Új Szó, 2018. december (71. évfolyam, 275-297. szám)
2018-12-15 / 287. szám
8 KULTÚRA 2018. december 15.1 www.ujszo.com „Minden vélsz énekes" leghíresebbje visszatér Pozsony/Buda past. Június 20- án Pozsonyban, 22-én pedig Budapesten lép fel Tom Jones. A 78 éves világhírű walesi énekes még mindig erőteljes sármjával és remek hangjával bűvöli rajongóit. Tom Jones fél évszázaddal ezelőtt kezdte pályafutását, első listavezető dala az It's Unusual volt 1965-ben, amelyet a mai napig énekel koncertjein. Egy évvel később a Green, Green Grass of Home, 1968-ban pedig a Delilah lett hatalmas sláger. Saját televíziós show-műsora volt Nagy-Britanniában és az USA-ban, emellett több filmben is szerepelt. A hetvenes években keveset lehetett hallani róla, a nyolcvanas években viszont nagyot robbant Pince dalának, a Kissnek a feldolgozása, amelyet az Art of Noise nevű kísérletező, újhullámos csapattal közösen rögzített. A kilencvenes években az If I Only Knew (1994) és a Sexbomb (1999) számított kiemelkedő Tom Jonesslágemek.Legutóbbi - sorrendben 41. - stúdióalbuma, a Long Lost Suitcase 2015-ben jelent meg. Pályafutása során kapott Grammy-díjat, Brit Awardsot, 1999-ben átvehette a Brit Birodalom Érdemrendjét, 2006-ban pedig lovaggá ütötte II. Erzsébet királynő. Lemezei 1965 óta mintegy 150 millió példányban keltek el. SirTom Jones (Képarchívum) Az énekes Magyarországon hatodszor, nálunk hivatalosan másodszor fog fellépni: legutóbb négy évvel ezelőtt láthatták pozsonyi rajongói a vár udvarán, előtte, 2012-ben pedig egy exkluzív, 300 fős céges partira hívták meg fellépni. Ezúttal a Nemzeti Teniszcsamokot bérelték ki s számára a promóterek. A budapesti koncert helyszíne a Sportaréna, viszont aki ott akarja megnézni a slágerzene vélsz istenét, igyekeznie kell a jegyvásárlással, a koncert ugyanis egy kisebb, színházi jellegű nézőtér kialakításban lesz látható, kizárólag ülőjegyekkel. (juk) Veszprém lesz Európa Kulturális Fővárosa 2023-ban. Erről döntött egy független nemzetközi testület, amely tegnap hirdetett eredményt Budapesten. A címért a pályázat második fordulójában Veszprém mellett Győr és Debrecen versengett. A város és a balatoni régió közös projektje a kulturális kínálat bővítését, sokszínűségének növelését és európai vonatkozásainak hangsúlyosabbá tételét célozza, továbbá törekszik a kultúrához való hozzáférés szélesítésére. (Fotó: Veszprém EKF) Az építés kockái Barátok, sorstársak, írók, költők, művészettörténészek értékelései TALLÓSI BÉLA Lipcsey György hatvanadik születésnapjára rendezték meg 2015-ben a Csend-Élet című kiállítást, melyet Pozsonyban a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeumában láthatott a közönség. A tárlat az életműbe adott bepillantást. Most egy könyv teszi ugyanezt - megidézi a Munkácsy-díjas szobrászművész eddigi pályáját. Lipcsey György úgy találta, mára megérett az idő a munkásságát kísérő bőséges visszhang egybegyűjtésére, hogy ezáltal is kitessék: barátok, sorstársak, írók, költők, művészettörténészek miként látták és értékelték az idők során alkotói tevékenységét - olvasható a kötetet indító szövegrészben. 1975-től időrendben következnek a különféle műfajokban született Írások. A bevezető részbe beválogatott sajtómegjelenések a családi hátteret, az indulás körülményeit érzékeltetik. A következő fejezetek a művészeti pálya korszakai szerint - tömbök; tömbök és vonalak; vészjelek, elem emlékek; romtomyok; bőröndmesék; csend-élet - műelemző írásokat, interjúkat és irodalmi alkotásokat tartalmaznak. Valamennyi a több mint negyvenéves alkotómunka korszakait és eredményét méltatja, illetve a szépirodalmi „vallomások” egy más művészeti ág eszközeivel láttatják, érzékeltetik, hozzák közel Lipcsey György szobrászaidnak esszenciáját. A szobrász „élettel, anyaggal, alkotással viaskodó-gyürkőző évtizedeibe” a könyv elején dióhéjban összegezve Lóska Lajos művészettörténész vezeti be az olvasót. A felsorolt korszakfejezetek mellett különálló rész taglalja Lipcsey Györgynek az 1991-2018 közötti időszakban született köztéri szobrait. Ezekről ugyancsak Wehner Tibor tollából olvasható elemzés, mely azzal zár összegzésképpen, hogy „Lipcsey György e művei a mélységesen mély múlt által őrzött eredőkhöz kapcsolódva, de korszerűen, a ma emberének nyelvén /.../ az emberléptékűség mindenkori megőrzésével, eleven plasztikai hatásokat indukálva szólalnak meg.” A könyv végén kiemelve szerepel tizennégy alkotás, melyeket Lipcsey György művészettörténész és más barátai úgy ítéltek meg, hogy azok munkásságának - talán - legjobb darabjai. Ehhez a — talán - legjobbakat összegyűjtő galériához mint életműmetszethez Wehner Tibor írt kisebb tanulmányt, azzal zárva gondolatait, hogy Lipcsey György művei előtt hadakozásaink és megbékéléseink, lázadásaink és megnyugvásaink, fojtó félelmeink és felszabadító felismeréseink szobrai előtt állunk. Kubicka Kucsera Klára művészettörténész 1987-től kezdte nyomon követni Lipcsey munkásságát, életének és művészetének fejleményeit. 2008-ban, amikor a Dunaszerdahelyen élő művészt a Posonium Művészeti Életműdíjjal tüntették ki, Kubicka Kucsera Klára így méltatta őt (ez is olvasható a kötetben): „Lipcsey Györgyöt tudatos embernek tartom, amióta csak ismerem. Tudatában volt annak, hogy szobrásznak született... Tudatában volt, hogy mit mikor kell elkezdeni és befejezni, mit kell megtennie önmaga megvalósulásáért, és mit a közösségért, amelyhez tartozik.” Igaz, kifejező szavak ezek. Ennek a tudatos építésnek a kockáit rakja ki ez a nívós könyv szobrokról készült fotókkal, rajzok reprodukcióival és az évek során itt-ott megjelent „archív” írásokkal. Lipcsey - szobrok, rajzok, írások. Kiadta a Lipcsey Polgári Társulás, 2018.264 oldal. Együtt ünnepelhetünk a Pátria rádióval Holnap, december 16-án 15.25-től látható az STV2 csatornán az a 90 perces összeállítás, amely a szlovák rádió magyar szerkesztősége, azaz a Pátria rádió 90. születésnapja alkalmából rendezett októberi gálaműsor programjából válogat. A Pátria rádió adása a legfrissebb adatok szerint hetente mintegy százötvenezer hallgatóhoz jut el. Az évtizedek alatt sokat változott a műsorstruktúra, a mondanivaló és az intézményes keretek is, jelenleg például a közszolgálati rádió és televízió egy céget alkot. Nyilván ennek (is) köszönhetjük ezt az ünnepi tévéműsort, amelyet így nem csak a Szlovák Rádió nagy koncerttermébe meghívottak láthatnak. A műsorfolyamban a zenei produkciók kapták a főszerepet. Elhangzott persze néhány ünnepi beszéd, illetve szavalatok (Bandor Éva, Bárdos Judit és Culka Ottó színművészeink jóvoltából), de a nyelvi akadályok miatt ezeket nyilván nem válogatják be a tévés összeállításba, ahogy az egykori munkatársakra való képes megemlékezéseket, bejátszásokat sem. A zenei fellépők viszont akár a szlovák anyanyelvű nézők számára is érdekesek lehetnek, hiszen a hazai magyar élvonal képviseltette magát, minden műfajban. A szlovákok körében is népszerűnek mondható Szarka Tamás és a Ghymes kezdte a műsort három dallal, az a zenekar, amelyet minden rendezvényen záróattrakcióként szoktak bevetni, hogy végig ott tartsák a közönséget. Az utánuk következők szintén csak tíz-tizenöt percet kaptak, így is kerek háromórás lett az ünnepi műsor. Am a dramaturg szerepét vállaló Lovász Attila, a Pátria rádió, illetve a szlovák köztévé magyar szerkesztőségének első embere pörgős, változatos, egyszerre nívós és szórakoztató műsort állított össze, a teremben helyet foglaló közönség egy percig sem unatkozott, és vélhetően a tévénézők sem fognak. A helyszínen nyolc kamerát számoltunk össze, úgyhogy képileg is változatosnak ígérkezik a tévés verzió. Nem szeretnénk mindent elárulni, ezért most csak néhány nevet említünk meg a fellépők közül: a Rómeó Vérzik rockzenekar, a megzenésített versek hazai királyának számító Kor- Zár együttes, Korpás Éva népdalénekes, az Ifjú Szivek zenekara, valamint az Írországban élő, rimaszombati születésű fiatal dzsesszgitáros, Várady Andreas, aki Quincy Jones sztárproducer atyai pártfogását élvezi. A többségi nemzetet egy fenomenális 15 éves harmonikás-énekes, Martin Répán képviselte Terchovából, a szlovák folklór fellegvárából, aki idén megnyerte a Zem spieva című népzenei tehetségkutató tévéműsort, és aki legalább akkora sikert aratott a teremben, mint a magyar fellépők. A fináléban Beethoven Örömódája hangzott el, Korpás Évát egy kórus „kísérte”. A színes, színvonalas műsort nézve úgy éreztük, van kikre büszkének lennünk. Ezek az előadók megérdemeltek már egy ilyen monstre, közös műsort. Vagyis a Pátria rádió nem csupán saját magát ünnepelte a kerek évforduló alakalmából, hanem a hazai magyar kultúrát is, annak legfontosabb képviselőivel a főszerepben. A csatorna új szlogenje is ott hangzott el először, és a mai magyar médiaviszonyok között nagyon igaznak tűnik: „Pátria rádió, a magyar közszolgálati rádió.” A teljes gálaműsor hangfelvételét egyébként ugyancsak holnap, 15 óra után hallhatják a Pátrián. (juk)
