Új Szó, 2018. december (71. évfolyam, 275-297. szám)

2018-12-20 / 291. szám

www.ujszo.com | 2018. december 20. KULTÚRA I 9 A varázsló kezéből kihullott a pálca... SZÁSZI ZOLTÁN Kedden este tíz óra tájban, megszorította a világot a fagy, benne engem is. Egy villanás lett a múlt idő, véglegesen befejezett és lezárt a jelen és folyamatosan feltételes, kérdésekkel teli a jövő. Ami volt, megmarad, ami van, azzal birkóznom kell, és megértenem, és megpróbálnom elfogadni, ha lehet, azt, ami lesz. A végleges hiányt, mert az majd mindennap fel fogja tenni a kérdést, lehet-e elfogadni a múlást? Nem le­het! Mégis... Grendel Lajos... Tájékozódni csaknem lehetetlen. Most mégis kellene egy olyan pont, ahonnan rá lehet látni az életedre, a munkásságodra, az emberre, a ba­rátra, a mesterre, a kedvelt mentorra, a segítőre, az alkotóra. Tényleg igaz: „Tájékozódni csaknem lehetetlen”­­miként azt te, Grendel Lajos, leírtad az Éleslövészet című regényedben. Én most még csak célozni sem tu­dok jelen állapotomban. írok itt sza­vakat, megrázva, megszeppenve. Vakon keresek emlékeket. Kapasz­kodókat. Hol kezdjem? Talán ott, hogy azt üzentem Neked hetvenedik születésnapodra idén tavasszal, hogy semmi gond, semmi nem számít, mert mit nekünk idő! Erre most ez van! Mégiscsak kifogna rajtunk? Ez a huncut idő! Akkor négyibe vágjuk, édes jó Lajosom? - ezzel az Örkényi szófordulattal tréfálkoztunk mindig találkozásainkkor. Próbáljuk meg most is, a végén is! Segíts, kérlek! Most ezt engedd meg! Kezdem a véglegessel, a múlttal. Hetven év adatott meg neked, Grendel Lajos írónak, hogy ebben az időinterval­lumban elvégezd a dolgod. Tehet­séggel, munkabírással megáldott író voltál. Ezt a múlt időt nehéz volt le­írni. Ezt nagyon nehéz! De nagyon! Hány regényt írtál, hány novellát, mennyi cikket, s hány lapszámot szerkesztettél? Majd megmérik, megszámolják ezt azok, akiknek ez a dolguk. Abban biztos vagyok, hogy a legfontosabbat tetted, te sza­vakkal varázsló! A rád bízott talen­tumokkal, az írói tehetséggel meg­áldva és azzal jól sáfárkodva egész életedben írtál, míg erőd engedte. Mellette mindig olvastál, míg lát­hattad a betűket, és persze beszéltél, beszélgettél a hozzád szólókkal, év­tizedeken át segítetted, tanítottad, nevelted az ifjabbakat, utolsó per­cig, míg a szád engedelmeskedett. Neked, a varázslónak én egyik kis tanonca lehettem, hála a sorsnak. Milyen sokat jelentett? Még nem tu­dom. A hiányod még csak formáló­dik. Horror vacui... Hogy a lelked merre száll, csak sejteni merem. Talán egy sokszor leírt, ezerszer megfogalmazott város, az egykori Léva fölött gomolyog a köddel? Csak az a vég... Ezt nem tudom feledni, mert tudom, hogy befeje­zetlen, kicsiszolatlan maradt az ön­életrajzi regény, amin mostanában dolgoztál. Tudom, mert szívesen beszéltél arról, hogy még vágytad megírni az irodalomtörténeti tanul­mányod, még novellák témáit is meglebegtetted alig pár hónapja, nyáron, az általad kihagyhatatlan írótáborban. Ahol sokat és szívesen meséltél a családodról. Merengve pedig az alkotás magányosságáról, Az írói tehetséggel megáldva és azzal jól sáfárkodva egész életében írt, míg ereje engedte (Somogyi Tibor felvétele) arról a fura állapotról, amikor a gon­dolatok az írás, az alkotás folyama­tában a tolinak ellene szegülnek, majd lassan sorokká formálódva át­lényegülnek irodalommá. Hogy ne­héz ez! Hogy szép ez! Ami volt, az megmarad. Ami van? Látod Lajos, hát ideértünk akkor a jelen időhöz. Most az van, hogy a magyar iro­dalom egyik legjelentősebb próza­írója, azaz te, Grendel Lajos, nem vagy többé. Micsoda paradoxon! Az van, hogy nincs! Ézt hogyan oldjuk meg Lajos? Beszélek itt mindenfélét. A varázsló kezéből, a te kezedből kihullott a pálca. Elné­multak a szavak. Ami [ehetett vol­na, marad örök titoknak. Ebben a világban elhagytad a szavakat, s hogy a lelked merre száll, csak sej­teni merem. Talán egy sokszor le­írt, számtalanszor megálmodott, ezerszer megfogalmazott város, az egykori Léva fölött gomolyog a köddel? Ott vagy, Lajos? A szellemeddel mi lesz? Remé­lem, nem veszik el. Remélem, az most valamilyen megfoghatatlan, de mégis sokaknak érzékelhető flui­­dumként beleágyazódik a leírt sorok közé. A könyveid felfedezésre váró és vágyó mondataiba, a regényekbe, novellákba. Ott lehet majd meglelni a szellemed! Majd keresem, ígérem! A fanyarul csillogó humorodat, a gyilkosán éles szatirikus hangodat, a groteszkbe hajló társadalomkriti­kád, a kisember kicsike életének ko­mikumát és tragikumát. Azt nem ké­ne hagyni, de nem ám, elmúlni! Té­ged se! De meg kell békélni! Meg kell fo­galmazni ezt a végleges hiányt, a hi­ányodat, mert az mindennap fel fog­ja tenni majd a kérdést, lehet-e elfo­gadni a múlást? Nem tudom! Azaz tudom, hogy nem lehet! Mégis kell... Valaminek folytatódnia kell! Grendel Lajos... Grendel Lajos minden regénnyel vagy elbeszéléssel mást hozott Áprilisban jelent meg lapunkban Grendel 70 címmel Szászi Zoltán interjúja az akkor hetvenéves Grendel Lajossal. Az alábbiakban ebből idézünk részleteket. Harmincéves korod után jelent meg az első köteted. Ki irányított az irodalom felé, kik voltak a ked­venceid? A kedvenceim? Nagyon sok írót tartok a kedvencemnek, de első he­lyen Robert Musil van. A magyar irodalomból Krúdyt, Kosztolányit és Mészölyt. Debütálásod fogadtatására ho­gyan emlékszel? Voltak irigyeid, vagy inkább örültek az új hang­nak, az új tehetségnek? Nem tudom már, annak idején az első kötettel, hogyan is volt. A má­sodik kötet, az Éleslövészet fogadta­tása már izgalmasabb. Tulajdonkép­pen berobbant a magyar irodalomba. Emlékszem rá, hogy Szegedy- Maszák Mihály és Kulcsár Szabó Er­nő elemzett, és meghívtak közéjük. Kosa László lakásán találkoztunk 1982 nyarán. Elég nyomasztó han­gulat volt a lengyel események miatt. De az elemzésből sokat tanultam. Én is strukturalista voltam, mint Szegedy-Maszák vagy Kulcsár Sza­bó. Nagyon jól megértettük egymást. A kritikára mindig figyelni kell, még az igazságtalan kritikára is, bár erről ezúttal szó sem volt. Maga az írói pályád szépen és töretlenül ível. Mely zenitponto­kat látod fontosnak? Gondolok itt írásokra, regényekre, esetleg dí­jakra vagy találkozásokra, netán kritikákra, amelyek hatottak rád. Úgy hiszem, hogy az írás csak az egyik fele az írói munkának. Folya­matosan olvasni kell a szépirodal­mat, és nem csak a kortársakra gon­dolok. De jó, ha a filozófiában, a tör­ténelemben, a szociológiában is jár­tas vagy egy kicsit. Szóval az írás az egyik fele a munkának, de olvasás nélkül nem ér az egész semmit. Az írás is munka, méghozzá nagyon ne­héz munka. Hogy töretlen-e a pá­lyám? Nem tudom. De egy biztos, minden regénnyel vagy elbeszéléssel mást hoztam. Hogy ez jó-e igazán, nem tudom megítélni. Nem is az én feladatom az ítélkezés. Az Éleslövé­szet, az Einstein harangjai, a New Hont-trilógia, a Négy hét az élet, a Bukott angyalok és a novellásköte­­tek. Ezek az én szempontom szerint a legfontosabbak. Persze, ki tudja... Legutóbbi regényeddel, a Bukott angyalokkal az irodalmi élet fóku­szába kerültél. Egy regénynek rit­kán van ilyen erős fogadtatása. Vá­laszt kaptál-e a regényedben feltett kérdésekre. Mindig is újat akartam mondani, hol sikerült, hol kevésbé. Majd el­dönti az utókor. Azt viszont megje­gyezném, mert hihetetlenül bosszant, hogy a New Hont-trilógia nem szatí­ra. Teljesen félreértik a dolgot. A groteszk és az abszurd nem szatíra. Sokkal inkább a kétségbeeséshez áll közel. Művészetét különböző díjakkal ismerték el Grendel Lajos munkássága- ami számos regényt, novellát, elbeszé­lést, tanulmányt és esszét tartal­maz - immár irodalomtörténeti jelentőségű. A szlovák, német, francia, an­gol, olasz fordítások révén Európa­­szerte különböző díjakkal elismert művészete a kortárs magyar iroda­lom értéke lett. Munkásságáért 1990-ben József Attila-, 1999-ben Kossuth-, 2006- ban Giuseppe Acerbi-, 2007-ben Márai Sándor-, 2011-ben Hazám­­díjjal, 2005-ben a Szépírók Társa­sága díjával és Magyar Művé­szetért Díjjal jutalmazták, 2003- ban pedig irodalmi tevékenységé­ért megkapta az egyik legrango­sabb szlovák állami kitüntetést, a Pribina-kereszt I. fokozatát. Első könyve egy elbeszéléskö­tet, amely 1979-ben jelent meg Hűtlenek címmel. További művei: Éleslövészet (1981), Galeri (1982), Áttételek (1985), Bőröndök tartalma (1987), Éinstein harangjai (1992), Hazám, Abszurdisztán (1998), Tömegsír (1999), Nálunk, New Hontban (2001), Mátyás király New Hont­ban (2005), A modem magyar iro­dalom története (2010), Négy hét az élet (2011), Távol a szerelem (2012), Az utolsó reggelen (2013), Utazás a semmi felé (2014), Rossz idők járnak (2016), Bukott angya­lokon). Regénytrilógiája a Tömegsír (1999), Nálunk, New Hontban (2001) és a Mátyás király New Hontban (2005). 9 GRENDEL LAJOS y Nálunk,. New Hontban A regények és novellák mellett Grendel Lajos esszéivel, tanulmá­nyaival és glosszáival is jelentősei alkotott. (k) Szombati lapszámunk Szalon mellékletében pályatársai emlé­keznek Grendel Lajosra.

Next

/
Thumbnails
Contents