedvenc unokájának sírja, a 22 évesen megölt Jehangiré. Ide tervezte saját nyughelyét is, de az elkészített sírban két ismeretlent találtak, Timur pedig a szamarkandi mauzóleumban nyugszik. Nagyon sok mindenről lehetne még írni, bár nehéz szavakba önteni a személyes érzéseket, tapasztalatokat. Sokat lehetne mesélni a helyi illemhelyekről, ki kéne térni a helyi kifőzdék hangulatára és ízeire, az illatokra és az árusok kínálta kóstolókra a piacokon, a mosolyokra a tereken, az őszinte kézfogásokra a mecsetekben. Egy hónapja tértem haza Üzbegisztánból. A testem már itt van, de a lelkem még nem érte teljesen utol. Szeles Pál Ildikó Utazás EXTRA 2018. December 9
