Új Szó, 2018. december (71. évfolyam, 275-297. szám)
2018-12-04 / 277. szám
www.ujszo.com | 2018. december 4. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Irracionális koalíció Az SNS természetesen túléli Anton Hrnko kihízott zakóját MÓZES SZABOLCS A utóbbi hetekben a /n kormánykoalíció A-M eljutott arra a A M mL*A szintre, hogy lassan nem lehet normális elemzés tárgya. Egy analízishez ugyanis racionálisan cselekvő szereplők kellenek - a racionális nem jelent jellemest, sem jóakarót, csak azt, hogy az aktorok a saját maguk logikája alapján, a saját érdekeiket nézve lépkednek valamilyen irányba. Itt ez egyre kevésbé jellemző, így sokszor csak találgatni lehet, merre is van az előre. Még az utóbbi három évtized két legrosszabb kormánya, a harmadik Meciar- és az első Fico-kabinet idejében is tudhattuk, kik a vezető szereplők, milyen irányba haladnak, legfeljebb a pusztítás mértékét nem lehetett tisztán látni. Most olyan érzésünk lehet, mintha egy összesározott szélvédőjü terepjáróban ülnénk, érezzük, hogy a gép mozog, de fogalmunk sincs, merre halad. Adott egy külügyminiszter, aki pártja egyik legnépszerűbb politikusa, széles körben elismert, a Smer számára tökéletesen végzi a munkáját - külföldön tisztára mossa kormánya viselt dolgait majd jön a kisebbik koalíciós partner, amely „tele van ügyekkel”, és egy gyakorlatilag ötödrangú ügyben szétlövi a minisztert. Normális esetben ilyen nem történhet, többször is be lehetett volna húzni a vészféket. Az elmúlt három évtizedben elképzelhetetlen volt, hogy a domináns kormánypárt erős és fontos miniszterét egy süllyedő, kisebb partner leszedje. Ráadásul egy olyan szereplőről beszélünk, aki az államföválasztás szempontjából stratégiailag is fontos volt a pártnak. A helyzetet tovább bonyolítja a Smeren belüli viszonyok képlékenysége. Az látszik, hogy Peter Pellegrini kormányfő érdeke Miroslav Lajcák megtartása, ám nem biztos, hogy Robert Fico is így gondolja. A koalíción belüli viszonyokról sokat elárul Cséfalvay Katalin Hídffakciótag amatőr lépése is, aki koalíciós képviselőtársát akarta lejáratni egy ellenzéki irányultságú mémoldalon. Ezernyi fenntartásunk lehet a soviniszta Anton Hmkóval szemben, de pont az eggyel kisebb méretű zakójába és a pocakjába belekötni, ráadásul úgy, hogy elvileg egy csónakban eveznek... Egyetlen logikus magyarázat lehetne: Cséfalvay menekülési útvonalat keres, s így akar jó pontokat szerezni. Ennek ellentmond, hogy miután pártja, a Sief megszűnt, senki sem kényszerítette a Hídba, s az SNS-re utalva még pár napja is olyasmiket nyilatkozott, hogy a koalíciós társait nem válogathatja meg az ember... Az SNS túléli Danko kisdoktoris ügyét, összebalhézik Lajcákkal, majd a párt által delegált minisztériumi tisztségviselők - csak úgy, egyeztetés nélkül, törvénytelenül - aláírják a kormány legnagyobb védelmi tenderét. Amibe egyébként úgyis beleegyezne a kabinet. A Híd pedig azok után, hogy tétlenül végigszemlél és mindent lenyel a vietnámi emberrablástól a kínos kisdoktori botrányig, bejelenti, hogy a koalíciós szerződés megszegésének tekinti, ha az SNS nem vonja vissza a brüsszeli Sargentini-jelentést elítélő parlamenti határozat tervezetét. Aminek gyakorlatilag semmilyen jogi relevanciája nem lesz és senkit sem fog érdekelni. És amire még azt sem lehet mondani, hogy a párt ezzel politikai pontokat akar szerezni, mert aki emiatt elvszerűnek tartaná a Hidat, az már rég nincs a választói táborában, mert az utóbbi időben hetente legalább két elvszerűtlen cselekedetet látott tőle, fontosabb ügyekben. Idén minden megbukott, amit a kormány 2016-ban ígért. A politikai stabilitás kiüresedett fogalommá vált, nem hogy gátat nem képez, a szélsőségesekkel együtt szavaz, s már azt sem lehet elmondani, hogy a maga cinikus módján, de kiszámíthatóan vezeti az országot. Ha pedig valaki legközelebb azt magyarázza önöknek a képernyőn, hogy „az ellenzéki bohócok még rosszabbak”, nézzen végig azon a politikai cirkuszon, ami itt az utóbbi hetekben zajlik! És még másfél év hátravan a választásokig! A nagy zakóbotrány. Cséfalvay Katalin (Híd) szerint rendesen is felöltözhetne egy képviselő. (Facebook és TASR-feivétei) Hogy gondozd a magyarodat? KERÉNYI GYÖRGY B iztosan lesznek sokan, akik a lapunkban publikált, a szlovákiai magyarok identitását körüljáró felmérés eredményeiből - érthetően - a kisebbségi politikai képviselet két útjának valamelyikét igyekeznek majd legitimálni. Különösen, mert az anyaországot nyolc éve megjelenítő Fidesz-kormány látványosan az egyik, az etnopolitikai alapon működő formációt, az MKP-t favorizálja. (Még ha érezhető is valamilyen enyhülés: Orbán MAERT-es beszédében a „híd formájú tüske a köröm alatt” azért elég messze van már attól, amikor Bugár Béla nem is volt magyar. És hát az erdélyi RMDSZ is volt már rossz fiú a Fidesz-horizonton, szóval lehetnek itt még meglepetések.) Először is a leglátványosabb adat a kutatásból: amikor a 800 megkérdezett magyarnak a saját elsődleges identitását kellett kiválasztania egy listáról, 61 százalékuk a szlovákiai vagy felvidéki magyart választotta, és csak 31 százalékuk a jelző nélküli magyart. Vagyis a szlovákiai magyarok regionális közösséggé váltak 100 év alatt, saját integráló azonosságtudattal. Nem pusztán hatumák (több évtizedes magyar államigazgatási nyelvezetben: határon túli magyarok), mely megnevezésben az anyaországhoz való viszony dominál, hanem kisebbségi magyar közösségek, amelyeknek nemcsak Magyarországhoz, hanem a saját országukhoz való viszony is fontos. És nem csak azért, mert annak nemzetiesítő törekvéseivel szemben/mellett kell megőrizniük és továbbadniuk a magyar identitásukat. Már nem csak a kisebbségi hátrányok teszik közösséggé a csoportot (még ha ezek természesen mélyen ott is vannak a kollektív és egyéni/családi tudatban). Szétfejlődött magyar társadalmak élnek tehát a Kárpát-medencében. Ehhez képest a magyar kormány egy budapesti, anyaországi központból látja a kisebbségi magyar közösségeket, és így is viszonyul hozzájuk. (Nem volt ez mindig ennyire egyértelmű a Fideszben: korábbi vezető kisebbségpolitikusának, aki atlantizmusa miatt most parkolópályán van, Németh Zsoltnak a magyarságképe nem egyközpontú volt. De hát a Fidesz láthatóan akkor nyugodt, ha centralizál: lásd média, oktatás stb.) Visszatérve a felméréshez: a válaszadók 63%-a felelősségként gondol magyarsága megőrzésére és továbbadására, viszont azzal, hogy a magyarságnak szervezett közösségként kell élnie, teljes mértékben a válaszadók csak 35,7%-a ért egyet. Azzal pedig, hogy magyarnak lenni nem hátrány Szlovákiában, 73% azonosul. E két utóbbi adatnak szerintem el kell gondolkodtatnia azt, aki magyar politikusnak áll Szlovákiában. Visszatérve a nyelvre: a válaszadók 82%-a szerint az anyanyelv és a kultúra határozza meg a nemzeti hovatartozást. Fia a nyelv az identitás legfóbb hordozója (nincs ez mindenütt így, gondoljunk csak a zsidókra, skótokra, romákra/cigányokra), akkor bizony itt kétnyelvű magyarok nyelve hordozza azt a bizonyos magyar identitást. Egy olyan nyelv tehát, melyet a kontaktushatások, a többséggel való folyamatos érintkezés (is) jellemez. Ahogy egy szlovákiai magyar nyelvész írta: „a kontaktusváltozat egy nyelvnek kontaktushelyzetben létrejövő olyan változata, melyben kétnyelvű normák érvényesülnek”. És: „a két nyelv együttélése és állandó kölcsönhatása a kétnyelvű egyénben különálló, de teljes rendszert alkot.” „Ismert, hogy a nyelvmegtartásnak kedvez, ha a visszaszoruló nyelvnek a presztízse magas, ill. fordítva: a nyelvek cseréjét az alacsony presztízs nagyban előmozdíthatja... Nyelvcserehelyzetben viszont a kontaktusjelenségek használatának kritikus megítélése elősegítheti az anyanyelvtől való elszakadást, illetve a többségi nyelv használatának megerősödését.” Eszerint tehát a nem magyarként stigmatizálás az én nyelvváltozatomat (magyarságomat) alacsonyabb presztízsűvé teszi, emiatt azt szégyellem, így kitettebb vagyok a szlovák nyelvi hatásnak. Vagyis a nyelvi esszencializmus (a kontaktusjelenségeket stigmatizáló nyelvművelő szemlélet) paradox módon, miközben megőrzésről beszél, csökkenti a magyarok (magyarul beszélők) számát. Az esszencializmus, mely ostromlott várként őrzi a magyart, zsákutcába is vezetheti azt. De ezt már én tettem hozzá, nem a nyelvész, aki a nyékvárkonyi magyarok nyelvükhöz való viszonyáról írt egy 2007-es Fórumban, és aki nem volt más, mint Menyhárt József, az MKP elnöke. A talányos új francia forradalom Politikai cóljait illetően meghatározhatatlan a párizsi erőszakot előidéző sárga meilényesek mozgalma. Bár az ellenzék támogatja, egyetlen pártnak sem sikerül a franciák által megértéssel fogadott, példátlan és sokrétű elégedetlenség élére állnia - írta a Le Monde francia napilap. Érthetetlen az elemzők és a politikusok számára is, hogy a párizsi rombolást okozó 3 ezer ember között voltak apolitikus és egyre eltökéltebb radikális tüntetők, ultrajobboldali csoportok és ultrabaloldali anarchisták, akiket semmi nem köt össze. A Le Monde szerint nem az a nagy kérdés, hogy mi ellen lázadnak. A válasz egyértelműnek tűnik: Emmanuel Macron államfő és reformjai, az általa képviselt politikai és gazdasági filozófia ellen. Sokan hasonlítják a szombati történéseket 1968. május 25-re virradó éjszakához. Az ötven évvel ezelőtti zavargások éjjelen sem a szélsőbaloldali csoportok, sem a rendőri erők nem tudtak mit kezdeni a feldühödött diákokkal, akik minden politikai képviseletet visszautasítottak. A sárga meilényesek most az 1968-as májusi lázadások és az 1789-es francia forradalom jelképeit használják. Az összehasonlítás azonban azért nem tökéletes, mert 1968-ban a sztrájkoló munkásokat a kommunista párt és a szakszervezet irányította, a lázongó diákokat sokan forradalmároknak tartották, és volt kivel tárgyalnia a kormánynak. A fö különbség 1968-hoz képest, hogy a mozgalom politikailag meghatározhatatlan és nincs se arca, se vezetője, s ez a kormányzatot teljesen blokkolja. Tény viszont, hogy 1968-hoz hasonlóan a lázadás Párizs elegáns negyedeiben tört ki, és a középosztályt képviselő sárga meilényesek fö követelései az életszínvonal javítására vonatkoznak. A gazdasági és politikai hatalmat jelképező épületeknél, üzleteknél, műemlékeknél romboltak az elnöki hivatal közelében. (MTI) FIGYELŐ A nap képe Különös kép bukkant fel a Twitteren Orbán Viktor magyar kormányfő csehországi látogatása után. A felvételen Milos Zeman cseh elnököt köszönti.
