Új Szó, 2018. december (71. évfolyam, 275-297. szám)

2018-12-18 / 289. szám

www.ujszo.com | 2018. december 18. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR A Halálcsillag szívében A mobilok világában már nehéz hazudni, de van, aki nem tud mást Ami vasárnapról hétfőre virradóra történt a ma­gyar közszolgálati te­levízió székházában, az jól mutatja, hogyan működik az évi 80 milliárd forint közpénzből fenntartott állami álhírgyár. De ne siessünk, kezdjük a vasár­nap délutánnal. Múlt szerda óta a negyedik tüntetés zajlott a botrá­nyos körülmények között elfoga­dott túlóratörvény és a közigazga­tási bíróságok ellen, valamint a szabad oktatás mellett. A köztévé sokáig egyáltalán nem adott hírt a demonstrációról - egyébként az MTI sem, az is inkább Brüsszellel foglalkozott -, aztán nyilván meg­született a tálalási stratégia, úgy­hogy leadták néhány ellenzéki po­litikus beszédét, majd egy „házi” elemző elmagyarázta, hogy ez a megmozdulás része egy Soros György által koordinált európai folyamatnak - több országban próbálnak nyomást gyakorolni a migrációellenes kormányokra. Az Ml csatorna nézettsége valószínűleg az egekbe szökött va­sárnap éjjel. Sokan vártuk, hogy vajon beengedik-e a hírstúdióba azt a 11 ellenzéki parlamenti képvise­lőt, illetve két EP-képviselőt, akik szerették volna beolvasni öt pont­ból álló peticiójukat. Erről azonban egészen 22.30-ig szó sem esett a csatorna hírblokkjaiban, aztán annyit közöltek a nézőkkel, hogy a Kossuth téri tüntetés 19 órakor hi­vatalosan véget ért, majd „néhány százan” az MTVA-székház elé vo­nultak, és „néhány ellenzéki parla­menti képviselő behatolt a szék­házba”. Azt, hogy hányán és miért, elfelejtették elmondani. (De még így is tájékozottabbak voltak az M1 nézői, mint például a Magyar Idők honlapjának olvasói, akik még tegnap reggel is úgy tudták, hogy vasárnap 19 órakor véget ért a tün­tetés). Az okostelefonok korában sze­rencsére már élő közvetítéseket is nézhetünk a Facebookon, és Szél Bernadett parlamenti képviselőnek köszönhetően néztünk is, elég so­kan, még Ausztráliában is. Ami az álhírgyár székházában történt, az egyszerre volt kalandfilm és krimi. A biztonsági őrök először be­szorították a képviselőket egy he­lyiségbe, majd miután ott lepakol­tak, kiengedték őket. A személyes holmijukat (táskák, telefonok, tár­cák, kabátok) nem kapták vissza. Aztán egyiküket, Hadházy Ákost leteperték a biztonságiak, mint va­lami veszélyes bűnözőt, csupán azért, mert mondandója volt. Ennek a 13 politikusnak a párt­­jaira listán összesen két és fél mil­lióan voksoltak az idei országgyűlési választásokon, vagyis a magyar választók 43 szá­zalékát képviselik. És egész éjjel egyetlen felelős döntéshozó sem állt szóba velük az épületben, ahonnét reggel kettőt közülük szó szerint kilökdöstek. Egy normális köztévében szerda óta már valamennyien elmondhat­ták volna, mi zavaija őket, azaz be­hívták volna őket vitázni. Az M1 hírcsatorna által felépített párhuza­mos valóságba azonban ez nem fér bele. De még az a nagyjából három perc sem, amely alatt beolvasták volna az említett petíciót. Ehelyett hosszú órákon át huzavona zajlott a facebookozók szeme láttára. „Itt vagyunk, a Halálcsillag szí­vében. Nem volt könnyű eljutni idáig” - mondta a Star Wars­­rajongóknak Hadházy a hírstúdió kulcsra zárt ajtaja előtt (a bent lé­vők sem tudtak kijönni, valaki nyilván úgy gondolta, inkább ma­radjanak ők odabent, minthogy bejussanak a valós hírek). Most mindkét fél beperli a mási­kat. Az MTV A szerint a behatolók megzavarták egy közérdekű üzem működését, a képviselők pedig úgy érzik, akadályozva voltak munká­jukban. Olyan ez, mint egy Kafka­­noveila, bár nem biztos, hogy Kaf­kának eszébe jutott volna ilyen tör­ténet. Hiába, a legjobb tragikomé­diákat az élet úja. Nem kétséges, hogy a politikusok Facebook-videói politikatörténeti jelentőségűek. Látképet kínálnak a magyar köz­média működéséről, ahol a hatalom szó szerint bármit megtehet. Ellenzéki képviselők a magyar közszolgálati tévé folyosóján. A közmédia köz­leménye szerint „folyamatos igaztalan vádaskodásaikkal, csúsztatásaikkal megpróbálták lejáratni az intézményt. A képviselők viselkedése, fenyegető magatartása félelmet keltett a közmédia munkavállalóiban." (Fotó: Facebook) I 7 Harabin az elnöki palota kapujában MÓZES SZABOLCS A legjobb úton haladunk afelé, hogy a történelem megismé­telje önmagát. Nem kell hozzá sok, és a tavaszi államfövá­­lasztás második fordulójában a rossz és még rosszabb közül választhatunk. A múlt héten publikált AKO-felmérésnek két magyar vonatkozású érdekessége is akadt: először szerepelt benne az MKP elnöke, Bugár Béla, a Híd elnöke pedig a második helyen találta magát, ám a kutatás fontosabb tanulságai nem hozzájuk kötődnek. A felmérés megerősítette annak a trendnek a létezését, amit az elmúlt hetekben publikált többi közvélemény-kutatásból is kiolvashattunk. A lényeg: ha a jobboldali jelöltek egymást fogják megfúrni, készül­hetünk a legrosszabbra. Az elmúlt két választáson a képlet egyszerű volt: Smer kontra jobboldal, egy győzelem ide, egy győzelem oda. Most viszont minden bonyolultabb lett, elsősorban az úgymond rendszerelle­nes erők előretörése következtében, akik a szélsőségesek táborával együtt akár a második fordulóba is bejuttathatják emberüket. A mérések alapján Stefan Harabin nem a futottak még kategória egyik bohócának tűnik, stabilan 10 százalék körüli eredményt mérnek neki. És akkor ott van még Kotleba a maga több mint 5 százalékával, a vert mezőnyben pedig még egy-két szélsőséges félőrült. Emellett sejthető, hogy Eduard Chmelár táborában is akadnak olyanok, akik a kínálat leszűkülése után képesek lennének egy Harabin-félére voksolni. Az alternatívnak nevezett szlovák „sajtó” már hónapok óta a volt fő­bírót sztárolja, mert számára már Kotleba is fősodornak számít. Ahogy közeledünk a finishez, ajelöltek egy része visszalép, ám ha Kotleba ezt nem is teszi meg Harabin javára, a felmérések alapján választói egy ré­sze úgyis az esélyesebb irányába fog mozdulni. Ha a fenti százalékokat összeszámoljuk, egy fenyegető, 15-20% közötti potenciált is kimutat­hatunk a volt főbírónak. Ez olyan eredmény, amivel a második körbe be lehet jutni. Ha pedig bejutna, a kérdés az lenne, ki az ellenfele. A Smer még min­dig titkolj a jelöltjét - vélhetően azért, mert még meg sem találta -, ám egy 20 százalékos párt jelöltje valószínűleg számíthat 10-15%-os ered­ményre. Ha netalán Miroslav Lajcák egy sokadik szaltót is bemutatva mégis elfogadná a jelöltséget, borítékolhatóan továbbmenne a második körbe. Azt sem lehet kizárni, hogy végül a két legerősebb kormánypárt kiegyezik, és közös jelöltet indít. Ebben az esetben szintén borítékolható lenne a Smer és az SNS közös jelöltjének továbbjutása. És akkor hol a jobboldal? Jó kérdés! Ha az ellenzéki térfélen nem tar­tanak önvizsgálatot és nem lép vissza legalább egy-két erősebb jelölt, könnyen lehet, hogy a legjobban szereplő jobboldali induló is csak 15 százalék körüli eredményt ér el. Ez pedig, mint a fentiekből kiolvasható, simán kiesést is jelenthetne. Képzeljünk el egy második fordulót Ri­chard Rasival és Harabinnal. Vagy még jobb: Andrej Dankóval és Ha­­rabinnal! Jó hír, hogy a mezőny nem hígul tovább, a KDH és az Ol’aNO háza táján is ráébredtek a veszélyre, s inkább a már bejelentett jelöltek közül támogatnak valakit. Ugyanakkor sok a kérdőjel: merre szavaznak a má­sodik körben például a Kollár-féle Milan Krajniak választói. Az ilyen kérdőjelek miatt sokkal nehezebben lehet megsaccolni az esélyeket. Az AKO felmérése alapján Bugár Béla 10 százalékon áll, egy lecsu­paszított mezőnyben pedig- ahol nincs sem smeres, sem SNS-es jelölt- 16%-kal a második helyen. Utóbbi szám és az adatok mélyebb bontása is mutatja, hogy két és fél év alatt milyen metamorfózison ment át a Híd szlovák szavazói rétege. Míg 2016-ban főként a városi, liberális szava­zók támogatták, addig most a 16%-os Bugár potenciális szlovák szava­zói között smereseket és SNS-eseket sejteni, jobboldaliakat pedig mu­tatóba. Ez egyben behatárolja a Híd elnökének lehetőségeit is, abban az esetben lehet esélye továbbjutni, ha közös koalíciós jelöltként indulna neki a választásoknak. De ez már egy külön fejezet lenne. Sokat elmond egyébként az alternatív és rendszerellenes választók memóriájáról, hogy abban a Stefan Harabinban találták meg ikonjukat, aki az elmúlt 40 év legrosszabb rendszereinek hűséges kiszolgálója volt. Kommunista bíró, a 90-es években meciarista bírósági vezető, majd Robert Fico minisztere, most pedig a szélsőségesek sztáija. Közben pe­dig a szlovák igazságszolgáltatás legnagyobb tönkretevője és antihőse. Jelen pillanatban ő az elnökválasztás egyik esélyese. Világrekord: egy cikk fért be a magyar kormány lapjába Arról van szó, hogy óv vógóig a magyar állami cégeknek egy csomó pénzt át kell pumpálni­uk a magyar kormány lapjaiba. Az egyik ilyen lap a Lokál, amely­hez ingyen lehet hozzájutni, első­sorban a budapesti tömegközleke­désjárművein. A pénteki lapszámba is már csak két cikk fért, majd a következő lap­számnál, a hétfőinél ez a csúcs is megdőlt, egyetlen cikk jelent meg, több nem fért el az állami hirdeté­sektől. Az év végére rendesen meg­szólják állami hirdetésekkel a Lo­kált. A 16 oldalas lapba ezekben a napokban csak egy-két cikket tud­nak begyömöszölni, a 15 oldalnyi hirdetésből pedig 13 oldalon állami cégek népszerűsítik magukat. A két cikkből az egyik arról szólt, hogy „Ellenzéki vandálok gyújto­gattak Budapesten”, a másik pedig az Andy Vájná rádiójában dolgozó mű­sorvezető, Cooky párizsi útjáról számolt be. A lapban a kormányzati kommu­nikációs központ három oldalon népszerűsíti a családokról szóló konzultációt, négy és fél oldalon a Magyar Villamos Művek (MVM) hirdet, és a Nemzeti Közmüvek is elköltött két és fél oldalnyi közpénzt a lapnál. Egy oldalon hirdet még a Diákhitel Központ, de több mint fél oldalt foglalnak el a BKV hirdetései is. A Szerencsejáték Zrt. egy félol­dalnyi hirdetést költött, és jutott né­mi hely a MAV-nak is. Ezek mellett jutott egy kis hely a piaci hirdeté­seknek. A 150 ezer példányban megjelenő és a budapesti tömegközlekedési eszközökön teijesztett Lokálban lis­taáron egy teljes oldalnyi hirdetés ára bruttó 2 millió 180 ezer 250 forint. Ez alapján a magyar állam egy nap 26 millió forintnál is többet költött el a lapnál, amely november végéig Ha­­bony Árpádé volt, amikor beszip­pantotta a nemzetstratégiai jelen­tőségűvé minősített médiaholding. November végén 476 újság, rá­dió, tévécsatorna és internetes oldal ajándékozta oda magát nemzetstra­tégiai közérdekből az új fideszes médiaalapítványnak, az eddiginél is jobban a kormány felé ferdítve a tá­jékoztatást. (MagyarHang) JUHÁSZ KATALIN

Next

/
Thumbnails
Contents